Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-24 / 167. szám
2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1903. julius 24. 167 szám. Nem lehetne pedig azért, mivel a terveket csak vegyes bizottság működése után lehetne véglegesen kidolgozni és a mig azok a hadügyi kormánytól jóváhagyva visszaküldetnek az idő október hó végéhez, vagy november hó elejéhez érkezik, ekkor pedig, épitkezni nagyon bajos, vagy absolut lehetetlen. Pap Géza polgármester ez ügyben mindaddig nem tesz semmit, a mig a hivatalos értesítést meg nem kapja. Az építkezések azonban minden valószínűség szerint késni fognak, mert alig hihető, hogy a vegyes bizottság egy-két nap alatt letárgyalja a kaszárnyák ügyét. Pap Géza polgármester különben az iratok leérkezéséről és az építkezés jóváhagyásáról a jövő havi közgyűlésnek is terjedelmes jelentést fog tenni s a közgyűlés fog majd intézkedni a további teendők felől. A kupaktanács tekintélye. Elpáholt elöljáróság. Szatmár, julius 23. Saját tudósitónktól.) Aranyos- Medgyes község ifjúsága a napokban tánczmuiatságot rendezett a község egyik vendéglőjében. A tánczmulatságot a község elöljárósága megengedte, de mert abban a véleményben volt a bölcs kupaktanács, hogy az éjszakát az Isten alvásra teremtette, tökéletesen elegendőnek tartotta, hogy a fiatalok éjjel 12 óráig tanáczoljanak, azután pedig menjenek szép csendben és rendben haza aludni. Az engedély tehát éjjel 12 óráig szólott. És megeredt a kopogós, magyaros táncz. Darutollas, sarkantyus csizmáju legények járták a tánczot tüzzel-hév- vel, lelkeseséssel. A pántlikás hajú szép leányok édes odaadással simultak gavalléraikhoz s arczukon kigyuladtak az élet harmatos rózsái, szemeikből pedig a szerelem tüzsugarai ragyogtak a deli legényekre. Az idő pedig, mintha gúnyt űzne a fiatalsággal, szédületes gyorsasággal röpült és alig tűnt fel néhány pillanatnak, meglepetéssel látják, hogy Marosán Demeter és Molnár Demeter éjjeli őrök megjelennek a terem ajtajában és rideg, parancsoló hangon kiáltják : — Tizenkettő az óra 1 Vége a további táncznak! A legények meglepetten konstatálják, hogy csakugyan 12 óra van, de hát . . . kinek van kedve és ki akar most hazamenni, most, a mikor éppen a legjavában folyik a mulatság. És a rend dicső őreinek a legnagyobb határozottsággal jelentik ki, hogy: — De bizony a Herkó Páternek se megyünk innen. — No majd meglátjuk, mondják az éjszakát őrző kardos vitézek. És eltűntek. A fiatalok pedig ujult erővel mulattak tovább. É közben azonban nagy dolog történt. Az éjjeli őrök jelentést tettek az esetről a bírónak, Huszti Jánosnak, a ki a rettenetes hir hallatára kitápászkodott az ágyból, felöltözött és felment a községházára, a hol elfoglalta bírói székét. És kiadta a rendeletet, hogy fel kell költeni az egész elöljáróságot, mert a fiatalság makacs engedelmetlenkedésével szemben az elöljáróság tekintélyét erélyesen meg kell védeni. Az elöljáróság tagjai, mint éjjeli kisértetek, egymásután vonultak fel a községházára és mikor az egész kupaktanács együtt volt, Huszti János biróuram megismertette a borzalmas esetet és a követendő eljárást, mire az éjjeli tanács egyhangúlag felkiáltott: — Menjünk ! Orgyelán János másodbiró ment elől a lámpással. Utána a biró ur, aztán az elöljáróság többi tagja szép sorrendben, egymásután, libamenetben. Persze, hogy a tánczoló fiatalságot akarták megrendszabályozni és lefektetni. A biró ur szép, sajátságos külön stilusban tartott orácziója azonban sehogy sem akart hatni, a mire aztán a biró űrből is kitört az erély. — De most már, azt mondom, hogy takarodjatok rögtön haza 1 — és botjával nagyot koppantott a padlón. A fiatalok azonban nem tágítottak. A zene, bor, táncz és a tűzről pattant lányok szemei ekkor már teljesen megrészegítették őket. Makacsul ellentállottak, sőt követelőztek, hogy a t. elöljáróság hamarosan hordja el magát, mert baj lesz a dologból. És baj is lett, mert Vajda György a mulatozók vezére, követendő példaképen nekitámadt a bírónak és felpofozta. A példa hatott, a minek aztán az lett a sajnálatos eredménye, hogy — az elöljáróságot véresre verték. Ekkor aztán az elöljáróság megengedte, hogy reggelig mulathassanak. Másnap aztán az elöljáróság jelentést tett az esetről a csendőrségnek. A csendőrség pedig kurtán végzett a verekedő legényekkel, Vajda Györgyöt, Kiss Györgyöt és három társát letartóztatta és bekísérte az ügyészséghez, a hol most fogva vannak. A biró pedig ezzel a vógered- ménynyel meg van elégedve. — Tánczolni akartatok, monda, — nohát most majd megtánczoltatlak benneteket! Pénzintézetek szövetsége. Elhibázott gründolási kísérlet. Szatmár, julius 23. (Saját tudósítónktól.) Az alapítás láza ismét lángra lobbant. Ma, mikor már minden vidéki városban annyi a pénzintézet, hogy többet a legrosszabb akarattal sem lehet alapítani, a központban előállanak egy uj világ boldogító eszmével: alakítsuk meg a Vidéki Pénzintézetek Országos Szövetségét. Az egyesülési hajlam — régen tudjuk — erősen ki van fejlődve a mi társadalmi közintézményeinknél, csak az a baj, hogy mindig a háttérben leselkedik a nélkülözhetetlen pénz és minden szövetkezés a pénz szerzést a pénzgyüjtést és igy egyesek és testületek vagyonának elvonását föltételezi. Az erkölcsi alapot másodrendű kérdésnek tekintik, vagy egészen el is ejtik. Mennyivel nagyobb baj az, mikor a pénzintézetek akarnak összeállani és a helyett, hogy erkölcsi alapra helyeznék a létesítendő szövetséget, vidéki központi fő-fő bankot akarnak alapítani, abból a czélból, hogy a vidéki pénzintézetek hiteligényeit kielégítse, esetleges bukásukat megakadályozza. És ezzel aztán el is árulja az ujmódi szövetség tulajdonképeni czélját. Mert mi volna tulajdonképpen ez a vidéki központ? Nem a magánemberek, hanem a pénzintézetek részvényeiből alakult ujabh pénzintézet a gründolási vágynak egy újabb kitörése, hogy újabb tőkéket vonjon el a pénzintézetektől, a pénzintézetek részvényeseitől, végeredményében pedig a nagyközönségtől. A vidéki pénzintézeteknek pedig nincs szükségük ilyen segítségre. Öt millió korona alaptőkével — mert ennyivel akar megalakulni a vidéki bankok atyamestere — nem segíthet a szövetség ötszáz meg ezer pénzintézet sorsán. Hiteligényeiket igy is kielégíthetik a vidéki pénzintézetek visszleszárnitolás utján, a tervezett szövetség pedig az ö rongyos öt millió koronájával már két-három pénzintézet bukásánál is megakadna, ha segíteni akarna. De nem segítene. Az ő alakulásának czélja az, hogy a gründolás elérje a tetőpontját. Nagy bankot alapítani a vidéki pénzintézetek részvényeiből ! Nos hát az eszme nem jól van fölvetve. Igenis meg kell alapítani a vidéki pénzintézetek országos szövetségét, de nem pénzügyi, hanem erkölcsi alapon, a minek az volna a czélja, hogy a pénzintézetek érdekeit egyöntetűen körvonalozzák és azokat a kormánnyal szemben mint egy test érvényesítsék. Viszont legyen egy illetékes faktor, mely az uj kormányrendeletekkel szemben, mint tényező képviselje a vidéki pénzintézetek érdekeit. Ha ezen az alapon egyesülnek, a kívánt eredmény sem marad el. Ezeket tartjuk szükségesnek elöljáróban elmondani abból az alkalomból, hogy a „ Vidéki Pénzintézetek Országos Szövetsége“ eszméje felmerült és a vidéki pénzintézetek hozzájárulásával részvénytársasági alapon kíván megalakulni. A pénzintézetek szövetségét ugyanis nem részvények utján, hanem erkölcsi alapon kell szervezni, amely szövetségnek czélja az lenne, hogy mint fontos tényező a pénzintézetek érdekeit képviselje a kormánnyal szemben. Ilyen szövetség van most alakulóban. Az előkészítő értekezletet már meg is tartották és már akkor mintegy 500 elsőrangú pénzintézet jelentette be hozzájárulását a szövetségnek erkölcsi alapon való szervezéséhez. Az értekezlet akkor egy százas bizottságot küldött ki, mely valószínűen már augusztus hóban előterjeszti munkálkodása eredményét, mikor is a pénzintézeteknek módjukban lesz a kérdéshez hozzászólani. Úgy tudjuk, hogy a szatmári elsőrangú pénzintézetek sem tartják helyesnek a szövetségnek részvény- társasági alapon való szervezését és a mi pénzintézeteink igazgatói szintén az erkölcsi alapon való szövetkezésnek hívei. ÚJDONSÁGOK M a gyár e z re d e k és magyar ezredesek. Katonák nem szoktak politizálni. Már csak azért sem, mert nem szabad nekik. De most, hogy folyton a katonai kérdések foglalkoztatják a magyar közvéleményt és felülről egyik indítvány a másik után és tervet terv követ, a ka tonák is bele-beleszólnak az ügyekbe. Tegnap egy politikusokból álló társaságban jelen volt egy aktiv tábornok is, a ki magyar ember és a Ki az ellenzéki követelésekről szólván, a következőket jegyezte meg: Úgyis mint tényleges szolgálatot tevő tiszt, úgyis mint magyar ember, mondhatom: nem az a lényeg, hogy a magyar tisztek vissza- helyeztessenel. a magyar ezredek- hez és a magyar ezredek szellemére nézve nem is a főfontosságu, hogy a tisztek mind magyarok legyenek. Mert ez az utóbbi különben is kivihetetlen, minthogy a magyar tisztek nem állanak még elegendő számban rendelkezésre. Az ellenzék az ő követeléseiben teljesen figyelmen kívül hagyott egyet, a mi pedig szerintem igen nagy horderejű dolog és a mit minden nehézség nélkül el is lehetne érni Ez pedig nem más, minthogy a magyar ezredek élére magyar ezredesek kerüljenek. Ez kivihető és ez ellen nem merülhet fel nehézség sem, Ha aztán az ezredes igazi magyar ember, az ezred szelleme is magyar lesz. Mert ha magyarul beszél az ezredes, magyarul fognak beszélni a tisztek is és úgy feltétlenül bele lehet oltani a magyar szellemet a regimentbe addig is, mig kellő számban lesznek nevelve a magyar tisztek is, a kik aztán természetesen még jobban előkészítenék a magyarság ügyét a magyar ezredeknél. Az egybegyült politikusok nagy helyesléssel fogadták a tábornok szavait, a minthogy nekünk is az a nézetünk, hogy magyar szempontokból csakugyan nagy horderejű volna, ha ezre- deink magyar ezredparancsnokságokat kapnának. * Fejérváry hattyú dala. Föllélegzett az ország, a mikor egyik legnagyobb ellenségétől, Fejérváry Géza báró, volt honvédelmi minisztertől megszabadult. Az osztrák szellem megcsontosodott képviselője volt ő, a ki magyar érdeket, magyar érzést, magyar hazát nem ismert, a ki a hóhér-hymnuszt királyi néphymnusz- nak merte nevezni, a ki minden izében, minden porczikájában a legvadabb magyarfaló osztrák volt. Az obstruk- czió vihara szerencsésen elseperte ezt az embert a hatalom polczáról és letűnt a szereplés színteréről — örökre. Nem is foglalkoznánk vele ezen alkalommal, ha Kolozsváry Dezső, az uj honvédelmi miniszter, egy most kibocsátott rendeletében nem hivatkozott volna hivatalbeli elődjére, Fejérváry urra, mint a kitől a rendelet eszméje eredt. Ez a rendelet tehát tulajdonképpen Fejérváry hattyu-dala. A rendeletben értesíti a volt honvédelmi miniszter a honvédkerületi 'parancsnokságot, hogy a tényleges állományú honvéd fegyvermestereknek megtiltja a fegyverekkel, az ezekhez tartozó szerelékekkel valamint a fegyver alkatrészekkel való kereskedést. Nemkülönben eltiltotta, hogy ezen czikkek beszerzésére egyes czégeket reklamszerüen ajánljanak. Ennek a rendeletnek erősen balkánize van. Mert igen jól tudja mindenki, hogy a czivil mindig a fegyver- mesterhez fordul tanácsért, ha uj fegyvert akar beszerezni, ha pedig elromlik a fegyvere, ugyancsak a fegyvermesterhez, mint egyedüli szakemberhez kénytelen fordulni. A volt miniszter tehát azt akarta elérni, hogy a polgárságnak fogalma se legyen az egyes fegyvernemekről s ha mégis kedve támad fegyvert vásárolni, hát csak hadd csapják be a t. kereskedő urak kényük, kedvük szerint. De e mellett a hadsereget a czivilségtől még ezzel is elzárni akarta, nehogy valamelyes érintkezés legyen közöttük. Arról pedig beszélni sem kell, hogy a fegyermes- tereket ezzel a rendelettel legfőbb jövedelmi forrásuktól fosztotta meg. * A Rákóczi hamvak hazaszállítása. Az országszerte folyamatban levő Rákóczi-ünnepségek kapcsán a legtöbb törvényhatóság igyekszik olyan eszmét felszínre vetni, melynek megvalósítása országszerte rokonszenves figyelmet kelt és a miben az ország valamennyi törvényhatósága lelkes hazafiul kötelességből a legnagyobb készseggel támogatja. így legújabban Deb- reczen indított mozgalmat az iránt, hogy a nagy Rákóczi fejedelemnek idegen földben levő hamvai hazaszál- littassanak. E végből csatlakozásra hívta fel a társtörvényhatóságokat. Az ide vonatkozó átirat tegnap érkezett meg a polgármesteri hivatalhoz. Az átiratban foglalt kérelem tárgyában a jövő havi közgyűlés fog határozni. * A szegény sorsú ügyvédjelöltekért. Szatmár város tanácsához tegnap megható kérvény érkezett. Az ügyvédjelöltek és joggyakorlók országos egyesülete küldte a sorokat, a melyekben élénk színekkel van ecsetelve azon szegénysorsu ügyvédjelöltek és jogászok sorsa, a kik megbetegedésük esetén, elhagyatottan állanak a világon. Az egyesüet most arra törekedik, hogy
