Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-26 / 193. szám

193 szám. Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 26. 3 Szeptember hó 10-én, csütörtökön 9 órakor délelőtt: a „Magyar Vendéglő­sök Orsz. Szövetsége“ IV. évi rendes közgyűlése a Koronaherczeg-szálloda első emeleti dísztermében 11 órakor délelőtt: Indulás a város és a gyárak megtekintésére. 2 órakor délután disz- ebéd a Koronaherczeg-szállodában. 5 órakor délután: A „Gyártelep“ megte­kintése. Ugyanott ozsonna. 9 órakor este: Tánczestély a Városi Vigadóban. Szeptember 11-én pénteken 9 órakor reggel: Találkozás a Schubert féle szállodában. Társas reggeli. 10 órakor délelőtt: indulás Báziás, Vaskapu, Ka­zánszoros, Adakaleh, Orsóvá, Herku- lesfürdőre. A kongresszusra a szatmári vendéglősök közül többen ieutaznak Temesvárra. * Betörés a Kazinczy-utczán. Szatmár város közbiztonsági állapotá­ra élénk világot vet az az eset, a mely tegnap a déli órákban történt a Ka- zinczy-utczán. Fényes nappal tört be egy fiatal inas gyerek egy üzletbe, a hol a pénztár megdézsmálása után, mintha semmi se történt volna, tovább állott. A betörés Deutsh Mór divatáru üzletében történt. Deutsch Mór úgy fél egy óra tájban bezárta a boltot s hazatért lakására. Katz Jeremiás szabó tanoncz, ki igen sokszor megfordult az üzletben, álkulcs segélyével behatolt a boltba és a pénztárt ngyancsak álkulcs- csal felnyitva több mint 100 korona készpénzt lopott el. Ezután az üzlet ajtót félig nyitva hagyva eltávozott. Deutsch Mór délután fél kettőkor meg­jelent boltjában s rémülten tapasztalta, hogy az ajtó nyitva van. Csakhamar megvizsgálta pénztárt, melyben hiányt konstatált. A betörésről azonnal jelen tést tett a rendőrségnél, a mely Tóth János káplárt, a rendőrségnek ez ügyes emberét bízta meg a nyomozással. A tettes csakhamar megkerült s az ello­pott pénzösszeget hiány nélkül megta­lálták nála. A fiatal betörőt, a ki már lopásért büntetve is volt, a rendőrség a törvényszék fogházába szállította. * Polgár Kubelik János. A szépséges Széli Marianna leendő férje, Kubelik János vasárnap tette le a ma­gyar honpolgári esküt Kovács József debreczeni polgármester előtt. — Az eskütétel Kovács József hivatali helyi­ségében ment végbe. Az eskütétel előtt Kovács József polgármester pár szóval Kubelik figyelmébe ajánlotta, milyen nagyfontosságu tény előtt áll és kér­dést intézett hozzá, hajlandó-e az cs küt letenni ? A polgármester szavait dr. Popper Mór tolmácsolta, mire Ku­belik magyarul kijelentette, hogy igen, leteszi az esküt, sőt hozzátette, hogy tudja, érti, mi van az eskü szövegében. A polgármester ezután felolvasta az eskü szövegét, melyet Kubelik fenn­hangon magyarul utána mondott. Az eskü elhangzása után a polgármester szívélyes szavakkal üdvözölte mint ma­gyar állampolgárt, debreczeni polgárt és kívánja, hogy a magyar névnek kül­földön minél nagyobb dicsőséget sze­rezzen. Kubelik ezátán a következőleg válaszolt: Mélyen meghatva mondok kö­szönetét a Nagyságos Polgármester ur szívélyes szavaiért és Ígérem, hogy Magyarországot, Debreczen vá­rosát második hazámnak fogom te­kinteni és büszkén fogom hirdetni, hogy magyar vagyok, annál inkább, mert Magyarországon, Debreczenben kezdődik rám nézve egy uj második élet. Kubelik ezután aláírta az eskü­tételről felvett jegyzőkönyvet és ezzel az aktus véget ért. A jegyzőkönyvbe igy irta alá nevét: Kubelik János. — Néhány lap azt újságolta, hogy Kube­lik János a debreczeni polgárjog meg­szerzésével együtt vezetéknevét is meg- magyarositja Polgárra. — Ez a hir a Debreczenben használatos szólásforma félreértéséből eredhetett. Debreczenben ugyanis annak neve elébe, aki polgár­joggal bir, oda szokták tenni a szót, hogy „polgár.