Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-18 / 238. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI H I R LA P 1903. október 18. 238 szám v el, a kit Péter király Genfből hozott magával. Az inas a drága ékszereket elzálogosította, de a rendőrségnek si­került azokat visszaszerezni. A hét története. Szatmár, okt. 17. (A válság, — Katonai programra. — A bel^a király bécsi útja. — II. Viktor Emánuel Párisban- — A czár nem megy Olaszországba — Rákóczi ünnepély. — Deák ünnepély, — IJjabb pnszkiszli, — Az egyetemi ifjúság Sze­geden; — .Rajongás az asszonyokért. —) A válság még mindig nem múlt el. Tisza Istváu gróf nem lesz magyar ' ! miniszterelnök, legalább egyelőre nem. •' S bár őt tekintik az úgynevezett erős kéz politikájának elöharczosául, azzal, hogy miniszterelnöksége kombináczión kívül esik vagy csak elhalasztatik. ko­rántsem lehet következtetni, hogy az erősebb eszközökkel való kormányzás terve elejtetett. Lukács László lépett most előtérbe, mint miniszterelnök je- . Jölt. Noha egyszer már vonakodott az P'-'errc való megbízatást elfogadni, most J mégis azt hiszik, hogy vállalkozni fog ja nehéz és háládatlan szerepre. Sokat kolportálják Khuen Hőderváry grófnak azt a nyilatkozatát, hogy Lukács csak úttörője lesz egy másnak, miből világos, hogy a mostani pénzügymi­niszter csak addig akar a kormány élén maradni, mig némi rend áll be és nyugodtabb viszonyok közt egy állandó jellegű minisztérium veheti ál az ügyek vezetését. Örvendetes esemény a szabadéi vüpártnak, hogy a kilenczes bizottság a katonai programúira nézve elvi meg­egyezésre jutott. Hogy milyen mege gyezésre, azt még nem tudjuk. Félünk, hogy mire a forum elé fog kerülni hosszas munkálkodásuk, az nem fogja kielégíteni sem az ellenzéket, sem a közvéleményt, de még magát a szabad­elvű pártot sem, a mely utóbbi pedig épp úgy, mint hazánk békeszerető pol­gárai, már erősen vágyódnak azután, hogy végre nyugodtság és higgadtság lépjen a folytonos izgatottság helyébe. De nem csak a politikusok, ha nem elsősorban ősz királyunk is türel­metlenül várja, hogy végre rend le­gyen. A sok munka rendkívül kifá­rasztja. Nemcsak a magyar viszonyok bonyolultsága okoz a királynak fejtö­rést, hanem az oszirák hercze-hurczák is. A mellett még rá kell érnie, hogy fejedelmi vendégeket is fogadjon. Az angol, német és orosz fejedelmek láto­gatásai után most Lipót belga királyt kell fogadnia. Tudvalevőleg Stefánia trónörökösnőnek Lónyay gróffal tör­tént házassága következtében némi fe­szültség volt tapasztalható a magyar­osztrák és a belga udvarok között. Ezt a feszültséget enyhíteni czélja egyrészt Lipót belga király látogatásának, mely­nek egyébként politikai ezélzata is van Belgium müvét a Kongó állam kezelését illetőleg, világszerte megtá­madták. Lipót király most Bécsben mi­niszterekkel és diplomatákkal akar érintkezni, hogy a terjesztett roszhire- ket megczáfolja. Beszélik, hogy ez al­kalommal leányával Lónyai Stefánia grófnővel ki fog békülni, a mely hirt azonban eddig semmiféle formában nem erősítették meg. A fejedelmi látogatások közül ki­tűnik az olasz királynak Párisban való időzése. A francziák nagy lelkesedés­sel fogadták a rokonfaju nemzet fejét és tiszteletére az ünnepségek hosszú sorát rendezték. Ennél a megtörtént fejedelmi lá­togatásnál azonban sokkal érdekesebb, mert feltúrta és jellömző az elmaradt ^s^czári látogatás. A czár, mint a lapok IHár hetek óta hirdetik, Rómába ké- szuK. Az ottani szocialisták azonban igaz ofcb szenvedélyességgel, sőt indula- tossággalykészültek a fogadási ünnep hangulatának megrontására. Az orosz birodalom fővárosából megjött erre a válasz. Elhalasztották a czár utazását Rómába, de úgy látszik „ad Calendas Graechas.“ Ünnepségekben nekünk is volt ré­szünk a héten. A vidéki Rákóczi ünne­pélyeket impozáns módon zárta be a főváros emlékünnepélye. Majd pedig a „haza bölcse“ születésének százados évfordulóját üljük meg méltó kegye­lettel. E lélekemelő mozzanatok közé is vegyülnek azonban keserűségek. Szinte feltartózhatatlanul terjed a tűz az Ecsedi lápon, Nagyszámú községek es­nek a pusztuló elem martalékául és a tűz egyre jobban terjed, már mintegy hét—nyolezezer hold áll lángban, s ta­lán jmóg hónapok múlva sem fog meg­szűnni a tűz. Az osztrákok megirigyelték tőlünk a „poszkiszli“ dicsőségét Bécsből ugya­nis elexpediáltak több nagy pénzeszsák között egy több millió értéket tartal­mazó zsákot, a mely eltűnt, mint a pára. Keresik, kutatják, de rá nem akadnak. Az egyetemi ifjúság függetlenségi pártja tudvalevőleg elhatározta, hogy megkoszorúzza a szegedi Kossuth szob- rot és tisztelete jeléül gyalog teszi meg Szegedre a körülbelül kétszáz kilomé­ter hosszú utat. A héten indult el a lelkes csapat, s útja a fővárostól egé­szen nagy hazafiunk szobráig valósa gos diadalut volt. Mindenütt hazafias ováczióban részesítették őket és zarán­doklatuk igazán lélekemelő volt. A német mégis csak — híres ! Nem igen, találni magyarok között ar­ról példát, a mit most egy német lap­ban olvasunk. A kis hirecske glorifi- kálása a sárga földig leburrogatott — anyósoknak. íme létezik még ember (ha Magyarországon nem is) a ki él-hal az anyósokért. S még az elhunyt fele­ségek anyósait sem bocsátja el házá­ból. Würtenbergben lakik egy kereskedő, ki három élő anyóst és — oh, ször­nyűségek szörnyűsége — még azoknak három élő anyját is megtartotta ház­tartásában. Él még a harmadik fele­sége és négy felnőtt leánya. Fiú nincs a házban.... Legközelebb pályadijat fogunk kitűzni annak kiszámítására, hány nő lakik a bolond sógor házá­ban. ... Az ecsedi láp égése. A tűz újra feléledt. Szatmár, okt. 17. (Saját tud.) Az ecsedi láp tala­jának mélységes tüze csak az első pil­lanatra látszott hogy szűnő félben van. Ezer és ezer ember dolgos keze csak a láp börvelyi oldalán, a hol a vesze­delem a legnagyobb volt, fojtotta el a tüzet. A vész azonban ott lappan­gott a hamuban és tegnap, a midőn az ingoványos területen ismét szélvihar vonult végig, lángra lobbant az éghető növény talaj. A szél tűzesőként mesz- szire hordta el az izzó parazsat s a megújult szerencsétlenségben az volt a szerencse, hogy a délutáni órákban az eső permetezett, a mely elejét vette a nagyobb bajnak. A börvelyi oldalon a kirendelt utász katonák és a közerő árkolással lokalizálták a tüzet és a mig a nehéz és fáradságos munka tartott, addig Tyúkod és Csenger-Ujfalu községek körül elementáris erővel tört ki a ve­szedelem. Ezen a vidéken csak a la­kosság próbálkozott meg a mentéssel, de nem valami nagy sikerrel. Tegnap szinte hihetetlenül hangzó esemény ejtette kétségbe a lakosságot. Egy fiatal cserjés fái dűltek ki egy­másután. Az erdő Tyúkod község ha- tárán volt és Uray Kálmán báró tu­lajdonát képézte A tűz ugyanis az erdő talajába is belefogott és lassan- lassan elterjedt a fák között. Az er­dőbe lehetetlenség volt bejutni s igya mentési munka meghiúsult. A rom­boló elem nap-nap után végezte pusz­títását, mig végre tegnap a talajból minden talpalattnyi hely elégett. Egy­szerre aztán szél kerekedett, a mely egymás után döntötte ki az erdő fáit, úgy hogy most a szépen fejlődő erdő egy rom halmaz. A fák a hamuban lévő tüztől meggyultak, de nehezen égnek, mert nedvesek. Ez az esemény hasonlít ahhoz a proczessusboz, a mely a tudós világ szerint a kőszén bányákat megterem­tette. A különbség csak az, hogy az évezredekkel ezelőtt rohamosan fej­lődő és halomra dőlt erdők fái a külső nyomás következtében gyultak meg és levegő hijján szenesedtek el. Az elpusztult erdő megdöbbentő látványt nyújt és a ritkaságok közé tar­tozó tűzesetben talán ez az egyedüli, a mely a tudományos világ figyelmét is magára vonja. Az ecsedi láp tüzkatasztrófája ügyében tegnap Nagykárolyban érte­kezlet volt, a melyen a véd árkolás to­vábbi folytatása és szél ellen való vé­dekezés dolgában beszélték meg az intézkedéseket. Elhatározták, hogy a védőárkok körül lévő növényzetből mintegy 200 métert levágnak. A védő­árkok körül állandóan csendőrőrjárat lesz, mely, ha valahol a tűz ismét fel­lép azonnal jelentést tegyen. A nagy tűz kiütésére nézve Pongrácz Géza földbirtokos és fia határozottan kijelentették, hogy látták midőn a veszedelem Tisza István gróf csengerujfalusi tagjában gondat­lanságból eredt. A tűzvész Csenger-Ujfalu kör­nyékén még most is a legnagyobb erő­vel dühöng s eddig semmiféle intéz­kedést nem tettek, hogy a veszede­lemnek gátat vessenek. A csengeri já­rás főszolgabirája a tűz lokalizálása iránt sürgősen megkereste Bölcs Gyula kormánybiztost. ÚJDONSÁGOK Gyűjtés templomépitésre. Kérő szó a közönséghez. A múlandóság megemészti a va­sat is. Az enyészet lassan, észrevétle­nül megőrli az anyagot és a hol a régmúlt időkben viruló élet sugárzott, ott most a pusztulás képe tárul elénk. Egy ház éppen olyan mint az ember Rendes életfolyamata van. Apró tégla­darabokból felépül a dis es palota és hosszú évtizedek után a kőművesek és ácsok csákányai és fejszéi szétszedik a halálra érett épületet, hogy annak he­lyén újat, erőset és diszeset építsenek. A halál nyomán uj élet fakad. Áhitatos érzés rezdiil meg a szív­ben, a midőn a hívők sokaságát befo­gadó Istenházát rozzant állapotban látja és önkénytelenül is kifejezést ad óhajának, hogy a szent hajlékot újra kellene építeni. A közeli Tiszakóród község re­formátus templomát is ugyancsak meg- tépdeste a fölötte elviharzott hosszú idő, miért is az egyház a templomot kijavíttatni akarja. A tiszakóródi ref. egyház tagjai azonban nagyobbára földhöz ragadt szegény emberek, a kik a nyomor elől kénytelenek voltak nagy­részben kivándorolni. A tiszakóródi ref. egyház tehát szegény ahhoz, hogy a nagy kiadásokkal járó renoválás költségeit fedezhesse és úgy kénytelen a közön­ség kegyes adakozását igénybe venni. Ory Tamás lelkész és Varga József gondnok e czélból esdő szóza­tot intéztek a jóltevő közönséghez. A felhívás következőleg hang zik A református ősi áldozatkészség csodákat müveit a múltban: templo­mokat, iskolákat létesített. E csodás forráshoz járulunk mi is. Mint a szomjuhozó szarvas a vízhez.“ A tiszakóródi ref. egyház, — melynek tagjai oly szegények, hogy jó részök immár a kivándorlásban talált menedéket, — rozzant templomát a maga erején kijavítani nem tudván : a református áldozatkészséghez fordul se­gedelemért. „Egvmásnak terhét hordozzá­tok !“ Mivel az áldozatkészség egyház- kerületünkben mostanában sok felől igénybe vétetett, főleg a mi megyénk polgáraikoz fordulunk, kikhez bennün­ket közelebbi kötelék fűz, de remény­nyel zörgetünk egyházainknál s bár­mely jóltevőinknél is. Adakozzatok kegyes jóltevők a nemes czélra! Bármely csekély ado­mányt hálás szívvel fogadunk. „Adjatok! adjatok! a mit Isten adott.“ Kelt az egyháztanács határozatá­ból Tiszakóródon, 1903. január havá­ban. Ory Tamás lelkész, Varga Jó­zsef gondnok. * Pozsony város átirata. A há­rom évet kiszolgált katonák visszatar­tása tárgyában PozsCny város átiratot intézet Szatmár városához, melyben a képviselőházhoz intézett felirathoz való csatlakozásra hívja fel a várost. A len­dületes átirat gyönyörűen van meg­szerkesztve és nincs is egyéb hibája, minthogy elkésett, Ugvlátszik, hogy Po­zsony város hazafias érzésű magistra- tusa már elfeledte, vagy talán nem is tudta, hogy a kópviselőház a hadügyi kormányzatnak a három évet kiszol­gált katonák visszatartására vonatkozó sérelmes rendelettel már foglalkozott is és pedig éppen Szatmár város felirata alapján. * Jóváhagyott birtokeladás. Az erdődi ut rendezése alkalmával fenn­maradt apróbb földterületeket a szom­szédos birtokosok a várostól megvásá­rolták. Az adásvételi szerződéseket a közgyűlés elfogadta, a miniszter pedig most ellátta a szokásos jóváhagyási záradékkal. * A józanitó vármegyék. Megír­tuk lapunk tegnapi számában, hogy Beregvármegye törvényhatósága nem­régiben elhatározta, hogy az iszákos- ság korlátozása érdekében megkeresi a törvényhatóságokat, hogy ezekre vonat­kozó szabályrendeletüket módosítsák meg oly értelemben, hogy a korcs­mákban vasár- és ünnepnapokon sze­szes italt kiszolgáltatni ne legyen sza­bad. Zalavármegye még ennél is to­vább megy. Tárgyalás alá vevéa ugyan is Bereginegye jelzett átiratát, elhatá­rozta, hogy föliratban keresi meg a kereskedelemügyi minisztert a vasár­napi munkaszüneti törvények oly alak­ban leendő módosítása iránt, hogy a korcsmák és pálinkamérő üzletek a törvényben meghatározott szünnapo­kon zárva legyenek. Zalamegye e ha- tátozatát megküldötte Szatmárvárme • gye és Szatmár város törvényhatósá- gának pártolás végett. URAM. Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjUSZÖVGteknok újdonságaira, felhívja a m. t. ^ZIZ^ZIZZZIIZIZIZZIZZZZ úri közönség b. figyelmét ZHIZ^ZZI^ZIZZZIIIZZIZIII Szatmár, Deáktép, Fehér-ház mellett. WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanott az egész kontinensen elismert nagynevű Martin $313 & C- Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom