Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-14 / 261. szám

261 szám. Szatmár, szombat

SZATMÁRI HÍRLAP

1903. november 14.

3.

vessen el és a közönséget szándékosan még jobban félre vezesse.

A lap utczai elárusitásának betiltása folytán a rikkancsok nehány napig nem is ordították az utczákon a »Budapesti Friss Ujság*-ot, hanem a helyett ugyanazt a lapot ma reggel óta >Szatmári Friss Újság« czimen kínálják az utczákon megvételre. Hogy mi jogon bitorolja az a lap a »Szatmári Friss Újságt czimet, holott itt Szatmáron sem szerkesztősége, sem kiadóhivatala, sem nyomdája nincs, erre csakugyan kiváncsiak vagyunk. S kiváncsiak vagyunk arra, hogy vájjon megengedett dolog-e az ujságkiadás terén ily szédelgő fogásokkal élni ? S nem-e közönséges csalást képez az, ha valakinek szatmári friss újságot ad el a rikkancs, s annak az újságnak Szatmárhoz éppen annyi köze van, mint Szatmárnak pl. a kínai anyacsászárnéhoz. A jámbor olvasó a maga krajczárjáért megveszi a lapot abban a jó hiszemben, hogy az szatmári újság és abból értesülhet a helyi eseményekről, a melyek bizonyára jobban érdeklik, mint azok az összetákolt és a lelket megmételyező, rémes szenzácziók. De csak később látja, hogy voltaképpen csúfosan be van csapva, mert abban a »szatmári« czégér alatt megvásárolt újságban egyetlen sor helyi eseményt nem talál, csak éppen a lap feje jelzi, hogy szatmári.

Ideje volna már az ilyen újságkiadói szédelgésektől a magyar sajtót megtisztítani. Szóvá tettük a dolgot itt, hogy figyelmébe ajánljuk a főkapitánynak és hogy felhívjuk a közönség figyelmét is a csúnya szédelgésre és óvakodjék megvenni a rikkancstól a »Szatmári Friss Újságot«, a melynek semmi egyebe sem szatmári, mint a czime, s azt is bitorolja a kiadója, mert a tisztesség fogalma szerint nem áll jogába azt reányomni, hogy szatmári. A dolgot különben az »Újságkiadók- Egyesületi-ének is bejelentjük.

Egyébként pedig a lap szerkesztője gyanánt feltüntetett Majáik Árpád úrtól ma a következő nyilatkozatot vettük:

Nyilatkozat.

Tudomásomra jutott, hogy a fővárosban létező y>Hiriap terjesztő« vállalat kiadásában «Szatmári Friss Újság* czim alatt egy napilap jelent meg, s azon, mint felelős szerkesztő én vagyok megnevezve. Minthogy az egész dologról nekem semmiféle tudomásom nincs, jelzett lapnak tartalmáért semmi felelősséget nem vállalok, egyben^ kijelentem, hogy a vállalat ellen megteszen a bíróságnál a lépéseket. Szatmártt, 1903. November 13. Majáik Árpád.

ÚJDONSÁGOK.

* Az uj állami elemi iskolák kutjai. Mosi már bátran el lehet mondani, hogy a szatmári uj elemi népiskolák a modern technika minden elképzelhető vívmányaival vannak ellátva. Az uj iskolák most pompás vizű kutakat kaptak. A kutfurrásokhoz még szeptember hó végén fogtak hozzá s tegnap fejezték be a munkálatokat. A kutak, melyeket tudvalevőleg a városnak kellett létesíteni, az anyag felszámítása nélkül 1865 korona 98 fillérbe kerültek. Érdekes még azt is megtudni, hogy az egyes iskoláknál milyen mélységben bukkantak jó vízre. A Kinizsi-utczai iskolánál 64 méterig hatolt a talajba a fúró, a mikor kristály tiszta viz bugyogott elő. A We- selényi-utczán 47 méternyi mélység is elégséges volt, hogy jó vizet kapjanak A Rákóczi-utczán 67 méternyi mélységű kutat fúrtak. A legmélyebb kút a Három-utcza közi iskoláé, a hol csak 97 méternyi mélységben találtak jó vízre,

* A vásártéri korlátok. Nemrégiben megírtuk, hogy a tanács a vásártéri korlátok őrzésére rendőri fedezetet kívánt a főkapitánytól. Ez a tanácsi határozat egy kissé nevetségesnek tűnt fel, mert hát furcsa is, hogy néhány darab

léczet a rendőrség őrizzen. Igen ám, de ha tekintetbe vesszük, hogy a vásártér korlátjait minduntalan ellopják a didergő szegényemberek, akkor meg lehet érteni a dolgot. A városnak éven- kint néhány pár koronájába kerülnek ezek a fakorlátok. Csak nemrég javították a vásártér kerítését s másnap ismét meg volt csonkítva, úgy hogy a gazdasági hivatalnak tegnap újból intézkednie kellett a kijavítás iránt. Meglehet, hogy a bölcs magisztrátusnak a korlát őrző rendelet meghozatalakor nem jutott eszébe, hogy a vásártér kerítésére nemcsak fa, de vas korlátot is lehetne alkalmazni, a mi bizonyára nem sokkal kerülne többe, mint az ellopott faléczek örökös pótlása.

* Vizsgálat az erdőben. Megírtuk annak idején, hogy Szatmár város elhatározta, hogy a sár- és csererdőben az erdőőr részére lakóházat építtet. Az erdőőr lakháza a napokban készült el. Az uj épületet a város kiküldött bizottsága Bartha Kálmán gazdasági tanácsossal tegnap vizsgálta meg. A vizsgálat számos hibát fedezett fel az épületen, a melyek kijavítására az építő vállalkozót utasították.

* Uj ügyvéd, Borgida Lajos dr. szatmári ügyvédjelölt a napokban tette le Marosvásárhelyen az ügyvédi vizsgát, kiváló sikerrel. A kiválóan képzett ügyvéd vizsgatételéről egyik Marosvásárhelyi lapban a következőket olvassuk;

Ügyvédi vizsga. Szombaton délután tette le a helyi kir. Ítélőtábla ügyvédi vizsgázó bizottsága előtt — a birói vizsgát jóval pótló — ügyvédi vizsgát Dr. Borgida Lajos kézdivásárhelyi kir. törvényszéki aljegyző oly páratlan kitűnő sikerrel, hogy minden kérdésre tett korrekt feleleteivel úgy a bizottságot mint a szép számban jelenvolt hallgató jogászokat teljesen elragadta. Dr. Borgida L. alig egy pár hónapja, hogy'az ügyvédi pályáról az igazságügyi pályára lépett, kivel a kitűnő jogászaink száma szaporodott s hisszük, hogy az ót megillető elhaladásban részesülend is. Midón vizsgájához ószintén gratulálunk, sok szerencsét kívánunk neki az élet utain.

Ehhez a fényes sikerhez a magunk részéről is melegen gratulálunk. Mint értesülünk, Borgida Lajos dr. egyelőre a birói pályán marad.

* Négy fillér. Az utczán hideg, ószi szél fujdo- gált és mindenki a kabátjába húzódott. Didergett a prémes gallér díszítette télikabátos ur és nagyon fázott a rongyaiba burkolódzó szegény. Már-már majd megvette az isten hidegje és kérges tenyerét hiába nyújtogatta a siető emberekeié, Egyszer csak jött egy méltóságos ur. A szakálla őszbe csavarodott s egyszerű ibercziger volt rajta. Nem fázott, lassú léptekkel haladt s úgy tetszett mintha sétálna. Mikor oda ért ahhoz a didergő szegényemberhez megszánta. Nem sokat gondolkodott. Zsebébe nyúlt a pénztárczája után, s 4 fillért vett ki belőle. — Fogja barátom — szólt és tovább állt.

A didergő ember ajmarkába lehelt és a mellette álló gesztenyesütőnek mondja.

— No hiszen ez az ur is többet adhatott volna. Ismerem jól, hiszen valamikor egy koronát se sajnált.

A gesztenyesütő érdeklődve, tágra nyílt szemekkel kérdezte:

— Miért, hát ki az az ur.

— Nagy ur, a tekintetes Chorin Ferencz méltósága.

* Meglopott korcsmárosné. Vigdorovics Sá- muelné szatmári vendéglő tulajdonosné tegnap panaszt emelt a rendőrségen, hogy 150 koronát tartalmazó pénztárczája eltűnt a lakásáról. A rendőrség a feljelentésre vizsgálatot indított. A jelek arra mutatnak, hogy a lopást csak a helyzettel ismerős egyén követhette el s ezért a rendőrség a cselédek között keresi a tettest. Vigdorovicsné egyik szolgálója a rendőrség előtt igen gyanús feleleteket adott, a mi arra enged következtetni, hogy a cseléd tud a lopásról. A vizsgálat folyik.

* Magyar név. Braunschveig Ágoston szatmári lakos nevét belügyminiszteri engedélyivel *Barná*~ra változtatta.

* Az ország nagybirtokosai. A legújabb statisztika szerint az államnak 2.816,418 kát. hold földje van. A magánbirtokosok sorrendje ez: Eszterházy Miklós herczeg 321,053, Schönborn Frigyes gróf 216,021, Frigyes főherczeg 157,731, Festetich Tasziló gróf 134,541 holddal. A holtkéz birtokai közül a legnagyobb a nagyváradi róm. kath. püspöké : 189,933 hold. A herczegpri- mási uradalom 91,800, az egri káptalan 91,602 hold, mig a kalocsai érseki uradalom csak 23,143 hold. A városok birtokai közül legnagyobb Szabadka városáé: 166,070. Debreczené 99,618 és Szegedé 72,427 hold.

* A jó cseléd. Egy szatmári urhölgy a következőket irta a cselédje könyvébe : „Gonda Mari egy évet szolgált nálam, 11 hónap és egy hét híján; ezalatt lankadatlan volt — a kapu- nyitogatásban; takarékos — a munkában; szorgalmas — a maga dolgaiban ; munkás a levélírásban; fáradatlan — a gazdasszonya mocsko- lásában ; okos — a kifogásban ; barátságos — a legények iránt; hűséges — a szeretője iránt s igea becsületes — ha minden zárva volt.“ A feldicsért leányzó zokon vette a bókokat és a rendőrségen tiltakozott a ráfogott erények ellen.

MULATSÁGOK.

Dalestély nagykárolyban. A nagykárolyi róm. kath. legényegyesület, mint minden éven, ez idén is nagyszabású dalestélyt és tánczmulat- ságot rendez saját alapja javára A dalestélyen mely e hó 15-én lesz, az egyesületi tagok szavalatokat és monológot adnak elő. A pompásnak Ígérkező mulatság műsora a következő :

1. Ének, előadja az egyleti énekkar. 2. „Három a daru“, irta Tompa Mihály; szavalja Malesz Róza k. a. 3. „A tudós macskája“, irta Arany János; szavalja Koszika Antal egyleti tag. 4. Előadás a természettudomány köréből, tartja Niklos János főgymn. tanár, egyleti választmányi tag. 5. Sóló, énekli harmónium és cselló kiséret mellett Kolozsváry Miklós egyleti rendes választmányi tag. 6 Monolog, előadja Hegedűs Gyula egyleti Il-od könyvtáros. A monolog előadása után kezdetét veszi a táncz.

R EGÉN Y C SAR N OK, Leányálmok.

— Irta: Horkay Elemér. —

24.

Méray már azon gondolkozott, hogy ne utasitsa-e vissza a tervbe vett beszélgetést egy rövid felelettel, de erre nem volt ideje, mert a kocsiban ülő férfi szinte irigykedve igy egészítette ki a saját kédését:

— Persze Tardosnénái!

A főhadnagy mosolyogva felelt:

— Persze 1 Pompás ház az czimbora.

A másik felsóhajtott:

— Tudom. Irigyellek is ezért az ismerett- ségért.

— Szívesen bemutatlak ! Tardosné igen szeretetreméltó háziasszony.

Az őszes fejű ur színié indignálódva fakadt ki.

— Ki beszél itt Tardosnérol? A lánya barátom, az édes kis Etus. Ah! Az bájos egy teremtés.

— Szereted ? — kérdezte a főhadnagy ironikusan.

— Ne gúnyolódj pajtás 1 Mondhatom neked, hogy már régóta homlok ezután a lány után. Nem azzal a könnyed, léha vágyódással, mely az ifjú urak sajátsága, hanem a meglett emberek komoly . . .

— Vedd el pajtás! — szólt közbe Méray czinikusan, aztán hirtelen sarkantyúba kapta a lovát, rövid köszöntéssel elvágtatott.

Mikor már porfelhőbe veszett az időközben szintén elindult kocsi, Méray meglassította a lova galoppját, s a porfelhőkbe tekintve mondá :

— Istenem, ki hinné, hogy ez a Marjai Friczi cs. és kir. kamarás, valamikor huszártiszt volt. Milyen otromba és milyen limonádés. Tán azt hitte, hogy én beveszem az ő szerelmi ömlengéseit. Ostoba 1 Nem hiába selyemtenyésztési felügyelő. Igazi beemter 1

Aztán elmosolyodott azon a furcsa gondolaton, mely hirtelen eszébe ötlött: »Milyen eredeti is volna az, ha ez a Marjay Friczi elvenné azt a filigrán teremtést. Olyan pár lenne belőlük, mint . . . mint . . .« Nem talált hirtelen hasonlatot, s miután nem szerette hiábavaló dolgokon a fejét törni, hirtelen rágondolt Tardos- néra, s ismét a régi, jókedvű ember lett, aki néhány pillanattal ezelőtt volt.

(Folyt, köv.)

Kiadja:

A szerkesztőség.