Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-29 / 247. szám

2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍR LA P 1903. október 29. 247 szára télen munka nélkül álló mezőgazda- sági munkások elárvátt ügyét. Érdek­lődése, figyelme és gondoskodása min­denfelé kiterjed s ezer meg ezer em­ber a dermesztő hideg napokat nem kénytelen dideregve, remegve, étien, szomjan végig ásítani. A háziipar meghonositása igen alkalmas és értékes dolognak bizo­nyult, melylyel felette fontos és nagy szoczíális kérdést oldottak meg. Igaz ugyan, hogy a háziipar na­gyobb lendület vételének egy bőkké nője van, tudnillik az elkészített por­tékákat, czikkeket édes hazánkban nem igen lehet értékesíteni, vagy pedig annyira leszorítják az árakat a vevők, hogy igazán nem érdemes velők fog- lelkozni, Darányi Ignáci földmüvelésüyyi miniszter azzal a körülménynyel is számol s vajmi kevéssé csüggeszti, hogy a háziipart tőle telhetőleg emelje fejlessze és támogassa. Csak legutóbb is tízezer korona államsegitséget kül­dött a debreczeni kereskedelmi kama­rának, a melyből tetszés szerint támo­gathatók azok a mezőgazdasági házi­iparosok, kik a télen készítendő tár­gyaikat értékesíteni nem tudják. A ka­mara adna előleget és gondoskodnék az értékesítésről. A miniszter az érté­kesítésre kívánatosabbnak tartaná, hogy a készített tárgyak, a mennyiben a belföldi fogyasztásban nem szükségel­tetnek, vagy az árakat lenyomnák, kül­földi piaczokon helyezhetnének el. Az értékesítés után befolyó összeg, mint a háziipar föUenditésére szolgáló segít­ség továbbra is az illető kezekben ma­rad és jövőre is hasonló módon hasz­náltatnék föl. Aradra, az aradmegyei egyesü­lethez hasonló utasítással küldött 10000 korona államsegitséget a földművelés­ügyi miniszter. Mindebből kiviláglik, hogy a há­ziiparral lehet valamit, sőt nagyon so­kat csinálni. Elsősorban a honi’par felette nagy lendületet vesz a külföldi piaczokon is lassankint megkedvelik olcsóságuk és jóságuk miatt a hazai ipar czikkeinket. Azután Száz meg száz munka- nélküli embernek munkát, kenyeret ad s igy más haszontalan, kártékony dol­gokra nem adják fejőket, családjaik nem éheznek, telik fütési-e, meleg ételre s az egészségi viszonyok ez ál­tal tetemesen javulnak és az elhalálo­zási statisztika nem számol be oly tö meges esetekkel. Ily csapáson kell haladnia ennek az országnak, hadd legyen e nemzet minden fia önérzetes, erős, elhatáro­zásában szilárd és büszke arra, hogy magyar és ha megvan a népben a nyugalom, a megelégedettség, ha meg­lesz a mindennapi kenyér akkor más irányban fog fejlődni Magyarország, abban az irányban, a melyben e hon nagyjai annak idején megálmodtak, még mondották és kívánatosnak tar­tották. Egy város fizetésképtelensége. Makó város és az ex-lex. (Saját tudósítónktól.) Makó, okt. 28. Részint az ex-lex folytán, részint azon körülménynél fogva, hogy Makó város képviselőtestülete, mint annak idején közöltük, megtiltotta még az önként felajánlott adóknak a beszedé­sét is, abba a helyzetbe jutott, bogy az adózó polgárok nemcsak az állami adókat nem fizették be, hanem a város kötelezettségeinek fedezésére szük­séges közköltségét se juttatják el a vá­rosi közpénztárba. Ebből a körülmény­ből származik leginkább, hogy Makó város nem lesz képes fedezni a novem­ber hó 4-én esedékes nagyobb tarto­zásait. Azonban részben