Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-06 / 254. szám

r ■ l'tff-jCJ . érrttösS * Szaímsr, 1903. november 6. A SZATMÁRI és SZATMARMEGYEI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : ELŐFIZETÉSIÁRA Helyben házhoz hordva: I Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. I Negyedévre 4 K, II H J R 5 í N Y I <5 S Nfi fi R Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K. | Egy hóra . 2 K. ■ R 0 A " 1 1 aRnV[JR­Egyes szám ára 2 kr. (4 fill.4 Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételévéi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirde­tések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A szatmári függetlenségi és 48-as párt gyűlése. Szatmár, nov. 5. (Saját tudósítónktól.) Az a kor­mánypárti diszküldöttség, a melyik Hieronymi Károlynak a mandátumot felajánlani utazott Budapestre, éppen ma érkezett a fővárosba, hogy a mi­niszter ur lábai elé rakja hódolatát. Átnyújtották Hieronymi Károlynak a kormánypárt jelölő határozatát,, abban a reményben bizonyára, hogy a jelö­lés a mandátumot is meghozza. Pedig hát úgy vettük észre ma este — a függetlenségi párt zászló- bontásán — hogy azok a jó , urak, miniszterestül együtt, alighanem szo­morúan csalódni fognak, mert a jelö­léstől a mandátumig hosszú az ut, s ezen az utón a függetlenségi párt je­löltje jut hamarabb a végczélhoz : a mandátumhoz. A mai rendkívül lá­togatott és fölötte lelkes pártgyülés után ezt remélnünk okunk van, s hisszük, hogy ha kibontjuk a zászlót, a melyen a függetlenségi eszmék ra­gyognak, hát egyesült erővel győze­lemre is tudjuk azt vezetni. S hogy egyesült erővel megyünk neki a harcznak, annak biztosítéka a mai pártgyülés, a melyen a szatmári két függetlenségi frakczió egyesült a zászló, az eszme diadalra juttatásában. A szatmári függetlenségi -pártoknak lelkes harczosai a mai nappal egytá* borba tömörültek, s ez a tábor remél­hetőleg oly erős le§z, hogy elsöpri ut- jából az osztrák érdekek szolgalelkü képviselőjét: Hieronymi Károly mi­niszter urat, aki két éve bár, hogy Szatmár városát az országgyűlésben képviseli, de azért e hosszú idő a'Iáft egyszer sem tartotta érdemesnek, hogy választói közé ellátogasson. Er­ről egyébként és sok más egyébről is lesz még alkalmunk a kegyelmes úr­nak egyet-mást, a mi' a rovásán van, elmondani. A jelen -pillanatban hadd legyen boldog Hieronymi Károly minisztér ur a szatmári egyhangú jelölési foly-, tán ; rlii pedig folytassuk • a megkez­dett munkát szeretettel, lelkesedéssel, kitartással mindaddig, miga kibontott zászlót győzelemre vezetjük, a most reánk következő alkotmányos küzde­lemben. A függetTenségi párt mái impo­záns gyűléséről részletes tudósításunk a következő: A szatmári függetlenségi és 48-as párt ma, csütörtökön délután öt órakor impo­záns gyűlést tartott a Vigadó nagytermé­ben. A gyűlés czélja a közeli választásra való tekintettel, a párt szervezkedése volt, helyesebben : a szatmári két függetlenségi pártárnyalátnak egyesülése. • 1 Délután fél öt órakor már igen sokan voltak együtt a Vigadó nagytermében, s öt órára az óriási terem csaknem teljesen megtelt függetlenségi választókkal. (A gyűlés megnyitása.) 1 Uray Géza pártelnök valamivel öt óra után nyitotta meg a gyűlést, jelezvén an­nak czélját. Meleg szavakban köszönte meg a nagyszámban megjelent választók érdek­lődését és örömének adott kifejezést, lát­ván ama lelkes hangulatot, a mely a zászló- bontás alkalmából a gyűlésen nyilvánul. Örömmel jön mindig a párt lagjai közé — úgymond — de most különösen szent kö­telességet teljesít, a midőn a közeli válasz­tásra való tekintettel a zászlóbontásra hívja fel az elvtársakat. (Lelkes éljenzés.) Mind­annyian érezzük a válságos-politikai hely­zet súlyát. Tudjuk, hogy az utóbb hóna­pokban mily elkeseredett közeimet folyta­tott az ellenzék a magyar nemzet legszen­tebb jogaiért, a magyar nyelv érvényesü­léséért a hadseregben Ez a küzdelem még nem ért véget, sőt valószínű hogy a nemzetnek fokozott ellenállására csak ezu­tán lesz igazán szüksége ennek az elgyö­tört hazának. Ezért minden erőnkből oda kell hatnunk, hogy olyan képviselőt küld­jünk azrországgyűlésbe, aki a nemzet jogai mellett való harczot tűzi zászlajára. Hiszi és reméli, hogy a szatmári függetlenségi és 48-as párt tagjai ezután is lelkesen kitar­tanak az elv mellett és-'a zászlót, amelyet most kibontani akarunk, győzelemre vezet­jük, (ügy van! ügy van.) (A pártegység.) Majd a pártegység fontosságát fejte­gette. Tudják önük, tisztelt elvtársak -— úgymond — hogy Szatmáron az utóbbi esztendőkben a függetlenségi párt két árnya­latra szakadt. Ez a szakadás egy választási küzdelemben mindenesetre veszélyezteti a győzelmet, mert ott, a hol nincs egység, riem lehet győzelem.. Igen kívánatos tehát, hogy ez a két árnyalat most egybeolvad­jon, hisz mindkettőpek egy a czélja : a füg­getlenségi aszúiét diadalra juttatni. (Éljen­zés.) Kijelenti, hogy az eszme szolgálatában őt soha sem vezették személyes érdekek s hogy ezt bebizonyítsa és a két árnyalatnak egyesülését lehetővé tegye, elnöki tisztsé­géről lemond. (Hosszantartó, zajos éljenzés.) (Az egyesülés.) Csomay Imre jelzi, hogy nem tagja ugyan 'ennek á pártnak, a mely ezt agyü­lést egybehívta, de mégis ^kötelességének tartotta a meghívásnak eleget tenni, mert a jelen pillanatban ő is érzi a két párt egyesülésének szükségességét s a maga ré­széről kijelenti, hogy az egyesült parinak szívesen lesz tagja. (Hosszantartó, zajos él­jenzés és taps.) Annak a pártnak magatar­tására nézve — úgymond — a melynek eddig tagja volt, ebben a pillanatban köte­lező Ígéretet nem tehet, de hiszi, hogy nem lesz ott senki, a ki a párt egységét megza- zarná. Annyit már most is megígérhet, hogy a maga részéről mindent el fog követni, hogy a két párt tömörüljön és reméli, hogy a másik párt tagjai nem fogják őt deza- vuálni és tömören melléje sorakoznak, hogy itt egy nagy, erős és legyőzhetetlen pártot képezzünk. (Éljenzés és taps.) (Szervezkedés.) Asztalos Sándor emelkedett most szó­lásra s ajánlatba hozta, hogy — miután Uray Géza a pártefnökségről lemondott — válaszszanak a m’ost.ani gyűlés vezetésére elnököt. A maga részéről a gyűlés vezeté­sére elnökül Kovács Leót ajánlja. Kelemen Samu dr. az egyesült párt tisztikarának beterjesztett listáját a maga részéről körül-belül változatlanul elfogad­hatónak találja. Azért mondja köyül-belől — úgymond -—^ mert az egyesülés után helyesebbnek találná, ha Uray Géza és Cső,may Imre nem mint tiszteletbeli, hanem tényleges elnökök maradnának tovább is p párt élén. Biki Károlyt pedig a végrehajtó bizottság elnökévé válasszák meg, (Általá­nos, élénk helyeslés és éljenzés.) Ezután megalakították a tisztikart a következőképpen: Elnökök: Uray Géza és Csomay Imre. : , AI elnökök: Kovács Leo, Dr. Törseök Károly, Kató Antal,, Lévay . József, Osváth Elemér, Asztalos Sándor, Teitelbaóm Her­man, Thurner Albert, Seres István. Fehér József és Zabary Ferencz. Jegyzők: Dr. Dómján János, Dr. Fon Antal, Dr. Hadady Lajos, Dn |Rácz Endre* Bodnár Károly; Horváth József, Dr. Weisz Károly, -Sávot Kálmán, Küszner Albert és Dr. Szepessy Károly. Végrehajtó-bizottság : Biky Károly el­nök. Tagjai: Osváth Elemér, Dr. Törseöfc Károly, Dr. Kelemen Samu, Mórit;?:,János, Ungvári Antal, Sikőr József, Kató Antal, Fehér József, Thurner Albert és Sz. Török János. (A jelölő gyűlés.) Uray Géza úgy a maga, mint Csomay Imre elnök társa nevében köszönetét mond a bizalomért és kijelenti, hogy azokat a kötelességeket, a melyeket, az elnöki tiszt­ség reájuk ró, mint eddig,4 ezután is a leg­nagyobb lelkesedéséé! teljesíteni fogják. Csomay Imi;e á maga részéről is kö­szöni a bizalmat, noha megjegyzi, hogy a maga részéről a tiszteletbeli elnökséget sem tekintette volna csupán sine curának, hanem abban a minőségében is a leglelke­sebb munkásságot fejtette Volna ki a párt megizmosodása érdekében. Kívánja, hogy a párt megerősödjék és egységes munkálko­dással a most kibontott zászlót diadalra vezesse. (Éljenzés és taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom