Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-08 / 153. szám
Szatmár, 1903. julius 8. Szerda. Második évfolyam 153Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Égj’ hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik nspo™»#^ (hétfő kivételével.jS*;f Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A király. Szatmár, julius 7. Nagyon jellemző dolog, hogy most már a legkomolyabb bécsi lapok is regisztrálják azt ahirt, melyről hol burkoltabb, hol nyíltabb for- mában beszélnek nálunk is napok óta és amely úgy szól, hogy a király, belefáradván a kormányzás nehézségeibe, melyek úgy Magyarországon, mint Ausztriában mutatkoznak, le fog mondani a trónról és átadja az uralkodást Ferencz fi érdi nánd főherczegnek. Regisztrálja a hirt még a Neue Freie Presse is, de megjegyzi, hogy éppen csak regisztrálja, anélkül, hogy hitelt adna neki. Egy budapesti esti lapnak bécsi tudósítója a napokban beszélgetést folytatott a thómáról egy ki váló osztrák jpolitikussal, ki többek között a következőket mondotta : A tény az, — mondta az ősz trák politikus — hogy a katona- párt Ferencz Ferdinánd trónörökös körül csoportosul. Tény az is, bogy a katonai javaslatok visszavonása miatt ebben a pártban nagy az elkeseredettség. Azt ^hangoztatják — és e tekintetben Ferencz Ferdinárd áll az első helyen — hogy ennek az engedékenységnek -súlyos következményei lesznek, mert a magyar ellenzék most még siagyobb követelésekkel fog .előállani. Valóságban a kaniarilla, amely Körber osztrák miniszterelnököt is megnyerte a maga eséljaira és a mely Khuen-fíéderváryban látja azt az embert, aki Magyarországon engedelmesen végrehajtsa az erőszakos intézkedéseket nagyon szeretné, ha a király csakugyan lemondana a trónról és Ferencz Ferdinándnak engedné át helyét. Miért ? Azért, mert tudatában vannak annak, hogy I. Ferencz József hűségesen meg fogja tartani azt az esküt, melyet a magyar alkotmányra tett. Magyarországnak tehát az alkotmány felfüggesztésétől nem kell addig tartania, amig Ferencz József *él, amig ö az uralkodó. De ha Ferencz Ferdinánd lépne trónra, <ot még nem kötné eskü. És a kamaráik tehát úgy gondolkodik, hogy Ferencz Ferdi- nándot nem akadályozhatná eskü abban, hogy Magyarország ellen a legerélyesebbeu lépjen föl Annak, hogy a magyar nemzeti követelmények teljesüljenek, nem ■& Burgban van. első sorban aa akadálya., hanem a bécsi Belvede- reben, Ferencz Ferdinánd lakásán. Annyi bizonyos, hogy a király egyhamar n em megy el .Magyarországról, töri óh j ék bármi is. Legkésőbben e hó 10-tin u király lseidbe megy és udvari lköuök kolportálják a királynak -ezt a nyilatkozatát: Ha. egyszer lachlbe leszek, poll tikusnaik a savét sem akarom látni:! ■Ebből joggal is lehet arra következtetni, hogy •elutazásáig a király ’«1 akar intézni minden függő kérdést; és lehetőleg nyugalmat ki ván 'teremteni. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, julius 7. (Saját tudósítónktól.) A képviselöház vnai ülésén Apponyi Albert gróf elnökölt. A napirend előtt Hegedűs, Sándor reflektált Zboray Miklós szombati inter- pellácziójára, melyben súlyos gyanúsítást lát — ugymood -— mert a szóban levő szerződést nean ö (Hegedűs) kötötte, hanem még Sáros miniszter ideiében jött létre. Arra pedig, a mit Rakovszky szombaton közbekiáltott, hogy könnyű ‘bank-államfórfiunak lenni, mert tudják az állam titkait, azt Aleli, hogy ‘becsületes ember megtartja esküjét és az államtitkokat nem használja fel a saját czélj,:aira. Tilta kozik tehát minden gyanúsítás, vagy feltevés ellen. A miniszterelnöki, programm ellen Ráth Endre beszélt. Holló Lajos hatar.vo?;ati javaslatot terjesztett be% hogy mondja ki a kép- riselőház, hogy a poli tikai válságot csak a nemzeti követeié sek teljesítésével tekinti megoldotta a' s. Szünet után Zbor ay, Rakovszky és Hegedűs személyes kérdésben szólaltak fel, mire az ülé'5 véget ért. A haldokli 3 pápa. Róma, juMus 7. (Saját tudósitónktól.) A pápa állapota a legutolsó jelentősek . szerint változatlan ; folyton < eszméleténél van de ereje mindfciká bb hanyatlik. A Kossuth-párt mag atartása. Budapest, julius 7. (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben elterjedt hírek szerint, a Kossuth- párt határozatilag fogja kimondani, íogy mindazon képviselők, akik a )árt tagjai, azon esetben, ha azob- strukeziót folytatni akarják, vonják ■e a konzekvencziát és lépjenek ki a párt kebeléből. Pályi és Fenyő párbaja. Budapest, julius 7. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház tegnapi ülésének végén Pályi Ede és Fenyő Sándor szerkesztők között lefolyt inczidensből kifolyólag, Pályi Ede a Magyar Szó szerkesztője Gajáry Géza és Lónyay Géza országgyűlési képviselők által pro- vokáltatta Fenyő Sándort az „Egyetértés“ szerkesztőjét. Fenyő Komjáthy Béla és Szatmári Mór képviselőket nevezte meg segédeiül. A segédek kardpárbajban állapodtak meg. A párbaj ma délután ment végbe. A párbajban Fenyő Sándor a mellén és mindkét karjának csuklóján súlyosan megsebesült. Pályi sértetlen maradt. A párbaj után a felek nem békültek ki. Vilmos császár imája a pápáért. Berlin, julius 7. (Saját tudósítónktól.) II. Vilmos német császár, ki most a „Hóhenzollern“ yachton utazik, útközben értesült a pápa haldoklásáról. A császár nyomTABCZA. Margit. A hársfavirágé« júniusi esték hangulata borult a rengetegre. Olyan csendesség volt, hogy még a harangvirág csilingelőse is felhatott volna hozzánk, ;ha a tündérek keze esti imára huzza ... És mégis valami kimondhatatlan zsongás kelt itt is, ott ás, zaja az életnek, hanghuliiámai a szerelmes boldogságnak. Mert .csak a nagy, harmonikus boldogságnak a. hangja ilyen lágyan, édesen ringó, ilyen elaadalitó, ilyen ritmikusan szép, félig hang, félig képzelet . . . hogy mire a levegőég angyalai felvíszik a Teremtő csillagos zsámolya elé, nem marad belőle más, mint az érzés, a hálának, imádatnak érzete. Oh, nem volt itt az az diszonáns hang, mely a küzdelmet, a czélokért, érdekekért való versengést jellemzi, a melynek zaját mi már úgy megszoktuk s olyan jól megértjük . . . Élt itt minden és sietett élni. Még az a beszéde?, csobogó hegypatak is élt, még az a káprázatos sugár is, melyet a telehold lehelt kristáiytükrére; élt, érzett, vibrált ebben a varázslatos nyáréjszakában. És hogy ebbe a mindent betöltő életbe még több ragyogást, még több szerelmet hozzon, ott volt egy tündéries szép leány is . . . idejött a nyáréjszaka ábrándvílágában, szerelmetes lovagja hűséges kíséretében. És hallgatták ezt a csodálatos, édes zsibongást, elméláztak rajta, miért angyal volt, a ki egykoron és boldogan tűzte szivére az esztendő első, vérpiros rózsáját, Margit! Hiszen-e most már nekem ?-< És a leány oda hajtotta aranyfürtös fejecskéjét a fiú karjára és boldogan susogta : „Hiszek ! * , . .És ezen a tündökletes estén miért hoztam én magát ide, a hárs- virágok közé ? . . . Eltatálja-e Mai- git? ÉJogy elmondjam magának a mi í’egényün.í'n6k utolsó fejezetét, Margit . magának visszaadom a szabadságot Én " roaga ímácíato$art tiszta leikéi soha ]e* neríl, kötöttem, soha ahhoz hűn gondolata ^ C telítettem . ' * aanak Zci ''övír* SXT£“ * »"* ...' legelső csókjával boldogS^t^aTÍ soha többé nem akar JL ’ klt Pedig tartson meg emléke!I!l'' I boldog leszek, mert vissza fn Q’ en idolhatni, Margit - magája - ® g°n' égszínkék szemének fnmA i ■■ • • ■ hét" “és1“ a Tiríeot h»™0°£seg:t ö másods “o? arra*1“’ ~ '"'”1,elí színképsTem°eit“Jaz a°g™u‘leBJ’’ f tártalan bizodalma tüf-I" .. ,e. ke,í ^a~ Kan, liüoÄa ?*-' csökiát annak .dta/a Sí n«y sem talált volna arra é, . Sült lelkek első szerelmének Ä' lan boldogságával suttogta: h 1 t_ «Ne hagyjon el!“ Farkasfalvy Ernő. a mikor jött velem, lemondva mindenről, csendesen, e ngedelnaesen, nem kérdezve, hova vi szem, életbe- e vagy halálba, boldogságb a vagy kárh ozatba, hiszen magának í nár úgyis rmindegy volt ... És elhoztam í nagát odaT az; én csendes kis falusi birodalmamttei. „Milyen boldogtalan voll maga akkor, Margit! . . . Nen i hitt, nem; tadott hinni a maga lilio unlelke, hiszem oly keserű csalódásoi i ment keressz’tül ! Nem hitte, hegy én nem olyan- áron kinálem a boldogs ágot, mint azok:, a -kik elől a hullái msirba akart menekülni. Lgy-e akko >r nagyon szenr-edé- ih/esen gyűlölt eng em, Margit ? . . „ A leány nagyr, beszédes, kék szemeit, melyekkel jévetegen nézte a nyáréji holdfény káprázatos játékát, felemelte és kimondhatatlan bizalom- mai nézett a beszélő arczára. Felelni akart, de az fjfju folytatta : „Milyen hitvány embernek képzelhetett .akkor-engem Margit! És látja a tavasz melengedö sugara belopta a maga kis szivébe is a vigasztalást, a reménységet . . , Ennek igy kellett lennie .... És a mikor a maga rózsás ajkain megjelent az első mosoly, az ifjúság egének ujr.a visszatérő derűje • milyen boldog voltam én akkor Margit, milyen végtelen boldog voltam!“ A leány pillantása nyugtalanul siklott végig a beszélőn és a hold csillogó fénye egy könvet világított meg szemeiben . . . „S mikor kinyílott az esztendő első rózsája, Margit, akkor már maga újra az a csicsergő, az a mosolygó ragyog.agy aa erdők nyáréjszakája? Talán hogy .megédesítse a fülemile epedését, a féáybogár szerelmét . . . Ilyenkor júniusban., minden élet! • Márcziueban sejtelem, áprilisban »ébredő ■ remény, a május napjaiban forrongó : vágy, ilyenkor, júniusban éiet, ieirha- ,J tatlan, mindent 'betöltő élet és sehol hervadásnak, sehol lemondásnak nyoma i .. . . Ilyenkor, háísfaviruláskor minden élet és minden — szerelem! „ Margit . . hisz-e most már nekem! Hisei-e, hegy a mikor azon a ködös télutói estén visszatartottam a huliámsirtól, a melyet önmaga választott ... a maga ragyogó, tiszta leikéi akartam megmenteni ? . . .. Hiszi-e, hogy nem gondoltam semmi másra, mint hogy magának visszaadjam az életet, a boldogságot, fiatal szivének napsugaras kikeletét ? Én ismertem mitgát már jóval azelőtt „ . . Ugy-e hihetetlennek látszik ez ? De esküszöm, Margit, hogy szerettem az érző lelkek kimondhatatlan szerelmével . . . A mikor még maga engem nem ismert, a mikor azon a magas pol- czon állott, honnan — úgy hittem, soha sem fogja észrevenni az ón epe- kedő szivem imádatos szerelmét, meghallani ajkam forró sóhajtását. Szerettem azon a jégvírágos téli estén, ami kor mint kitaszított árva a Dunába akart ugrani . . . Hittem, esküszöm, hogy hittem akkor is, mint most, a maga lelkének ragyogó tisztaságában, liliomos tündöklésében . . A mikor ezt a rettentő kísérletét meghiúsítottam . . . Margit . . . Emlékszik arra,
