Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-24 / 269. szám
2 Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 24. 269. szám. Határtalan lelkesedésre ragadtatta a közönséget ezután Csomay Imre elnök, nagyszabású záróbeszédével s sötét este volt, mire a közönség a leglelkesebb hangulatban szétoszlott. Az egész aktusnak pedig lélekemelő befejezése volt a Hymnusz és a Szózat eléneklése, a melyet a közönség énekelt el a Vigadó nagytermében, mielőtt eloszlott volna. (A függetlenségi párttanyán.) A függetlenségi párttanyán tegnap egész nap a leglelkesebb hangulat uralkodott, a mi érthető is, hiszen a vasárnapi programmbeszéd és a többi beszédek olyan maradandó hatást gyakoroltak a választó közönségre, hogy az igazság jegyében született e magas szárnyalásu beszédek mélyen bevésődtek minden egyes polgártársunknak emlékezetébe és az igy felfegyverzett eszmékkel, erős önbizalommal és az igazságba vezetett rendithetlen hittel megy ma minden egyes független választó polgár a választási harczba. A hangulat fokmérője különösen magasra szökkent akkor, a midőn a Debreczenből visszatért Benedek János dr.. Jékey Zsigmond és Luby Béla vármegyei függetlenségi országos képviselők is megjelentek a »Vigadódban és rögtönzött, fényes beszédekben mutattak rá a mai választás országos jelentőségére, kérve a választó polgárokat, hogy rendületlenül tartsanak ki a függetlenségi párt zászlója mellett és erejük teljes megfeszítésével igyekezzenek azt diadalra juttatni. A független érzelmű polgártársak tömörülésére, összetartó egységére, vállvetett, erős, elszánt, meghátrálást és félelmet nem ismerő küzdelmére ma százszorta nagyobb szükség van, mint minden más képviselőválasztásnál, mert most nem a jelöltek személye, hanem ezek sze- mélyesitése mellett országos érdekű, a nemzet becsületébe vágó, elvi kérdések körül folyik a harcz. Arról van szó, hogy Szatmár város választópolgársága kivánja-e a magyar nyelv érvényesülését az állam valamennyi intézményében, tehát a hadseregben is, vagy nem ? Mi kívánjuk és velünk együtt kívánja a választási urnától kirekesztett egész országi Szatmár város is nyilatkozott már e tekintetben és pedig népgyülé- sileg és törvény hatóságilag. A kormány uszályhordozó pártja ezt a megnyilatkozást most meg akarja hazudtolni és hallatlan, hihetetlen terrorizmussal igyekszik a szabad megnyilatkozást meghamisítani. De legyünk résen ! Tartsunk össze és erőnk teljes megfeszítésével igyekezzünk szent igazságunkat diadalra juttatni. (A bizalmi férfiak.) A függetlenségi és 48-as párt egyik bizalmi férfia, Klein Vilmos helyett a párt most Kelemen Samu drt jelölte bizalmi férfiúnak, a mit Korányi János választási elnöknek bejelentettek. Klein Vilmos kipróbált, erős harczosa a függetlenségi eszmének, a ki épen azért, mert tudja, hogy a pártnak az ellenőrzés gyakorlásánál feltétlenül olyan férfiúra van szüksége, aki jogászember és ismeri a törvénynek minden intézkedését, ő maga volt az, a ki maga helyett a bizalmi férfiúi tisztségre Kelemen Samu drt ajánlotta. A párt nagy lelkesedéssel foglalt állást Kelemen Samu mellett, mert tudja, hogy az ö ellenőrzése mellett a legkisebb törvénytelenség sem fog megtortás nélkül maradni. (A felvonulás.) A független választó polgárok ma reggel 8 órakor fognak a Vigadóban gyülekezni, ahonnan zászlók alatt, zene mellett fognak a választás czéljaira kisajátított városházára vonulni. A függetlenségi párt végrehajtó bizottsága a felvonulás részleteit pontosan megállapította és azt a választó polgársággal közölte. A pártirodában különben pártunk hívei közelebbi felvilágosítást kapnak. A kormánypárt labanczai a »Pannóniából« indulnak ugyancsak reggel 8 órakor. A gyászvitézek indulása azonban előírásra, megrendelésre történik. A pecsovicshad végrehajtó bizottsága ide vonatkozó felhívása igazolja ezt már a megszólításával is, mely ekként szól: Választópolgárok! Tehát még nem is >tisztell< választópolgárok ! Hát persze, hiszen Cylovyban csak parancsolni tudnak! (A katonaság készenlétben.) A mai borongós őszi nap későn derengő szürkületje váljon nem váltakozik-e biborbirosra, mire bealkonyodik ? Szatmár város utczáit már öntözte embervér ilyen választási harcz szomorú fináléjaként. Remegve gondolunk reá, hogy a pasáskodó hatalom durvasága nyílt erőszakká talál fajulni és a felizgatott szenvedélyeket olyan módon találja lehűteni, mely megdöbbentően fekete, gyászos keretbe foglalná a mai napot. Hogy a háttérben van valami gonosz szándéka a hatalom gyeplőit kezében tartó szolgahadnak, bizonyítja az, hogy egy század katonaságot készenlétbe helyeztek, a mely a választási elnök egyetlen szavára rögtön rendet csinál éles töltésekkel! A függetlenségi párt hivej a józan mérséklet emberei egytől-egyig, a kik óvakodni fognak attól, hogy lyukat lövessenek magukba — semmiért. A mi pártunkon példás rend és kifogástalan fegyelem fog uralkodni. Ha a t. mamelukse- regnek kedve szotytyan a medve bőrére diadal- orditással felforgatni a közrendet és e miatt a katonaság közbelépését provokálni és a polgárság életét koczkára ténni, úgy a felelősséget egész súlyával eleve is azokra hárítjuk, a kik előtt a polgárság és a haza szent érdeke semmi, de a hatalom az minden, az az atya Isten, a ki előtt lakájokként omlanak a porba! TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, november 23. (Saját tudósitónktól] A képviselőház mai ülésén Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt Holló Lajos személyes kérdésben szólalt fel. Majd Kubik Béla interpellálta meg a honvédelmi minisztert, hogy e hó 23-ára milyen alapon hívtak be egy hadkötelest? Nyiry Sándor honvédelmi miniszter kijelentette, hogy az illető hadkötelest tévedésből hívták be, mert ő addig, a mig az országgyűlés az ujoncz- létszámot meg nem szavazza, a sorozást nem rendeli el. Ezután Bedőházy János kérdezte Tisza István gróftól, hogy tud-e az ugrai választó kerületben történő visszaélésekről ? Hallotta ugyanis, hogy a választó polgárokat terrorizálják. Egyiket-másikat bebörtönözik. A belügyminisztertől orvoslást kér e tárgyban. Tisza István kijelentette, hogy Ugráról semminemű panaszt nem kapott, de ha panasz érkezik, úgy a törvények értelmében intézkedni fog. Az inter- pellácziók után a napirend tárgyalása következett. Az ujonczjavaslat ellen Pap Zoltán beszélt az ülés végéig. Dániel Gábor lemondása. Budapest, november 23. (Saját tudósítónktól) Dániel Gábor a képviselőház második elnöke ma beadta lemondását. A lemondás politikai körökben általános feltűnést keltett. Választás Törökkanizsán. Törökkanizsa, november 23. (Saját tudósítónktól! Itt ma Tallián Gábor földmivelésügyi minisztert egyhangúlag képviselővé választották. Egy töldesur regénye. Gyulay gr. és egy czipészleány. (Saját tudósitónktól.] Szatmár, nov. 23. Aradmegye egyik nagybirtokának tulajdonosa, egy ősi magyar családból származó fiatal mágnásnak szerelmi regényét közlik velünk Bécs- ből. A fiatal mágnás: Gyulay István gróf, a za- rándi uradalom tulajdonosa, aki eljegyezte egy bécsi czipésznek leányát. A fiatal huszonhét éves mágnást Aradon is sokan ismerik: több ízben megforult ott jószágigazgatójánál, Lukácsy Lajos aradi ügyvédnél, kinek társaságában több nagyobb automobil-utat tett meg. Az ötezer holdas zarándi uradalmon kívül, egyebek között övé a temesmegyei Uj-Aradhoz közel eső murányi birtok is, a hol nemrégiben Lukácsyval látogatást tett Gyrlay gróf. A szenzácziós szerelmi regény rész’leteit a következőkben jelentik Bécsből: Ottani körökben élénken beszélnek egy magyar grófnak, egy évszázados erdélyi főnemesi család ivadékának esetéről, aki nemsokára oltár elé fogja vezetni szive választottját : »a népből való leányzót«, — egy bécsi czipész leányát, hogy vele örök frigyet kössön. Már az eljegyzés meg is történt. Maros-némethi és nádaskei Gyulay István j gróf, nagybirtokos és a német lovagrend katonai keresztjének tulajdonosa a boldog vőlegény, s a menyasszony pedig Kolozia Erzsébet, egy bécsi czipésznek fiatal, csinos leánya. Gyulay gróf a legfiatalabb gyermeke az 1886-ban elhunyt Gyulay Sámuel gróf, kamarás és a máltai lovagrend tiszteleti tagjának, aki a torontálmegyei Sára- falva, Dugoszelo, Gyulai-Maros, a temesmegyei Murány és az aradmegye: Zaránd birtokoknak,, továbbá Bozen és Gorzben, továbbá Lombardiában több birtokok ura volt. Mikor Gyulay Sámuel gróf, a ki másodszor egy köznemesi nőt, egy polgárember özvegyét vette feleségül, meghalt, az ezen házasságából származó három fiára hagyta vagyonát, a kik a roppant nagy örökségen megosztoztak. — A legfiatalabb, Gyulay István gróf értett csupán, ahhoz, hogy a pénzzel bánni tudjon, bátyjai: Adolf és Sámuel egészen elszegényedtek. Gyulay István gróf ma huszanhét éves és jó állapotban levő birtokait jószágigazgatójával együtt kezeli s e mellett sokat foglalkozik az automobil-sporttal is. Körülbelül három év előtt történt, hogy a szegény czipészleányt — úgy mondják a színházban történt — megismerte és megszerette. Akkor tizenhét éves volt a leány, a kit a gróf magához emelt és végül — körülbelül két év előtt — bécsi otthonának házvezetőjévé tett. A leány apjának, a ki egyszerű, becsületes, szegény czizmadia az Ottakringen, még öt szegény gyerek fölött kell gondoskodnia. A szállítója lett leendő vejének és gyakran megfordul a gróf lakásában, a ki nem egy alkalommal vendégül is látta. Gyulay István gróf különben szinte példátlan szerénységü ember, aki előszeretettel érintkezik a polgári körökkel. Menyasszonyának családját kivétel nélkül nagy- rabecsüli és Kolozia Erzsi kisasszony húgait is nagy szeretetreméltósággal fogadja, a mikor azok boldog nővérüket meglátogatják. Rövid idő előtt megtörtént minden formasággal az eljegyzés Gyulay gróf és a polgárieány között, a mit követően mind a ketten rövid utazásra indultak. Az esküvő hir szerint legközelebb teljes csöndben fog megtörténni s ezzel egy időben az ifjú pár elhagyja Bécset s a gróf valamelyik birtokára, vagy valamelyik magyar városba megy huzamosabb tartózkodásra.
