Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-24 / 217. szám
Héderváry — miniszterelnök. A Király Kiáltványa a n|emzetli<z. A szabadelvüpárt értekezlete. Távirati tudósitás. E pillanatban vesszük budapesti tudósítónktól a kővetkező táviratod a melyet egyelőre minden kommentár nélkül, rendkívüli kiadásban közlünk olvasóinkkal : Budapest, szept. 22. A király újból Héderváryt nevezte ki miniszterelnökké, s egyúttal királyi kéziratot intézett hozzá. A királyi kézirat szövege a kővetkező: „Atyai szivemet mély gyász tölti el láttára azon sajnálatos állapotnak, melyek kedvelt Magyarországomban a politikai életet hónapok óta meddőségre kárhoztatták és az állam gépezet működését is már- illái megakasztják. Az 1867-ik évi 12-ik törvényczikk 11-ik paragrafusa megállapította, hogy a közös hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó ügyek általam intézendők el, a mint mindenkor szigorúan őrködtem a felett, hogy az ezen törvény alapján elvállalt kötelezettségek minden oldalról becsületesen, lelki- ismeretesen teljesítessenek, azonképen el vagyok határozva, hogy 2Z etlQBITI msgillßtÖ JOQűkat ÍS CSOrbltStlSMlI fentartsam és utódaimra órlntatlsnQI átszármaztassam, A midőn a magyar országgyűlés ezen jogaimat elismerte, nem csak a monarchia nagyhatalmi állásáról, hanem a saját hazája és nemzeti erejéről is gondoskodni akart. Éppen ezért nem tudnék hozzájárulni Olyan Intékedésekhez, a melyek végső következményeikben a monarchia két államának gyengité- tésére vezetnének. Más felől pedig nem zárkózom el a közös hadsereg körében — királyi hatalmamból folyó — azon intézkedések megvalósításától melyekre vonatkozólag az utóbbi időben kormányaim az országgyűlés szine előtt máris nyilatkozatokat tettek. Magyar nemzetem a kiegyezés óta óriásit haladt és Én elégtétellel tapasztaltam ezen örvendetes fejlődést, mint újabb bizonyitékát ama mü tökéletessége mellett, melyet a korona és a nemzet kölcsönös bizalma létrehozott. l£y kell annak lenni és így kell annak maradnia ezentúl is. Alkotmányos életünket az isteni Gondviselés kegyelme mindeddig megmentette minden komoly megrázkódtatástól és a jövőben is csak a nemzet józansága és higgadtsága óvhat meg bennünket mindennemű megpróbáltatástól. Fejedelmi kötelességem ezért figyelmeztetni a nemzetet, hogy Én mOSt Is ragaszkodom a kiegyezéshez. A Héderváryhoz intézett királyi kézirat e szavakkal végződik: Bízom az ön belátásában, hogy a szivemhez oly közel álló Magyarországomat, annak törvényes képviseletét atyai szándékomról felvilágosítja és a mai — az országra és monarchiára — veszedelmes helyzetből a szerencsés kibontakozást megtalálja. Agszabadelvüpárt délelőtti értekezletén Héderváry felolvasta a királyi kéziratot, mire Apponyi Albert gróf, Hieronymi Károly|és Saághy Gyulaffelszólalásai után, akik gratuláltak Hédervárynak ahhoz, hogy e nehéz időben újból vállalkozott a kabinetalakitásra, az értekezletjclhatározta, hogy este hat órakor tolytatólagos^értekezletet tart. Bővebb részletek és a helyzetről való kimentő tudósitás a „Szatmári Hírlap" holnap reggeli számában olvasható. Nyomatott a „Szabadsajtó“ könyvnyomdában Szatmáron 1908 Rendkívüli kiadás. / ,• or0 í ■ r> V Ara 4 fillér. Szatmár, 1903. szeptember 23. Ara 4 fillér, SZATMÁRI HÍRLAP. Lapvezér: _________URA Y GÉZA Fő szerkesztő : B A Íj T HA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNVl SÁNDOR
