Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-09 / 230. szám

Szatmár, 1903. október 9. Péntek. Második évfolyam 230- szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. E hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Az adómegtagadás. Szatmár, okt. 8. Az ellenzék által megkezdett, s oly kitartó buzgalommal folyta­tott küzdelem a nemzet törvényes jogaiért fordulóponthoz jutott. Rö vid idő választ el a döntéstől. Hogy végső elkeseredett harczot, avagy békét hoz-e a döntés, melyet Bécs- ben most kovácsolnak, e pillanat­ban senki sem mondhatja meg, azt azonban mindnyájan tudjuk és vall­juk, hogy béke csupán a nemzet törvényes követelményeinek telje­sítése által lehet. A majdnem egy év óta hu zódó válságban a nemzet a türel mes várakozás mellett a törvényes ellentállásra kezd berendezkedni Mindegyre szaporodik azon városok és törvényhatóságok száma, a me­lyek a nemzeti ügynek segítségére sietve megtagadják az állami adók beszedését, s az ujonczozás támo­gatását. A hazafias városok példáját minden városnak, minden törvény- hatóságnak követni kell. A sorból szégyen volna Kassának, a kurucz névre oly büszke városnak hiá­nyozni. Hisszük is, hogy a közel na pok meghozzák nálunk is ezt a várva-várt határozatot annyival is inkább, mert Kassa is megkapta a már szerencsésen megbukott mi­niszterelnöknek a törvénytelen adók beszedését megtiltó törvényhatósági határozat elleni tiltakozását, ezt a legújabb sütetü csodabogarat, me­lyet hasztalan izzad ki a granicsár koponya, mert hírhedt rendeletével nem fogja megsemmisíteni a váro­sok hazafias határozatát, miután azok törvényesek és jogosok s ép­pen a miniszteri rendelet törvény­telen. E nagyszerű találmány, a ha­talom magaslatáról fennen dörgő megsemmisítési akarás méltó koro­náját képezte Khuen-Héderváry ná­lunk eljátszott kisded játékának. S bár e szörnyszülöttnek apját a nem­zet felháborodása elsöpörte az út­ból, a magát megemberelt képvise­lőház örökre elnémította, megsem­misítette, a szörnyszülött mint árva még itt lézeng, s a törvényhatósá­gok termeiben kisért, csakhogy sen­ki nem fél tőle. Az alkotmányon állva kezünk­ben a törvényekkel kitessékeljük a betolakodót, mely születésévelszem- beállitotta a törvényhatóságokat az állammal. Jól mondja a közmondás: „Ember tervez, Isten végez!“ A bánból átvedlett miniszterelnök is tervezett, csakhogy a haragvó ma­gyarok Istene máskép végezett a megyei és városi törvényhatóságok által. Felemelő érzéssel vettünk tu­domást Hevesmegye hazafias kö­zönségének méltóságos határozatá­ról, melylyel elsőnek mondta ki, hogy a miniszteri megsemmisítő ren­delet törvénytelen, s mint ilyet fi­gyelembe nem vesz, ellenben a sa­ját tiltó rendeletét mindenben, fenn­tartja s újólag eltiltotta a területén levő összes városokat és községe­ket a meg nem szavazott adók be­szedésétől és a meg nem ajánlott ujonezok önkéntes toborzásához való segódkezéstől. Ez a hazafias határozat méltó volt Hevesvármegye dicső rnultjá hoz. Példáját azóta sok más város derék közgyűlése követte. Követni kell mindenütt. Ez most a mi ke zür.kben a leghathatósabb és tör­vényes fegyver. Ha nincs nemzeti jog, nincs se adó, se ujoncz ! Az önkéntes adófizetés illuzó- riussá teszi a nemzet törvényhozá­sának azon kizárólagos jogát, amely szerint a költségvetést, s az adófi­zetést megtagadhatja. A nemzet ellen követ el te­hát bűnt, aki ellenkezőleg cse­lekszik. Azok a hatóságok, melyek az önkéntes adót elfogadják, e tényük- kel mintegy leczáfolják a törvény- hozást, amely ez ideig semmiféle adót meg nem szavazott, miután a nemzet jogos követelései nem tel­jesültek. Micsoda értelme van tehát an­nak, hogy akkor, midőn nincs költ­ségvetés, nincs adó kivetve, a tör­vény megkerülésével önkéntes alak ban elfogadtassák azon adó, amely­nek behajtását a törvény tiltja. Az 1886. XXL t.-cz. 20. §~a határozottan kimondja, hogy azokat a kormányrendeleteket^ amelyek az o.szággyülés által meg nem szava­zott adó tényleges behajtására, vagy meg nem ajánlott ujonezok tény­leges kiállításra vonatkoznak, a törvényhatóságok nem kötelesek végrehajtani. Legyen tehát harcz a tör vényhatóságok és az állam között is ! ■HMnBMHUM Az adó beszedését eltiltó vá­rosoknak igazuk van. A pmsziv rezisztencia jelsza­vát az egész országban követni kell ! TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, október 8. (Saját tu­dósitónktól.) Széli Kálmán ma dél­ben Budapestre érkezett. Politikai kö­rökben a bonyodalom kibontakozásá­nak útját csakis a katonai programm szerencsés megoldásában vélik megta­lálni. A szabadelvű párt körben ma nyíltan hangoztatták, hogy az esetre, ha most nem sikerül elfogadható prog­ramúiban megállapodni, akkor csakis a Ház feloszlatása és az uj válasz­tások teremthetnek uj helyzetet. A függetlenségi pártot ma a szegedi ese­mények és a Lueger tegnapi kiroha­nása foglalkoztatta. A párt elhatározta, hogy a képviselőház legközelebbi ülé­sen megfogja adni Luegernek a vá­laszt. A szegedi eseménynél pedig be várják a vizsgálat eredményét. A hadügyminiszter nyilatkozik. Bécs, október 8. (Saját tudó­sítónktól.) Krieghamer hadügyminisz­ter ma a szegedi eseniényekkel kap­csolatosan egy budapesti lap tudósító­ját fogadta, a kinek a katonák vissza­tartásáról nyilatkozott. A hadügymi­niszter kijelentette az újságírónak, hogy katonai részről, soha a legtávolabbról, sem volt szándéka a nemzet érzületét megsérteni. Az alantasaitól mindig a legtapintatosabb eljárást követeli. A mi a harmadéves katonák visszatartását illeti, kijelentette a miniszter, hogy ő TARCZA. Öreg anyó. Lassan halad a kis kordé végig az utón. Az eléje fogott csacsi lépés­ben koezog. Oiyan bölcs nyugalommal rakja egyik lábát a másik után, mintha csak mondaná: — Minek siessek ? — Ugyisczél- hoz érünk! A kis kordéban ül az öreg anyó. Ő sem siet. Oh, ö már életében annyit, de annyit sietett, annyit futott, de annyit fáradt, hogy most már nem siet többé. Most már mindegy. Most már tudja, hogy ha akármilyen lassan is megy előre, mégis elérkezik oda az ut végére, a honnan aztán vissza nem kell térni többé soha . . . Fáradt, öreg feje néha egyet-egyet bicezen előre. — Vegyenek zöldséget 1 Vegye­nek zöldséget! Inkább csak szokásból kiáltja. Meg nem áll senkinek. Meg vannak a rendes házai, a hol a csacsi minden intés nélkül, ma gától megáll. Már húsz év óta szállítja az öreg anyó mindennap rendesen a tejet., va­jat, tejfölt, zöldséget. Ismerik már min­denült az öreg anyót, meg Matyit, a csacsit. A gyermekek kifutnak a ház­ból és megezirógatják és ezukrot is adnak neki; nem csoda, ha olyanhelyt Matyi nagyon örömmel áll meg, mint máshol, a hol nem kap semmit. Az öreg anyóhoz is van majdnem mindenkinek egy-egy jó szava. — No Rézi néni, hát hogy van ! — Alásan köszönöm, csak meg­vagyok valahogy. Mint az öregek. — Termett-e sok zöldség az idén ? — Termett valamicske, csak egy kis esőt adna az Úristen. — Hát a fia irt-e már levelet, Rézi néni ? — Nem irt még, alásan köszö­nöm kérdését, de hazajön, bizonyosan hazajön nemsokára! . . . Az öreg asszony fénytelen, beesett szeme fölcsillan s szinte haragosan néz arra, a ki kétkedni mer szavában. Hazajön a fiú, bizonyosan haza­jön. . . Nem irt már nagyon, nagyon régóta az igaz, de múlt vasárnap is beszélték a jó szomszédok, hogy látták őt Szent István napkor a nagy soka- dalomban ott messze, messze abban a nagy városban, a hova elindult egy­kor, szerencsét próbálni. . . Egykor, régen . . . ezelőtt húsz esztendővel. Az első két évben irt is haza szorgalmasan az édes anyjának, irta, hogy már kezd jól menni a dolga, egy-két év múlva haza is fog jönni, ha egy kis pénzt félretehet. Aztán egyszerre kimaradtak a le­velek. Az öreg asszony kezdett nyugta­lankodni, aggódni, sokat sirt és busult. Egyszer aztán jött valami hivata­los irás, ő nem tudta elolvasni. A jó szomszédok, a kik annyit látták őt dolgozni, aggódni és sírni egyetlen fiáért, azok olvasták föl neki. — Jól van a Pista gyerek — mondták neki, — nincs semmi baja. Csakhogy sokáig, nagyon sokáig nem jöhet haza. Levelet sem irhát többet, mert nagyon sok dolga van, fényes, nagy hivatalba ment, azt tudhatják eb­ben a hivatalos levélben. . . És tisz­teltet! a Pista az édesanyját és kéri, ne aggódjék érte és csak várjon reá... Egyszer majd el fog jönni. . . Az öreg anyó hitte mindezt és várta. Egyszer majd el fog jönni. . . És az évek teltek, múltak és ő vár rendithetlen hitte! és bizalommal, dolgozott és fáradozott, hogy a Pista gyereknek meg legyen mindene, mikor haza fog jönni. És úgy látta mindig maga előtt a fiát, mint ahogy egykor elment, nap­sugaras tavaszi reggelen: fiatalon, bát­ran, vidáman és egészségesen. . . Öreg, törődött tagjait fentar otta a remény, a várakozás es az Isten jó­ságában való hit és a mint egymásu­tán teltek, múltak az évek, ő észre­vétlenül, lassan haladt előre az utón, az utolsó állomás felé, a hol már oly régóta várt reá az ő fia, fiatalon, bát­ran és vidáman, úgy miként egykor elindult, azonn a napsugaras tavaszi reggelen. . . Tutsek Anna. w Róth Fülöp kárisbádi ezi pora kiárai |SL ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és yidíke legnagyobb czipőraktára Ma* E* I ? az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek 1 TM& If/ffl .. _ ezipők és csizmák a legjobb kivitelben. _

Next

/
Oldalképek
Tartalom