Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-22 / 268. szám
2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 22. 268. szám. fedélzetről a piszkot. A közönség meglepetten tudakolta, hogy miért vonják be a zászlókat, mig végre egy merészebb fantáziájú polgártárs szélnek eresztette a bombát, hogy Hieronymi visszalépett! Persze, ebből egy szó sem igaz, mert Hieronymi Károly nem az az ember, a ki valamitől vissza szokott volna lépni. Ő inkább be, mint visszalép. Megmutatta ezt legutóbb is, a midőn valósággal a nyakába varrta magát Tisza Istvánnak. Belépett a kabinetbe. Tehát nem lép vissza, bárha ezt okosan tette volna, mert erre úgyis kényszerítve lesz. o csak egy bukás árán! (Egy kis pasáskodás.) A függetlenségi párt elnöke, Csomay Imre bejelentette a rendőrfőkapitánynak, hogy a párt ma délután 2 órakor a Budapestről érkező országos képviselőket testületileg fogadja és ennek megtörténtével a Vigadóban a párt értekezletet tart. lankóczi Gyula rendőrfőkapitánynak ezt a bejelentést egyszerűen tudomásul kellett volna vennie! E helyett azonban a főkapitány ur egy kis pasáskodást engedett meg magának, mert a pártgyülés megtartásához engedélyt adott\ — a mihez pedig nem volt joga, mert a politikai pártok minden engedély nélkül bármikor és bárhol szabadon tarthatják gyűléseiket. A főkapitánytól engedélyt senki sem kert. Ä mikor tehát mégis engedélyt adott, olyan vitális jogot sértett, melyért a pártnak elégtételt kell adnia. A pasáskodás további része pedig abban áll, hogy kijelölte azon útvonalat, melyen a menetnek végig kell vonulnia. Nohát itt már egy kissé erősen elvetette a kapanyelet a főkapitány, mert azt csak még sem fogja előírhatni, hogy egy, tiz, húsz, száz vagy ezer ember a maga érkező vendégét milyen utón kisérje a városba. Ehhez a rendőrségnek semmi köze. Erre vonatkozó rendelkezését a párt végrehajtó bizottsága nagy felháborodással tárgyalta és a legerélyesebben visszautasította. Arra az intézkedésre, hogy a párt- gvüléshez egy tb. rendőrfőkapitányt, két rendőrtisztviselőt, két rendőrtizedest, hat közrendőrt és lovasrendőrt rendelt ki a főkapitány, a bizottság csak annyit jegyzett meg: — „Nem állítana még ide egy ezred katonaságot is?!“ No, no! Nem jó az ördögöt a falra festeni! (Programmbeszéd.) Uray Géza, a szatmári függetlenségi és 48-as párt képviselőjelöltje d. e. 2 és fél órakor fogja beszámoló beszédét a Vigadó nagytermében elmondani. Szatmár választó polgársága rendkívüli érdeklődéssel néz a nagy arányú programmbeszéd elé. Arról biztosíthatjuk a választó közönséget, hogy a ma délután elhangzandó beszámoló a várakozásoknak minden tekintetben meg fog felelni. De nem akarjuk az eseményeket megelőzni. Legyünk ott mindnyájan is határt nem ismerő lelkesedéssel kövessük a mi szeretett vezérünket, a mi képviselőjelöltünket, Uray Gézát! ORSZÁGGYŰLÉS. .A. Irép^riselől^á-zi lö-lése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, november 21. A képviselőháznak ma ismét érdekes ülése Volt. Érdekes volt pedig azért, mert Tisza István gróf miniszterelnök ma csak úgy öntötte magából a különféle nyilatkozatokat. Természetes, hogy a kijelentések zöme a Körber affér, jobban mondva az osztrák miniszterelnök támadásai köré csoportosultak. Körber támadásai még mindig nagy izgatottságban tartják a politikai köröket és Tisza István grófot kötelességének teljesítése miatt dicsőíti is a kormánypárti tábor. A miniszterelnököt ma Rakovszky István beszédével arra provokálta, hogy a házfeloszlatás tárgyában is nyilatkozzék. Tisza hímezett, hámozott, de