Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-24 / 217. szám
f Szatmár, 1903. szeptember 24. Csütörtök. Mijeién lik napor Második évfolyam ffl.y&zlirUj Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész érre Fél érre . . Jíegyedévre Egr hóra tiúékre postán Egész érre Fél érre . . JíegyedéTre *ÍT hóra . . Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. 12 kor. kor. kor. 1 kor kQldve 16 kor. 8 kor. kor. kor. POLITIKAI NAPILAP SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. riK;«teté$;eket méltányol árban é* egyezség szerint ~?elve»z a kiadóhiratal, Kazinozy-u6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden torábbi szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A megfejelt hadiparancs. RéderVáry feloszlatja a Rázat. Hieronymi gratulált. Az uj kormány tagjai. A megfejelt hadiparancs. Szatmár, szeptember 23. (K. S.) A nemzet tehát kapott kiáltványt a királytól. A király a múltkor a jobb fülébe kiáltotta a nemzetnek, hogy a hadsereg és az osztrákkal való közösség mindenek fölött! Most belekiáltja ugyanezt a nemzet bal fülébe, nehogy valamiképen ki találjon repülni ezen a fülén az, a mit a másik oldalon a minap belekiáltott. A múltkor Beck báró és Kör- ber dr. ur közvetítésével arczul ütötték a nemzetet, mely erre bősz fájdalmában fölorditott. Most, hogy a becsületbeli egyensúly helyreálljon, gr. Khuen-Héderváry közvetíti a másik oldalon a pofont, hogy ekként a paritás teljes legyen. A legújabb manifesztum az1; mondatja a királyijai, hogy: a közös hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetóre vonatkozó ügyek általam intézendők. El vagyok határozva, hogy az engem megillető jogokat csorbítatlanul lentartsam és utódaimra érintetlenül átszármaztassam. A midőn a magyar országgyűlés ezen jogaimat elismerte. ... stb. Aki ezeket a sorokat a Felség számára megfogalmazta, közjogi botlást követett el. Az országgyűlés ezeket a jogokat nem ismerte el 1867-ben, mert hisz ennekelőtte nem létezett törvény, a mely ezeket a jogokat a királynak megadta volna. Törvény hijjában jog sem volt; az ország- gyűlés tehát nem ismerhetett el nem létező jogokat. Az országgyűlés — a nemzet képviseletében — az I8b7-ik évi 12-ik törvényczikk megalkotásával megadta ezeket a jogokat a királynak. Ezekhez a jogokhoz a király a nemzeti akarat forrásából, tehát alkotmányos utón, jutott és nem akként, hogy léteztek volna olyan alkotmányon felül álló felségjogok, amelyeknek létezését a nemzet 1867-ben elismerte volna. Ha pedig e jogokat az országgyűlés, mint az alkotmánynak egyik tényezője adta, akkor e jogok csakis alkotmányos szellemben gyako rolhatók és ilyen értelemben való gyakorlásuknak ellenőrzésére az or szággyülés hivatott. Ez az ország nem ismer sem abszolút uralkodót, sem abszolút hatalmat, sem abszolút ^ pen ezért nem ismer és nem tűr e olyan hangot, hogy: „nemzárkózom el a közös hadsereg körében — királyi hatalmamból folyó — intézkedések megvalósításától. Ami változtatásba e szerint a király a hadsereg dolgában beleegyezik, azt nem azért teszi, mert a nemzet igy akarja és mert ő a nemzet akaratához hozzájárul, nem királyi jogánál, hanem ,,királyi hatalmánál fogva változtat, ami az abszolutizmusnak nyílt hirdetése. A Felség ezenkívül azt is mondja, hogy ő ragaszkodik a kiegyezéshez, a mely tökéletes mü és a melynek igy kell maradnia ezután is. Ez a csattanó már nem a katonai követelmények, hanem a gazdasági önállóság ellen szól. Hát a kiegyezési mü tökéletességéről nincs mit vitázni. Az évek hosszú sora óta fölfordult helyzet, a tajtékzó gyűlölet, amelylyel osztrákok magyarok, és viszonzásul magyarok osztrákok ellen viselkednek, hangos szóval hirdetik a kiegyezés tökéletességét. Ha pedig a király beledobja a maga hatalmi szavát a serpenyőbe, hogy ennek igy kell maradnia, - a nemzet is beledobja a maga alkotmányos akarat t a másik serpenyőbe és hangos szóval hirdeti, hogy önállóságot és függet lenséget akar. Ő Felsége a király pedig újra miniszterelnökké nevezte ki és ránk szabadította gr. Khuen-Héder- váryt. Sebaj! A nemzet elbírta évszázadokon át a janicsárok pusztításait. El fogja most bírni egy ideig — a granicsárok pusztításait is. * A tegnapi nap eseményeiről az alábbi távirati tudósításaink számolnak be. Budapest, szeptember 23. (A mainelukok komédiája.) A szabadelvüpártnak ma, szerdára kitűzött értekezletét lázas érdeklődéssel várta a főváros közönsége. A „Lloydklub“ előtt már a kora reggeli órákban nagyszámú közönség verődött össze, hogy azokról a dolgokról, a mik később bent történni fognak mielőbb értesüljönMindenki érezte, hogy valami rend- íivüli dolog fog történni, a mit a HéJerváry nagy titkolózásából könnyű volt sejteni. De akármilyen rendkívüli dolgot vártak is, ilyen meglepetésre, mint a minő a királyi manifesztum, senki sem számított. A legpesszimisztikusab- bak sem hitték, hogy a nemzethez intézett kiáltvány nem lesz sem több, sem kevesebb, mint a chopi-i famozus hadiparancs. Az értekezlet megkezdése előtt azzal már körülbelül mindenki tisztában volt, hogy a király újból Héderváryt dezignálta miniszter- elnökké. Valamivel tiz óra előtt kezdtek gyülekezni a szabadelvüpárti képviselők az értekezletre s Podmaniczky Frigyes báró elnök nehány perczczel tiz után nyitotta meg az ülést. ‘ Az elnök megnyitója után Héder- váry Károly gróf emelkedett fel szólásra és általános figyelem között jelentette be a pártnak, hogy a király újból őt dezignálta miniszterelnökké, majd megismertette a párttal a királyi kéziratnak a tartalmát, melyet ö felsége azon czélból inzézett hozzá, hogy végső elhatározásáról a nemzet tudomást szerezzen. A manifesztum lényege a következő : „Atyai szivemet mély gyász tölti el láttára azon sajnálatos állapotnak, melyek kedvelt Magyarországomban a politikai életet hónapok óta meddőségre kárhoztatták és az állam gépezet működését is máfmár megakasztják. Az 1867-ik évi 12-ik törvóny- czikk 11-ik paragrafusa megállapította, hogy a közös hadsereg vezérletére, vezényletére és belszerveze- tére vonatkozó ügyek általam in- tézendők el. a mint mindenkor szi-1 goruan őrködtem a felett, hogy az ezen törvény alapján elvállalt kötelezettségek minden oldalról becsületesen, lelkiismeretesen teljesittesse- nek, azonképen el vagyok határozva, hogy az engem megillető jogokat is csorbítatlanul fentartsam és utódaimra érintetlenül átszármaztassam. A midőn a magyar országgyü- és ezen jogaimat elismerte, nem csak a monarchia nagyhatalmi állásául, hanem a saját hazája és nemzeti erejéről is gondoskodni akart. Éppen ezért nem tudnék hozzájárulni olyan intézkedésekhez, a melyek végső következményeikben a monarchia két államának gyengítésére vezetnének. Más felől pedig nem zárkózom «1 a közös hadsereg körében — királyi hatalmamból folyó — azon intézkedések megvalósításától, melyekre vonatkozlag az utóbbi időben kormányaim az országgyűlés színe •lőtt máris nyilatkozatokat tettek. Magyar nemzetem a kiegyezés óta óriásit haladt és Én elégtétellel tapasztaltam ezen örvendetes fejlődést, mint uja'bb bizonyítékát ama mü tökéletessége mellett, melyet a korona és a nemzet kölcsönös bizalma létrehozott. Igy kell annak lenni és igy kell annak maradnia ezentúl is. Alkotmányos életünket az isteni Gondviselés kegyelme mindeddig megmentette minden komoly megrázkódtatástól és a jövőben is csak a nemzet józansága és higgadtsága óvhat meg bennünket mindennemű megpróbáltatástól. Fejedelmi kötelességem ezért figyelmeztetni a nemzetet, hogy Én most is ragaszkodom a kiegyezéshez. A Héderváryhoz intézett királyi kézirat e szavakkal végződik : Bízom az ön belátásában, hogy a szivemhez oly közel álló Magyarországomat, annak törvényes képviseletét atyai szándékomról felvilágosítja és a mai — az országra és monarchiára — veszedelmes helyzetből a szerencsés kibontakozást megtalálja. Jóllehet, hogy az értekezleten jelenlevőknek legtöbbje már előzőleg tudomással birt a királyi kézirat tartalmáról, a hatás mindazonáltal rendkívül meglepő volt. Nehány perczig tarló, megdöbbentő, néma csönd követte a miniszterelnök fölszólalását s már-már úgy látszott, hogy irtózatos vihar fog végig zúgni a teremben, midőn fölemelkedett Apponyi Albert gróf és sietett kijelenteni, hogy a királyi kézirat tökéletesen megnyugtathatja a pártot egyben pedig melegen gratulált Héder- várynak, hogy oly önfeláldozó volt és ebben a nehéz időben újból elvállalta a miniszterelnökséget. Ezzel a kitörni vélt tomboló viharnak fellegei hirtelen elvonultak és a mamelukok arcza felragyogott. Senkinek sem volt egy szava sem a megfejelt chlopi-i hadparancshoz; sőt Apponyi felszólalását nyomban követte Hieronymi Károly fölszólalása. Hogy mit mondott Hieronymi Károly, azt — tekintettel arra, hogy a kegyelmes ur Szatmár város képviselője — az itt következő alczi- m«s tudósításban méltatjuk a maga érdeme szerint.
