Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-08 / 204. szám

2 Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 8. 204 szám. megbizást a kabinetalakitásra s igy nincs azon helyzetben, hogy a megbizást visszautasítsa. Politikai körökben azon­ban azt hiszik, hogg Síéinek vala­miig szerepe lesz a válság megol­dásában. Eddig újabb kihallgatásokról nincs szó. A király szerdán utazik el Budapestről. A politikusok különben egyre hisznek Wekerle Sándor mi­niszterelnökségében, de sokat be­szélnek a Khuen Héderváry kabi­net rekonstructiójárói is. A végleges döntést még senki se tudja. Bécsből jelentik, hogy a magyar politikai hely­zet a községtanácsot egy Reischrath összehívását czélzó felirat szerkeszté­sére ösztökélte. A községtanács a Re- ischrathot azért akarja összehívni, hogy Ausztriának Magyarországtól a personalis unió alapján való kü­lönválása ügyében sürgősen tör­vényjavaslatot tárgyaljanak. Hettyey püspök temetése. Pécs, szeptember 7. (Saját tu­dósítónktól.) Hettyey Sámuel püspö­köt óriási részvét mellett ma helyezték örök nyugalomra. Az egyházi szertar­tást Kohl Medárd püspök végezte. A A temetésen óriási közönség jelent meg. Engedmény a katonáknak. Budapest, szeptember 7. (Saját tudósítónktól.) A honvédelmi minisz­ter ma rendeletet adott ki, amely sze­rint mindazon katonáknak, a kik de- czember 31-ig visszatartatnak, messze menő engedményeket tesznek a ké­sőbbi fegyvergyakorlatokra nézve. Ugyanezen rendelet az állitáskötelesek- nek a hadseregbe október hó 1-én önként való belépésére vonatkozó kedvező feltételeket is közli. Vége a hadgyakor­latoknak. Temesvár, szeptember 7. (Saját tudósítónktól.) A Temesujfalu és kör­nyékén tartott hadgyakorlatok ma ér­tek véget. A lefuvás megtörtént, a mit tábornoki megbeszélés követett. Fe- rencz Ferdinánd a táborkartól búcsút véve ma külön vonaton Bécsbe utazott. Egy város lángokban. Budapest, szeptember 7. (Saját tudósítónktól.) Zsarnóczáról óriási tűzvész hírét jelentik. A város dél óta lángokban áll. Az állami adóhivatal, kereskedelmi bank épülete és több házsor leégett. A tűznél a hodrusbá- nyai és szandriki tűzoltók segítenek az oltásban. A kár óriási. Sok család hajlék nélkül van. A magán tisztviselők. Szatmár, szept. 7. Egy fontos szocziális kérdésről beszélünk. Temérdek intelligens úri emberről, a kik bizonyos készültsé­get kivánó tisztességes kemény mun­kát végeznek, legtöbb helyen szol­gálati pragmatika nélkül; a nélkül, hogy szolgálati viszonyuk szabályozva volna. Fontos szocziális kérdés előtt állunk, mely kérdés megoldása már el nem odázható, hiszen rendes kö­rülmények között minden jogállam­ban elfogadott álláspont az, hogy minden tisztviselő hivatásának ha­nyag teljesítése vagy a szabályok korlátainak tullópteért vonható fe­gyelmi felelőség alá. Ha ez az egyetlen egy biztosí­téka hiányzik, ezer és ezer család korlátlanul ki van szolgáltatva min­den önkénynek, véletlennek vagy rosszakaratnak. A jogok és kötelezettségek sza­bályozására kell törekedni mind e téren, annál inkább olyan helyen, a melyen sok becses, intelligens csa­ládnak a létjogosulsága forog szóban a hol egy-egy becsületes müveit csa­ládnak a léte, egyes emberek bon- plaisirtjétől van függővé téve. A becsületes munkára vállal­kozó és becsületes munkát végző gyengébb fél jogviszonyának szabá­lyozását sürgetni az erősebbel szem­ben, a sajtónak komoly feladata, ezt az elvitázhatlan természetes jogot egy müveit,« tevékeny osztálynak ré­szére követelni közérdeknek tekint­jük, melylyel előbb-utóbb a törvény­hozásnak is foglalkozni kell. Elég csudálatos, hogy ilyen do­log mai napság panasz tárgya lehet még, mert természetesnek tartjuk, hogy minden vállalatnak saját érde­kében állana az eféle jogrendnek megállapítása, már azért is, mert ez által a vállalat megbízhatósága, te­kintélye, kifelé is emelkedik. Gyenge az a vállalat is, mely közegeivel szemben nincsen kellőleg felruházva megállapított rendszabályokkal. De gyengének, bátortalannak érzi magát az ilyen vállalat munká­sa, a kit a szolgálati szabályok nem irányítanak. Az ilyen állapot tehát nemcsak a munkálkodó egyént, de magát az intézményt is gyengíti úgy befelé, mint kifelé. — Hogy az állam ma-holnap közérdeknek fogja tekin­teni, elég példa reá a birtokos és a gazdatisztek közötti jogviszonyok sza­bályozására 1900-ik évben létrejött 27 törvény, mely szintén a magán­élet-viszonynak egy bizonyos csoport­ját szabályozza a közérdek szempont­jából, a mivel megmutatta az állam, hogy biztosítani tudja a magánérdek­nek, a közérdekkel való harmóniáját. Jól tudja az állam, hogy a magán­érdekeknek helyes összeegyeztetése az érdekelteknek megnyugvást, biz­tos támpontot szolgáltat, a mi pedig a közérdeknek is javára válik, mert a kellőleg szabályozott életviszonyok között nyugodtan munkálkodó em­berek produktiv munkássága minden esetre számottevőbb, mint az olya­noké, a kiknek léte mindenféle vólet- lenségnek van kitéve. Nevezetes és fontos intézménye­ket tudnánk felsorolni, melyeknek ólén tekintélyes urak működnek és ezek reges-régen szolgálati pragma­tika nélkül hagyják tengeni az in­tézménynek becsületes, szorgalmas tisztikarát. Nem kívánjuk látni azon idő elérkezósót, a midőn szükségessé válna az ilyen intézmények megne­vezésével a törvényhozást arra sür­getni, hogy ezen "fontos jogviszony­nak szabályozásáról is törvény utján gondoskodjék. E. L. SZATMÁRI ÉLET. Éielmiszerek drágasága. — Emelések minden vonalon. — Szatmár, szept. 7. Tehén: Gyere csak, fiacskám, ol­vasd el ezt a hirt. Borjú: Olvastam, mama. Gondo­lom, a húsárak emeléséről van szó. Tehén: Igen. Lásd, fiacskáin, mily kedves népek ezek a mi hóhéraink. Borjú : Miért ? mama. Tehén : Megvesznek olcsón és drá­gán mérnek el. Értékünk 20 perczenttel emelkedett. Szép tőlük. Borjú: De mi lesz, ha még nyoloz- vannal emelkedünk ? Tehén: Akkor a közönség vegetá­riánus lesz, füvet eszik, mint mi. A mé­szárszékek kiürülnek. A husakasz tókon egy-egy anyagi gondok miatt öngyil kossá lett mészáros lóg. Az ő húsúkat nem mérik el ? Tehén (nevetve): Ó te kis bohó ! Ez már a hentes-ipar körébe vág. Egyéb­ként is nem a zulu-kafferek honában élünk. De csitt .... az állatorvos kö­zeledik. Orvos : Jó napot. Hogyan van ? Nincs láza ? Hát a kedves fia ? Tehén: A fiamnak szájfájása van. Én pedig körömfájásban szenvedek, dok- torkám. Orvos: No majd kiheverik. Ha a körme fáj, ne álljon, hanem térdeljen. Akkor majd a térde fáj, ,nem a körme. A fiúcska ne harapjon egy szál füvet addig, mig a nyavalyája tart; akkor nem pusztul el szájfájásban, legföllebb éhen vesz. Ezt tanácslom. Egyébként zár alá veszem önöket, a környéket a határt, a megyét, a hazát, a korona tartományokat. (Szavalva) Nagy Sándor csak meghódí­totta, de én zár alá veszem — kutya­teremtette ! — az egész világot. (Meg­csípi a borjú pofáját.) Szervusz, kicsi­kém ! Tehén és borjú hajlongva : Köszön­jük szépen, doktor bácsi ! II. A helybeli zabhegyezők és jégasza­lók szövetkezete gyűlést tart. Elnök: Uraim, azért hívtam önö­ket össze, hogy a mai súlyos helyzetek nyomasztó hatása alatt anyagi érdekeink össze ne ropanjanak. Az összes iparosok, kereskedők és minden rendű és rangú kasztok, szövetkezetek felemelték a hús, a kenyér, a bor, a viz, a levegő árát. Nem lehet elmaradnunk ; indítványozom ezért, hogy mi is emeljük fel a hegyezett zab és az aszalt jég árát. Szövetkezet: Helyes ! fölemeljük a csillagokig. Elnök: Ez nem elég. Meg kell in­Hm. Hogy is volt csak? No igen. Valami kópé vetődött erre. Bohó Mis­kának vagy Bolond Miskának hitták-e, nem tudom, de azt tudom, hogy sem­mi esetre sem lehetett bolond Fején hosszú csörgős sipkát hordott, a ruhá­ja pedig olyan volt, mint valami komé­diabeli bohóczé. Ez az ember faluról- falura járt s a hol megfordult, minde­nütt kiuos emléket hagyott maga után. Csak mikor az a haszontalan idejött, akkor fordult volna meg a föld a má­sik oldalára, hogy az a tökéletlen frá­ter belezuhant voína a végtelen űrbe, úgy nem kellene most szégyenelnünk magunkat, hogy itt születtünk. De hát ez nem történt meg. Hanem a gonosz­ság szelleme diadalmaskodott a szegény jámbor nép együgyü esze fölött. És hogy kedvezett neki minden, fü nem termett a réten, eső n3m hul­lott az égből. Kegyetlen szárazság emésztett meg mindent. A jószág a mezőn elpusztult az éhségtől, a föld méternyire hasadozott meg a szomjú­ságtól. Pusztultunk, uram pusztultunk. Nem volt mit enni, nem volt mit inni. Lépfene, száj- és körömbetegsóg ütött ki az állatokon; veszett ebek baran­goltak az utczákon s átkos tűz meg­emésztett mindenünket. Az emberek vasvillával járkáltak. Elkeseredésük­ben leszúrták egymást s nem volt, ki törvényt ült volna felettük. De ki is gondolt volna arra. Hiszen azt hitte mindenki, hogy most vége lesz a vi­lágnak. Kuruzslónők, boszorkányok megpróbáltak mindent a ránk nehe­zült átok megszüntetésére, de haszta­lan volt minden erőlködés, minden hókusz-pókusz. Ekkor jött hozzánk az a furfan­gosan okos Bolond Miska, magasan lobogtatta csörgős sipkáját s teleor- ditotta a falut, hogy ő megment min­denkit, mert ő tudja, hogy micsoda rémes átok súlya alatt nyög a község. Faggatták, ostromolták, hogy rögtön mondja meg. Nem tette, ha­nem megígérte, hogy ezer pengő fo­rintért megszabadítja a veszedelemtől. Borzasztó összeg volt ez uram, de megadtuk neki. — És ekkor azt mondta, hogy a falu alatti nádasban egy hétfejü sárkány vert tanyát és az az oka mindennek. Tehát azt a sár­kányt kell megölni. Igen, de előbb ki kell huzni, mert az magától onnan ki nem jön. Fölfegyverkezett az egész falu ásóval, kapával, vasvillával, fejszével s megindult a menet a borzalmas helyre. Elől ment a pap, imádkozva, Isten áldását kérve a nagy munká­hoz. Utána az érdemes tanács, levett föveggel, azután a falu. Hanem most nagy volt a bök­kenő. Kiköti a lánczot a sárkány nya­kába ? Miska vállalkozott reá. Mikor visszatért, lelkendezve ki­áltó : Csak most barátaim, bátorság és erő! Nagy vagyon és jólét vár reátok, mert a sárkány helyen óriási kincs van. És megindult a sárkányhuzás. Jobban mondva a fahuzás, mert az eszes Miska egy sás és nádas köze­pén levő vén fűz derekára kötötte a lánczot, melyre megelőzőleg nehány cserép kantát kötött, amelyek mind­egyikébe nehány rézdarabot tett. — Hurrá! Rajta! Ordított a nép és eszeveszetten húzta a vén fát. A szél zúgott, a kanták összeverődtek, a rózpónz csörgött s az ezernyi em­ber őrült erővel dűlt neki a sárkánv- huzásnak. Végre is a vén fa engedni kezdett, recsegett, ropogott s lassan­ként kezdett észrevehetővé válni az ellenálló erő gyengülése. Miska látta, hogy el van veszve, mert ezek rögtön agyonverik, ha észreveszik felültetósüket. Egy gon­dolata támadt s igy szólt a szeren­csétlen sárkány-huzó izzadó atya­fiakhoz : — Megállj átok barátaim! Elfe­lejtettem értésetekre adni, hogy a sárkány rögtön felfal mindenkit, aki­nek nem tiszta a lelkiismerete. Aki tehát valaha más asszonyát érintette, az fusson! Elsápadtak a jó emberek és egy pillanat alatt valamennyi olyan őrü- letes futásnak eredt, hogy meg sem állottak hazáig. Csak a tiszteletes ur maradt ott, de egy pár perczczel ké­sőbb kikelt ábrázattal ő is a többiek után baktatott s midőn kérdőre von­ták, hogy hát még az ő lelkiismerete sem tiszta, nyögve feleié: — A sógorasszonyommal tör­tént, régen volt, már majd el is fe­lejtettem; a cserjésbe tévedtünk; az­tán néha botlik az ember stb. A tiszteletes urnák ez a „stb“-je hozta reánk a megmérhetetlen szé­gyent, mert a sárkány húzásnál sok­kal bántóbb volt az az egyértelmű közös futás, a milyen e világ fenn­állása óta nem volt és nem is lesz. Nem is hiszek azóta az apám­nak sem. A nagyapám is húzta és ő is futott. Hát a fia jobb volna? — És egy tiszteletes úr is? * — No biz ez nagy blamázs. Hát ha Szatmáron rendeznének egy sár- kányhuzást ? — Isten őrizzen tőle! Van váló- pör úgyis elég! /"M ■■ 1 *r 1 ft* 1 fi már most felhívom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők V J711 I A 17 TI ATIAIYYI AT fogházban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalmával tetemesen leszállított .A / I I 11 I H II II II ■ Ilii ■ I másutt meg nem szerezhető árakért árusítok el. ÜHUIVIY lift y UHUUL YÄJDA MIHÁLY diVatámháza Jó minőségű esőernyő frt 1.20 Szatmár, Deáktér 10. sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom