Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-11-05 / 253. szám
Szaimár, 1903. november 5. Csütörtök IWásadik évfolyam 253. szám. A SZATMÁRI és SZATMARMEGYEI FUGGETLENSEGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. EL Ö FIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K. I Negyedévre 3 K. i Egész évre 16 K. | Negyedévre 4 K. Fél évre . 6 K. | Egy hóra I K. | Fél évre . 8 K.|Egy hóra . 2 K. Egyes szám ára 2 kr. (4 üllő _______________ Fel elős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep után való napok kivételével SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kazinczy-utcza 6. sz., a hova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. TÁVIRATOK. A főrendiház ülése. Meghívás, > * A szatmár-némejií függe^früsecj és 48-as párt tagjaiÉpáytárnyíalain való tekintet nélkül átfolyó- no vem bér hó 5-én délután 5 óraitor -a Vi gadó nagytermében tartandó pártgyü lésre meghívjuk. Szatmár, 1903. november 3. A pártgyülés előkészítő bizottsága. A magyar nyelv joga. Szatmár, nov. 4. A boldog emlékű kilenczes-bizott- ság úgy határozott, hogy a tényleges állapot, a német vezényszó és szolgálati nyelv idáig a kiegyezési törvényben elismert alkotmányos fejedelmi jogok a vezénylet és vezérlet alapján tartatott fon — de azt nem mondja, hogy helyes volt és hogy a törvénynek az a magyarázata, a melyet a király és osztiák generálisok és miniszterek belőle kikövetkeztetnek, hogy az a magyar alkotmányos felfogásnak megfelel Éppen ezért a király nem fogadta el a kilenczes- bizottság szövegét, hanem Tisza István módositását, mely azt mondja, hogy »a királynak jogában áll a magyar hadsereg vezéuy és szolgálati nyelvét alkotmányos jogai alapján meghatározni.« Tehát most jövőben és mindenkorra a király egyedül jogosult a magyar hadsereg nyelvét megszabni. Ha akarja katonáinkat vezetik és kormányozzák németül, ha akarja csehül, ha akarja spanyolul. Mit szóljunk ehhez? Ezer esz- endő óta a magyar törvényhozás ilyen felfogáshoz nem járult. Tisza István mjniszterelnökjelplt javasolja és tanácsolja. Volt igen felségjog valahol, valamikor. Igenis volt kétszáz esztendővel ezelőtt, mikor Olaszországban egyes hadvezérek csapatokat toborzottak, melyekkel mint zsoldosok egyszer egyik, másszor másik fejedelemnek szerződéses szolgálatába léptek. A vezénynyelv olasz- volt, s ha német j fejedelem bérelte ki őket* akkor az ő j seregét nem, németül, háPftm. olaszul 1 vezették. Ezeket kondottieriknek nevezték. Hasonló csapatokat szerveztek a spanyolok. így kerültek hozzánk a kegyetlen Caraffa és az olasz Básta. Ilyenek voltak a német landsknechtek és a svájczi gárda, mely az olasz királyok palotáit őrizte német vezényszóval. Mindezen zsoldos seregeket az uralkodók fogadták fel, fizették ésbo- csájtották el, azok tehát az ő seregük voltak, s felségjogánál fogva a vezény- nyelvet is a fejedelem a magakénye- ' kedve szerint választhatta. így került a sok franczia sző a német katonai szótárba. Ha tehát a király ma is zsoldos sereget tartana, melybe a katonákat nem besoroznák, hanem önkéntesekül toborzanák és ha nem az ország pénzén tartanák a fegyveres népet, akkor igaza volna azoknak, kik a hadsereg nyelvének meghatározását felségjogoknak tartják. De mi nem tarthatjuk annak. Mindenféle felségjogot ismerünk. így a törvények szentesítésének, a kormány kinevezésének, a bűnösök meg- kegyelmezésének, a hadüzenetnek és békekötésnek, az államfőket mindent megillető jogokat, de arra nem tudunk esetet és példát Európában, hogy valamely orsz-ág a nemzet nyelvét az államban és intézményeiben fejedelmére ruházta volna át, vagy hogy ez azt magának követelhetné, hogy ő szabja meg egyedül. Erre tételes törvényünk nincs és ez a természetes jogba ütközik, hogy nekünk magyaroknak, kik államot alkotunk és nemcsak néptörzs vagyunk, azt lehessen rendelni, hogy ha katonák leszünk, németül értsünk és beszéljünk. Ez pedig azért fontos, mert ma az általános véderőkötelezettség mellett néphadsereg van, a melynek fen- tartása sok száz millióba kerül, tehát a polgárok adják és tartják a hadsereget. A millióinak, az államban szervezett magyar nemzetnek pedig megvan a maga felségjoga nyelvéhez, a melyhez, ha megszűnnék ragaszkodni, önön magán követne el. hűtlenséget. Budapest, nov. 4. (Saját tudósitónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök a képviselőház ülése után miniszter tanácsot hivott össze, melynek ülése után bemutatkozott a főrendiházban. Tisza előterjesztette programmját, a mely megegyező azzal a programmal, a mit a szabadelvű párt értekezletén kifejtett. Tisza beszéde után Zichy Nándor beszélt. Beszédében hadat izent az egész Tisza-kormánynak. Vasúti karambol. Budapest, nov. 4. (Saját tudósitónktól.) A ferenczvárosi pályaudvaron ma reggel nagy vasúti összeütközés történt. A reggeli ködben ugyanis a Zimony felől érkező személy vonat összeütközött egy tolató mozdonynyal. A karambol oly heves volt, hogy a mozdony darabokra tört. Két ember életveszélyesen megsebesült, a személyvonat utasai közül többen könyebb sérüléseket szenvedtek. Három kocsi össze- zuzódott. Az obstrukczió folyik. Nagy vihar a képviselőházban. Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 4. A képviselőházban a tanácskozást ma ott folytatták, a hol pár héttel ezelőtt a Héderváry-kormány bukása alkalmával elhagyták. A granicsár nem tudta elmondani programmját sem s éppen ezen az utón van Tisza István gróf is. Ma nem engedték szóhoz jutni, s nagyon valószínű, hogy nem is igen fogja tudni elmondani bécsi programmját. Az ellenzék folytatja az obstruk- cziót s Tisza kedvéért sem hajlandó engedni egy hajszálnyit sem a nemzet követeléseiből. A képviselöház külömben rendkívül élénk képet nyújtott. Lent, az ülésteremben minden hely elfoglalva, s fenn a karzaton ember-ember hátán szorongott. Dániel elnökölt és pont tiz órakor nyitotta meg az ülést. Az első vihar már az elhöki előterjesztéseknél tört ki nagy erővel, a midöfa Dániel alelnök bejelentette Appohyi lemondását. Erre a viharra, ügy látszik, a kormánypárt, nem vqü e.lkészülye, mert látható, kínos zavarba jött a jobbmező,, mivi
