Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-27 / 194. szám
Szatmár, 1903. augusztus 27. Csütörtök. Második évfolyam 194. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik napont^{ (hétfő kivételével.) Hirdetéseket ^ méltányos, szabott árban és' egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér ^OfarSp-fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106 Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Elodázás. Szatmár, augusztus 26. A nagy csatának vége; már csak portyázás folyik. Ismét bezárulnak a vár kapui és visszatér a régi csend a fényes uj termekbe, melyek oly ritkán látják felséges gazdájukat. Izgalmas napok voltak aemzetnek és királynak egyaránt és a leg8ajnosabb az, hogy a nagy izgalom bajosan fogja megszülni a nyugalmat. A nagyszámú és hosz- szas kihallgatások nem tudták megszüntetni az ellentétet. Már magába véve az a tény, hogy országos tekintélyek, minők Wekerle vagy Csáky nem számítanak megbízatásra, bizonyítja, hogy a helyzet nem tisztult annyira, mint kívánatos lett volna; mert köztudomás szerint a nevezettek csak akkor vállalkoztak volna az ügyek vezetésére, ha a nemzet óhajait részben azonnal, részben a közel jövőben ki lehetett volna elégíteni. Nagyon, de nagyon kevés közeledésre lehet számítani és igy természetes, hogy uj ember nem akar ezzel a kevéssel a kibontakozás nehéz munkájába fogni. Ez a tény készteti a koronát arra, hogy a végrehajtó hatalmat valamelyik régtől fogva aktiv politikusra bizza és hogy az uj embert a régi kormány állományából vegye. így történt, hogy a hir már nem beszél másokról, mint két miniszter jelöltről: Darányi Ignácz- ról és Lukács Lászlóról; csak elelhaló akkordok zengik még, hol Csáky, hol Apponyi, hol Wekerle nevét. Az úgynevezett beavatottak — igazán beavatott a királyon és Khuen-Héderváryn kívül alig van — a korábbi hírekkel szemben most azt beszélik, hogy a válság, már a mi a személy kérdését illeti, nem fog ezen a héten túl terjedni és hogy ő Felsége a király még elutazása előtt Darányit vagy Lukácsot meg fogja bízni a kabi- netalakitással. Az aktuális politika terén egyet jelent, akár az egyik, akár a másik kapja a megbízást; jelenti azt, hogy az uj kabinet a régi nyomdokaiba fog lépni és kevés módosítással ugyanazt a politikát fogja folytatni. Az ilyen kabinet nagyon bajosan és nagyon nehezen fogja az érdemleges válságot megoldani és alighanem csak halasztást, de kibontakozást nem jelent, mert bolondság volna feltenni, hogy az ellenzék akár Lukács, akár Darányi szép szeme kedvéért feladná a harczot. Szóval az érdemleges válság nem jutott közelebb a megoldáshoz ; a személyes kérdés szintén függőben van: a még emlegetett két jelölt közül az egyik nem akar és a másikról szintén mondják már, hogy nem fog akarni. A holnapi nap talán biztosabbat fog hozni! TÁVIRATOK. A helyzet. Dudapest, augusztus 26. (Saját tudósítónktól.) Ö felsége ma délelőtt Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert fogadta. Darányi a kihallgatás után Khuen Héderváry miniszterelnöknél tett látogatást. Goluchovszky Agenor gróf külügyminiszter ma délután Ambrózy báró kíséretében Budapestre érkezett. Ő felsége Goluchovszkyt hosszabb kihallgatáson fogadta. Sándor Pál országos képviselő levelet intézett Podmaniczky Frigyes báróhoz, a sza- badelvüpárt elnökéhez. A levélben, arra a hirre vonatkozólag, hogy a kiszolgált 3 éves katonákat október 1-én túl a szolgálatban visszatartják, indítványozza, hogy a szabadelvüpárt értekezletre hivassák össze, a melyen a párt a nemzeti követelések mellett foglaljon állást. A