Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-27 / 220. szám
2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 27. 220 szám Október 1-én d. u. 5 órakor szakelőadás, este tarka színpad. Október 2-án d. e. 11 órakor szakelőadás, este séta-hangverseny és társas vacsora. Október 4-én d. e. térzene, d. u. térzene, este tűzijáték és séta-hangverseny. Október 5-én a kiállítási tárgyak elszállítása, este a Kioszkban a fent- maradt gyümölcsök, borok, valamint egyéb el nem vitt kiállítási tárgyak nyilvános elárverezése. A kiállítás naponként nyitva lesz reggel 9 órától esti 9 óráig. Kedvező idő esetén a Kossuth kert sétahelyei tovább is ki lesznek világítva. Kiállításunkra belépő jegyek : egyszeri belépésre a megnyitás napján d. e. 1 korona, d. u. s a többi napokon 50 fillér. A kiállítás egész tartamára érvényes belépő jegyek 3 koronáért kaphatók. Szakelőadások a kiállításon naponként d. u. 5 órakor. Szeptember 28-án Szabó Kálmán gyóggszerész a gyümölcsök helyes csomagolásáról. Szeptember 29-én Forgách Lajos méhészeti szaktanár a méhészetről. Szeptember 39-án Kovács János bocskói állami kerfcmunkásiskola vezetője az aszalásról. Okt. 1. Jablonszky György kerületi szölőszeti és borászati felügyelő a szőlő helyes metsőéséröl. Okt. 2. Lakos Imréné őnagysága a gyümölösök feldolgozásáról. Séta a kertészeti kiállításon. Zür-zavar mindenfelé. Szatmár, szeptember 26. Tegnap, szombaton délután négy óra körül kedvem támadt megtekinteni a ma délelőtt megnyitandó kertészeti kiállítást, ügy fél füllel hallottam is valamit, hogy a megnyitás előtt, a kiállítást szombaton délután bemutatják a sajtó képviselőinek. No, ha bemutatják — gondoltam — elmegyek és megtekintem. Hisz mi újságírók, hetek, azaz hónapok óta verjük a reklám nagydobját a kertészeti kiállítás mellett — közérdekből. Mi újságírók egyébként — különösen itt a vidéken — annyi mindent csinálunk közérdekből, hogy ha véletlenül nekünk akad valami ügyes bajos magánügyünk — isten ucscse! — nem érünk reá bíbelődni vele — közérdekből. S igen gyakran az is megesik — különösen velünk vidéki újságírókkal — hogy, more patrio, betörik a fejünket — közérdekből. Mondom: közérdekből ütöttük a vasat és vertük a reklám nagydobját a kertészeti kiállítás mellett, hónapokon keresztül, gondoltam hát magamban tegnap délután, legalább megszerzőm magamnak azt a kényelmet s töviről- hegyire megtekintem a kiállítást, mielőtt a nagy tolongásban szerezhetném meg magamnak ezt az élvezetet. Amint a Kossuth kert bejáratához értem, az első, ami szemembe ötlött, egy, a kerítés vasoszlopára ragasztott figyelmeztetés volt, amely szigorúan megtiltotta az idegennek a jegy nélkül való belépést. Meghökkentem! Ni, ni, hisz nekem voltaképpen nem szabad ide belépni, mert — nincs jegyem. Igaz ugyan, hogy a „Szatmári Hírlap“ hónapok óta, különböző variácziókban zengte a diszhimnuszokat a kertészeti kiállításról, de hát én mégis idegen vagyok itt s jegy nélkül nem szabad belépni, mert a figyelmes rendezőség nem tartotta érdemesnek, hogy a szerkesztőségnek egy tiszteletjegyet küldjön. Kis ideig a bejárat előtt töprengtem: bemenjek? ne menjek? Ha bemegyek jegy nélkül, még megesik velem, hogy kitessékel a rendőr; hogy reám támad valamelyik rendező, vagy ki a manó. Vagy az irodába menjek alázatosan kuncsorálni tiszteletjegyért s mély tisztelettel ajánljam a t. rendezőség b. figyelmébe, hogy a „Sz. H.u hónapok óta verte a reklám nagydobját a kiállítás mellett? Hm, nem rossz gondolat! Talán czélt érek vele. Talán megkönyörülnek rajtam a nagy, jó urak s dobnak egy tiszteletjegyet. Elvégre — közérdekből miért ne tegyem meg?Hisz nekem okvetlen Írnom kell a kertészeti kiállításról. Meg kell írnom, hogy ki-ki, hol és mit állított ki. Talán valamelyik előfizetőnknek kiállított petrezselymét vagy sárgarépáját különös figyelemben kell részesíteni, mert igy dukál ez itt — a vidéken. Sok mindent csinálunk közérdekből, lenyelem hát ezt a labdacsot is — gondoltam —• s nekivágtam az irodának, hogy hát alázatosan kikö - nyörgöm a szerkesztőséget megillető tiszteletjegyet ... De útközben megbicsaklott bennem a közérdek s az önérzetem fortyant fel. Ej mit, nem kunyorálok azért, a mi engem megillet, újságíró vagyok s jegy nélkül lépek a kiállítás területére, punktum. S ráléptem az általunk hónapokon át megénekelt területre. Utam legelőször a méhészeti pavillonhoz vezetett. Bementem. Üres volt. Három-négy méhkas s nehány üveg finom pergetett méz hevert a földön szanaszét, nagy rendetlenségben. A bódé közepén nehány munkás fúrt, faragott, kalapált és földet ásott. Megkérdeztem az egyiket. — Mikor nyitják meg a kiállítást ? — Holnap. — Elkészülnek addig ? — Már azt nem tudom, mstálom, de csak megnyitják. * Tovább mentem. A méhészeti pavillonnal szemben van a báró Vécsey féle kertészet élővirág pavillonja. Ott is a legnagyobb rendetlenség. A kiállításra szánt pálmák, futók és élővirág-cserepek sokasága a pavilion körül össze-vissza hevertek. Bent pedig fúrtak-faragtak, czölöpöket vertek a földbe s díszítették a meztelen deszkafalakat. Itt is megkérdeztem az egyik kertészsegédtől: — Elkészülnek reggelre ? — Muszáj, kérem, úgy a hogy. Egy másik kertészlegény szólott közbe : — Elkéstünk bizony, dehát nagy fejetlenség van itt uram, össze-vissza. Nézzen csak beljebb az ur, arra a kioszk háta mögé, micsoda bábeli zür-zavar van ott. Csakugyan hátrébb mentem s úgy láttam, hogy a kertész-legénynek igaza van. A legnagyobb rendetlenség, kapkodás és zavar mindenfelé. A kiállításra szánt gyümölcsök, kerti vetemé- nyek és egyéb tárgyaknak még negyedrésze sincs elhelyezve, pedig alig egy pár óra választja el a rendezőséget a kiállítás megnyitásától. Hónapok óta dolgoznak, lótnák, futnak, kapkodnak s utoljára kisül, hogy az egész vonalon — elkéstek. Lehetetlen, hogy reggelre, a jelzett megnyitásig, mindenütt rendesen elkészüljenek. Egyedül csak a nagybányai csoportot találtam olyan állapotban, hogy azzal készen lesznek s ott rendben lehet minden. A többi pavillonokba aztán be se mentem. Itt-ott becsukták az orrom előtt az ajtókat, mert — nem volt jegyem. * Ilyen impressziókkal fejeztem be sétámat a kertészeti kiállításon, de keményen elhatároztam, hogy holnap, a megnyitásnál is megnézem, már csak azért is, hogy meggyőződjem róla: mire képesek emberi kezek néhány óra alatt. (hs.) A katonatisztek . lljabb részletek. Szatmár, szeptember 26. (Saját tudósítónktól.) Az a borzalmas vérengzés, a mely tegnap valósággal forrongásba hozta Szatmár város közönségét, ma is élénken foglalkoztatta a kedélyeket. Az egész városban, utczákon, nyilvános helyeken, mindenütt csak a városházán lejátszódott véres drámáról és annak megrázó részleteiről beszéltek. Tegnap már a fővárosi lapok is részletesen közölték az esetet s egyikmásik újság elitélőleg nyilatkozik az eset felől, a melyet — igy írják — még ha akármilyen katonatiszti becsületről is van szó, máskép lehetett volna megoldani, úgy, a hogy arany kardbojtot visplő emberektől el lehetett volna várni. A véres esemény áldozata Báthy Sáudor, a szatmári közkórház egyik külön szobájában fekszik. Egész feje be van pólyázva és összevagdalt karját deszkák közé kötözték az orvosok. Sebláza már kisebb fokú és teljesen eszméleténél van. Báthy szülei és testvérei még tegnap este érkeztek meg Felsőbányáról s most egész nap a beteg mellett vannak. A kezelő orvosok mindent elkövetnek, hogy a szerencsétlen embert megmentsék az életnek, azonban ezt most még teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani. A szenvedett sebek az orvosok szerint — legtöbbször halálosak s csak nagy ritka esetben, a szívós természetű emberek heverhetik ki az iszonyú fájdalmakat. Báthy természete csodásán erős és szívós. Erre vall az a körülmény is, a mikor a véres eset után a mentők bekötözték sebeit, maga, minden támasz nélkül, határozott lépésekkel ült bele a mentő kocsiba s ott a mentőkkel elbeszélgetett. Mindenre nagyon jól emlékezik és erősen bízik felgyógyulásában. A kórházban tegnap tiszt- viselötársai közül többen meglátogatták, a kiknek kijelentette, hogy az esetre, ha felgyógyul, kegyetlen bosz- szut fog állani a történtekért. Érdekes megjegyezni, hogy a vérengzés napjának délutánján Lépess Ödön künn volt a közkórházban és kérdezősködött Báthy állapota felöl. Báthyt a rendőrség kihallgatta a kaszabolás részleteiről. — A jegyzőkönyvbe töviről hegyire mindent bemondott. Elmondta, hogy Lépess Ödön legelőször vágott a fejére, azután Viktor fia kaszabolta, a ki még az utolsó csapásé is a karjára mérte. A mikor már Báthy csaknem össze- roskadt, a hivatal egyik sarkába húzódott meg. Lépessék oda is követték és a hol érték, vagdosták. ______________ A rendőrség a jegyzőkönyvet a debreczeni 39. gyalogezred parancsnokságának, valamint a kassai III. honvéd kerületi parancsnokságnak is megküldötte, A katonai hatóságok, mint értesülünk, sürgönyileg rendelték el az ügyben a vizsgálatot, s a teljes igazság kiderítése czéljából a kir. törvényszéktől és járásbíróságtól az összes iratokat bekérték. Lépess Viktor főhadnagy az eset után elutazott Szatmárról, Lépess Ödön azonban még tegnap este itt tartózkodott. A vérengzésről különféle hírek szállingóznak, úgy, hogy csaknem minden ember más-másképen beszéli el annak lefolyását. Ezenkívül sokféle szomorú epizódról beszélnek, a melyek azonban, tekintve, hogy a szemtanuk vallomásaival mindenben ellenkeznek, minden komoly alapot nélkülöznek, inkább csak azoknak az élénk fantáziájáról tesznek tanúságot, a kik az ilyenfajta véres szenzácziókban, a rémregények kopott fogásainál is a hajmeresztőbbet keresik. SZÍNHÁZ — (A nagykárolyi színi évad befejezése.) Krémer Sándor színtársulata néhány nap múlva útra kél. Három-négy nap és a nagykárolyi múzsa- hajlék kapui bezárulnak. Az utolsó előadást — m int értesülünk — e hó 28-án tartják meg. A társulat Nagykárolyból Eperjesre megy, a hol két hónapig fog időzni és deezember elsején bevonulnak a színészek Szatmárra, a téli állomásra. A társulat még most sem teljes, a mennyiben több szerződött tag csak a jövő hó közepén lép a színház kötelékébe. Szatmárra azonban az egész társulat fog beköszöntem. Krémer Sándor az eperjesi színi szezon előleges jelentését tegnap bocsájtotta ki. ÚJDONSÁGOK * A vasúti internatus ügye. A Sétatéren épülendő vasúti internátus ügye végre a megvalósulás stádiumába jutott. A m. kir államvasutak igazgatósága tegnap átiratban értesítette a várost, hogy a pályázat meghirdetése czéljából az előleges műszaki munkálatokat rnár megkezdette. Az építkezés a jövő év tavaszán okvetlen megkezdhető lesz. Minthogy azonban az építkezési munkálatok arányai olyanok, hogy azok keresztülvitelére huzamosabb idő szükséges, a vasút már most közli a várossal, hogy a tápintézet csak az 1905— 1906-ik tanévben lesz megnyitható. A vasút megküldte egyben a szerződés két példányát aláírás végett. A vasút igazgatósága a szerződésnek azt a pontját, mely szerint a „Sétatér“ a közönségnek továbbra is rendelkezésére fog állani, törölte. Hiszszük, hogy sikerülni fog a közönség érdekeit e tekintetben is megvédeni, mert jóllehet a „Sétatér“ most elhanyagolva van, nyomban kedvelt és látogatott lesz, mihelyt az internátus felépül. * Szűnik a járvány! Szatmár város közegészségügyi viszonyai az utóbbi időben nem valami rózsásak voltak. Lapunk nyomán a fővárosi lapok is megemlékeztek a városunkat fenyegető veszedelemről. Ennek köszönhettük, hogy Hajós dr. or. szágos közegészségügyi tanácsos m eg. WJ MM M MjT -S||ig Mgr Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjúszöveteknek újdonságaira, felhívja a m. t. * 9/1 ■ fl. -aaesf ap* ■ — úri közönség b. figyelmét .............. Sz atmár, Deáktér, Fehér-ház mellett. WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanott az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sons & C- Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára
