Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-10 / 231. szám
SZATMÁRI HÍRLAP 1903. októker 10 3231. szára. Szatmár, szombat kött ebbe a magas régióba, s a legfőbb hadúr parancsából kilopta a — szellemet és soha nem Ízlelt csemegéül feltálalta a vármegye közgyűlésének. Hadd lássa az a korlátolt eszű, rebellishad — gondolta - - hogy 0, Szatmárvármegye helytartója, egyedül nagyobb hatalom, mint az egész törvényhatóság, melynek bizalmából ül ott a hatalom polczán. A legfőbb hadúrral tisztelet- teljesen tudattá!, hogy tévedettés az elsütött ágyúval, túllőtt a czé- lon. A szatmári helytartóval szemben ez a zabolázaílan szilaj náczió kurtábban bánt el, egyszerűen békét rakott rá, hogy ne viczkán- dozzon. És a mire még nem volt eset: a tegnapi megyei közgyűlésen megtörtént, hogy a közgyűlés ki vette az alispán kezéből a végrehajtó hatalmat és a hozott határozatot önmaga hajtotta végre. Nos, t. helytartó ur, mit szól mindezekhez Ön ? Ez a meglecz- kéztetés hogy esik Önnek ? Kezdi-e már érezni, hogy az ős kuruczpo- litika ereje lehelletszerüen eb epri utjából az olyan enervált szolgalel- keket, melyek nem a jog, törvény és igazság sziklafundamentumán ál Innak, hanem uszályhordozói lesznek a nemzet ellen törő hatalomnak. A mai napon, t. helytartó ur, kiporolták Önt, még pedig csúfosan. Lehet, hogy minden porczikája fáj is belé. Nem baj! Jó volt ez — Ízelítőnek, mert a dolgok rendje szerint a közgyűlés el fog bánni azzal a .tisztviselővel, aki nem respektálja a törvényesen hozott határozatban kifejezett, megalkuvást nem tűrő, parancsnak tekintendő akaratát. A szófogadatlan, enge- delmellen cselédet a gazda el szokta csapni ! Alispán ur, jó lesz vigyázni!. . . Hiszen még az a kis jegy- zőcske is alaposan megleczkéztette unt, mert megmutatta, hogy egész ember és — magyar ember ! Mangu Béla jegyző férfias, bátor szókirnondása révén száz évre valót nőtt tegnap és Ön — alispán ur! — igen-igen mélyre zuhant a magasból, talán örökre ! Hja, hiába, de mégis úgy van, a legfőbb hadúr lehet Jupiter, aki nek sok szabad. Ön azonban nem Jupiter, csak — időről időre választott tisztviselője a vármegyének. . . . * A szatmár-mátészalkai vasút. Néhány hét előtt alig múlt el nap, hogy lapunk hirt ne adott volna a szatmár- mátészalkai vasút ügyének miben létéről. A nyár elején nagy apparátussal kezdték meg a részvény jegyzést az érdekelt községekben és minden jel arra mutatott, hogy ez a vármegyénk, de főképpen Szatmár város gazdasági viszonyaira óriási fontossággal biró vasút kiépítése, nincs messzire a megvalósulástól. Hetek óta azonban hirt se lehet hallani a vasút ügyéről, ügy elaludt minden, mintha sohase lett volna szó róla. Pedig most kell csak résen lenni, mert a nagy károly-mátészalka- csapi vaaut érdekeltjei erősen mozognak a vasút létesítése ügyében. Nagy- Károly város képviselőtestülete ugyanis e hó 4 ón rendkívüli ülést tartott, a melynek egyetlen tárgyát a nagykároly- mátészalka-csapi vasút törzsrészvényei vételkötelezettsóge képezte. Az érdekeltség még az 190 b évben határozatot hozott ugyanis, hogy a törzsrész- vények jegyzésének vételkötelezettsége 1903. év deczemb er 31-ig tart. Minthogy ped g a határidő csakhamar letelik, igy gondoskodni kellett a meghosszabbításáról. A képviselőtestület tehát olyképen változtatta meg a határozatot, hogy a részvényjegyzés vételkötelezettsége a jövő 1904. évi deczem- ber 31-én jár le. Ezt tették most a nagykárolyiak, igy hát nekünk szatmáriaknak is jó lesz mozogni, nehogy lekéssünk a vonatról 1 * A nyugdíj választmány ülése. Szatmár város nyugdíj választmánya tegnap a városháza kistermében ülést tartott, a melyen apróbb nyugdíj ügyeket intéztek el. Szakái György városi erdővéd nemrégiben kérvényt adott be a városhoz, a melyben nyugdíjaztatását kérte. A kérelemmel a választmány behatóan foglalkozott, s daczára, hogy Szakáll 20 év óta van a város szolgálatában, kimondotta, hogy Szakáll nem tarthat igényt nyugdíjra. Kegydij azonban megilleti őt, de mielőtt ezt megállapítanák, tudakozódni fognak vagyoni viszonyai iránt. Ezután Krüzsélyi Barna volt városi aljegyző azon kérelmét tárgyaltak, a melyben a befizetett nyugdíj járulékok visszatérítését kérte. A választmány elutasította Krüzsélyi Barna kérelmét. A folyó ügyek elintézése után az ülés véget ért. * Ünnepelt urinő A Nagybányai Nőegylet — mint levelezőnk Írja — e hó 4-én tartott ülésében a nagy számban egybegyiilt tagok lelkesen ünnepelték huszonötödik évfordulóját annak, hogy a nőegvlet nagyérdemű ügybuzgó elnöke: Robbellyné Taisz Fanny az egylet körében minden tekintetben közhasznú s fáradhallan munkásságát megkezdette. Előbb huszonhárom évig pénztárosa volt az egyletnek, majd Svaiczer Ilka elnök lemondása után két év óta elnöke. Az ünnepeltet a nőegylet nevében Szőke Béla titkár üdvözölte, igen szép beszéeben méltatva azon kiváló érdemeket, melyeket a nőegylet felvirágoztatása körül szerzett, majd arra kérte őt, hogy a nőegylet tagjainak rendíthetien bizalmát és törhetlen szeretetét az al viszonozza, hogy az egylet érdekében tovább is folytassa sikerdus működését. Az ünnepelt meleg szavakban köszönte meg a lelkes óvácziót. * Még egyszer Nóta farkas. Ismét Nóta Farkasról szól a dal, erről a szerencsétlen fiatalemberről, aki — mint lapunk egyik múlt számában megírtuk — Nagy-Palád községből gyalogszerrel elvándorolt a Dunántúlra, hogy munkát keressen. Útközben baj érte, s Győr mellett a csilizközi erdőben elvesztette minden holmiját, a melyek között egy téli kabátról szóló zálog- czédula is volt. Nóta Farkas semmit se bánt, csak a zálogczédulát, illetve a téli kabátját, s levelezőlapot irt Szat- tnárra, hogy tartsák vissza a zálogtárgyat. Most azonban erre sincsen szükség, mert a győri föszolgabirói hivatal Nóta Farkas minden holmiját elküldte Szatmárra. Az elveszett kis batyut megtalálták az erdőben s igy került vissza gazdájához. * A más útlevele. Ha valaki elakarja hagyni az édes hazát, tudvalevő, hogy útlevélre van szüksége. A kivándorlás másképen egész könnyen megy, az ember csak a vonatra ül és utazik a mig a czélhoz nem ér. Igen ám csak hogy egy kis bökkenő is van a kivándorlásban. Az ugyanis, hogy nehéz útlevelet kapni. Ilyen akadály féle gördült a múlt héten Purczler Mária aranyosmedgyesi lakosnő elé, a ki arra szánta el magát, hogy az Óceánon túlra vitorlázzék. Minthogy pedig a saját nevére kiállított útlevéllel nem rendelkezett, elkérte egy szomszédjától a mars rutát és neki indult az útnak. Kassáig olyan vígan dudált Purczler Mária, mint a portugál! Senki se bánta hova utazik. Kassán azonban szemfüles rendőrök vannak, a kik ha marosan felismerik az amerikai pasasokat. Purczler Máriától is útlevelet kértek, Mária oda is adta, de a többi írása nem egyezett az útlevéllel, igy történt aztán, hogy a rendőrség nem engedte tovább, hanem tegnap vissza- tolonczoltatía Szatmárra. Ez a kis eset pedig szolgáljon tanulsága képen mindazoknak, a kik Amerikába készülődnek és nincsenek rendben az irományaik. * öngyilkos vadkan. Rudyard Kipling, angol állatmese iró, bizonyára köszönettel fogadná ezt a kis hirt a melyből szenzácziót keltő állatmesét írhatna. Az ő tollára való ez a történet s eleven fantáziája nagyon kedves keretet adhatna egy pompás mesének. Arról van szó ugyanis, hogy egy jól megtermett vaddisznó öngyilkosságot követett el. Ez a szinte hihetetlen eset a sikárlói erdőségben történt, a hol mostanában rengeteg a vaddisznó. Igaz ugyan, hogy eddig a vadkanok világá ban ismeretlen fogalom volt az ön- gyilkosság, de ha azt vesszük, hogy a huszadik században élünk, feltehetjük, hogy az erkölcsök nem csak az embereknél, de az erdei vadak között is lényegesen lazultakká váltak. Az ön- gyilkosság úgy történt, hogy a napokban hajtó vadászatott rendeztek az erdőségben. A vaddisznók rendesen egy hegyszakadékon haladtak át. Ezen az útvonalon egy zsineget feszítettek ki s az erősen golyóra töltött fegyvert igy helyezték el, bogy ha a zsineget érinti valami, a fegyver azonnal a szakadék irányában sül el. A hajtők ötlete be vált. Alig, hogy ezt a vadfogót elhelyezték s az erdőbe húzódtak visz- sza, röfögve jöttek a vaddisznók. A kővetkező perczben egy hatalmas állat j rohant a zsinegnek s a másik pillanat- j ban elsült a fegyver, melynek golyója az állat testébe fúródott és halálos sebet ejtett rajta. A vaddisznót a hajtők bevitték a községbe és talán mondani is felesleges, hogy az pompás lakomának képezte az alapját. * Tenke és Bulgária. Biharme- gye kis városkája: Tenke és a forrongások fészke, a zöllott Bulgária most együvé került egy hir nyomán, mely hir, nem lehetetlen, hogy nagy európai bonyodalomnak előhírnöke. Tenké- ről azt jelentik, hogy ott nagy szen- zácziót keltett néhány Írás, mely Budapestről, a bulgáriai konzulátustól érkezett a főszolgabirósághoz. Bulgáriai honos munkások dolgoznak Tenkén, kik katonai kötelezettség alatt állanak. Az írások mozgósítási behívók. A szófiai hadtestparancsnokság felszólítja a munkásokat, hogy három nap alatt Szófiában jelentkezzenek illetékes katonai elöljáróságoknál. Odalenn talán készül valami ? * Magyar név. Szilberg Imre szatmári lakos nevét belügyminiszteri engedélylyel „Szi7asía-ra változtatta. * Az inasok és segédek. A kereskedelmi minisztériumban most dolgoznak az ipar-törvény revízióján. Az uj törvény szabatosan fog intézkedni a mester inasokról és társulatokról is. E végből a minisztériumban áttanulmányoznak minden erre vonatkozó szabályzatot. Eddig az ipartestületek szoktak a helyi viszonyokra való tekintettel olyan szabályzatot hozni, a mely az inasok és a segédek helyzetét valamennyire körülírja. A miniszter leirt Szatmármegye és Szatmár városának, hogy ha a törvényhatóság területén csináltak már ilyen szabályzatot, küldjék meg neki sürgősen. * Verseny-dijkuglizás. A „Szat- már-Németi Iparos Olvasókör* 12 nyeremény tárgygyal verseny-dijkuglizást rendez, melyen csakis a kör tagjai vehetnék részt. A dijkuglizás október 11-én vasárnap veszi kezdetét. Az érdekesnek ígérkező verseny-dijkugltzás- ra ez utón is felhívjuk a kör tagjainak figyelmét. X Almát, diót, gesztenyét és mindennemű gyümölcsöt Berényi Mátyás élelmiszer bizományos értékesít legjobban. Küldemények czimére Budapest, központi vásárcsarnok küldendők, levelek irodájába Molnár-utcza 22. intézendők. MULATSÁGOK. (*) Kurucz-estély Nagybányán. Mint már megírtuk, a nagybányai dalegyesület f. hó 10-én, szombaton a Polgári Kör termeiben kurucz-estélyt rendez. A kurucz-estélyre nap-nap után javában folynak az előkészületek s az összeállított műsor nagy műélvezettel kecsegtet. Mint az előjelek mutatják, a közönség pártolni fogja az agilis, fáradságot nein ismerő dalegye- sülelet s a kurucz-estélyen nagy számban fog megjelenni. EGUE T. — A nagykárolyi nöegylet közgyűlése. A nagykárolyi nőegylet folyó hó 4-én délután 3 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a városháza tanácstermében gróf Károlyi Istvánná elnöklete atatt. Az egylet múlt évi működéséről szóló elnöki jelentés tudomásul vétele után a pénztári számadások mutattattak be s miután a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentvényt megadta, megállapította a jövő évre szóló költségelőirányzatot. Végül az elnök indítványára Dr- Nemestóthi Szabó Albert egyhangúlag egyesületi titkárrá választatván meg, a közgyűlés, az elnöklő grófné berekesztette. “regénycsarnok Leányálmok. 14 Irta: Horkay Elemér. A szép asszony igyekezett minél elfogulatlanabb leeni, de hangja kissé mégis megremegett, a mint ideges, szinte lulzott szívélyességgel fogadta a főhadnagyot: — Isten hozta kedves Mérai! foglaljon helyet, Kipihente már a verseny fáradalmait? A főhadnagy önkéntelenül elmosolyodott, aztán hirtelen komolylyá válva, válaszolt: — Igen, nagyságos asszznyom, a verseny fáradalmait kipihentem, bár őszintén szólva, nyugtalanul töltöttem az éjszakát s alig vártam az alkalmat, hogy nagyságos asszonyomtól bocsánatot kérjek tegnapi léhaságaimért. Tulajdonítsa annak, hogy kissé tulvidám hangulatban voltam. Tetszik tudni, a verseny izgalmai, a győzelem. . . Tardosné meglepetten tekintett a főhadnagyra. Mi lelte ezt az embert ? Mindenre el volt készülve, csak erre a tiszteletteljes, szinte alázatos hangra nem. Ez a főhadnagy olyan „limoná- dés“ volt e pillanatban, mint tán a szép asszonynak egyetlen eddigi udvar- lója sem. — Szót sem érdemel, főhadnagy ur, — mondta Tardosné szinte zavartan. — Higyje meg, hogy én már el is felejtettem azt a dolgot. Hiszen tudom, hogy önök huszárok már hozzá vannak szokva a „könnyed“ társalgáshoz. Méray egy nuance sszal még komolyabbá vált. — Látom, hogy nagyságos asszonyom rossz véleménynyel van rólunk huszárokról s igy rólam is. Igen kellemesen érintene, ha nekem sikerülne rósz véleményét — különösen a mi engem illet — eloszlatni I Én alapjába véve igen jó fiú vagyok s tán csak a bajtársak között honoló szellem az, mely némelykor befolyással van rám! — Ez Don Juan? Nem ez — poltron! — gondolta magában Tardosné s csodálkozva nézett a főhad nagyra, hogy voltakópen mit félt ő ettől az embertől, a kiből úgy látszik, kihalt minden érzék az iránt, hogy hogy kell az ilyen magafajta asszonyokkal beszólni. _____ (Folyt, köv.) Kiadó laptulajdonos : A -Szatmári Hiriap-kiadd r-. t.“