* Debreczenből távirja tudósí­tónk, hogy Kubelik János ma dél­előtt vezette oltárhoz Széli Mari­annát. Az esketési szertartáson, melyet Wolaíka Nándor püspök végzett, a város előkelő közönsége megjelent. * Elhagyott fészek. A szatmári verebek újra csipognak valamit. Vala­mi különöset, pikánsát, a mi ritkaság Szatmáron, a mi inkább a nagyváro­sok izzó, forrongó légkörébe illő. A csipogás tárgya kopott, régi, de azért mindig uj. Egy asszony van a dologban, meg egy szerelmes férj, a ki napok óta busán, réveteg tekintetekkel jár kél a Deák téren. Z.-né egy előkelő szatmári hivatalnok derék, feltűnő szépségű feleségéről van szó, a ki napok óta elhagyta az édes családi fészket, kiröp­pent belőle, mint az a bizonyos ma­dár, a melyről nótát is énekelnek szé­les ez országban. Az asszony elment, odahagyta a szerető férj ölelő karjait és gügyögő apróságát. Mielőtt kiröp­pent volna a boldogság fészkéből, ku­száit betűkkel írott levelet hagyott vissza, a melyen ez állott: — „Édes uram ! Ne várj haza. Elváltak utaink. Te nem vagy oka. . . . Tekints halottnak . . . Kor­nélia.“ A telefon-drótokon üldögélő ve­rébcsapat még arról is csiripel, hogy az asszony művészpályára vágyott s ez a vágya nem hagyta addig nyugodni, a mig czélját el nem érte. Ki tudja? A mig az elhagyott férj idehaza az el­veszett boldogságát siratja, addig az asszony valamely kisebb vidéki szín- társulatnál pajzán jókedvvel énekli: „Bob urfí, hej legény a talpán /“ * Lebunkózott lovak. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy a megye területén a szarvasmarhák kö­zött fellépett ragadós állatkórok szűnő félben vannak. Puszta-Daróczon a főszolgabírói hivatalhoz érkezett jelen­tés szerint, most a lovak közölt takony­kor lépett fel. A veszedelmes betegség oly nagy mérvben terjed, hogy alig van nap, a mikor egy-két állatot ne kellene hatalmas fütykösökkel a más­világra küldeni. A hatóság a betegség meggátlására széleskörű óvintézkedést rendelt el. * Gyilkos szerelmes. A hetek óta Brassóban vendégszereplő Perkow orosz czirkuszban tegnapelőtt este — mint lapunknak írják — merénylet tör­tént, a melynek két emberélet esett áldozatul. A merénylő Perkow czir- kuszdirektornak mostoha fia, egy Alex nevű 23 éves fiatalember, ki a merény­letet egy fiatal lengyel úrnő és ennek kedvese ellen követte el. Perkow Alex ugyanis szerelmes volt egy Vinaszky Charlolte nevű társnőjébe, aki a ballet- karnak volt a tagja. A nem szép, de csinos leánynak azonban nem tetszett a fiatal orosz, a ki nőül akarta venni. Alex azonban nem tágított és miután ismételten kosarat kapott, titokban ku­tatni kezdett, hogy mi oka lelet a le­ány hideg visszautasításának. Csakha­mar megtudta, hogy a leány mást sze­ret. Ez a más cseh muzsikus volt, a ki a zenekarban működött. Szemére is hányta a leánynak ezt, a ki látva, hogy megtudta titkát, nem is tagadta azt. — Hát nem szerethetem én azt, a ki nekem tetszik 1 ? Alex nem szólt semmit, hanem titokban véres bosszút esküdött. Teg­napelőtt estére tüzle ki a bosszú kivi­telét. Magához vett egy forgópisztolyt és előadás után nehány perczczel meg­leste Charlotte-t és a muzsikust, a kik karonfogva haza akartak menni. A sze­relmes orosz két lövéssel leteritette mind a kettőt és azután a fegyvert eldobva, megugrott. Még azon este fog­ták el egy korcsmában, hol holtrészegre itta magát. A nő és kedvese meghaltak. A gyilkost pedig a börtönbe kisérték. * Öngyilkos kakas. Valósággal Rudyard Kiplingnek, a hires angol ál­latmesék írójának tollára való eset tör­tént tegnap a szomszédos Madarász községben. Szinte azt hinné az ember, hogy csak az iró fantáziájában szület­nek meg azok az állatmesék, a melyek olykor kaczagásra, olykor pedig szána­kozásra késztetik az olvasót. A mesék legtöbbször megtörténnek