Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-26 / 193. szám
193 szám. Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 26. 3 Szeptember hó 10-én, csütörtökön 9 órakor délelőtt: a „Magyar Vendéglősök Orsz. Szövetsége“ IV. évi rendes közgyűlése a Koronaherczeg-szálloda első emeleti dísztermében 11 órakor délelőtt: Indulás a város és a gyárak megtekintésére. 2 órakor délután disz- ebéd a Koronaherczeg-szállodában. 5 órakor délután: A „Gyártelep“ megtekintése. Ugyanott ozsonna. 9 órakor este: Tánczestély a Városi Vigadóban. Szeptember 11-én pénteken 9 órakor reggel: Találkozás a Schubert féle szállodában. Társas reggeli. 10 órakor délelőtt: indulás Báziás, Vaskapu, Kazánszoros, Adakaleh, Orsóvá, Herku- lesfürdőre. A kongresszusra a szatmári vendéglősök közül többen ieutaznak Temesvárra. * Betörés a Kazinczy-utczán. Szatmár város közbiztonsági állapotára élénk világot vet az az eset, a mely tegnap a déli órákban történt a Ka- zinczy-utczán. Fényes nappal tört be egy fiatal inas gyerek egy üzletbe, a hol a pénztár megdézsmálása után, mintha semmi se történt volna, tovább állott. A betörés Deutsh Mór divatáru üzletében történt. Deutsch Mór úgy fél egy óra tájban bezárta a boltot s hazatért lakására. Katz Jeremiás szabó tanoncz, ki igen sokszor megfordult az üzletben, álkulcs segélyével behatolt a boltba és a pénztárt ngyancsak álkulcs- csal felnyitva több mint 100 korona készpénzt lopott el. Ezután az üzlet ajtót félig nyitva hagyva eltávozott. Deutsch Mór délután fél kettőkor megjelent boltjában s rémülten tapasztalta, hogy az ajtó nyitva van. Csakhamar megvizsgálta pénztárt, melyben hiányt konstatált. A betörésről azonnal jelen tést tett a rendőrségnél, a mely Tóth János káplárt, a rendőrségnek ez ügyes emberét bízta meg a nyomozással. A tettes csakhamar megkerült s az ellopott pénzösszeget hiány nélkül megtalálták nála. A fiatal betörőt, a ki már lopásért büntetve is volt, a rendőrség a törvényszék fogházába szállította. * Polgár Kubelik János. A szépséges Széli Marianna leendő férje, Kubelik János vasárnap tette le a magyar honpolgári esküt Kovács József debreczeni polgármester előtt. — Az eskütétel Kovács József hivatali helyiségében ment végbe. Az eskütétel előtt Kovács József polgármester pár szóval Kubelik figyelmébe ajánlotta, milyen nagyfontosságu tény előtt áll és kérdést intézett hozzá, hajlandó-e az cs küt letenni ? A polgármester szavait dr. Popper Mór tolmácsolta, mire Kubelik magyarul kijelentette, hogy igen, leteszi az esküt, sőt hozzátette, hogy tudja, érti, mi van az eskü szövegében. A polgármester ezután felolvasta az eskü szövegét, melyet Kubelik fennhangon magyarul utána mondott. Az eskü elhangzása után a polgármester szívélyes szavakkal üdvözölte mint magyar állampolgárt, debreczeni polgárt és kívánja, hogy a magyar névnek külföldön minél nagyobb dicsőséget szerezzen. Kubelik ezátán a következőleg válaszolt: Mélyen meghatva mondok köszönetét a Nagyságos Polgármester ur szívélyes szavaiért és Ígérem, hogy Magyarországot, Debreczen városát második hazámnak fogom tekinteni és büszkén fogom hirdetni, hogy magyar vagyok, annál inkább, mert Magyarországon, Debreczenben kezdődik rám nézve egy uj második élet. Kubelik ezután aláírta az eskütételről felvett jegyzőkönyvet és ezzel az aktus véget ért. A jegyzőkönyvbe igy irta alá nevét: Kubelik János. — Néhány lap azt újságolta, hogy Kubelik János a debreczeni polgárjog megszerzésével együtt vezetéknevét is meg- magyarositja Polgárra. — Ez a hir a Debreczenben használatos szólásforma félreértéséből eredhetett. Debreczenben ugyanis annak neve elébe, aki polgárjoggal bir, oda szokták tenni a szót, hogy „polgár.* Debreczenből távirja tudósítónk, hogy Kubelik János ma délelőtt vezette oltárhoz Széli Mariannát. Az esketési szertartáson, melyet Wolaíka Nándor püspök végzett, a város előkelő közönsége megjelent. * Elhagyott fészek. A szatmári verebek újra csipognak valamit. Valami különöset, pikánsát, a mi ritkaság Szatmáron, a mi inkább a nagyvárosok izzó, forrongó légkörébe illő. A csipogás tárgya kopott, régi, de azért mindig uj. Egy asszony van a dologban, meg egy szerelmes férj, a ki napok óta busán, réveteg tekintetekkel jár kél a Deák téren. Z.-né egy előkelő szatmári hivatalnok derék, feltűnő szépségű feleségéről van szó, a ki napok óta elhagyta az édes családi fészket, kiröppent belőle, mint az a bizonyos madár, a melyről nótát is énekelnek széles ez országban. Az asszony elment, odahagyta a szerető férj ölelő karjait és gügyögő apróságát. Mielőtt kiröppent volna a boldogság fészkéből, kuszáit betűkkel írott levelet hagyott vissza, a melyen ez állott: — „Édes uram ! Ne várj haza. Elváltak utaink. Te nem vagy oka. . . . Tekints halottnak . . . Kornélia.“ A telefon-drótokon üldögélő verébcsapat még arról is csiripel, hogy az asszony művészpályára vágyott s ez a vágya nem hagyta addig nyugodni, a mig czélját el nem érte. Ki tudja? A mig az elhagyott férj idehaza az elveszett boldogságát siratja, addig az asszony valamely kisebb vidéki szín- társulatnál pajzán jókedvvel énekli: „Bob urfí, hej legény a talpán /“ * Lebunkózott lovak. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy a megye területén a szarvasmarhák között fellépett ragadós állatkórok szűnő félben vannak. Puszta-Daróczon a főszolgabírói hivatalhoz érkezett jelentés szerint, most a lovak közölt takonykor lépett fel. A veszedelmes betegség oly nagy mérvben terjed, hogy alig van nap, a mikor egy-két állatot ne kellene hatalmas fütykösökkel a másvilágra küldeni. A hatóság a betegség meggátlására széleskörű óvintézkedést rendelt el. * Gyilkos szerelmes. A hetek óta Brassóban vendégszereplő Perkow orosz czirkuszban tegnapelőtt este — mint lapunknak írják — merénylet történt, a melynek két emberélet esett áldozatul. A merénylő Perkow czir- kuszdirektornak mostoha fia, egy Alex nevű 23 éves fiatalember, ki a merényletet egy fiatal lengyel úrnő és ennek kedvese ellen követte el. Perkow Alex ugyanis szerelmes volt egy Vinaszky Charlolte nevű társnőjébe, aki a ballet- karnak volt a tagja. A nem szép, de csinos leánynak azonban nem tetszett a fiatal orosz, a ki nőül akarta venni. Alex azonban nem tágított és miután ismételten kosarat kapott, titokban kutatni kezdett, hogy mi oka lelet a leány hideg visszautasításának. Csakhamar megtudta, hogy a leány mást szeret. Ez a más cseh muzsikus volt, a ki a zenekarban működött. Szemére is hányta a leánynak ezt, a ki látva, hogy megtudta titkát, nem is tagadta azt. — Hát nem szerethetem én azt, a ki nekem tetszik 1 ? Alex nem szólt semmit, hanem titokban véres bosszút esküdött. Tegnapelőtt estére tüzle ki a bosszú kivitelét. Magához vett egy forgópisztolyt és előadás után nehány perczczel megleste Charlotte-t és a muzsikust, a kik karonfogva haza akartak menni. A szerelmes orosz két lövéssel leteritette mind a kettőt és azután a fegyvert eldobva, megugrott. Még azon este fogták el egy korcsmában, hol holtrészegre itta magát. A nő és kedvese meghaltak. A gyilkost pedig a börtönbe kisérték. * Öngyilkos kakas. Valósággal Rudyard Kiplingnek, a hires angol állatmesék írójának tollára való eset történt tegnap a szomszédos Madarász községben. Szinte azt hinné az ember, hogy csak az iró fantáziájában születnek meg azok az állatmesék, a melyek olykor kaczagásra, olykor pedig szánakozásra késztetik az olvasót. A mesék legtöbbször megtörténnek s bizonyítják, hogy az állatok ép úgy gondolkoznak, éreznek mint az emberek. Magyar Mihály madarászi gazdaembernek volt egy kakasa, a mely úgy járt, kelt a ház körül s a szobában, mint a család akármelyik tagja. A kedves állatot beezéz- ték, elkényeztették, akár egy kis gyermeket. A mikor magot szórtak a többi szárnyasoknak, a kakas mindig már előzőleg vette ki részét a legjavából. Néhány nap előtt a kakason a búskomorság jelei mutatkoztak. Bágyadtan lépdegélt az udvaron s a legizletesebb magfélék sem izgatták. A házbeliek észrevették rajta, hogy beteg. Tegnap reggel nem mutatkozott a kakas. Keresték mindenütt, tűvé tették az egész házat, de sehol sem se bírtak nyomára akadni. Magyar Mihály délután a kertben járt s egész véletlenül feltekintett egy szilvafára. Két ág között ott függött a kakas, kinyúlva, holtan. Madarász községnek most ez a szenzácziója, a melyet azért érdemes feljegyezni, mert faluhosszat azt beszélik, hogy a kakas gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkossá lett. MULATSÁGOK. * A szatmári szabók mulatsága. A szatmárnémetii szabó munkások és munkásnők — mint már megírtuk — szakegyletet alapítottak. A szabó munkások egyletük alapjának javára a Pannonia-száltó dísztermében szeptember hó 6-án zártkörű tánczmu- latságot rendeznek, amely világpostával és egyéb szórakozással lesz egybekötve. Személy-jegy 1 kor. 20 fillér. Kar zat 60 fillér. Jegyek előre válthatók Ingük József és Schvarcz Testvérek üzletében. * A „Rákóczi bál“ jövedelme. Immáron véglegesen referálhatunk a mikolai „Rákóczi bál“ tiszta jövedelméről. A bevétel volt összesen 558 K 30 f., a kiadás 468 K 12 f., tehát a tiszta maradvány, a mit a tisza-becsi Rákóczi-emlékre adhatunk: 90 K 18 f. Nem nagy összeg, de tekintve a sok nehézséget, a melybe a bál sikerének biztosítása ütközött, reményen felüli. A mulatságon részint tiszteletjegyeik megváltásával, részint a rendes belépti díjon való felülfizetéssel a következők járultak a bál jövedelmének az emeléséhez : Pap Géza, Szathmáry Elek, Kölcsey Antal, Galgóczy István, Galgó- czy Jenőné, Nagy László, Luby Béla, Luby László, Császy Bálint 10—10 koronával; Müller János, Kádár Bálint, Br. Perónyi Gyula, Spiegel Ferencz, Osztroviczky István, Lévay Mátyás, Strifler Ede, Rácz Elemér, Friedmann Kálmán 5— 5 koronával; ifj. Mándy Bertalan, Weisz Izidor 4—4 koronával; Sepsy Miklós, Bencsik István, gróf Hessenstein Aladár, Fogarassy Miklós, Nagy Sándor, Lénárd István 3—3 koronával : Klein Ábrahám, Kerekes Mihály, Patócs Abrahám, Strasser Lajos, Dr. Reiner János, Bóniss Károly, Ha- dady Gedeon, Friedmann Jónás, Mát- ray Lajos, Lázár Izrael 2—2 koronával; Wöröss Ede, Szentgyörgyi Zsig- mond, Bélteky Gyula, Göblyös Péter, Nagy Lajos 1—-1 koronával, a kiknek ez utón is hálás köszönetét nyilvánítja a rendező-bizottság. — Úgyszintén e helyen is köszönetét mond Szabó Lajos mikolai birtokos urnák, ki csűrét minden dij nélkül volt szives a mulatság helyéül átengedni, valamint azoknak, a kik a rendezőséget bárminemű dolognak szives idekölcsönzésével támogatni kegyesek voltak. Mikola, 1903. aug. 20. Császy László, r. biz. elnök, Hadady Béla r. biz. titkár. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, augusztus 25. Zárlat 5 órakor. Búza 1903. augusztusra . . . 7.35—7.36 Rozs 1903. augusztusra . . . 7.65—7.66 Zab 1903. angusztusra . . , . 6.17—6.18 Tengeri 1903, augusztusra . . . 6.43—6.44 Repcze 1903. augusztusra . . . 5.48—5.49 Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény .......................... 642.— Ma gyar hitelrészvény.......................... 707.50 Leszámito lóbank részvény .... 439.—■ Rima-Murányi vasmű részvény . . . 441.—• Osztrák-magyar államvasuti részvény . 647.50 Közúti vasút......................................... 594.— Városi vi llamosvasút részvény . . . 292.60 Kiadó laptulajdonos: A „Szatmári Hírlap-kiadó r-, t.“ 502—1903. v. h. sz. árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti VI. kér. kir. járásbíróságnak 1903. évi Sp. VIII. 132)3. sz. végzése következtében Fenyvesi Károly ügyvéd által képviselt Friedmann Jónás javára Bartha Ferencz ellen 212 kor. 65 fill, s jár. erejéig 1903. évi május hó 26-án foganatosított biztosítási végrehajtás utján le- és felül foglalt és 726 kor. 52 fill.-re becsült következő ingóságok, u. m. szobabútorok, üzleti berendezés és fűszeráruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járásbíróság 1903. évi V. 553|2. számú végzése folytán 177 kor. 65 fillér hátralékos tőkekövetelés, ennek és pedig 212 kor. 65 fillér után 1903. évi január 7. napjától járó 5 % kamatai, és eddig ösz- szesen 33 kor. 26 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Szatmár Árpád-utcza 42. sz. háznál alperes üzletében leendő eszközlésére 1903. aug. 31 napjának d. e. 9 órája határidőül kitü- zetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Amennyiben az elárverezendő Ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.- cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmárit. 1903. évi augusztus hó 10. napján. Szász Lajos 780 kir. bir. végrehajtó.
