Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-29 / 196. szám

Szatmár, 1903. augusztus 29. Szombat. Második évfolyam 196- szám. • Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 11' szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Gyámoltalanságunk. Szatmár, augusztus 28. Rettenetes egy rendszer, rette­netes egy helyzet Az egész politi­kánk és annak minden fázisa az utóbbi hónapokban nem egyéb, mint komédia. Ha figyelemmel kisérjük a most folyó „szanálási intézkedé­seket“, lehetetlen fel nem sóhajta­nunk, hogy tulajdonképen játéktárgy a mi államunk? Azzal bárki kedve szerint dobálództtatik ? Könyörög­nünk kell akkor, mikor Isten és ember előtt mellverdesve — köve­telhetünk ? Görnyedezve kell térdre borulnunk alamizsnát kérni, mi­kor önérzetes fellépéssel kincse­inkre jogot formálhatunk ? S ki akadályoz bennünket ab­ban, hogy követeljünk ? A koro­na ? Nem. Már a saját jól felfogott érdekében sem helyezkedhetik a magyar király a magyar néppel szemben. Különben is szeretünk hi­valkodni azzal, hogy királyunk a legalkotmányosabb uralkodó. Lehe­tetlen feltételezni azt, hogy a ma­gyar király népének alkotmányos követelését negligálná. Szóval az szinte kizártnak tekintendő, hogy a magyar király saját egyéni impresz- szióját követve, ellentétbe helyez­kedne népével szemben. Ki űzi hát velünk ezt a csú­nya játékot? A kamarilla? Ez sem áll. Mert ugyan ki az a kamarilla? Kik annak a kamarillának a tag­jai ? Osztrák politikusoknak a véd­és daczszövetsége képezi a kama- rillát? Mondjuk, hogy igy van. — Nos, ha tényleg igy van, ak­kor is egyáltalán érthetetlen, hogy miért siránkozunk ennek a ránk nézve természetesen káros működé­sén. Yégre is, ha az az osztrák a saját érdekét képviseli, az éppen úgy nem vehető rossz néven, mint­ha teszem, a mi politikusaink vi­szont a mi érdekünket képviselnék! Csakhogy épp az utóbbi kö­rülményben rejlik a hiba. A mi po­litikusaink valójában nem képvise­lik a mi érdekeinket. Máskülönben nem siránkoznánk a kamarilla mű­ködésén, hanem régi magyar vir­tussal megforgatnánk fokosunkat az­zal : „Ha te is úgy, én is ugv! Csü­lökre hát sógor!“ Kamarilla mű­ködik Bécsben? Hát akkor működ­jék egy magyar kamarilla viszont Budapesten. A bécsi kamarilla nem enged? Hát akkor ne engedjen a budapesti kamarilla sem. A monar­chia szétrombolására kerül a dolog ? Hát ha Bécs nem bánja, nekünk ugyancsak nincs okunk a bánkó- dásra. Miért hát az a félelem, az a rettenetes meghunyászkodás és hajlongás ? Miért tartják mindany- nyiszor mumusként orrunk elé azt a kamarillát, hogy nem lehet sem­mit sem tenni, mert a kamarilla nem enged. Hát ha a magyar az egész osztrák ármádiától nem ijedt meg, majd nehány nyugalomba vo­nult köszvényes tábornoktól fog meg­ijedni ? Ám az a baj, hogy mig Bécs­ben tényleg létezik az az osztrák államférfiak véd- és daczszövetsége, mely a kamarilla név alatt ismere­tes, addig a mi államféríiaink a hányán, annyi felé húznak és annyi féle tanácscsal látják el a koronát. Wekerle, Apponyi, Széli, Fáik, Hi- eronymi, Zichy stb. megannyi más irányt követnek akkor, mikor az osztrák politikusok egyesült erővel intézik felénk támadásukat. Ne a kamarilla működésén siránkozzunk tehát, hanem a magunk ügyelogyott tétlenségén. Ennek köszönhetjük ezt a politikai komédiát, mely alatt or­szágunk kétségbeejtően nyög. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A király ma délelőtt magánkihallgatáson fogadta Khuen Hé- derváry grófot. Ő felsége holnap dél­után Béesbe utazik, hogy Edvárd an goi királyt fogadja. A király csak az angol király elutazása után, szeptem­ber 3-án tér vissza Budapestre. A sza­badelvű párt végrehajtó bizottsága ma este ülést tartott, amelyen Sándor Pál indítványát tárgyalták. A király nem vesz részt a hadgyakorlatokon. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) Ö felsége ma véglege­sen lemondott azon tervéről, hogy úgy a galicziai lovas, mint a magyarországi nagygyakorlatokon részt vegyen. Budapest hódolata a királynak. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) Budapest székesfőváros törvényhatósága ma rendkívüli közgyű­lést tartott. A közgyűlés elhatározta, hogy a miniszterelnök utján hódolattel­jes köszönetét fejezi ki a királynak, mert a „Párizsi Aruház“ égése al­kalmával legmagasabb részvétével osz­tozott a főváros fájdalmában. A köz­gyűlés ezenkívül gyászának jegyzőköny­vileg ad kifejezést és az áldozatok hozzátartozóinak és a kenyér nélkül maradt alkalmazottaknak 20 ezer ko­rona segélyt szavazott meg. Borzalmas vasúti katasztrófa Budapest, augusztus 28. (Saját tudósitóuktól.) Undinéből rettenetes vasúti szerencsétlenség hírét jelentik Passau és Siavenko állomások között egy katonákat szállító vonat összeüt­között egy teher vonattal. A vasúti szerencsétlenség alkalmával 8 ember köztük egy kapitány, életét vesz­tette. Nyolczvan katona életveszé­lyes sebeket szenvedett. Nagy tűz a fővárosban. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A „Párizsi nagy áru- káz égése óta a fővárosban csaknem minden nap tüzeset fordul elő. Tegnap éjjel a Délivasuton volt nagy tűz, ma pedig az Ilka utczán lévő gőzmosódá- ban pusztított a vészes elem. A tűz egy istállóban keletkezett és átcsapott a munkások lakásába. A tűzoltók ember­feletti erővel dolgoztak, hogy a tüzet lokalizálják, ami sikerült is. Rémhir az összekötő vashidról. Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A fővárosban ma az a rémes hir terjedt el, hogy az össze­kötő vasúti hid, melyen a gráczi gyors­vonat robogott keresztül, leszakadt. A hir szerencsére nem bizony ultvalónak. Benzinrobbanás. Budapest, augusztus “28. (Saját tudósítónktól.) A kerepesi utón lévő nagybazárban ma délután benzinrob­banás történt. A szerencsétlenségnél öten életveszélyes sebeket szenvedtek. A megyei függetlenségi polgárok Rákóczi-ünnepe. Szatmár, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) A jövő hó 20-án tudvalavőleg két Rákóezi-ünne- pély fog a szomszédos Ugocsa megye területén lezajlani. Az egyik a hivata­los, mely mesterséges, megrendelt ke­zekben fog lezajlani, — a másik pedig a függetlenségi polgárság szivéből fa­kadó, lélekemelő ünnepélye lesz. Nem a dacz és sértődött hiúság TÁRCZA. Mulatók közt. Hallom, hallom . . . Szól a zene, czimbalom ... és rája Látom folyik incselkedő Pajkos ifjak táncza . . . Hallom . . . hallom . . . Pir borított, bájos ajkak szóját S megértem a szép szemeknek Néma vallomását. Hallok mindent . < . S hol örvendve annyian vigadnak ._. . Keresem az elveszített Örök nyugodalmat! . . Nagy Mihály. A máglya körül. Irta: Pampelon. Még ma is hatása alatt áll az egész főváros annak a borzalmas mág­lyának, hol ártatlan emberek akaratu­kon kívül vértanúivá lettek a fővárosi építkezés rablógazdaságának, a háztu­lajdonos üzleti szellemének és még rengeteg sok olyannak, ami eddig is megvolt, de csak most lett láthatóvá a máglya világánál. Hiszen e házból ki­jönni még ünnep nap délelőttjén is nehéz volt, mikor a járó-kelők elálltak az utat, hát még mikor odajött az uj vendég is, a romboló tűz ? A tulajdonos, egyetemi magánta­nár, sebész-orvos, fővárosi bizottsági tag, humánus egyletek elnöke és alel- nőké, kinek egyik házában már a rosz- szul s gyengén épített lépcső agyonzu- zott nehány embert, vájjon most hogy egyezteti össze humanitását s intelli- gencziáját ervel a szörnyű esettel, mely­nek egyik oka az ő üzleti szelleme, a mely kirakatokkal zárta el a kijárót. Azt a szomorú ötletet csinálták róla, hogy házai több embert pusztítanak el, mint a mennyi embert ő valaha meg­gyógyított. Érdekes az ember ilyen szeren­csétlenség után. Nincs olyan emberi lény, ki most ne azt mondaná: — Éppen a Párisi Nagy Áruház­ba akartam menni. ügy, hogy ha tényleg oda akar­tak volna menni mindazok, kik mond­ják, rendkívüli üzletet csinált volna a szerencsétlen áruház. Különben cso­dálatos az a véletlen, amelyik most is közrejátszott. Az áruház tulajdonosa nak nagybátyja vagy tiz évvel ezelőtt bennégett lakásában s ö maga is már két ízben égett le üzletével. A Párisi Áruház is most vagy két éve már kígvuladt egyszer s csak a rögtönős segítség mentette meg nagyobb bajtól. A közönség magatartásában is megnyilvánult az örök emberi ter­mészet. A rettenetes tűz körül, ha a ké­sőbb jövő bárkitől valamit a tűz ere­detéről kérdezett, az avval kezdte : — Itt, meg itt voltam éppen, mikor hallottam, hogy tűz van. Azt gondoltam. . . Ez egy csodálatos sajátsága az embernek. Minden nagy szerencsétlen­ség alkalmával a saját holléte jut az eszébe, mikor a szerencsétlenség hírét hallotta. Vannak emberek, kik a sze­rencsétlen Erzsébet királyné haláláról ma is úgy emlékeznek meg, hogy hol hallották az első hirt s milyen volt annak szubjektív hatása. A második általános tünet az, hogy a csodálatos emberek majd mind ijedten emlegették, hogy mi történhetik most otthon. Persze, hogy a lakásuk olyan messze volt, hogy a láng látsz­hatott legfeljebb oda, de a veszély lá­tása mindig a veszély gondolatát idézi fel. Különben pedig a tömegen a ré­mület csak egy ideig vett erőt s később a szó szoros értelmében uralkodni kez­dett az akasztófa humor, mely szinte a fejveszettség által előidézett őrültség jellegét öltötte fel. A mint egy-egy sze­rencsétlen megkisérlette a leugrást s ájultan vagy holtan terült el, a tömeg tapsolni kezdett s éljenzésbe tört ki. Rosszul sikerült a szereplése a Lohengrin ruhája főparancsnoknak Szcerbovszkynak is, kinek egy munkás megmondta, hogy a ruháját hol igaz­gassa, itt pedig végezze a dolgát vagy menjen haza. Csodálatos, hogy csak most kezdenek rájönni ennek a derék operette alaknak a komikumára. Pedig milyen szép is volt, mikor az eloltott tűznél hófehér köpenyében megjelent, fogadta tisztjei raportját s megnézte, hogy a tűzoltók ruhái rendben van­nak-e ? S annak a tűzoltónak haza kel­lett menni könyörtelen, kinek ruhája nem volt szabályszerű. Minden ember mai napig a meg­döbbenés hangján beszélt a szörnyű esetről s a tűz helyéről ment a tömeg vendéglőbe, kávéházba. Hajnalig zsúfolva volt minden kávéház és minden vendéglő a közel­ben, annyira ment az emberi cinizmus, hogy a kerepesi-uti santánokban éjjel már kupiét énekeltek a tömegben tör­tént szerelmi eseményekről. De nem volna teljes a kép, ha nem emlékeznünk meg a lapok műkö­déséről. Még bele sem kapott a har­madik emeletbe a tűz s már a rikkan­csok a második külön kiadással siettek a katasztróta közelébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom