Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-22 / 241. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍR LA P 1903. október 22. 241 szám zervativ kormányzat kerüljön. Ra- kovszky István a néppárt alelnöke igy jellemezte a helyzetet: — Igen a néppárt előre nyomul! A kilenczes bizottság holnap ülést tart, a melyen Lukács László is meg fog jelenni. Robelly Berlinben van Budapest, október 21. (Saját tudósítónktól.) A fővárosi állami rendőrség ma Berlinből magán utón értesült, hogy Robelly Jenőt a Budapestről megszökött vívómestert Berlinben látták. A fővárosi rendőrség azonnal intézkedett Robelly elfogatása iránt. A körmendi leányiskola botránya. Budapest, október 21. (Saját tudósítónktól.) A körmendi polgári leányiskola botrányainak utolsó felvonása ma játszódott le. A kir. kúria Mocsáry Ignácz az intézet volt tanárát mai ülésén leánycsábitás miatt egy évi börtönre ítélte. Az ecsedi láp égéséről. A katonák visszaérkezése. Szatmár, okt. 21. (Saját tudósítónktól.) Az ecsedi lápon, a hol még a múlt héten rémes veszedelemnek néztek elébe, ma már csaknem teljesen elfojtották a föld mélyében lappangó tüzet. Itt, ott sistergés zugás és helyenként fel-fel csapnak még a lángok, melyek nyomán füst gomolyog a magasba, de ezek már csupa olyan jelenségek, a melyek az alvó félben levő tűznél mutatkoznak. Az ecsedi láp katasztrófájának hű képét adja az a jelentés, a melyet tegnap Bölcs Gyula kormánybiztos terjesztett a földmivelésügyi miniszterhez. A jelentés szerint a tüzterületen a helyzet állandóan javul s a talajtüz kialvó félben van. A talajtüzről tér- képfelvétel készült, a melyen ki van mutatva, hogy 2500 holdra terjedt a tűz, tehát éppen a fele annak, a mennyire az első napokban becsülték a tüzteriiletet. Tegnap délután trombita szó és dobpergés közepette vonult be Szat- márra az 5. gyalogezred egy százada, a melyet az ecsedi láp égéséhez kivezényeltek. A katonák porosak sárosak voltak és az arczukon ott ült a kimerítő és fárasztó munka jele. Az 5-ik gyalogezred egy százada még künn maradt a lápon, hogy az esetleges újabb tűzesetnél, mely azonban aligha üt ki, segédkezzék. A napok óta szitáló eső jótékony hatással volt a tűzre s csak ennek köszönhető, hogy a tűz egyenletes lokalizálása sikerült. Most, hogy a veszedelem, már csaknem teljesen elmúlt, azt hisszük, nem lesz érdektelen hü kópét adni annak a területnek, a melyről az utóbbi napokban, a tüzkatasztrófa folytán, csaknem az egész világ sajtója foglalkozott. Ismertetésünket a következőkben foglaljuk össze : * A Nagykárolytól Északkeletre Bör- vely, Tyúkod, Nagyecsed, Kismajthény községek határában elterülő, a Kraszna áradásaitól milliók árán megmentett 80.000 holdnyi területet nevezik ecsedi lápnak. Valóságos ideálja a termőföldnek, szurok fekete, a századok óta egymásra halmozódó nád, sás és egyéb vizi növények korhadásából keletkezett. Búzát nem is lehet bele vetni, annyira buja termést ad, hogy a kalász a földig hajlik. Tengerit, repczét, káposztát, néhol dohányt és kendert vetnek a már művelés alá vett részeibe s a szűz ta- jaj mindenütt csodálni való dolgot produkál. A tengeri és dohány másfél ölesre is megnő. A 80.000 holdból mintegy négyötezer majd két hét óta a tűznek mar talóka. Az ecsedi láp égése a legkülönösebb tűzvész, amit a nagy természet valaha produkált. Ha az ember Nagykárolyból kihajtat a láphoz, Börvely nevű falun túl valami orrfacsaró illatot érez. Olyan, mintha nedves sást vagy nádat gyújtanak meg. A levogőt valami lila szinii párázat teszi homályossá. Az ut reng a tova gördülő kocsi alatt, jobbról balról a kilátást elfogó tengeri vetések s egy-egy csenevéz fűzfa s alig egy-két négyszögölnyi nádasok mara- doznak el. Minél beljebb megyünk a lápba, annál fojtóbb a levegő. Egyszerre valami tanyafélét elhagyva, a kocsi megáll. A forróság jóval nagyobb de tűrhetetlen. Bene vagyunk a tűz kellő közepében. Csodálkozva tekintünk szét. Alig van valami, a mi az égés jelét mutatná. Itt-ott a rozsda vörös földeken néha-néha feltörekszik valami apró füst- felleg. Ez vezet a nyomra. Ásót veszünk a kezünkbe. Nem is kerül erőfeszítésbe a talajt felásni. Porhanyós s már az első nyomásra izzó zsarátnok kerül a felszínre s amint a levegő megérinti, lángra kap egyszerre. Tovább hajtatunk. Az utat mély, egészen az agyagrétegig érő széles árok védi, itt tehát nincs mit félni. Jobbról-balról szintén árkok húzódnak. Az árkon belül kopár-vöröses a föld, tulnan a megmentett tengeriföldek sárgállanak. Az árkon belül az izzó pokol, tulnan a még élő, de már az ősz fagyos leheletétől haldokló vegetáczió. Hirtelen szárnyra kapó szellő kis időre elhajtja a leülepedett kékes füs töt s most az u tói jobbra házromokat pillantunk meg. Két tanyát pusztított el úgy a tűz, hogy nem maradt belőle egyébb, mint a föld színétől alig egy két méternyire kiemelkedő vályogíör- melék. Holló nem károg a romok fölött. Valamennyi madár elmaradt még a láp kezdetén. Az égésből keletkező gázok mind fölfelé törnek, veszélyes volna keresztül repülni madárnak a tűz e birodalmán. A Halmos-tanyán túl (itt van az égés középpontja), a lápi csatorna mentén visz az ut a Péchy-tanyáig. Szorgalmas utász katonák mélyítik jobbrólbalról az árkokat a melyek gátat vetnek a tűznek. Ma már annyira előrehaladtak a védő munkával, hogy többnek, mint 4—5000 holdnak elégésétől tartani nem lehet, sőt máris hozzáláttak a tüztenger közepén fekvő, de ezi- deig a tüztől mentes oázisok megmentéséhez. Ez a megmenthető terület 800- 1000 holdat tesz ki, ugv hogy kedvező körülmények közt legfeljebb 4000 hold pusztulásáról lehet szó. Csakhogy ezekre a kedvező körülményekre igen is nagy szükség van. Beszélik, hogy egy héttel ezelőtt még iszonyú képe volt az ecsedi lápnak. Akkor még itt ott égett csak. Ilyen apró tüzek majd minden esztendőben előfordultak. A múlt szerdán azonban förtelmes szélvihar kerekedett, amitől egyszerre tápot kapót a tűz. Belemarkoit az égő talajba s kiszakított egy-egy hatalmas darabot s azt vitte 5—7 kilométerre. Ott aztán a száraz tengeri kórót gyújtotta fel. Majd itt, majd ott lobbant lángra egy egy kukoricza tábla, s ennek nyomában 10—20 hélyen is égni kezdett a talaj. Segítség nem volt sehol. Az emberek ölbe tett kézzel nézték az elemek romboló munkáját. A Halmos-tanya volt a közepén a veszedelemnek. Nyolcz- vanhárom ember szorult ide. Náddal fedett házak, náddal elkerített szalmakazlak : soha jobb táplálék nem kell a tűznek. Csodák-csodája, a házak épen maradtak, megmenekült az odaszorult emhertömeg is, amelynek egy negyed részét elájulva vállon hordták ki. Két csendőr: Mátyás Mihály és Tamás Károly (megérdemlik, hogy a nevüket feljegyezzük) önfeláldozó munkája és lélekjelenléte mentette meg a Halmos tanyáikat. Másnapra egy kissé elpihent a szélvihar, de a tűz könyörtelenül pusztított föld felett és föld alatt egyaránt. Mentésre gondolni se lehetett, a legbátrabb szivüek is feladtak minden reményt. Ki volt adva a jelszó : mentse meg ki-ki azt, amit m g tud menteni. Egynéhány börvelyi parasztgazda sietett is letörni a még épen maradt tengerijét. Ekkor történt, hogy két gazda — az egyik családostul — odaveszett a tűzben. A megrakott szekeret nem bírta meg a belül égő talaj s leszakadt alattuk. Obis Sándor, Bene Ferencz és felesége s két kis gyereke estek áldozatul. Elégett a szekér is öt lóval együtt. A tűz romboló munkáját — a viz fékezte meg annyira, ameny- nyire. A szélvihart hatalmas, két napig tartó eső követte. Az eső eloltott minden a felszínen égő tüzet, azóta csak belül izz'k-lappang. Ezt a belső tüzet is sikerült azonban körülárkolás- sal megállítani, úgy, hogyha a múlt hetihez hasonló orkán nem keletkezik, a talajtüz a most égő terület határán túl nem igen terjedhet. Az tűzben álló réteg vastagsága nagyon különböző. A védőárkok mutatják ezt a legvilágosabban. Néhol csak fél méter vastag a tőzegtalaj, máshol azonban van másfél méteres is. Több mint bizonyos, mig ezt a réteget teljesen el nem emészti a pusztító elem, addig mindig nagy a veszély s addig a tűz tartani is fog. Lappangó parázs azután is, amig csak az őszi esőzések végig nem öntözik a lápot, mindig marad s ha éber szemmel nem figyelnek, még hosszú időn át keletkezhetik belőle emésztő tűz. SZÍNHÁZ — (Uj díszletek.) Néhány hét múlva megnyílnak Thália kapui, hogy a színművészet képviselői bevonuljanak a hónapok óta pihenő színház falai közzé. A beállott őszi esték már is éreztetik a színház hiányát, mely elvégre is az egyetlen komolyabb szórakozó helye a közönségnek. A saison ezúttal deczember elsején kezdődik. Az addig rendelkezésre álló időt arra használják fel, hogy a szükséges előkészületeket megtegyék. A színpadon most élénk munka folyik. A sok kopott, poros diszletet javítgatják, újra festik és igen sok uj diszletet is csinálnak. Linhardt Vilmos diszletfestö egyik ügyes kezű segédje végzi a nagyszabású munkát, aki meglepő ügyességgel és gyorsasággal varázsolja a szebbnél-szebb tájképeket, falvakat a vászonra. A szép díszlet illúziót kelt és igy legalább e tekintetben a közönség jogos igényei kielégítést fognak nyerni. Az ügyesen rendezett darab sikerének egyik igen fontos eszköze a seenikai hatásnak ügyes alkalmazása. A fény, a pompa, a ragyogás mindig hat. Nem is kell ahhoz egyéb, mint összevágó, művészi előadás. A Krémer társulatának en- sembléjét még nem ismerjük. Akarjuk hinni, hogy a közönség igényeit ki fogja elégiteni. ÚJDONSÁGOK Itt a tél! Havazások mindenfelé. Nem hiába mondják az időre, hogy szeszélyes. Nincs a világon olyan időjós, aki teljes bizonyossággal bekövetkező profécziával meg tudná jósolni, hogy milyen idő lesz — holnap ? Az időjárásban nincs semmi következetesség, hacsak annak bizonytalanságát nem lehetne következetesnek tekinteni. A tapasztalat igazolja ezt. A mennyboltozat azúrkék kárpitján rózsás fodra bárányfelhők úszkál nak, s az égi magasságból verőfény és derű árad le a földre. Egyszer csak aztán — Isten tudja honnan — a káprázatos fényben ragyogó égi korongon feltűnik egy kicsinyke fekete felhő, mely szédületes gyorsasággal bontja ki viharszárnyait, eltakarja a fényt és ólomszürke színre változtatja az előbb még tündöklő égboltozatot. A következő pillanatban aztán megered a zápor, félelmet keltő villámlások és mennydörgések közepette kitör a vihar. És a tomboló orkán pusztítva sepri végig a sáros földiekét. De elmúlik a vihar is, a nap sugara áttör az oszladozó fekete felhő foszlányain, s mintha mi sem történt volna, a békességes derű ismét ott ragyog a magasban. És ez igy megy megszakítás nélkül. A tavasz langyos szellőjébe belevegyül a nyár, forró, perzselő levegője és a kánikula perzselő légáramlatát váratlanul dermesztő hideg váltja fel. Nincs itt rend, esély, következetesség, hanem csak kiszámíthatatlan szeszély, a mit a láthatatlan természeti erők kialakulásai és összeütközései eredményeznek. A naptár beszélhet, mondhat, a mit akar. Határok közzé ékelheti az időt. Fel is darabolhatja, de azért az idő mégis csak a maga lábán jár és az időjósoktól függetlenül nyilatkozik meg fenséges erejében. íme példaként az időjárás mai szignaturája. Ősznek kellene lenni, a midőn hűvös szelek tánczoltatják a földre hullt, száraz faleveleket, a midőn a nagy természet úgyszólván lassú, nyugodt előkészítő munkáját végzi hosszas téli álmára. És egyszerre csak váratlanul, a hivatalos ősz helyett elénk toppan a valóságos tél, mely jéghideg fehér szárnyát végig lebbenti a földtekén és eltakarja azt vakító fehér fényű hóleplével. És ez nem frázis, hanem valóság. A tények igazolják ezt. Máramaros- Szigeten nagy havazások voltak; a vonatok, melyek már is nagy késéssel közlekednek, hóval vannak borítva. Az alföld egyik nagy metropolisában, a szomszédos Debreczenben, tegnap szintén nagy havazás volt. Itt van tehát a tél. Korán jött, váratlanul jött. Korai megérkezése a nyomor korai beköszöntését jelenti. A dermesztő hideg és éhínség rettenetes nyavalyái hamarosan felütik fejüket és a társadalom szive ismét meg fog mozdulni, hogy a nagy hideg miatt kereset nélkül maradt sok ezer szenvedő embertársán igazi felebaráti szeretettel segítsen. * A dobrács apátii szövőiparvállalat. ATikolícs Szeréna, a dobrács- apátii szövöiparvállalat tulajdonosa ipar- vállalatát Szatmárra akarta áthelyezni, de ezen terve meghiúsult azon okból, mert a városi hatóság nemhogy támogatta volna a tervezett iparvállalat idetelepítését, hanem az elé olyan akadályokat gördített, melyek aztán Niko- lics Szerénának teljesen elvették a kedvét Szatinártól. Mig itt folyt a ga- rasos alkudozás, Szentpály István, Miskolcz város polgármestere és Sugár Ignácz kereskedelmi és iparkamarai titkár érintkezésbe léptek Nikolic3 Szerénával és olyan előnyös ajánlatot tettek a szövőipar vállalatnak Miskolczra történendő telepítése érdekében, hogy azt Nikolics Szeréna saját érdekében kénytelen volt elfogadni, jóllehet az ő terve az volt, hogy az a vállalat itten Szatmáron létesittessék. Ez ügybe a debreczeni kereskedelmi és iparkamara, melynek hatásköréhez tartozik Dobrács- Apáti is, szintén beleszólott, amennyiben az iparvállalatot nem akarta kiengedni és ilyen értelemben irt fel a kereskedelmi miniszterhez. A miniszter aztán akként döntött, hogy a szövő- iparvállalat Miskolczra telepíttessék azon okból, mert Miskolcz város olyan arányú támogatást biztosított a vállalat részére, mely a valóban közhaszna
