Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-18 / 264. szám

A SZATMÁRI és SZATMÁRMEÖYtl FÜGiiETLENSEil ás 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS Helyben házhoz hordva: Egész évre 12 K. Fél évre . 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hóra I K. ARAK: Vidékre postán küldve: Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.1 Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 Fél évre . 8 K. | Egy hóra . 2 K. K. Felelős szerkesztő : Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével HARSÁNYI SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hi rde- tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek külden dók. Tisza és a tisztviselők. Szatmár, nov. 17. Nem hihetjük, hogy Tisza István terv­szerűen cselekszik, amikor nemcsak magá­nak az országnak, hanem az ország egyes rétegeinek is a tönkretételén mesterkedik. De nem hihetjük azt sem, hogy mentségül szolgálhat az, hogy nem tudja, hogy mit cselekszik. Mit akar hát Tisza István azzal, hogy lehetetlenné tesz minden bol­dogulást ? Programmbeszédében olyan ko­mornak ecsetelte az ország gazdasági erejét, hogy rémüldözve fordul el az or­szágtól mindenki, aki arra számított, hogy itt már legközelebb megkezdődik a gazda­sági munka. A vállalkozás ijedten vissza­vonul, az üzlet megdermed, a munka kétségbeesik. És Tisza István visszavonja a beruházási-kölcsön javaslatát, hogy még nagyobb legyen a gazdasági boldogság. Azután pedig nekiront a magyar társada­lom egy hatalmas rétegének, a tisztviselői karnak. Visszavonja a fizetésjavitásról szóló javaslatot. Ez is a boldogságot szaporítja. És következik a tönkretétel utján a legújabb stáczió. A minisztériumból elbo­csátanak száz és száz alkalmazottat. Hadd öntözzék a diadalmas kormányvezér útját a tönkretett családok könyei. Hanem ez csak az introdukczió. De nyomába szakad rögtön a folytatása is, amelynek reform a neve. A tisztviselői kart végképen megnyo­morító reform. A minisztériumokban meg­változtatják a munkaidőt. Eddig nyolcztól kettőig tartott a hivatalos munka ideje, ezután délelőtt három órát, délután is há­rom óra hosszat dolgoznak majd a hiva­talokban. A nagy urak, már pedig gróf Tisza István és minisztertásai is nagy urak, nem értik meg, hogy mit jelent ez az időketté­osztás a tisztviselő életében. A nyomorú­ságosán fizetett, gondokkal küzködő hiva­talnok szegény életében. Ez a hires reform megfosztja a tisztviselőt a java kenyeré­től. Mert ettől a reformtól lehetetlenné lesz a tisztviselőnek a délutáni foglalkozás. Ez a reform vakmerő merénylet a polgári osztály jó részének prosperálása ellen. Nyomorúságba lök ezer meg ezer családot. Miért áll be Tisza István a pol­gári züllés ágensének? Mit akar vele,hogy ne csak a közvélemény ostorozza, hanem a tönkbe kergetett nyomorúságos egziszten- cziák átkozzák is ? Mit akar a tisztviselők­től ? Megfosztja őket reményeiktől és elve­szi tőlük a kenyerük javarészét? Nem ad nekik pragmatikát, de ad nekik még na­gyobb, rettenetesebb függést. Hadd legye­nek a gondoknak is rabszolgái. Szatmár, november 17. A zsidók. Mikor Szatmáron, úgy 8—10 nap előtt, a választási mozgalom megindult, e sorok írója hosszasan beszélgetett a választás esélyei­ről egy eló'kelő kormánypárti zsidó választópol­gárral. A zsidó polgártárs leplezetlenül kifejezte antipathiáját Hieronymi személye ellen, de — a mint mondotta — imponál neki a miniszter, s igy valószinünek tartotta, hogy a zsidó szava­zók túlnyomó többsége a miniszterre fogják adni voksukat. Azóta mind nagyobb dimmenziókat öltött a választási mozgalom, s e közben alkal­munk volt a zsidóválasztók hangulatát és maga­tartását megfigyelni. Vasárnapig a hangulat ha­tározottan kedvező volt a zsidók körében Hie- ronymire nézve. De azóta nagyot fordult a vi­lág és a miniszter ur balsorsa közbevetett egy — polgármesteri koriesebédet. Ez a lukullusi la­koma hirtelen megváltoztatta az intelligensebb zsidó-választók hangulatát és a leginkárnátusabb kormánypárti izraelita is méltatlankodik a sok fogásu bankett miatt. Mert a banketten az tör­tént, hogy meghívták arra pl. Fejest, meg Mát- ragt, de olyan tekintélyes és a zsidóság körében I vezető férfiakat, mintF/’/ederdrt, Cs. Mager Károlyt, vagy Ileidelberget, aki — mellesleg megjegyezve — sietett tisztelegni is, mellőzte Pap Géza pol­gármester ur. Más alkalomból számba sem ve­szik ugyan az ilyen sértő ignorálást, mert — úgy tudjuk — hogy egyetlen zsidó sem éhes a polgármester ebédjére, de most, a midőn a kor­mánypárt különösen a zsidóválasztók nagy­számú szavazataiba veti győzelmének minden reményét, nem csoda, ha ezek a mellőzött és lenézett szavazók indignálva adnak kifejezést ama nézetüknek, hogy hát ők még sem olyan, a hatalomtól függő barmok, akiket polgármesteri parancsszóra lehet tömegesen a szavazó urná­hoz hajtani. Egyik tekintélyesebb kormánypárti zsidó szavazó hitsorsai körében ma ivet körö­zött, a melyen minden egyes aláiró — eddig 19-en vannak — arra kötelezte magát, hogy szavazatát Uray Gézára, a függetlenségi párt je­löltjére adja. Pap Géza polgármester ur pedig remélhetőleg meg fogja tanulni ebből, hogy a zsidóválasztók nem olyan közönséges csorda, a melyet ő, podesztai hatalmánál fogva, egyszerűen a kormánypárt iszapos válujához terelhet. A slepphordozók. Abból az alkalomból, hogy Hieronymi miniszter ur Ö kegyelmessége egy programmbeszédnek nevezett kormányelnök re- citatió erejéig leereszkedett választói közzé, az összes budapesti lapok megemlékeznek a beszéd »sikereiről.« A távolság szebb világitásba helyezi a tör­ténteket. A kormány kivezényelt alakjainak az indóház perronján való kényszerű megjelenésé­ből élénk fogadtatást, a vasárnapi sétáló publi­kumból pedig impozáns bevonulást konstatáltak a kormány újságai. Hát még a beszéd ? Gyöngye a programm- beszédeknek, írja a sok sugalmazott slepphordó. Szerintünk is az gyöngy, de hamis gyöngy. Hamis a hangja, hamis a tartalma. Egyszerű akart lenni a kegyelmes ur, olyan egyszerű, mint a polgárság függetlenségi jelöltje, kinek nincs szük­sége igaz magyar voltára hivatkozni. Hangja re­megett a meghatottságtól, midőn magát választói jóindulatába ajánlotta, de agya rejtett sejtjeiben ott volt a gondolat: »Jaj nektek, ha nem sza­vaztok rám. Én nem igerek, de nem is adok semmit — megválaszttok; nem Ígérek, de adok — sok rosz- szat, ha meg fogok bukni! Ez volt a kegyelmes nemes egyszerűségé­nek háta mögött, ezért gondolja magában ma is, mikor fényes dolgozószobájában olvasva a ma­gyar nyelvű schwarzgelb újságok dicsériádáit, visszatekint az elmúlt vasárnapra. Mennyire más volt minden, mint a hogy a lapok leírták, s mennyire úgy volt, mint a hogy azt a mi lapunk hozta. Kedveskedő és stré- berkedő főkortesei valószinüleg, kissé borsos ki­fejezések mellett megküldték neki a »biztos ke­rületből € ezt a referádát is. A világot, kinek az egészhez nagyon kevés köze van, lehet ámítani, de az Excellentiás ur — sajnos — nagyon látja a jövendőt. Nem volt biz az a vasárnap olyan magasz­tos, mint azt neki nyomtatott és élőszóval be­beszélni akarják. A kegyelmes ur végig olvassa beszédét is az újságokból. És maga is bizonyára úgy találja, hogy keveset mondott. Nem volt elég széditő a programúiban, nem volt eléggé nemzetiszinüen elmondva, a sok lelket-szivet csavaró fekete sár­gaság. Hiába többet mondani nem volt szabad. Tiltja a felsőbb forum, a kormányelnök ur, ki­nek még o y magas katona, mint Hieronymi ő Excellentiája is alá van rendelve. Az istenadta nép pedig, ki egy-egy nem tetsző közbeszólással ugyancsak bizonyítgatta »kormánypárti« hitvallását, s akinek csudálatos­képpen mégis van szavazati joga, sehogy sincs megelégedve a vasárnapi beszéddel. Hazugság, ámítás az egész. Labancz mondta el a kuruczok- nak, azoknak a nyelvén, de nem a szivök szerint. Kiabálhatnak hát azok a bizonyos újságok, telekürtölhetik széles e hazát Hieronymi sikerei­vel, a vége csak az lesz, hogy annak a kis la­pocskának, a mely azon a bizonyos munkater­melő íróasztalon ugyancsak húzódik a kegyel mes ur haragos szeme elől, lesz igaza : »Hieronymi Károly meg fog bukni!« Debreczen uj főispánja. Puky Gyula lemon­dása óta széles körben képezi Debreczenben élénk diskusszió és kombináczió tárgyát, hogy ki lesz Debreczen város és Hajdumegye főis­pánja. A napok óta forgalomban levő nevek mellett, most mint biztos jelöltet emlegetik a Beöthy Pál nevét. Hogy az újabb kombináczió mennyiben válik be, már a közeli napokban hi­vatalos formában adják meg rá a választ. 13 Áil TjVSiI karlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközön- XwO wAÍ £ UlOP ségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. A Közvetlen a Pannónia szálloda melleit Szatmár és vidéke legnagyobb czipöraktára. Megérkeztek az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermekczipők és csizmák a leg-jobb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom