Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-07 / 228. szám

228. ««ám. Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. októker 7 3­e miatt már tettek is feljelentést, de hiába. Kiváncsi vagyok, hogy mit fog mondani a városi hatóság, ha a széna véletlenül meggyül és esetleg néhány ház leég? Ki fogja az esetben a kárt megtéríteni? Ez igazán nagyon is fur­csa dolog. Azt sem hagyhatom említés nél­kül, hogy kora reggel a csorda éppen a korház előtt gyülekezik, a hol a csor­dás valami katonatrombitával olyan éktelen dudálást visz véghez, hogy at­tól nem csak az ideges, beteg ember, hanem a vasegészségü ember is fölébred legmélyebb álmából. Ez a trombitálás idejét múlt, régi ostoba dolog. Ezt a furcsa, falusi szokást is ki lehetne már küszöbölni! (Folytatom.) Kovács Leó. Kirabolt községháza. Alarczos rablók garázdálkodása. Szatmár, okt. 6. (Saját tudósítónktól.) A szat rnári csendörséget tegnap óta vak­merő rablási eset foglalkoztatja. A csendőrök a legnagyobb apparátussal folytatják a nyomozást, de eddig még nem akadtak nyomára a bátor rablók­nak. Az esetnek az kölcsönöz különös érdekességet, hogy a tettesek József- házán a községházát rabolták ki és a biró lakásában a községpénztárát fel­törve, abból több mint ötszáz korona készpénzt raboltak el. A rablók, mi­előtt tettüket elkövették, nem számol­tak azzal a körülménynyel, hogy most az ex-lex járja, a mikor a magyar nem adózik s igy azon reményükben, hogy néhány ezer korona készpénz lesz a martalékuk, alaposan csalatkoz­tak. A rablásban az állam nagyon ke­veset károsodott, de annál nagyobb kárt szenvedett a községi biró, a ki­nek az elrabolt összeg, alig száz ko róna hivatalos pénz leszámításával, tulajdonát képezte. A rablásról tudósítónk a követ­kezőket jelenti: Józsefháza község lakosságát tegnap óta vakmerő rablók garázdál­kodása tartja izgalomban. Eddig még ismeretion tettesek behatoltak Heil István községi biró lakásába, a mely egyszersmind a józsefházai községhá­zát pótolja. Heil István már huzamosabb idő óta községi bírája Józsefházának és az egész község lakossága szeretettel és bizalommal viseltetik iránta. A köz­bizalomnak tudható be az, hogy a legutóbbi biró választáson egyhangúlag választották meg. Ezóta Heil a legna­gyobb lelkiismeretességgel intézte a község ügyeit, A lakása egyszersmind a község­háza. Az egyik szobában van a hiva­talos helyiség, a másik szobában pe­dig, a melyet a hivataltól konyha vá­laszt el, lakik a községi biró. Tegnap este Heilék a mezei mun­kától elfáradva korán tértek nyuga­lomra. Az egész ház csakhamar el­csendesedett. A vén bakter megkezdte szokásos éjjeli körútját, ügy tizenegy óra tájban az egyik utczából bekor­mozott képű emberek siettek a biró lakásához. A mint a ház kapujához ér­tek az álarczos emberek egyike átug­rott a kerítésen és a hivatalos helyi­ség ablakát lefeszítve behatolt a szo­bába. A mikor a feszegetést végezte halk füttyöt hallatott, a mely azt je­lezte, hogy a munka sikerült s igy még egy rabló ugorta át a kerítést. A két ember a szobában a köz­ség pénztárládáját feszitette fel, A pénztárból 524 korona készpénzt és számos iratot loptak el. A biró asz­talán lévő ügyiratokat a földre hány­ták, azonkívül a hivatalos helyiségben lévő szekrényt. Minthogy ott értékeket nem találtak, a kifeszitett ablakon át elménekültek. A rablást oly ügyesen és nesz­telenül végezték, hogy még a házőrző ebek se ébredtek fel. Heil István községi biró kora reggel felkelt, hogy munka után lás­son A mikor a hivatalos helyiségbe ment, különösnek találta, hogy a szo­bában szerte széjjel hevernek az iro­mányok. A mint jobban körültekintett észre vette a rablók garázdálkodását. Az esetről azonnal jelentést tett a csendőrségnek és a szatmári járás főszolgabírói hivatalának, amelyegyüt tesen nyomoz a rablók után. káját s „szent palástja szárnyát ránk takarta,“ — megnyíltak a néma ajkak, a tettek terére léptek újra az elnémított bölcsek, hogy ismét nemze­tet adjanak a királynak, királyt koro­názzanak a nemzetnek s szabad hazát a adjanak mindkettőnek . . . Nemes ifjúság! A mai nemzedék s főleg ti kötitek össze az ezer éves múltat s abban e kimagasló korszakot dicsőségével és fájdalmával együtt a jövendővel. Nemzeti szent hagyománya inkát híven meg kell őriznetek; engesz- telödnötök kell a végzet iránt, — de felednetek nem szabad soha! Mert mi a feledés? Sűrű köd, mely eltakarja a napot előttetek, a múlt dicsőségének sugarait s a feledő lélek nem ismeri a nemzeti dicsőség ragyogását, valamint a nemzeti fájdalom sajogását sem. S vájjon annyira erős és hatalmas-e ma nemzetünk, hogy könnyen lemondhat emlékeinek kincseiről; vagy talán any- nyira nyomorult, hogy el kell titkolnia nemzeti fájdalmát s szégyelnie a múlt­nak sebeit ?! — A nyílt harczban ka­pott sebnek helye sohasem szégyen, de örök gyalázat, becstelenség múlandó javakért elfeledni e sebekhez fűződő, soha el nem múló dicsőséget! ... Az ifjú élet tündöklő ragyo gása sugárzik felém szemeitekből. — Ez a ragyogás azonban ne legyen csak külső látszat, hanem belső kapocs, erős biztosíték jelenből a jövendőre. Minden­napi munkáitok közepette álljatok ma meg egy pillanatra, hadd hozza forron­gásba ifjúi véreteket e nagy nap em­léke s maradjon állandó élesztője hon­szerelmetek tüzének. A tiétek a jövendő, a ti kezetekbe lesz letéve e nemzetnek sorsa: ne csak ajkatok vallja, de szi­vetek is érezze a nagy elköteleztetést, sohse endedjétek üresen elhangzani a hivó szót, mely követésre hívja a magyar ifjúságot munkára a békés fej­lődés termékeny mezején. Én úgy ér­zem, hogy születni fognak még nagy­szerű napok, — a mikor az ősök, az atyák szive a fiákhoz, hozzátok fordul, hogy felhívjon a dicsőség szellem-har- czok diadalutjára. Most, itt e szent fa­lak közölt készitsélek magatokat e fel­séges küzdelemre; kéz a kézbe, hittel, tudománynyal, imádkozva és dolgozva : excelsior ! — Kinél a munka, a becsü­let, a hit és tudomány, — azé a jö­vendő, azé a szabadság! A görög bölcs kardalával végzem szavaimat: „Öregek kara: Ifjú korunkban hősök voltunk. Ifjak kara: A mik voltatok, mi most azok vagyunk. Gyermekek kara: Mi külön­bek leszünk, mint ti voltatok és vagytok.“ ügy legyen! A község éjjeli őrét még tegnap hallgatta ki a csendőrség s ott azt val­lotta, hogy egy mellék utczában látott néhány embert a biró lakása felé siet­ni. Hogy kik lehettek az illetők nem tudja, mert ő éppen az ellenkező irányba vette az útját. A rejtélyes ügyben több tanút hallgattak ki, de a valódi tényállást még nem derítették ki. A csendőrség azt hiszi, hogy a rablást a helyzettel ismerős egyének követték el s ezért a nyomozást ilyen irányban is folytatják. A járási főszolgabirói hivatal je­lentést tett az alispáni hivatalnak is. SZÍNHÁZ — (Füredi Sándor sikere Ber­linben.) Egy magyar művészember őszinte nagy sikeréről számolnak be a fővárosi lapok. Nem idehaza, hanem a külföldön aratta a babérokat a művész, a kihez nekünk szatmáriaknak azért szolgál ez nagy örömünkre, mert az illető Füredi Sándor, a szatmári ze­neiskola jeles tanára. Füredi Sándor ugyanis Berlinben volt, a hol részt vett a Wagner ünnepségek alkalmából ren dezett filharmonikusok hangversenyén. A kiváló zenetanár brilliáns müvés/.ete elragadtatta az óriási közönséget, a melynek soraiban a kül- és belföld leg­nevezetesebb mesterein kívül Frigyes Henrik porosz herczeg is jelen volt. Füredi művészies játékáért díszokleve­let és aranyérmet nyert. Frigyes Hen­rik herczeg és az ünnepséget rendező bizottság elnöke ezenkívül személyesen is kifejezték megelégedésüket. Az álta lános nagy sikerben mi is osztozunk. ÚJDONSÁGOK Október 6-ika Szatmáron. (Saját tudósítónktól.) Borongós őszi reggelre virradtunk tegnap. Épen olyan napra, mint amilyen ötvennégy esztendővel ezelőtt következett egy szomorú éjszaka után. Ólomszürke felhők kavarogtak az égen és az őszi szól zúgott, sivitott a légben, a földön. Az eső is esett, majd elált s a felhők mögül egy pillanatra előragyo­gott a bágyadt napsugár. Talán nem is volt napsugár, hanem ragyogó égi fény, talán nem is volt égi fény, ha­nem annak a tizenháromnak a szem- pillantása . . . Igen a napsugár az ő emlékük ragyogását tündökölte vissza. Az égből jött a sugár, a nagyok, a hősök tekintettek le reánk tegnap ezen a gyászos évfordulón. Azt jelezte ez a pillantás, hogy ők élnek, ők nem haltak meg, ők virrasztanak fe­lettünk a magasban. És a seb, a melyet az ő haláluk ütött ezen a nemzeten, ismét megnyillott. Fájt, sajogott a szivünk, elepedt a lelkünk ezen a szomorú, gyászos napon, a mely épen olyan volt, mint ötvennégy esztendő előtt, akkor, a midőn az a tizenhárom mártyromságot szenvedett. Az aradi gyásznap évfordulóját Szatmár város közönsége is megün­nepelte. — Az összes templomokban gyászistenitiszteleteket tartottak, a melyeken nagyszámú közönség jelent meg. A tanintézetekben a tegnapi napon szüneteltek az előadások. A tanuló ifjúság a tanári karok veze­tése alatt jelent meg a templomokban. A gyász istenitisztelet után az egyes intézetekben rövid emlékünnepélyek voltak, a melyeken a tanférfiak ecse­telték a nagy nap jelentőségét. Nagyobbszabásu emlékünnepet csak a szatmári ev. ref. főgimnázium tanári kara és ifjúsága rendezett. — Ebben az intézetben, a hol a haza- fiság szent tüze lobogva ég, folyt le a legszebb ünnepség. Az ünnepélyt az énekkar „Isten te légy hazánk őre“ czimű dalának el éneklése vezette be. Ezután Osváth Elemér tanár gyönyörű emlékbeszóde következett, a melyet la,punk mai tárczarovatában közlünk. Ábrányi Emil „Az aradi tizenhárom ..." ez. hazafias versét Kanizsay Imre VIII. osztályú tanuló szavalta el hévvel, melyet a Hymnusz elóneklése követett. Az ünnepély előtt az ifjúság a ref. templomban istentiszteletet hall­gatott, a melyen Rácz István lelkész mondott magas szárnyalásu imát. Az ünnepi istenitiszteleten a szatmári 48-as honvédek is jelen voltak. * Budapesten, mint fővárosi tudó­sítónk telegrafálja, szintén megün­nepelték az aradi gyásznap évfordu­lóját. Az utczákon fekete zászlók len­gedeztek, s a tanintézetek, testületek gyászünnepélyt tartottak. Az egyetemi ifjúság az egyetemi templomban hall­gatott gyászmisót, a mely után a Vigadó nagytermében programm sze­rint gyászünnepóly volt. Aradon a vértanuk városában, mint tudósítónk táviratozza, szintén nagyszabású ünnepélyek voltak. A ti­zenhárom vértanú szobránál rendezett gyászünnepen ezrekre menő közön­ség volt jelen. Csaknem minden há­zon gyászlobogót lengetett a szél. A templomokban istenitiszteletek voltak. A közönség az ünnepség után töme­gesen zarándokolt el a vesztőhelyre. Az ifjúság tüntetése, (Saját tudósítónktól.) A szat­mári ev. ref. főgymnázium hazafias szellemben nevelt ifjúsága, abból az alkalomból, hogy a katbolikus gymnáziumban a hóhérhymnusznak gyűlölt akkordjai hangzottak el, tegnap este lelkes kis tüntetést ren­dezett lapunk szerkesztősége előtt, mert a „Szatmári Hírlap“ meg­írta az esetet és tiltakozott az ilyen eljárás ellen. Az ifjúság este hét óra után gyülekezett a Vigadó előtti téren és onnan nemzeti szinü zászlók alatt, hazafias dalokat énekelve, jár­ták be a város főbb utczáit. Min­denütt, a merre a tüntető csoport elhaladj sokan csatlakoztak hozzája, úgy, hogy rövid idő alatt több száz főre menő közönség verődött össze. Nyolcz óra körül a Deáktérre ért a zajosan tüntető tömeg, s a Ka­zinczy-utcza elején az ifjúság ve­zetője kiadta a jelszót: — A „Szatmári Hírlap“ szerkesztősége elé ! Erre a tüntetők lapunk szer­kesztősége elé vonultak, a hol a Kossuth-nóta elhangzása után riadó éljenzésben törtek ki, s mind sű­rűbben követelték: Halljuk Harsány it! Hall­juk Harsányit j Lapunk felelős szerkesztője I éppen nem volt a redakezióban, Egyes müvek I valamint ~ EBÉSZ KÖNYVTARAK J a legmagasabb árban ~ megvétetnek. : KinyVt(eml(eiRs és antiquarium. r papír-, író-, rajz- és festőszerek raktára. = °*° Deáktér 22. szám._ SZATMAR. „Fehér-ház“ alatt. Naponta újdonságok KÉPES LEVELEZD LAPOKBAN. Legnagnnbb raktár ALBUM és EMLÉKKÖNY­VEKBEN. Ajánlja jól felszerelt raktárát úgy a magyar, valamint a külirodalom jelesebb termékeiből meglepő olcsó árak mellett. UW Az állami elemi iskolában használandó tankönyvek uj és hasznait állapotban!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom