Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-06 / 203. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 6. 203 szám. Szatmár, vasárnap a többi szabadságharczoknak is fővá­rosa volt, ma is Felsö-Magyarország fővárosa és a dicső fejedelem emlé­kezésére most ereklye-kiállitást ven dezett. E három nevezetes helyre nézve, öreg és beteges ember létemre is ki­vételt tettem, — de máshova sehova sem megyek, nem mehetek. Ne mél- tóztassanak tehát távolmaradásomat rossz néven venni, igy értvén a dol­gokat és körülményeket. Tísza-Becs községének mindenesetre történelmi joga van Rákóczi-emléket állítani, mert az 1703. julius 14-iki döntő csata ott volt s nem másutt viva- tott, mint ezt két munkámban is (Bér csényi és Ocskay) megirtam, és maga a fejedelem is, emlékirataiban meg­említi. Kiváló tisztelettel és hazafias üd­vözlettel : Dr. Thaly Kálmán orsz. képviselő, a magy. tud. Akadémia tagja és tört. állandó bizottságának elnöke. SZATMÁRI ÉLET. A szórakozott szalmaözvegy. Ilyenkor, szeptember elején, amikor már a nap is rövidebb, a mikor véget érnek a szalmaözvegyek és a diákok „aranjuezi szép napjai,“ mi másról folyna a szó a társaságokban és a kávéház törzsasztalánál, mint arról, hogy az el­múlt nyári hetek minő gyönyöröket te­remtettek azok számára, a kiknek idő­közben egy-két örömteljes órát végigél- vezniök nem volt szabad. Szó esik ilyenkor a legmulatságo­sabb kalandokról, pásztorórákról, ötletek­ről, a melyek az elbeszélés ideje alatt újra visszavarázsolják azokat a feledhe­tetlen perczeket. — Ah! még most is édesen bizse­reg a hátam, ha visszagondolok a kicsi­kére ! — ez a vége rendesen a sok beszédnek. Az idei leg'különfélébb „szalmaöz­vegyi történetek“ szürke egyformaságá­ból magasan kiemelkedik az a pompás eset, a melyen nehány nap óta rengete­get kaczagnak a szatmári társaságokban úgy a férjek, mint az asszonyok. A fér­fiak azért nevetnek, mert a történetnek egyik szereplője ezerszeresen nagyobb alak Don János mesternél, a kiről tud­valevőleg feljegyezte a történelem, hogy a nők úgy hulltak a karjaiba, mint a legyek. — Az asszonyok pedig azért kaczagnak, mert nem az ő férjükkel tör­tént meg a dolog. Szóval a két kaczagás között nincs különbség, mind a kettő kárörvendő, kaján kaczagás No de ettől eltekintve az eset olyan pompás, hogy akár Feydeau, akár Bisson, akár pedig Pierre Weber meg­írhatják egy-egy bohózatukban. Történt pedig a dolog a következő- képen : X. ur, a kinek mellesleg megje­gyezve, igen csinos asszony felesége van, még a nyár elején eltökélte, hogy vala­melyik helybeli kávéház tündérével intim barátságot köt. Bolyongott szerte szét, s addig nem nyugodott, a mig „őt“ meg nem találta. A kávéház gyöngye a szal­maözvegy csábitó ajánlatát nem tartotta megvetendőnek s azért bele is egyezett az eléje tett, itt azonban nem részletez­hető szerződés feltételeibe. Múltak a napok, múltak a hetek a legnagyobb boldogságban. X. ur itt mu­latott, neje őnagysága pedig valamelyik felvidéki fürdőben. Az ügyecskéről senki sem tudott semmit, még X. ur szobalánya se, a ki pedig a m. kir. honvéd legénység köré­ben általánosan arról ismeretes, hogy mindenről tudomással bir. Egy zivataros nyári éjszakán igen lehűlt a lég, úgy, hogy bizony nagyon is ráfért az emberre nem egy, de akár két jó felöltő. X. ur estefelé meghagyta Juczinak, a szobaleánynak, hogy hozza el a felöltőjét a kávéházba. Juczi meg­tette azt, a mit meghagytak neki. X. ur minekutána több óra hosz- szatt bemondta a kvart kasszát, magára vette az überczigert és a hűvös éjszakán egy mellékutczában levő házba lejtett, a honnét csak a késő reggeli órákban tá­vozott. A mikor ama házból kijött, már pokoli hőség volt, úgy, hogy czélszerüt lennek látta a felöltőt magára venni s azért ott hagyta a kicsikénél. Me­leg napok következtek ezután és X. ur mindenről megfeledkezett. A rózsaláncz- nak időközben vége szakadt, mert b. neje hazaérkezett a fürdőből. Persze a nagyobbik becsületszavára jelentette ki az asszonykának, hogy a legelképzel- hetőbb szolidságot tanúsította a nyá­ron át. A jó kis feleség, mint a hogy illik is, mindent elhitt. A napokban vacsoránál ült a famí­lia, a midőn egy szurtos képű kis fiú beállított a lakásba és X. urat kereste egy levéllel. X. ur éppen egy libaczomb- bal bíbelődött s az asszonyka bontotta fel a rózsaszínű borítékot, a melyben egy felöltőről szóló örökzöld szinü zálogczédula volt, mellette pedig e sorok : „Drága kisapám! Ne haragudj, hogy ezt megtettem veled, de égető szükségem volt a pénzre. Minthogy már egy hét óta nem láttalak s nem tárhat­tam fel neked helyzetemet, meg kellett ezt tennem. Csókol a te kis Cziczád.“ Mondanunk is felesleges, hogy mi­kor az asszony a levélkét elolvasta, olyan jelenet következett, a melyet tollal leírni nem lehet. Rococo. SZÍNHÁZ — (Fedák Sári Szatmáron.) E hónapban olyan műélvezetben lesz ré­sze a szatmári művészeket kedvelő kö­zönségnek, a milyent még a legsikerül­tebb színi évad sem nyújthat. Fedák Sári, az „isteni Zsazsa“ — mint a hogy az intim körökben hívják a művésznőt, egy estére lejön Szat- márra, hogy a jótékony nőegylet által rendezendő műkedvelői előadáson köz­reműködjön. A pompás estének határ­ideje még nincsen megállapítva, de úgy értesülünk, hogy az e hó másik felé­ben lesz. Az előadáson, a melyet a színházban rendeznek, a műkedvelők által már előadott „Szerelmi varázs- itaF czimü operett fog színre kerülni. Az operett után a szatmári előkelő tár­saságok egy női tagja monológot fog előadni, azután pedig Fedák Sári fogja gyönyörködtetni a közönséget. A szín­ház után a „Pannónia“ nagytermében tánczmulatság lesz. Az érdekes este elé nagy érdeklődéssel néznek város­szerte. — (A zenede hangversenye.) La­punk egyik múlt számában megírtuk, hogy a szatmári zenede javára hang­versenyt rendeznek. A hangversenynek, melyet e hó 12-én a színházban tarta­nak meg, következő a műsora : 1. Sonata (hegedűre és zongorá­ra) Beethoven, előadják Füredi Sán­dor és Benkő Miksa. 2. a) Áhitat. b) Vitó (spanyol táncz) Popper, gordonkán előadja Füredi Samu, a debreczeni zenede tanára. 3 Trió, zongorára, hegedűre és gordonkára Mendelsohn, előadják Ben ■ kő Miksa, Füredi Sándor és Füredi Samu. 4. a) Ima Tannhauser operából Wagner, b) Hayde Tarnay, énekli Mar­kó Kálmánná úrnő. 5. a) Romanqe Swendsen, b) Scherzo-tarantelle Wietnavsky, előadja Füredi Sándor. 6. a) Tarantella, b) VIII. Magyar Rapsodia Liszt, előadja Benkő Miksa. Városunk zeneművészeti életében ez a hangverseny emlékezetes esemény­számba fog menni, és azérl érthető a közönség lázas érdeklődése, amelylyel a belépőjegyeket magának biztosítani igyekszik. A Dalegyesület Zeneiskolája ezen első fellépésével akarja bemutat­ni életrevalóságát és mi bízunk benne, hogy kísérlete minden tekintetben si­keres lesz. Egyúttal megemlítjük, hogy az iskola ügyrendjében a Dalegyesület tagjainak biztosított díjtalan látogatási kedvezménye az ilyen természetű elő adásokra nem terjed ki, hanem csak az intézet növendékei által évenkint többször rendezendő intézeti hangver­senyekre, ÚJDONSÁGOK A beiratások eredménye Szatmáron. (Saját tudósitónktól.) Az iskolák komor falai közé két hónapi szünet után újra bevonult az élet. A tudomá­nyok csarnokainak kapui ismét meg­nyíltak s a folyosók és a tantermek hangosak a vidám diáksereg lármájá­tól. Az elmúlt öt nap a legkedvesebb idő a tanuló ifjúság életében. Ennek jobban örülnek a diákok, mint a tanév végének, mert az nagyon sok esetben kellemetlenséget szerez a vakáczió gyö­nyöreinek gondtalanul való élvezésében. Az utóbbi napokban csak úgy pezsgett az élet minden utczán, min­denfelé szülőket látott az ember, amint gyermekeikkel az oldalukon az iskolák felé haladtak, a beiratásra. A beiratások még nem értek vé­get, a törvény szerint e hó 15-ig tar­tanak, noha a tanítás már hétfőn, ki­véve az elemi iskolákat — meg fog­nak kezdődni. A szatmári tanférfiakon kivül kevés embernek van fogalma, hogy városunkban milyen nagy a ta­nuló ifjúság száma. Ez most tűnik ki leginkább, most ezekből a rideg szám­adatokból, amelyek előttünk feküsznek. Az összes tanintézetek zsúfolva vannak tudásra vágyó ifjúsággal ugyannyira, hogy egyes iskolákban párhuzamos osz­tályt kellett felállítani. A beiratásokról tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti: A szatmári tanintézetekben a teg­napi napon értek véget a beiratások, még pedig igen szép eredménynyel. A szatmári katholikus főgym- nasiumba beiratkozott összesen 500 tanuló. Az I. osztályba 101, a II. o. 79, a III. o. 79. a ÍV. o. 83, az V. o. 40, a VI. o. 53, a VII. o. 32, a VIII. o. 33 tanuló. Tekintve, hogy az idén a diákság száma ilyen nagy, az igazga­tóság az alsó négy osztályt párhuza- mositolta. Érdekes, hogy a magánta­nulók között két kisasszony is van. Az ev. ref. fögymnasiumha összesen 356 diákot írtak be. Ebböi az I. osztályra 68, a II-ra 52, a III-ra 52, a IV-re 48, az V-re 39, a VI-ra 33, a VII re 27, a VHI-ra 37 tanuló esik. A nyilvános rendes tanulókon ki vül 10 magántanuló jelentkezett. A zárdái tanitónőképzőben és leányiskolában még egyre folynak a beiratások s igy végeredmény még nin­csen. Arról azonban értesültünk, hogy ott is nagyszámban jelentkeztek a ta­nulni vágyó kisasszonyok. Az állami elemi népiskolákban javarészt szintén befejeződtek a beira­tások, azonban a végeredmény még nem egészen teljes. Az uj beiratas- rend mindegyik iskolában nagy élénk­séget teremtett. A behatási helyiségek napokon át tömve voltak szülőkkel, a kik a bájos arczu apróságokat, hozták a szigorú arczu tanitó bácsik elé, hogy beírják. A Rákóczi utczai iskolában összesen 614 gyermeket, a Wesselényi utczaiba 430-at, a Kinizsi utczaiba 313-at, a Három utczaközi iskolába pedig 340 apróságot írtak be. A tanítások hétfőn fognak meg­kezdődni. A közép iskolákban ma, va­sárnap tartják meg az iskolaév meg­nyitási ünnepélyét, amelyet templomi istentiszteletek előznek meg. A szatmári püspöki róm. kath. fiú iskolában már tegnap megkezdték az előadásokat. A megnyitási ünnepély a szent Ceczil-egyiet dísztermében volt, amelyet kápolnává alakítottak át. Az ünnepi misét Meszlényi Gyula püspök tartotta fényes segédlettel. Az állami elemi iskolákban, te­kintve, hogy mindegyik épületben még folynak a berendezési munkálatok, csak e hó I4-én kezdődnek meg az elő­adások. * Személyi hir. S zatmári Mór és Molnár Ákos országgyűlési kép­viselők tegnap Szatmáron időztek. * A nagykárolyi szabadelvű párt a nemzeti jogok mellett. Lángban áll az ország. A magyar nemzet egységes akarata végigharsan a négy folyam és hármas hegység határain és gyújtó lü- zével egy közös zászló alá tömöríti minden polgárát. A magyar nemzetnek törvényben biztosított jogaiért folyik a héroszi küzdelem a legfeketébb reactió sötét szelleme ellen. A magyar immár nagykorúnak érzi magát és minden áron szabadulni akar a dualizmus sze­rencsétlen ötletéből nyakára ülepedett vérszopó Ausztria protektorátusa alól. Persze, a vérünk nagyon kedves volt az osztráknak ás sehogy sem tud meg- barálkozni a gondolattal, hogy a kutya magyarja elég vakmerő ellene szegülni az ő barátságos (?) jóakaratának, me­lyet igen jól ismerünk. De hiába való minden rugdalódzásuk és gyalázkodá- dásuk, a magyar nemzetnek lesz ereje megmutatni, hogy ur a maga portáján. A magyar nyelv diadaláért folyó titáni harcz feltétlenül meg fogja hozni az általánosan óhajtott eredményt, mert a lélekemelő csatában nincsen immár széthuzódás, nincsen pártpolitikai harc, hanem van szilárd, széttéphetlen, erős összetartás. Ebben az összetartásban van a magyar nemzet legyőzhetetlen ereje! Most a nagykárolyi szabadelvű párt is beáll a nemzeti jogok érvénye­sítését követelők sorába Uj erőt nyer ezzel is a nemzet. A párt e hó S-án e tárgyban gyűlést tart, amit a követke­ző hangulatos felhívásban hoz a kö zönség tudomására : Szabadelvű polgártársak! Nagy esemény előtt áll a nemzet. Állami ön­állósága és az 1867. évi 12. törvényezikk- ben felállított paritás teljes érvényre ju­tása előtt a közöshadseregben ! Az állam önállósága és paritás a közöshadseregben érvényre fog jutni, mert érvényre kell jutnia. Itt az idő, midőn a sokat szenve­dett nemzet e jogos, e rég epedett kívá­nalmainak tejlesitését a törvényhozás egyik tényezője sem tagadhatja meg! E kivánalom parlamentáris utón való teljesítése elé mesterségesen tornyositott akaoályokat el kell sepernie a nemzeti kívánalmakat hangoztató közvélemény felzugó viharának! Ne áltassa magát senki elleneink közül azzal, hogy a nem­zeti kívánalmak teljesülése csak egy párt óhajtása, csak egy párt törekvése. Óhajt­ja ezt az ország minden pártja, óhajtja ezt az egész nemzet! Fejezzük ki ezen kívánalmainkat mi szabadelvüpártiak is. Gyertek el tehát választókerületünk sza­badelvű polgárai a szabadelvű párt ál­tal f. hó 8-án, kedden délután 3 és fél órakor Nagykárolyban, a Polgári Olva­sókör helyiségében tartandó gyűlésre! Gyertek el mindnyájan, hogy magyar szívvel, hazafias lélekkel minél impozán­saidban fejezhessük ki választókerületünk szabadelvű polgárságának állásfoglalását a nemzeti kívánalmak mellett! Gyertek el mindannyian! Nemestóthi Szabó An­tal, értekezleti elnök. Dr. Aáron Sándor, Berger Ármin, dr. Cservenyák Károly, dr. Jékei László, Jeney Géza, dr. Ko­vács Dezső, Péchy László, Roóz Samu, Reök Gyula, dr. Sternberg Géza, dr. Vetzák Ede. * Villamos csillárok a székes- egyházban. A szatmári róm kath. szá­már most felhívom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és fe^yházban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalma va és másutt meg nem szerezhető árakért árusítok el. VAJDA MIHÁLY divatáruháza Szatmár, Deáktér ÍO. sz. Jó minőségű esőernyő frt 1.20

Next

/
Oldalképek
Tartalom