Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-03 / 251. szám

251. szám. Szatmár, Kedd. SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 3. 3 halottak csöndes birodalmát. Szeretetekkel diszitgetitek elvesztett drága kincseteknek hajlékát az ünnepre. A fényes ünnepre, amikor a virágok között apró gyertyalán­gok lobognak és feljönnek elhagyatott, hű­vös sírjukból a halottak, hogy mellétek üljenek a sírra beszélgetni . . . Olyan megnyugtató ez a ragyogó, fé­nyes ünnep. És olyan vigasztaló a halottak beszéde. Mit mondanak a halottak? Letörlik könyeiteket és elmondják, hogy a közös anyának, kinek ölében ültök, egyforma gyermekei vagyunk valamennyien. Az anya felruház bennünket erővel és tu­lajdonságokkal, a napfényre küld, hogy ját- szuk el á játékainkat . . . És mi játszunk egy ideig, azután visszatérünk hozzátok. A köny, melyet hullatunk s a fájdalom, me­lyet a szivünkben hordozunk, olyan, mint a kis gyermek könyei, kik közül az egyiket felöltözteti és sétára viszi az édes anya, a másikat pedig otthon hagyja. Elmegyünk valamennyien. Találkozunk valamennyien. Addig is elvisszük testvére­ink üj hajlékára lelkünk fehér virágait és letesszük azokat színes koszorú alakjában, melyet ugyancsak az az anya adott remegő kezünkbe, akinek szeretetét érezzük itt, amott, mindenhol, mindenben és minden­felé . . . A szatmári temetőkben mindenütt megünnepelték a halottak napját. A holtak országa tegnap este csupa szin volt és élet. A temetőkbe vezető utakon csak úgy tó­dultak a gyászruhás emberek, hogy egy két órát szenteljenek a halottak emlékének. A temetők ünnepe délután fél öt órá­tól 7 óráig tartott s ezután ismét kiürültek a sirkertek, minden elcsöndesedett . . . Szobrot Danié Pistának! Az oly korán elhunyt magyar dalki­rály emlékét szoborral óhajtja a nemzet megörökíteni. Erre a hazafias czélra Apponyi, Wlas- sics, br. Spényiné Blaha Lujza, Rákosi Jenő, Pálffy Ferencz szegedi főpolgármes­ter, Pósa Lajos s még 140 aláírással az alábbi felhívást vettük : >Bérczck havas ormán az ő dalát zúgja a szél. Pásztortüzek mellett az ő dalát sírja a tilinkó az alföldi szép nagy rónaságon Fakadó szerelmet az ő dalával nyit a szerelmes legény kedvese szivében. Mertört szivek vérző sebére is az ő mélabus danája hull harmatos levélként. Áldott legyen a haló porában is, a ki annyi gyönyörűséget szerzett nemzetének, hogy ez a gyönyörűség el nem múlik, mig rózsa terem az ágon, mig jkönny reszket a szemben ! Méltó rája, hogy szobor hirdesse emlékét. Hegedűn pengette ki örök időkre szóló halhatatlanságát: hegedűs szobrot a nagy dalköltőnek! Álljon ott bűvös-bájos dalai­nak glóriájában a mormoló Tisza partján, hol porladó szive tovább álmodja a zengő költészetét. Kinek lelkét csak egyszer is megresz- kettette az ő lelkes dala : küldje be filléreit nótás Dankó Pista hegedűs szobrára.« Adományokat lapunk is készséggel el­fogad a nemes czélra. * Az óvoda megnyitása. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy a Rákóczi utczai ovoda IdCRdezés; munkálata végett irt s az ovoda már átadható rendeltetésének. Az uj ovodát ma, kedden délelőtt veszi át az e czélra kirendelt bizottság. A megnyi­tásnál a kormány részéről a nagykárolyi államépitészeti hivatal vezető mérnöke lesz jelen, a város részéről pedig Bariha Kál­mán gazdasági tanácsos Antal Dániel és Wallon Ede bizottsági tagok fognak meg­jelenni. Az uj ovoda a vörheny járvány miatt csak két-háröm hét múlva kezdődik meg. * A nép téli foglalkozása. Érdekes statisztikát küldött meg a földmivelési mi­niszter Szatmár városának. A kimutatás arról szól, hogy télviz idején az egyes községekben a lakosság az iparnak mely ágát miveli az ország 38 vármegyében vessző fonással, 20 megyében pedig sás és gyékény fonással, 25 vármegyében seprő­kötéssel, 22 megyében pedig szalma fonás­sal foglalkoznak. Tekintve, hogy csak ko­sár árukból egy milliónál többet hozunk be a külföldről, a miniszter ama reményé­nek ad kifejezést, hogy e téren nagy fel­lendülés várható. A jelentésből kitűnik még, hogy a háziipari munkások száma több az 50 ezernél. * A szatmári posta levélforgalma. Az országos statisztikái hivatal a minap érde­kes kimutatást állított össze az ország le­vél forgalmáról. A statisztika a többek kö­zött azt is közli, hogy a magyarországi vá­rosokban egy-egy emberre évenkint hány levél esik? Ha a múlt évet vesszük tekin­tetbe, akkor úgy találjuk, hogy az ország nagyobb városaiban, Budapesten, Aradon, Fiúméban, Kassán. Kolozsvárt, Székesfejér- vártt stb. 50-nél többlevél jut egy emberre. Szatmár városban szintén szép számú le­vél jut el egy-egy esztendőben. Nálunk 45_50 levelet kap minden ember. A sta­tisztika szerint tehát Szatmáron nagyon fejlett a levélírás. Ugyancsak 45—50 leve­let kapnak a pécsiek és újvidékiek. Baján és Debreczenben például csak 40—45 le­vél jut egy-egy emberre. Nagy esés követ­kezik ezután, mert Selmeczbányán és Kecs­keméten csak 20—25 levelet kapnak az emberek. Még ennél is kevesebbet visz a posta a szabadkaiaknak ; 15—20-at. Leg­utolsó helyen állanak a hódmezővásárhe­lyiek, a kikre csak 10—15 levél esik fe- jenkint. A levelezés terén tehát a magyar városok maradtak el, részint azért, mert az országban összeköttetésük nincsen, részint pedig azért, mert kereskedelmünk nem nagy. * Tömeges betörés Sonkádon. Sonkád község lakosságát az utóbbi időben vak­merő rablóbanda tartja izgalomban. Alig múlt el nap, hogy egyik másik gazdánál a magtárakat fel ne feszítették volna. A be­törők oly merészen végezték munkájukat, hogy még a lakásokba is behatoltak s min­den" elvihető dolgot elemeitek. A csendőr­ség hosszas nyomozás után elfogta Kovács Lajos rovott múltú csavargót, a ki három társával garázdálkodott a községben. A rab- lott holmit részint eladták, részint pedig saját maguk fogyasztották el A csendőrség a betörőket a szatmári ügyészség fogházába szállitotta. * Kéménytüz. A Vörösmarthi utcza lakosságát szombaton délelőtt tűzi lárma zaja riasztotta fel. A 60. számú ház tete­jéről sürü füstfelleg jelezte, hogy veszede­lem van kitörőben. A ház egyik kéménye ugyanis a rendetlen tisztogatás miatt ki­gyulladt, de a gyorsan elősiető tűzoltók, mielőtt nagyobb baj történt volna, lokali­zálták a tüzet. * Csaló suszterlegóny. Koős József czipészsegéd már jó idő óta kétes bizony­talanságban leiedzett. Állást még aranyért se kapott, mert a csirizmühelyek mind meg­teltek munkásokkal. jKoós azonban nem csüggedt el a faczérság miatt. Úgy gondol­kozott, hogy ha becsületes munka árán nem jut kenyérhez, csalni fog. Tegnap busán bandukolt Sárközujlak utczáin s egyszerre az az ötlete támadt, hogy bemegy Weisz Károly üzletébe. A boltban Weisz egyik ve­vőjének megbízottjaként adta ki magát s több korona értékű árut csalt ki. Weisz a csalást csak akkor vette észre, a mikor Koós már túl járt a berkeken. Feljelenté­sére a csendőrség keresi a csaló suszter­legényt. * Magyar lovak Törökországban. Konstantinápolyból jelentik, hogy néhány hónappal ezelőtt a török tüzérség részére mintegy ezer lovat vásárollak, most pedig elhatározták, hogy ugyancsak a török tü­zérség számára még 920 magyar lovat fognak beszerezni; de még kétannyi lóra volna szükség, hogy a tüzérség lóállománya teljes legyen. A lovasság részére belföldön vásárolnak az idén vagy 1200 lovat. * Katonaszökevényeket köröznek. A hadköteleseket nyilvántartó hatóságok ilyen ■ kor november első napjaiban statisztikát állítanak össze az ismeretlen tartózkodásu hadkötelesekről és azokról az egyénekről, a kik besorozva a bevonulás elől szöktek el. Szatmármegyében elég szép számmal vannak a szökevény katonák és az isme­retlen tartózkodásu hadkötelesek. A távol­lévők, nagyrészt a beérkezett jelentések szerint. Amerikában van s ez is csak azt igazolja, hogy vármegyénk a kivándorlás tekintetében — sajnos — első helyen áll. ■ Mikor a férj berúg. Tegnap éjjel irtózatos lárma verte fel a Várdomb-utcza lakosságát nyugalmából. Az emberek valami borzasztót sejtve rohantak ki az utczára, a hol czifra káromkodások és szitkokat ka­pott szárnyára a hűvös éjszakai szellő. Nem történt azonban semmi egyéb csupán annyi, hogy Albók Gyula mester ember össze veszekedett hitestársával. Albók ugyanis nem ellensége az italnak és vasár- naponkint megesik vele, hogy nagyon a fejébe száll a szesz. Mikor aztán hazatér az asszony pofonzáporral fogadja a minta férjet. Tegnap éjjel is megtörtént az eset, de ekkor a férj nem tűrte el a papucskor­mány tettleges politikáját s úgy megverte az élete párját, hogy annak csodájára sza­ladtak össze az emberek. SZÍNHÁZ. — (A Király-szinház megnyitása.) A Király-színház igazgatósága végre megkap1 a a belügyminisztertől a végleges engedelmet szinielőadások tartására és ennélfogva a a színház megnyitásának immár semmi sem áll útjában. A színház megnyitását azonban e hét péntekjére, november 6-ikára kelle't halasztania. Oka ennek a halasztásnak, hogy a hivatalos bejárásokat a készülő színházban nem lehetett eleg gyorsan és jókor foganatosítani. MULATSÁGOK. — A jótékony nöegylet tánczmulat- sága. A jótékony Nőegylet e hó 21-én a szombaton este a Társaskör összes termé­ben hangversenynyel egybekötött tánezmu- latságot rendez. A fényesnek Ígérkező mu­latságra az előkészületek már javában foly­nak. A mulatságnak minden bizonynyal kedves epizódja lesz a tombolajáték, melyre a nyereménytárgyakat önkénytes adomá­nyok utján gyűjtik a serény rendezők és a siker érdekében buzgólkodó hölgyek. A hangverseny műsora és igen érdekes és vonzó lesz s igy — mivel a jótékony Nő- egyesület humánus működését a közönség mindig áldozatkészséggel pártolta — remél­hető, hogy a tervbe vett mulatságnak nem­csak erkölcsi, de anyagi sikere is számbj- vehető lesz. A mulatságon a Nőegylet szo­kásos tánzstélyeinek egyszerűsége és házias jellege ezúttal is meg lesz őrizve. — Kenyérbál. Lapunk múlt számában megírtuk már, hogy az izraelita nőegylet e hóban kenyérbál czimen mulatságot fog rendezni a népkonyha javára. A mulatság

Next

/
Oldalképek
Tartalom