megvesztegetési afférban kiküldött bizottság Rohonyi Gyula elnök lete alatt ülést tartott, a melyen Szívák Imre előadó felolvasta a már ismertetett előadói tervezetét. A tervezettel szemben az ülésen Polonyi Géza külön véleményt nyújtott be. A függetlenségi párt tagjai akcziót indítottak, hogy a képviselőházat ülésre hívják össze, a melyen a katonák visszatartása tárgyában felelősségre fogják vonni a kormányt. Az egybehívó kérést a legközelebbi napokban átadják a házel- nüknek. Halál a vadászaton. BÓCS. augusztus 26. (Saját tudósítónktól.) A trónörökös ma Göl- lingen mellett tartott hajtövedás-zatot. A vadászaton egy Bárhoffer János ne vü hajtó lezuhant a „Klein-Gott“ nevű hegyről és szörnyet halt. A vadászatot azonnal abba hagyták. Labancz-ünnep — Tisza-Ujlakon. A Rákóczi-emlékbizottság ülése. Szatmár, augusztus 26. (Saját tudósítónktól.) A ti- szabecsi Rákóczi-ünnepről volna szó, de ez hovatovább odafejlődik, hogy siralmas labancz-tor lesz belőle — Tisza-Ujlakon. Legalább úgy áll a dolog, hogy minden újabb értekezlet, a mit az ünnepség rendezése ügyében megtartanak, újabb meglepetést hoz. Abban a pillanatban, a midőn a ^rendezőség“ kimondotta, hogy a Rákóczi-emlék- oszlopot nem a dicsőséges kurucz- győzelem helyén: Tiszahecsen, hanem Tisza-Ujlakon fogja felállítani, az egész ünnepet kivetkőz- tették a maga eredeti mivoltából és a történelem meghamisításával csináltak belőle — tiszaujlaki győzelmet. A megyei függetlenségi pártnak vezérférfiai hiába tiltakoztak ez ellen, nem használt semmit; a Nagy László „többsége“ lehurrogott mindenkit, aki a tiszaujlaki győzelemnek ellent mert mondani. Innen kezdve aztán a baklövéseknek egész sorozatát követte el a t. rendezőség, a melyet a Nagy László keze mozgatott. Az alispán pártja ugyanis kibérelte magának a „ hazafiasságot“ és a nemzeti ünnepre egyetlen függetlenségi ve- zérférfiut sem juttatott szóhoz. S ezt azzal indokolta, hogy a hazafias ünnepből nem szándékozik — „pártünnepet“ csinálni, miközben ez a bölcs rendezőség nem vette észre, hogy éppen azon tényével, hogy a megyei függetlenségi vezérférfiakat, mintegy kizárja a programúiból, cselekszi meg azt, hogy a hazafias nemzeti ünnepet, egyszerűen la- bancz-iinneppé devalválja. Meghívják arra a kormányt, annak minőén pereputtyát, szóhoz is juttatják Valamennyi mamelukot, de a függetlenségipárt csak amolyan lógós lett voira, a melynek — talán igy gondolkoztak? — hivatalból kell az ilyen nemzeti ünnepeken „ hallgatag“ lelkesedni. Mégpedig olyan formán lelkesedni, mint a kinek azt mondják: — Fogdd be a szád — és kiálts éljent! Ámde a függetlenségi-párt a Ciiufos mellőzés daczára, nem fogja be a száját és ugyanazon napon, még pedig a kurucz diadal történelmi helyén, Tisza-Becsen külön ünnepet rendez és kisebb- méretű, külön emjékoszjonpt Alin ici a nagy Rákóczi diadalának emlékéül. Ezen az ünnepen nem lesznek ugyan ott „hivatalosan“ a labancz-mameluk kor mánynak tagjai, de ott lesznek a nemzetnek ezidőszerinti kuruczai: Kossuth Ferencz, Barabás Béla, Eötvös Károly és a nagy függet- bnségi pártnak majdnem minden tagja. Majd megválik hát: hogyan ünnepel a kurucz és hogyan a la- bancz, aki a nemzeti ünneplést mindjárt azzal kezdi, hogy meghamisítja a történelmet, A mi pedig a mai értekezleten történt, az émelygősen osztrák izü. A labancz-rendezőség ugyanis elhatározta, hogy a banketten az első hivatalos felköszöntőt — talán a kormányelnök — ő Felségére, a királyra mondja. Hát ez — tekintve, hogy II. Rákóczi Ferencz- ről van szó — olyan tulhajtása a loyalitásnak, a minőnek jellemzésére gyöngék voltak azok a kemény, magyaros szavak, a miket Papp Kálmán vágott a rendezőség „bölcs“ fejéhez. Dehát a programm nem változott és a toaszt el fog hangzani, nyilvén azért, hogy szegény II. Rákóczi Ferencz, aki a tiszaujlaki győzelmi oszlop folytán megfordul a sírjában, e toaszt miatt aztán — visszafordulhasson. . . . Ilyen humánus a labancz, a mikor „nemzeti“ ünnepet rendez. Az ülés lefolyásáról egyébként részletes tudósításunk a következő: A tiszabecsi győzedelem emlék- megörökitő bizottság tegnap délelőtt a városháza nagytermében Nagy Sándor megyei tb. főjegyző elnöklete alatt népes értekezletet tartott. (Az ünnepély programmja.) Az ülés megnyitása után Nagy Sándor elnök felolvasta Szatmárvár- megye közönsége által e hó 2l-én tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvét, a melyben az ünnepség részletes programmja foglaltatott. A rendkívüli közgyűlésen elhatározták, hogy az ünnepségre a kormányt, az összes irodalmi és közművelődési egyesületeket és testületeket meghívják s az ünnepély sorrendjét, a következőkben állapították meg: Az ünnepély 10 órakor kezdődik. A programm első száma a „Szózat“ eiéneldése, melyet a közönség énekel. 2. Gróf Csáky László Ugocsa vármegye főispánjának ünnepi megnyitó beszéde. 8. II. Rákóczi Ferenczet mint nemzeti szabadsághőst méltató ünnepi beszéd, előadva dr. Fechtel János szatmári kir. kath. főgymn. tanár által. 4. Illyés Bálint országgyűlési képviselő szavalja „Rákóczi visszatér“ czi- mü ünnepi költeményét. 5. Tárogató-zene kurucz dalokból. 6. Nagy Sándor tb. főjegyző emlékmű leleplező beszédje. 7. Hymnus, énekli a közönség. 8. Domahidy István vármegyei bizottsági tag Szatmárvármegye törvényhatósága nevében átadja az emlékművet gondozás végett Ugocsa vármegye törvényhatóságának.----9« I? E r-v4 TZgí»--» -irii- >- r. g J—S al ispánja Ugocsavármegye nevében átveszi az emlékművet megőrzés végett. 10. A jelentkező küldöttségek elhelyezik koszorúikat. 11. Rákóczi induló, előadva Fátyol Józsi zenekara által. A programmot az értekezlet jóváhagyólag tudomásul vette. (A közebéd és a tósztok.) Nagy Sándor elnök ezután a közebéd helyére és a hivatalos tósztok megállapítására tett előterjesztést. Az indítvány szerint a közebéd Tisza-Ujlakon, egy felállítandó sátorban lenne. Megjegyezni kívánta elnök, hogy Kovács Leó nyug. ezredes azon indítványa fölött, hogy az ünneplő közönség az emlék leleplezése után Szatmárra jöjjön közebédre, a vármegye rendkívüli közgyűlése tekintve, hogy a visszsuta- zás nehézségekbe ütközik, napirendre tért. Kölcsey Zoltán bizottsági tag azt kérdezte elnöktől, vájjon a leleplezés napján a megye területén lesz e valami ünnepség? Nagy Sándor: Nem lesz, felesleges, mert hiszen a megye közönsége ott ünnepel Tiszaujlakon. Kölcsey: Szatmárvármegye közönsége pedig megérdemelte volna azért a nagy összegért, amelyet az emlékműre megszavazott, hogy a megye területén is tartsanak ünnepséget. Kölcsey beszéde végén kalapját véve távozni készült. A teremben erre óriási izgatottság keletkezett. Majd Domabidy István állott fel szólásra s a kedélyeket lecsillapítandó, kijelentette, hegy ő eddig igen sok leleplezésen vett részt, de mindenütt ott fejezték be az ünnepséget ahol megkezdették. Különös leene tehát, ha az ünneplő közönség Tiszaujlakról Szatmárra jönne az ünneplést folytatni. Nagy Sándor kéri a vitát befejezni, mert hiszen a programmot és az ünnep helyét a vármegye közgyűlése megállapította s igy az értekezletnek csupán tudomásul kell vennie. Veczák Ede indítványt terjeszt a bizottság elé, hogy a leleplezés után a
