Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-12-13 / 282. szám

* T ' i

lit !-•->

Szatmár, ±©03. deczeraber 13. TT"asárnap. ^Cá,sod.ilr étrfoljrstaaci 282i e*rr.Á.irr\

x.

A SZATMÁRI és SZATMÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Helyben házhoz hordva: I Vidékre postán küldve:

Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. | Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr (4 fill.')

Felelős szerkesztő :

BALASSA SÁNDOR.

Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők.

A kilépettek.

Pártalakulás előtt.

A politikai helyzetben újra van egy kis kavarodás. Ezt a helyzetet tisztára maga Apponyi teremtette. Ez a férfiú, aki tudásban, jellemben és erkölcsben toronymagasságban áll kor- és versenytársainak nagy többsége felett, abban a nagy hibában leledzik, hogy elhatározásaiban vagy megelőzi a helyzeteket, vagy megkésik, de soha jókor nem jön, ha mégolyán jót gondol is; hajlik a reakczió felé, mikor az általános áramlat liberális és viszont, felvet nemzeti eszméket, mikor ezekre senki sem vet ügyet és cserben hagyja ezeket, mikor mindenki lángol érettük és igy tovább.

A be- és kilépés kérdése is mindig rossz helyen és nem kellő időben született elhatározások folyománya. Tisza jövetelekor még döntő fordulatot idézhetett volna elő nemzeti irányban és követték volna nyolczvanan; talán még miniszter- elnök is lehetett volna sokkal nemzetibb alapon, mint Tisza; de akkor elfogta a régi tétovázás és hozott szerinte hazafias áldozatot, holott akkor lőtte élete legnagyobb bakját és elvette az ellenzéktől is a lehetőséget, hogy gyors siker reményében folytassa a nemzeti küzdelmet. Kilépésével ezt a hibát már nem tehette jóvá és most már csak azt érte el, hogy har- mincz embert elvont az aktiv politika teréről, mert ez a kilépettek pártja tehetetlen, miután önálló programmja nincs; azt is, a mi volt, mások kisajátították.

A kilépettek egész múltja kényszeríti őket, hogy 67-es alapon maradjanak; ezen az alapon van kivülök most már három párt: 1. kormánypárt, 2. a néppárt és 3. az ujpárt. Van tehát szabadelvű és konzervatív 67-es párt és van mérsékelt nemzeti alap az uj pártban. Demokrata-párt is van már, úgy, hogy az egész 67-es területen letarolnak mindent és ott tallózni is alig lehet már. Abban volt ertelem, hogy a nemzetiek a kormánypárti tésztában a kovász szerepét játszották, abban is volna, ha belépnének a néppártba és gyarapítanák a konzervatív elemet, sőt legfőbb abban volna, ha — mint sok más emberrel szemben megtették — Bánffyval szemben is lemondanának a személyes gyűlölködésről és az uj párttal együtt, mely körülbelül az ő egész régi programmját vallja, megcsinálnák a régi balközépet, mint a függetlenségi eszmék diadalának legjobb átmeneti előkészítőjét; de abban nincsen semmi értelem, hogy ismét mint nemzeti párt önálló 67-es pártot alakítsanak, mert

ezzel tagadhatatlan agitáczionális és értelmi erejöket elvonják a nemzettől.

A határozottság, mint a példa mutatja, mindig politikaszámba megy; a tétovázás és ingadozás pedig még akkor sem politika, ha a legnagyobb qualitásu férfiak szolgálják.

Legjobb volna, ha Apponyiék valahára belátnák, hogy a féljobb, vagy a félbal semmit sem ér és hogy Magyarországon ma is vagy labancznak, vagy kurucznak kell lenni. Szeretnők az egész gárdát ott látni a kurucz táborban; fájdalom, ez az óhajunk nem fog teljesülni és a kilépettekben rejlő egész politikai tőke el fog veszni és maradnak, amik voltak.

ORSZÁGGYÜL£S.

lrépTriselőli.ázi ülése.

Saját tudósítónk távirata.

Budapest, deczember 12.

A képviselőházban ma is csak nagy lassan gyülekeztek a honatyák. A harczos ellenzék tagjai azonban teljes számmal jelentek meg, mert hiszen ők vannak hivatva a törvénytiprással szemben fellépni. Az obstrukczió vígan perdült. Három kiváló képviselő szólalt fel az ujonozjaTARCZA.

IDsú-Cűs,

I.

Szivem minden kincsét Tartogatom néked :

Csakis egy-egy dallal Lesz olykor szegényebb!

De lásd ! — a szivemből Ez is érted vész el:

Hozzád Írogatom A lapokba — szélylyel!

II.

Olyan szépet álmodtam felőled: Jegygyűrűdet visszakérték tőled . . . Visszaadtad, — keblemre borultál,

Öleltelek — édesen csókoltál! . . .

... Ez az a csók, melyre régen vágyom, Ettől függ a földi boldogságom ;

Ne kinozz hát, ne szenvedjek érted :

Csókolj meg hát, hogyha — megígérted.

___________ Baka Elek.

.A. leTrél.

— Mondottam önnek, — ismételte Richard ur, — hogy alapos okom van igy cselekedni, a mint cselekedtem. Rövidesen elmesélem önnek a történetet.

Emile Richard ur, aki ekként beszélt hozzám, mint egy ötven éves nagykereskedő volt. Néhány évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele a bíróságnál, a hol esküdtek voltunk. Elnöknek választottuk és ebben a minőségben nagy befolyást gyakorolt esküdttársaira szeretetreméltó lényével és jószívűségével. Apró bűnöket, különösen a tolvajokat oly intenzív pártfogásba vette és olyan meggyőzően beszélt azok érdekében az esküdteknek, hogy azok felmentették a vádlottat.

De még a magánéletben is ilyen elnéző volt.

Ezen a vasárnapon, a mikor ebédre voltam meghiva nyári lakásába, madame Richard elmondta nekem, hogy pár nap előtt egyik szolgájuk meglopta őket és az én Richard barátom nemcsak, hogy fel nem jelentette a tolvajt, hanem még a szolgálatából sem bocsátotta el.

— Jól van — szólt madame Richard — azt még értem, hogy futni hagyta a nyomorultat de már a szolgálatomban még sem tartanám tovább ! Nemde uram ?

— Mit akarok? szólt közbe Richard. — Ha megbüntetem, teljesen el fog zülleni; mig ellenben igy meg vagyok arról győződve, hogy becsületes ember lesz belőle és soha sem fog lopni . . .

A mikor igy beszélt, a kezeire támasztotta a fejét és rám nézett. Aztán ezt mondta!

— Becsületes embernek ismernek engem és ön is annak itél ?

— Mindenesetre! — feleltem.

— No tessék . . . Pedig lássa, kevés hijján megbélyegzett ember vagyok ma én is!

Pillanatra elhallgatott, aztán elmesélte a következő történetet:

— Ez az eset kora ifjúságomban játszódott le. A szüleim tönkremenetele és halála után nagybátyám egy párisi áruházban helyezett el engem tanonczként. Szobát bérelt nekem teljes ellátással s ezenfelül még negyedévenként 500 frankot is küldött egyéb szükségleteimre.

Egy szombati napon a főnököm elutazott és megbízott, hogy egy 40 frankos számlát fizettessek ki egyik üzletfelénél. A legközelebbi hétfőre vártam a pénzeslevelemet és éppen abban a szomorú hangulatban voltam, a melybe az embert az üres zsebe dönti, annál is inkább, mert fiatal voltam és szerelmes egy Elise nevű leányba. Egy ajándéktárgyat akartam neki venni valomásul ... És nem volt pénzem, egyetlen fillérem sem !

Elvégeztem a dolgomat és a mikor kezembe kaptam a 40 frankot, az az ötletem támadt, hogy ezt a pénzt felhasználom és majd hétfőn, ha a

lAÄVfff IT) nth L-Tilnn karlsbadi czipöraktárát ajánljuk a, t. ve- UZrPOJSÍÍI ^0t ) P U1°P vőfeözönségnek mint legolcsóbb bevá- 1 sárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatfflár ÉS VÍÚÉte legnagyobb CZipítótáH

Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a legjobb kivitelben.