végül mégis beismerte, hogy az 1848-iki törvényekben szó van a házfeloszlatásról, ámde — szerinte — a rendelkező rész most már lényegesen módosul. Az ülésről részletes tudósításunk a következő : A képviselőház mai ülésen Perczel Dezső elnökölt. Napirend előtt Tisza István Körber tegnapi nyilatkozatára reflektált és kijelentette, hogy Körber tévesen magyarázta a kiegyezési törvényt. A maga részéről nem hajlandó Körberrel polémiába bocsájtkozni, mert esze ágában sincsen, hogy az osztrák közjogot magyarázza. A magyar közjogot azonban feltétlenül a magunkénak kell vindikálni. Egyébként biztosíthatja a Házat, hogy addig marad meg helyén, a mig programmját gyakorlatilag megvalósíthatja. Kossuth Ferencz állott fel szólásra ezután. Örömmel vette tudomásul a miniszterelnök fejtegetését és kijelentette, hogy ő is abban a meggyőződésben él, hogy a magyar kiegyezési törvény végrehajtása nem függ Ausztriától. Polónyi Géza szintén a Körber afférról beszél. Hevesen támadta Kórbert. Ezután a napirend tárgyalása következett. Az ujonczjavaslat tárgyalása során elsőnek Vertán Endre szólalt fe. és kijelentette, hogy nem fogadja el. Utána Rakovszky István beszélt a javaslat ellen, majd rátért arra is, hogy politikai körökben a házfeloszlatás hire jár. Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy a házfeloszlatás benne van az 1848 iki törvényekben. Tilalom ugyan, de .ez oly képen módosul, hogy a Ház feloszlatható. A házfeloszlatás után elég idő van arra, hogy a költségvetés az uj országgyűlés megalakításakor állapitassék meg. (Óriási zaj és ellenmondás.) A lárma lecsillapulásával folytatták a javaslat tárgyalását. Kálossy József a javaslat ellen beszélt az ülés végéig. Az ülés 3 órakor véget ért. TÁVIRATOK. Tisza István Bécsben. Budapest, november 21. (Saját tudósitónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök ma este Bécsbe utazik. Holnap kihallgatásra megy ő felségéhez és jelentést tesz a helyzetről. A kihallgatás után a kűlügy és hadügyminiszterrel fog igen fontos ügyekben értekezni. Tisza hétfőn tér vissza Budapestre. A hét története. Szatmár, nov. 21. (A politikai helyzet. — Körber nyilatkozata. — Az uj olasz kormány programmja. — Saratov Boris Belgrád- ban. — Panama köztársaság. — Politikai merényletek. — Montignoso grófnő. — Felségsértés.) A politikai helyzetről semmi uj referálni való nincsen. Annyi már bizonyos, hogy a függetlenségi pártban nem lesz egyhangú határozat az obstrukczió beszüntetésére nézve. A párt többsége ugyan alkalmasint a béke mellett fog szavazni, de ez még magában nem biztosítja az in- demnitás megszavazását. Általánossá vált a fölfogás, hogy a dolgok már rendbe jönnek. Széli és Héderváry alatt kifáradt a harczos ellenzék. Látható, hogy az obstruálok tábora, egyre gyérül, s í z az okos gondolat foglal trónt, hogy a magyar nyelv teljes érvényesülésének szent ügyéért majd uj harczot kell indítani jobb időben, jobb körülmények között és szervezett erővel. Kossuth Ferencz is megelégelte az ádáz küzdelmet, a melynek vége már csak erőtlen vo- naglássá fajult és egy czikkében maga is utal arra, hogy a függetlenségi párt igyekezzék a kormánynyal megállapodásra jutni. Országszerte nagy visszatetszést keltett Körber urnák, a mi ügyünkbe való kotnyeleskedése. Ez az ur azt hiszi, hogy ő badar nyilatkozataival megtörheti és lerombolhatja alkotmányunk szent templomát. Már pedig ahhoz még a bibliabeli sámsoni erő is kevés volna, hát még az ő czingár nyilatkozatainak ereje. Mert ha a hét krónikájába nem is akarunk politikai véleményt nyilvánítani, rzó nélkül egy igaz magyar ember se hagyhatja ezeket az oktalan támadásokat, a melyekkel Körber ur folytonosan kedveskedik nekünk. Magá Tisza István gróf is férfiasán, erélyesen felelt meg osztrák kollegájának, amennyiben Körber ebbeli nyilatkozatait egy »előkelő idegen diletáns nyilatkozatának« kell tekinteni, s azoknak valami súlyt tulajdonítani hiba volna. Kijelentette, hogy magyar ügyekhez Körbernek »semmi köze«, s ha az elméleti térről gyakorlati térre akarná vinni a közjogra vonatkoző felfogását, »találkozni fog a magyar közélet minden faktorának erélyes visszautasításával.« * Az olasz kormány is teljesen megalakult, s már határozott programmal lépett a porondra. Az uj olasz külügyminiszter kijelentette, hogy Olaszország szilárdan és őszintén, ragaszkodik a hármas szövetséghez, mert a béke elemét látja benne, s mert az olaszok egyetértenek oly politikával, a mely rbegakadályozza a háború veszedelmeit, s a haladás és méltányosság elveinek hódol, a melyeknek Olaszország újjászületését köszöni A balkán kérdésében pedig arra törekednek, hogy a szultán fönnhatósága alatt lévő népek sorsa megjavuljon, s hogy e kényes kérdések békés és igazságos megoldást nyerjenek. Sarafov Boris, kinek halála hírét már any- nyiszor hiresztelték volt, meghittjeivel Szófiába ment. A bolgár főikelő vezért nagy lelkesedéssel fogadták. Szófiából Belgrádba igyekezik, a tavaszi általános fölkelés, esetleg a háborúra való tekintette! az együttes szerb—bolgár eljárás megállápitása végett. A közös akczió már megindult. A »Szövetkezés« czimen szerb—bolgár nyelven, s a szerb—bolgár komite kiadásában keletkezett uj lap programmja a két állam uniója és Szerbia, Bulgária, Kelet Rumélia egyesítésével a nagy független délszláv birodalom megalapítása. Amerikában uj köztársaság keletkezett. Az uj Panama-állam azonban még nem esett túl a kezdet, nehézségein, mert idősebb testvérei között váratlan születésével nagy elégedetlenséget keltett. Az uj közíár.-asági elnök már le is tette ae esküjét Roosevelt előtt, de hogy nem fojtják-& meg koraságában idegebb vetélytársai, az bizonytalan. * Titokzatos politikai merényletről adhatunk számot e helyütt Galiczián orosz herczeget meg- sebesitették. Mint Péter várról jelentik a herczeg állapota aggasztó. Az utóbbi napokban Nisny Novgarodban és Binkszben is történtek politikai merényletek. Politikai gyilkosság hire érkezik Londonból is, a hol úgy látszik egy idő óta erősen működik az örmény vendetta. A minap fényes nappal, nyílt utcza során, három emberi lőttek agyon, kik örmény összeesküvők voltak. A gyilkosság a pekhámi kerületben történt. * A Montignos grófnővé lett Lujza volt szász trónörökösné, mint Párisból táviratozzák, a római kastélyból odaérkezett, a hol kíséretével egy szerény szállóban vett lakást. Kis leánya és egy hölgy kisérte. A herczegnő Párisból Vight szigetre utazik. Barátnőihez intézett levelében keservesen panaszkodik azou megalázó bánásmód fölött, a melyben a római kastélyban volt része. * Ez a kis adoma, a mely bátran beleillenék a >Simy cicissimus« fölségsértő tréfái közé, a multkorában történt. Egy berlini kávéházban két ur vitatkozik egymással és a vita hevében az egyik ur ingerülten kiáltja: — Eh a császár szamár! Persze az elképedés leírhatatlan lett. A rendőr rögtön ott termett és nyakon csípte a fölségsértő urat. Szegény, mentegetőzve mondta. — De kérem, biztos ur, én a kinai csáázárra mondtam, a mit mondtam ! A rendőr azonban diadalmasan válaszolta. — Ohó! Engem ugyan be nem csap! Maga ezt csak a mi császárunkra mondhatta!