oka ezen sze­rencsétlen állapotnak úgy a városi ta­nács, mint az adóügyi osztály, mert abban az időben, midőn a polgárok terményeiket értékesítették, vagyis pénz­zel rendelkeztek, nem járt el kellő szi­gorral a közadók behajtása körül. Hogy a város fizetési kötelezett­ségeinek novemner 4-én eleget tudjon tenni, Farkas József polgármester ma délelőtt 10 órára rendkivüli közgyű­lésre hívta össze Makó város képviselő- testületét. A képviselőtestülettől akart a tanács fölhatalmazást nyerni arra nézve, hogy a kötelezettségeket, körül­belül 2<>.000 koronát, a város megta­karított tőkepénzei! öl fizethesse. Makó város rendekiviili közgyű­léséről a következőket Írják: Bakos Ferenez városi főjegyző előterjesztette, hogy Makó városa ré­szint az ex-lex állapot, részint a köz­adók hiányos beszolgáltatása folytán abba a helyzetbe jutott, hogy nem lesz képes a jövő negyedévi 20.000 koronás kötelezettségének eleget tenni, azért előterjeszti az állandó választmánynak azon határozati javaslatát, mely a ta­nácsnak felhatalmazást ad a 20.000 koronának a város megtakarított tőke­pénzeiből való törlesztésre. Nagy István: Nem fogadja el az állandó választmány határozati javas­latát, mert ha a városi adóaivatal a közadók behajtását kellően szorgalmaz­ta volna, a városnak e válságos hely­zete nem következett volna be Ajánlja a közadók szigorú behajtását annál in­kább is, mert még mindig az az idő van, mikor a gazdálkodónak egyformán pénze van. Kölcényessy Géza: Az állandó választmány katározati javaslata nélkü­lözi az őszinteséget, mert nem tárja fel a valódi okot. Az ex-lex állapotot nevezi meg csak a baj okául, pedig a föbaj onnan származik, hogy az adó­hivatal nem volt elég szigorú a köz­adók behajtása körül. Indítványozza, hogy a közadók a legnagyobb szigorral behajtassanak és a kötelezettség fede­zésére a városnak 5927 korona tarta­lék alapja használtassák fel. Vajda István: Nem hiszi, hogy az esetben, ha a közgyűlés Kökényesre Géza indítványát fogadná el, eleget tudjon tenni november 4-iki kötelezett­ségeinek, mert a közadók behajtása nem történhetik meg olyan gyorsan, mint Kökényessy gondolja, azért indít­ványozza, hogy még 15,000 korona használtassák fel a közpénztári tökéből. Minthogy az ügy eléggé ki volt merítve, a polgármester elrendelte a szavazást. A többség elvetette úgy az állandó választmány, valamint Vajda István javaslatát, hanem elfogadta a Kökényessy indítványát, hogy a köz­adók behajtása szorgalmaztassék és a kötelezettség fedezésére a tartalékala­pot képező 5927 korona használtassák fel. ÚJDONSÁGOK Luby Géza válasza. A mai postával vettük a követ­kező sorokat: Válasz a „Szamos“ 84. számá­nak nyílttéri rovatában Ratkovszki Pál igazgató urnák személyemre vonatkozó megjegyzéseire: Luby László felszólalása meg­óvására befolyást nem gyakoroltam, saját kezdeményezéséből vetette pa­pírra gondolatait. Ez ügybe avatkozni szándékom nem volt, a szerkesztő öcsémet nem ismervén, igazoltam, hogy a felszólítást ö irta. Soha se szoktam másokat ugratni, van bennem bátorság megmondani a mit akarok, nyíltan, mások háta mögé nem bújtam soha. A szél fuvására nézve téved a tisztelt Igazgató ur! Mért nem esett rosszul, hogy intézete T.-Újlakon ün­nepelt, természetszerűnek találtam, hogy Fecbtel barátom beszédjét hall­gatják meg. Ha számítottam volna rész­vételükre meghívtam volna az ifjúsá­got, a tanári kart. Ugyan kérem mu­tassanak egy meghívót, a mit Önök tőlem kaptak? Nem esett rosszul, hogy az ellen táborban voltak, hiszen mit is kerestek volna nálunk a nép fiai között ? Ennélfogva részemről a szél is­mét nem fújt s egyáltalában animó- zitás nem vezetett csak a szabad gon­dolat nyilvánításnak akartam érvényt szerezni. A gyanúsítás a megsértett igaz­ság fegyvere nem volt, és nem is lesz méltó hozzá. Ha meghurezották az urakat nem a Rákóczi ünneplésért tették azt, for­duljanak tehát támadóik ellen, nem ellenem, köpenyegül szolgálni nem akarok. Az egy gyékényen való árulásra nézve csak azt jegyzem meg, hogy a hires Lukácsiu hosszú évekig volt az urak intézetében tanár és űzte ha­zaáruló munkáját háborítatlanul. Ehhez meg én gratulálok 1 Budapest, 1903. okt. 26. Luby Géza országgy. képviselő. * Lovag Arlow nyilatkozata. A „Szatmári Hírlap“ tegnapi számában részletesen irtunk arról a becsületsértési pörről, a mely lovag Zolnay Yiktor ellen van az Itteni kir. törvényszéknél folyamatban. A fellebbviteli tanács tárgyalását Har­sányi Sándor lapunk felelős szer­kesztője a „Magyar Távirati Iroda“ szatmári tudósítója meg- telegrafálta a Távirati Irodának, melynek nyomán az összes buda­pesti lapok is közölték a tárgyalás lefolyását. Mint budapesti tudósí­tónk a késő esti órákban telegra- fálja, lovag Arlow Gusztáv vivó- mester a Budapesten holnap, csü­törtökön megjelenő lapokban nyilat­kozatot közöl, melyben kijelenti, hogy a Zolnay-féle felebbviteli tár­gyalásról közölt hir teljesen valót­lan és hir szerzője ellen sajtóbiró- sági följelentést tesz. Mig lovag Arlow ur nyilatkozatát egész ter­jedelmében nem olvassuk, nem szólhatunk hozzá részletesebben, de annyit már is kijelenthetünk, hogy az, a mit megírtunk és a mit la­punk szerkesztője a Távirati Irodá­val is közölt, az utolsó betűig tel­jesen megfelel a valóságnak, a miről nemcsak a pörnek a szatmári kir. törvényszéknél levő akták ta­núskodnak, hanem bizonyíthatják azok, többnyire helybeli ügyvédek, akik a felebbviteli tárgyalást végig­hallgatták. * Az óvodákat bezárták. Jéger Kálmán dr. városi t. főorvosnak a vör- heny járványról tett minapi jelentése csak amolyan halavány reménysugár volt, hogy ez a 'veszedelmes be­tegség szűnő félben van. A vörheny újabban ismét nagy mértékben lépett fel s különösen az apróbb gyermekek sorából szedi áldozatait. A veszedelem­nek elejét veendő Pap Géza polgár- mester tegnap az összes óvóintézete­ket, valamint a talmud iskolákat 3 hétre bezáratta, egyben az összes szat­mári iskolák igazgatóit felszólította, hogy az intézetek növendékei között esetleg felmerülő megbetegedéseket je­lentsék be. Tankóczi Gyula rendőrfő­kapitány a vörheny járvány meggátlá- sára szintén erélyes óvintézkedéseket tett. * A vármegye igazoló választ­mánya. Szatmárvármegye legutóbb meg­tartott közgyűlésén Nagy László alis­pán előterjesztése folytán a megye iga­zoló választmányát is megválasztotta. Hugonnay Béla gróf „a választmány elnökéül Serly Gusztáv drt, tagokul Ad­ler Adolf dri, Róth Károlyt és Rapp Béla nagykárolyi lakosokat nevezte ki. A törvényhatóság pedig tagokul Aaron Sándor drt, Vetzák Edét, Debeczeni Istvánt, Nonn Gyulát és Böszörményi Sándort választotta meg. Az uj igazoló választmány tagjainak névsorát tegnap küldték meg a szatmári járás főszolga- birájának. * A szarvas tragédiája. Csenger községet tegnap nagyobb szenzáczió tartotta izgatottságban, mint egykoroa az egész világot a Dreyfus affér tár­gyalása. Senki se higvje azonban, hogy valami szörnyű gyilkosság, csalás vagy rablás büntette képezi a szenzáczié alapját, mert bár vér is folyt, de nera embervér. A szenzáczió központja egy hatalmas szarvasbika, a mely valahon­nan a messze rengetegekből üldözői elől menekült el. A nemes állat tegnap hirtelen Gsengér község főutezáján ter­mett és a mikor az első ember meg­pillantotta. gyors iramodással futott tova. A falu népe ekkor, mint valami tűzi lármára talpon volt s futott a szarvas után. Kergették, űzték az öreg és fiatal csengeriek, de bizony alig ér­tek nyomába. Az állat a Szamos felé vette útját, a hová az űző népség ia lefutott. A szarvas ekkor a folyó hul­lámai közé vetette magát. Az ár azon­ban elragadta s a nagy futástól kime­rült állat messze a folyó közepén állott ismét talpra. A csengeriek hirtele* csolnakba ugorva megkerülték a vadat és elfogták. A szép állat fejét 10 ága aggancskorona diszitette. A szarvasnak az volt a tragédiája, hogy vágóhidra került és húsából a csengeri szegények csaptak finom vacsorát. * A Kossuth név varázsa. Mikor Kossuth Ferenez a nagyatádi Kossuth- szobor leleplezéséről az uj-dombovári állomásra érkezett, az ottani független­ségi érzelmű polgárság fáklyászenével akarta megtisztelni, de ezt Nagy Ist­ván főszolgabíró, mereven ragaszkodva a törvény holt betűjéhez, nem engedte meg, mert nem volt bejelentve. D# azért több száz gazda sereglelt össze az állomáson és szónokuk lelkes be­széddel üdvözölte Kossuth Ferenczet. Amikor Kossuth válaszolt az üdvöz­lésre, valami hájfejü osztrák utas el­kiáltotta magát, hogy abeug Kossuth. A nép erre felháborodásában megro­hanta, véresre verte s hogy ott nem halt meg a kezük között, csak annak köszönhette, hogy a higgadtabb elemek behurczolták az éppen induló pécsi vonatba. Legalább megtanulta a tök- fejű német, hogy milyen sérthetetlen Magyarországon a Kossuth név varázsa. * A honvédség köréből. A ki­rály szentiványi Skrinjár Mátyás ez­redest, az 1. honvéd lovas-dandár pa­rancsnokát hasonló minőségben a 3. honvéd lovas dandárhoz helyezte át, Balta Béla ezredest pedig, a budapesti 1. honvédhuszár ezred parancsnokát az 1. honvéd lovasdandár parancsnok­ság vezetésével ideiglenesen megbízta. — Petőcz János gyulai 2. honvéd gyalogezredbeli alezredest a szegedi 5. honvéd gyalogezred, továbbá adai Pászthy Kálmán, a szegedi 5. honvéd huszárezrednél létszám felett vezetett alezredest, a honvéd központi lovassági iskola parancsnokát a budapesti 1. hon­véd-huszárezred parancsnokává nevezte ki a király és megparancsolta, hogy adai Pászthy Kálmán alezredesnek, a honvéd központi lovas-iskolában pa­rancsnoki minőségben teljesített sike­res szolgálataiért, a legfelső megelé­gedés kifejezése tudtul adassék. * A szatmári jótékony nőegylet Ülése. A szatmári jótékony nőegylet választmánya pénteken délután fél 4 órakor a városháza nagytermében ülést tart, a melyen az egyesület téli mun­karendjét, valamint a folyó ügyeket fogják tárgyalni. Az ülésen ezenkívül egy nagyobb szabású tánczmulatság rendezését beszélik meg. * A kit tudtán kivül halálra ítél­tek, A spanyol törvényszék felületessé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom