Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-17 / 211. szám
Szatmár, 1903. szeptember 17. Csütörtök. Második évfolyam 211. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél éVre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. li~’' hóra . . 1 kor. Vicékre postán küldve: Egész évre . • 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6 Apró hirdetések Itt szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Függetlenségi Polgártársa*! Szepiember 20-án reggel 10 órakor kezdődik Tiszabecsen a II. Rákóczi Ferencz győzelmi emlékének leleplezési ünnepe. A templom előtt felállított emlék nemcsak Tiszabecs, de egész Szat- mármegye dicsősége lesz, hirdetni fogja őszinte hazaszeretetét, hősi bátorságát, áldozatkészségét. A tiszabecsi csata emlékoszlopát másuvá állítani fel, mint Tisza- becsre, nem lehet; kormánypárti labancz-ünnepet csinálni Rákóczi emlékünnepéből, megszentségte- lenitése az ő martirságának. — Ezeket szótlanul nem tűrhetjük, tiltakozásunk lesz a 20-iki ünnep. Az országos függetlenségi pártból Eötvös Károly, Barabás Béla, Papp Elek, Uray Imre. Bariba Miklós, Sebes Denes, Barfba Ödön, Gabányi Miklós. Reich Aladár, Luby Béla, Eitner Zsig- mond, Gaál Sándor, Benedek János. Marjai Péter, Bakonyi Samu képviselők ígérték meg iejövetelöket eddig, hogy súlyt adjanak a mi ünnepünknek, felemeljék lelkesítő szavukat, a szabadság eszméjét hirdessék a népnek, erősítsék hitét a haza függetlenségében. Ott lesznek továbbá Hermann Ottó, Perl Soma, Lóránt Dezső és még többen a fővárosi iró- és művészvilágból. A fehérgyarmati választókerület függetlenségi volt eddig, az is marad ; — fel tehát barátaim Ti- szabecsre; aki pártunk jeles tagjait hallani akarja, zarándokoljon el oda, mert szent az a hely a Rákóczi emlékétől is, de azzá avatja a szabadságot, függetlenséget hirdető sok lelkesítő beszédje is. Reményiem, a megye önérzetének megsértése és Rákóczi emlékének megcsúfolása ellen indított mozgalmat támogatja kerületem, s ott lesz minden független érzelmű polgár. Luby Géza, országgyűlési képviselő. Egy reménysugár. Szatmár, szept. 16. Ha nem volna annyira szomorú az ország válságos helyzete, a nemzet jóízűen kaczaghatna az úgynevezett szabadelvüpárt, az ex-lexes kormány és a svarczgelb urak és ezek félhivatalosainak botor játékán. Mindennap más és más rémhíreket hoz, a melyek csak addig élnek, amig a tisztelt szabadelvüklubb valamelyik termeiben fölgyulnak a villanyos lángok, vagy a meddig éppen eloltják azokat. Ezek az urak, akik megszűntek helyesen gondolkodni tudni magyarul, akik sohasem éreztek magyarul és akiknek legnagyobb élvezetük az volt és az most is, ha földig hajolhatnak az osztrák generálisok előtt: fenyegetések módjait is ezeknek az osztrák tábornokoknak az elejtett szavaitól merítik. Az osztrák generálisok a rebellis magyarokra dühöngenek. Nekik kitörne persze a nyelvük, ha magyarul kellene beszélniük. És ha ezek dühükben fenyegetőznek, a fenyegetésük a körülöttük settenkedő gyászmagyarkákat megrémíti és ezek klubbotban, kaszinókban, kártya és fehérasztalnál egy-egy megvásárolt laptudósitó előtt visszhangozzák az osztrákok hülye rémitgetéseiket. így születnek a „kényszerválasztások“ az akasztófa és forradalom, valamint a sokat hangoztatott beamter kormány és több efféle torzideák, a melyek csak arra jók, hogy a nemzet mindjobban ismerje meg azt a lakájhadat, amely a nagy szabadelvüpártot alkotja és amelynek tagjait a magyar nép juttatta mandátumokhoz. A táborszernagy és tábornok urak informálják otthon az osztrák császárt és kisérik el Magyarországba a magyar királyt,“ hogy sohse nélkülözze a magyarellenes tanácsaikat és hozzájárul mindehhez még az is, hogy ebben a szomorú válságban éppen a granicsár kormánya uralkodik. Tehát nemcsak katonai j' -i l\( I ;/J fi körök, nemcsak a kamarilla:1 de maga a magyar miniszterelnök is a magvar nemzeti nvelv ellen agitál. A magyar nagygyakorlatokra nem ment el a király, de Galicziába már elvitték tőlünk és azt rebesgették hivatalosok és félhivatalosok napokig, hogy nem jön vissza a király, mig meg nem törik a magyar, le nem szerel az ellenzék, mert ő, a király nem enged. Nos, nem kellett a fenyegetésekre megijedni, nem kell attól tartani, hogy a király neheztel a magyarokra, mert most már az a biztos hir érkezik Bécsből, hogy a király legközelebb visszajön Budapestre és itt is fog maradni mindaddig, mig a válságos helyzetből ki nem vezeti véglegesen az országot. Ismét egy reménysugár érkezik tehát hozzánk, amely bevilágít a hosszú idő óta tartó sötétségbe és újra bizalmat ad a telkekbe, bizalmat a király bölcsessége iránt, aki csak a saját érdekükben munkálkodó lakájpolitikusok nemzetellenes tanácsait félredobva, magyar alkotmányra tett szent esküjét tartva szem előtt, módot talál arra, hogy a helyzetet szanálja, ami másként nem lehetséges, mint a nemzeti követelmények megadásával. TARCZA. Szerdődtetés. Azok a párisiak, a kik érdeklődnek a színházi események iránt, valamennyi napilapban olvashatták a következő nehány sornyi kommünikét: „Minthogy a sok szinház mellett még nincsen elegendő szinpad a közönség nagy érdeklődésének kielégítésére, legközelebb egy uj mü vészhaj lék nyilik meg. Az igazgatóság felkéri a fiatal és csinos hölgyeket, hogy ajánlkozzanak, szerződtetés czéljából.“ Az igazgató előszobája zsúfolva van jelentkezőkkel. A ki szépségkiálli- tást akar rendezni, annak csak ide kell jönnie és választani. A fiatal hölgyek közt csak nehány férfi jelentkező van, akik nagyon türelmesen várakoznak, a mig sorra kerülnek. A szolga (bejelent): Lapoire ur! Egy terjedelmes térforgatu ur siet a várakozók során át az igazgató szobájába ; elegánsan van öltözve és hatalmas gyémántgyűrű ragyog az ujján. Lapoire (helyet foglal a karosszékben, a melyet az igazgató igen szeretetreméltó modorban kínált neki): igazgató úrtól bocsánatot kell kérnem, hogy alkalmatlankodom, — én Lapoire vagyok, a „Pehelykönnyű“ biczikli-gyár főrészvényese. Olvastam ma reggel a lapokban, hogy önnek csinos és fiatal leányokra van szüksége, eljöttem tehát bemutatkozni önnél . . . Nekem rendkívüli csinos és fiatal kedvesem van. Lutécia de la Castag- nette a neve. Csinos név, nemde ? Lutécia kisasszony riem járatos a színpadon, sohasem volt a színházban másutt, mint a nézőtéren ; ön azonban uram, meg fogja érteni, hogy egy ember, mint én, nem tarthat más szeretőt, mint csakis színésznőt. A klubbom, a barátaim és rokonain iránt való tekintettel Lutécia kisasszonynak színésznővé kell tehát lennie. Az igazgató : Teljesen az ön nézetén vagyok. Lapoire: Nos, minthogy tehát önnek csinos és fiatal leányokra van szüksége a látványossága számára, fölajánlom tehát Lutéczia de la Castagnette kisasszonyt a karszemélyzetbe. Az igazgató: Hogyan, Lutécia de la Cagtagnette kisasszony a karbeli kölgy! Oh fi done! Azt hittem, hogy ön a kisasszonyt első star-nak akarja ajánlani. Kardalosnő ! Az ön kedvese kardalosnő! . . . Lássa uram, ön épen jókor jön, mert éppen most keresek egy előkelő hölgyet, a ki a színházam csillaga lenne és miié Lutécia de la Castagnette már puszta nevével is megnyerte az én legmélyebb rokonsz enve- met és beesülésemet. Lapoire: Az igaz, nagyon szép név, hanem ő maga még szebb. De legyen szives fölvilágosítani engemet igazgató ur, elegendő ennyi a színi pályán ? Sajnos, az én kis barátnőmnek nincsen zenei képzettsége, a zene tanárok a legnagyobb gond mellett sem tudták őt leszoktatni a hamis énekről. Igazgató : Az ön tanárai csizmadiák ; értenek is azok az ilyesmihez! Küldje csak hozzám a kisasszonyt, mi majd megtanítjuk őt énekelni, még pedig helyesen énekelni. Erre saját találmányom van. Lapoire: Valóban? és hogyan történik az ? Igazgató : Nagyon egyszerűen : hamis hangokkal tanulja meg az énekeket, tehát helyesen fogja énekelni. Lapoire: Öli ! milyen csodálatos ember ön uram ! Ha elgondolom, hogy ön előtt senki sem gondolt erre ! . . . Tehát csakugyan szerződteti Lutéciát? Igazgató : Ha mondom. A dolog rendben van. De mielőtt a szerződést megkötnénk tudtára kell adnom a föltételeimet . . . Nos, azzal tisztában kell lennie, hogy fizetés gyanánt minthogy még kezdő, nem kaphat a kisasszony többet, mint egy kardalosnő, állásukkal nem jár fizetés ... De különben nem kínálhatok egy Lapoire ur kedvesének fizetést! Nemde? ez megalázó volna önre nézve. Nemde ? Lapoire : Oh, mindenesetre ! De hogyan leszünk a toilettekkel ? Remélem, lesz szives e tekintetben segítségemre lenni ? Igazgató: De miért ? Én tökéletesen megbízom az ön jó Ízlésében. Lapoire: Köszönöm . . . Hanem úgy vélem, egy kissé drága lesz a színpadi ruha . . . Az igazgató: Hja, ezen nem lehet segíteni. Azaz ... ön ismeri az üzlet fortélyát: ha az ember nagyban vásárol, olcsóbban jut mindenhez. Tessék sok ruhát rendelni egyszerre és ily módon minden ruhán megtakarít 30 százalékot legalább . . . Hogy pedig rá ne szedhessék a szabók, tessék csak a mi színházi szabónkhoz fordulni. Egy kissé drágább ugyan, de tisztességesen dolgozik. Lapoire: De . . . Az igazgató : Minthogy továbbá sok egyéb dologra is szüksége van még egy művésznőnek a pályája kezdetén, figyelmébe ajánlom, hogy a legfontosabb a reklám. Csináltasson ön, uram, valami jeles festőművész által egy plakátot, természetesen nagy terjedelműt és igen diszeset, . azt majd az előadások során kifüggeszteti a feltűnő utczá- kon. Magától értetődik, hogy én szívesen megengedem önnek, hogy jónevü színházamat ebben a reklámban fölhasználja. A kisasszony neve alá a plakátra rányomatjuk a színházam ezé- gét és a műsoromat . . . Rendben vagyunk? Helyes, holnap aláírjuk a szerződést. Trébla. Róth Füiöp kárisbádi eziporaktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipó'raktára FirmáimD7fiDfiD<í 11 előrehaladott nyári idépy miatt a ipég raktárop levő nyári szikes czipők í iyyoilliüZüDütjp.. mmhhmmsbbí eredeti gyári árakon kaphatók, mammmmmmmmmmmmmmmm
