Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-18 / 162. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. Julius 18. 162 szám. zetet. A korona és nemzet érdekei nem ellentétesek, a dinasztia és az állam jövője a kölcsönös megértés mellett biztosítható legjobban, csak azzal kell tisztába jönni, hogy az állam életének fejlődésében nyugvó pont nincs és hogy az, mi 1897-ben helyesen és jogosan megoldásnak volt joggal tekinthető, az ma már lehet elavult, módosítandó és fejlesztendő. A magyar állam és a Lajtán túli tartományok között 1867-ben létrejött viszonynak hívei voltunk és vagyunk, de ebből nem következik, hogy e viszonyt és kapcsolatot oly bókónak tekintsük, mely a fejlődő magyar államot jogos igényei érvényesithetésóvel szemben lekötve tarthassa, főként akkor, midőn nemzeti fejlődése természetszerűen, épen azon viszonyból kifolyólag vált lehetővé. Nem azért mondottuk el ezeket, hogy túlságos mélyre akarnánk benyúlni aktuális politikai kérdésekbe, de érinteni kellett mégis, mert midőn a nemzeti igények kielégítésének követelése a napi politika sulypontj a, akkor nem lehetett kitérnünk nekünk sem, mikor szólunk a soviniszta magyar nemzeti irányról és erről szólva, szólunk „a nemzeti gondolat“-hoz, azt eddig tapasztalt apatikus tétlenségéből felrázni akarván. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, július 17. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Dániel Gábor elnökölt. A miniszterelnöki programm ellen Me- zőssy Béla beszélt hosszasan. Végül határozati javaslatot nyújtott be, hogy a véderőjavaslat x-evíziója alkalmával a miniszterelnök az 18'b7. XII. törvényczikket hajtsa végre Gajáry Géza személyes kérdésben jelentette ki, hogy Héuerváryt azért támogatják, mert meggyőződtek arról, hogy őszintén liberális és a Széli Kálmán rendszerét akarja követni. Rónay János szintén szemé- lves kérdésben szólalt fel. Szünet után Kaas Ivor báró beszélt a miniszterelnöki programm ellen. Ezzel az ülés véget ért. A pápa állapota. Róma, július 17. (Saját tudósítónktól.) A pápa állapota változatlan. A múlt éjszakát nyugtalanul töltötte. Merénylet a görög trónörökös-pár ellen. Athén, július 17. (Saját tudósítónktól.) A görög trónörököspár ellen ma merényletet akartak elkövetni. A trónörökös észrevette a merényletet, s villámgyorsan a merénylőre vetette magát, akit rövid viaskodás után ártalmatlanná tett. Tilos a magyar felírás ! Zágráb, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Zágrábban az államvasutak üzletvezetőségének uj palotájáról ma hatósági rendelkezésre eltávolították a csupán magyar feliratú táblákat, a melyek a minapi zavargásokat idézték elő. Leszakadt hid. Stockholm, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Diegermülenben Norvégiában, a király ott időzése alkalmával, leszakadt egy kikötőhid, a melyen rengeteg ember állott A leszakadt hid alatt száz ember a vízbe zuhant és igen sokan megsebesültek. Az óriási katasztrófa a királyt nagyon megrendítette. A rengeteg nép azért foglalta el a hidat, mert a királyt várta. Óriási robbanás Temesvárott. Temesvár, julius 17. (Saját tudósítónktól.) Németh József fölszentelt püspök házának udvarán ma három vak ágyutöltés robbant fel. Az óriási robbanás az egész városban nagy rémületet keltett; azt hitték, hogy a várost akarta valaki dinamittal felrobbantani A nyomban megindított vizsgálat kiderítette, hogy a felrobbant töltések a tüzérkaszárnyából lőgyakorlat közben röppentek át a püspöknek több száz méter távolságra eső udvarába, A nagy robbanás semmiben sem tett kárt. Ä miniszter és a konverzió. Megsemmisített közgyűlési határozat. Szatmár, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A közön- ségnnek bizonyára még élénk emlékezetében van a város négy rendbeli kölcsönének nagy port felvert konvertálási ügye, melylyel annak idején igen részletesen és behatóan foglalkoztunk. A városnak a „Magyar Jelzálog Hitelbanknál“ a következő négy kölcsöne van : 800,000' korona 176.000 „ 600.000 „ és 360.000 ,. Ezek a kölcsönök különböző lejárattal birnak és a fizetési módozatuk is többé-kevésbé terhesek. A várost tehát helyes intencziő vezette, a midőn e kölcsönöket konvertálás folytán egységesíteni és kedvezőbb feltételű kölcsönökre változtatni akarta. A polgármesternek a konverzió tárgyában tett kísérleteit és fáradozását a város közönsége méltányolta is, mert jól tudta, hogy a város terhének kisebbedésével aránylagosan csökken a pótadó. Pap Géza polgármester, hogy a nagyszabású pénzügyi műveletet minél sikeresebben bonyolíthassa le, a város képviselőjének, Hieronymi Károlynak a támogatását is igénybe vette, a ki a „Magyar Jelzálog Hitelbank“ ajánlatára, tudvalevőleg azt a kategorikus kijelentést tette, hogy : .Ennél előnyösebbet nem lehet kapni /“ És a város közgyűlése ennek alapján az ajánlatot elfogadta és megbízta a polgár mestert a kölesön-ügylet lebonyolításával, a mi hamarosan megtörtént és az akták felkerültek a minisztériumba. Mielőtt azonban a minisztérium ban döntésre került a sor, a „Szatmári Hírlap“ azt a meglepő felfedezést tette, hogy a „Magyar Jelzálog Hitelbank“ Pozsonynak jóval kedvezőbb ajánlatot tett. Ez a híradásunk, mely alaposan ráczáfolt Hieronymi nyilatkozatának megbízhatóságára, a közönséget rendkívül felizgatta és a megváltozott közhangulat hatása alatt a polgármester kénytelen volt a konverzió aktáit a minisztertől sürgősen visszakérni, hogy a „Magyar Jelzálog Hitelbankkal* újból alkudozásba bo- csájtkozva a Pozsonynak adott előnyöket Szatmár városának is megszerezhesse. Ez sikerült is. A megdönthetetlennek látszó első közgyűlési határozat megdőlt az érvek sulva alatt és helyet adott egy ujabbi közgyűlési határozatnak, mely általános megnyugvást keltett. A második közgyűlési határozat ellen Törseök Károly dr. törvényhatósági bizottsági tag felebbezett, melynek alapján a miniszter azt a meglepő határozatot hozta, hogy a város törvényhatósága által hozott közgyűlési határozatot nem hagyja jóvá. E szerint tehát a tervbe vett és már- már bevégzettnek tekintett konverzióból nem lesz semmi. A miniszter azzal indokolja határozatát, hogy a város a konverzió keretébe egy olyan kölcsönt is belevont, melyre már 14 év óta teljesít törlesztéseket; ilyen régi kölcsönnek a törlesztési határ idejét kinyújtani pedig nem találják a város érdekében előnyösnek. Különben a miniszter az egész konverziót nem találja előnyösnek és ebbeli kijelentését meglepő, de egyszersmind érthetetlen módon indokolja. A miniszter szerint a még hátralékos törlesztés-i idő alatt a négy rendbeli kölcsön után 3.884,936 koronát kellene fizetni a városnak, míg e kölcsönök konvertálása esetéhen 4.437’32 koronát, vagyis végeredményében 552.096 koronát kellene a konver- tióra ráfizetni. Ennyire lenne tehát a többlet teher, melylyel szemben a tervezett pénzügyi művelet előnybeli lényege az lenne, hogy a város csupán a jelenben érne el bizonyos fizetésbeli előnyt, az utónemzedék azonban annál súlyosabban lenne megterhelve. A miniszternek ezen számításával szemben a föszámvevő és több pénzügyi szaktekintélyünk egyértelmű számítása alapján annak idején megírtuk, hogy a városra évenkint a konverzió létesítése folytán 14878 korona megtakarítás. háramlik, a mi a horribilis nagyságú pótadónak 10;—11 százalékkal való esökkentését jelenti. Az egész ötven Av alatti megtakarítás pedig 279000 koronát tesz ki. Ez a mi számításunk, melylyel szemben, a> miniszter 552096- korona többlet fizetést mutat ki és- így a két számítás- között 831096 kor. különbözet van. Nyilvánvaló tehát, hogy vagy egyik, vagy má sik számítási módozatban hiba van, mert kétszerkettő nemcsak Szakmaron, de Budapesten is négy és igy, ha helyes alapon eszközük a számításokat, a két számításnak feltétlenül fillérre vágtái kell. Hogy és mint fog. a konverzió kérdése eldőlni ezek után, nem tudjuk. De egy körülménynyel már is tisztában vagyunk és pedig: ha. sikerülne is a konverziót keresztül vinni, annak anyagbeli előnyét a jövő évben az adófizető közönség már nem élvezne, mivel a jövő évi költségelőirányzatot az augusztusi közgyűlésen már tárgyalni fogják és igy szinte kizártnak tekinthető, hogy addig a konverzió« kérdése elintézhető és a törlesztésre elöirányzandó összeg a költségvetésbe beállítható legyen. Az érdekes ügy minden fázisát egyébként éber figyelemmel fogjuk ezután is kisérni és e tárgyban a közönséget minden mozzanatról azonnal tájékoztatni fogjuk. SZÍNHÁZ — (Krémer Sándor Nagykárolyban): Krémer Sándor a Szatmár— Eperjesi szinikeriilet igazgatója e hó 21-én kezdi meg működését Nagykárolyban. Krémer uj társulatáról ez idő szerint nem áll módunkban a közönségét tájékoztatni, mert sem az uj tagokat, sem az ensemblet nem ismerjük. Mindenesetre igyekezni fogunk a társulatról közvetlen tapasztalatból véleményt alkotni és ha látjuk, hogy Krémer Sándor — a múltból okulva — kellő körültekintéssel elfogadható társulatot szervezett, úgy mi leszünk az elsők, akik elismeréssel leszünk iránta. ÚJDONSÁGOK Véres harcz rablóczigányokkai. (Saját tudósítónktól.) Nap-nap után kapunk a vármegyéből értesítéseket rabló czigányok garázdálkodásáról. A veszedelmes, kóbor népség, már annyira vakmerő, hogy fényes nappal, csapatostól tör be a községekbe, a hol most a szorgos mezei munka folytán, csak az öreg asszonyok, a munkaképtelenek és gyerekek maradnak otthon házőrzőknek, akikkel a rabló czigányok könnyű szerrel bánnak el, s ha másként nem,, egy kis vér árán sem riadnak vissza a rablástól. Batiz-Vasvári-i levelezőnk értesít most egy ilyen vakmerő rabló czi- gánykaraván? betöréséről. A Batizzal szomszédos Sima községben tegnap délelőtt tizenegy óra tájt a községi biró künn dolgoztatott a mezön a fiával, midőn egy nagy czigánykaraván- nak a közeledését vették észre. A karaván nem messze a biró luczernásától megállapodott és az ut szélén tábort ütött. A biró és fia látták a mint a fekete karaván férfi tagjai körbe ültek a szekerek mellett és tanácskoztak. Végre, amint a tervvel« készen voltak, az egyik felállott és gyors lépésekben a falunak vette az útját. A község bírája tisztában volt a helyzettel. A karaván be akar tömi a faluba, s azt a kit útnak indítottak, előre küldötték, hogy bent a faluban a helyzetet kikémlelje- A biró, a fiával együtt, hogy a rabló czigányokat megelőzzék, nyomban abban hagyták a munkát s a községbe siettek. Útközben a biró felkereste ugyancsak a mezőn dolgozó másik fiát' is, aki fegyvert vett magához, valamint egy harmadik gazdaember is csatlakozott hozzájuk, aki szintén egy hatalmas doronggal fegyverkezett fel, s úgy siettek a faluba. Mire ezek a faluba értek, a rabló czigányok, akik rövidebb utón, a kertek alatt törtek be a faluba, már munkában voltak, s az őrizet nélkül maradt házakba törve-,, rengeteg holmit szedbek már össze:. A naint arablóezi- gúnyok észrevették,, hogy nyomukban vannak, a rabolt holmikkal vad futásnak. eredtek. Üldözőik utánuk vetették magukat, s már már utói is érték őket, midőn a vakmerő rablók hirtelen megfordultak és több' lövést tettek üldözőik felé. A biró egyik fia, akinél fegyver volt, szintén lőtt a czigányokra, de aztán úgy a biró, mint mindkét fia abban hagyták a eyigányok üldözését, s jómesszire elmaradtak már, midőn a harmadik gazdaember meg mindig sarkukban volt a rabló-ezigányoknak, mert az volt a vágya, hogy legalább egyet közölök jól fiejbekollintson hatalmas fütykösével. De eme szándékát drágán fizette meg, mert a veszedelmes karaván, a mint neszét vette, hogy csak egy ember üldözi őket, meglassították lépteiket és midőn a bátor gazdaember közelükbe ért, hirtelen feléjp fordultak, egy pillanat alatt körülvették és hatalmas boxereikkel annyira elverték a szerencsétlen embert, hogy most a halállal vivődik. A községi biró nyomban kocsira ült, s behajtatott Csengerbe, ahol jelentést tett az esetről a esendörségnól és Weisz csendőrőrmester két csendőrrel nyomban a biró kocsijára ültek, s a rabló czigányok nyomába siettek. A rabló karaván azonban oly gyorsan vonult el a község határából, hogy a csendőrök csak másnap reggel 8 órakor éx-ték őket utói, Batiz-Vasvári határában, az úgynevezett Gombáson tanyáztak. A csendőrök elfogták az egész karavánt s a esengeri szolgabirói hivatalhoz kisérték őket. Ott mindegyiket külön-külön fogták vallatóra, de mindannyian egyértelműen tagadnak. Égre- földre esküdöznek, hogy soha életükben szinét se látták Sima községnek. Makacs tagadásuk azonban nem használ. mert a náluk megtalált nagymenv- nyiségü lopott holmi és a megrémült asszonyoknak vallomása ellenük szól. A kihallgatás után, a karaván férfi tagjait, ma erős csendöri fedezet alatt átkisérték a szatmári kir. ügyészség fogház,ába.