s bizonyítják, hogy az állatok ép úgy gondolkoznak, éreznek mint az emberek. Magyar Mihály madarászi gazdaembernek volt egy kakasa, a mely úgy járt, kelt a ház körül s a szobában, mint a család akár­melyik tagja. A kedves állatot beezéz- ték, elkényeztették, akár egy kis gyer­meket. A mikor magot szórtak a többi szárnyasoknak, a kakas mindig már előzőleg vette ki részét a legjavából. Néhány nap előtt a kakason a búsko­morság jelei mutatkoztak. Bágyadtan lépdegélt az udvaron s a legizletesebb magfélék sem izgatták. A házbeliek észrevették rajta, hogy beteg. Tegnap reggel nem mutatkozott a kakas. Ke­resték mindenütt, tűvé tették az egész házat, de sehol sem se bírtak nyomára akadni. Magyar Mihály délután a kert­ben járt s egész véletlenül feltekintett egy szilvafára. Két ág között ott füg­gött a kakas, kinyúlva, holtan. Mada­rász községnek most ez a szenzácziója, a melyet azért érdemes feljegyezni, mert faluhosszat azt beszélik, hogy a kakas gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkossá lett. MULATSÁGOK. * A szatmári szabók mulat­sága. A szatmárnémetii szabó mun­kások és munkásnők — mint már megírtuk — szakegyletet alapítottak. A szabó munkások egyletük alapjának javára a Pannonia-száltó dísztermében szeptember hó 6-án zártkörű tánczmu- latságot rendeznek, amely világpostával és egyéb szórakozással lesz egybeköt­ve. Személy-jegy 1 kor. 20 fillér. Kar zat 60 fillér. Jegyek előre válthatók Ingük József és Schvarcz Testvérek üzletében. * A „Rákóczi bál“ jövedelme. Immáron véglegesen referálhatunk a mikolai „Rákóczi bál“ tiszta jövedel­méről. A bevétel volt összesen 558 K 30 f., a kiadás 468 K 12 f., tehát a tiszta maradvány, a mit a tisza-becsi Rákóczi-emlékre adhatunk: 90 K 18 f. Nem nagy összeg, de tekintve a sok nehézséget, a melybe a bál sikerének biztosítása ütközött, reményen felüli. A mulatságon részint tiszteletjegyeik megváltásával, részint a rendes belépti díjon való felülfizetéssel a következők járultak a bál jövedelmének az eme­léséhez : Pap Géza, Szathmáry Elek, Kölcsey Antal, Galgóczy István, Galgó- czy Jenőné, Nagy László, Luby Béla, Luby László, Császy Bálint 10—10 koronával; Müller János, Kádár Bálint, Br. Perónyi Gyula, Spiegel Ferencz, Osztroviczky István, Lévay Mátyás, Strifler Ede, Rácz Elemér, Friedmann Kálmán 5— 5 koronával; ifj. Mándy Bertalan, Weisz Izidor 4—4 koronával; Sepsy Miklós, Bencsik István, gróf Hessenstein Aladár, Fogarassy Miklós, Nagy Sándor, Lénárd István 3—3 ko­ronával : Klein Ábrahám, Kerekes Mi­hály, Patócs Abrahám, Strasser Lajos, Dr. Reiner János, Bóniss Károly, Ha- dady Gedeon, Friedmann Jónás, Mát- ray Lajos, Lázár Izrael 2—2 koroná­val; Wöröss Ede, Szentgyörgyi Zsig- mond, Bélteky Gyula, Göblyös Péter, Nagy Lajos 1—-1 koronával, a kiknek ez utón is hálás köszönetét nyilvánítja a rendező-bizottság. — Úgyszintén e helyen is köszönetét mond Szabó La­jos mikolai birtokos urnák, ki csűrét minden dij nélkül volt szives a mulat­ság helyéül átengedni, valamint azok­nak, a kik a rendezőséget bárminemű dolognak szives idekölcsönzésével tá­mogatni kegyesek voltak. Mikola, 1903. aug. 20. Császy László, r. biz. elnök, Hadady Béla r. biz. titkár. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, augusztus 25. Zárlat 5 órakor. Búza 1903. augusztusra . . . 7.35—7.36 Rozs 1903. augusztusra . . . 7.65—7.66 Zab 1903. angusztusra . . , . 6.17—6.18 Tengeri 1903, augusztusra . . . 6.43—6.44 Repcze 1903. augusztusra . . . 5.48—5.49 Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény .......................... 642.— Ma gyar hitelrészvény.......................... 707.50 Leszámito lóbank részvény .... 439.—■ Rima-Murányi vasmű részvény . . . 441.—• Osztrák-magyar államvasuti részvény . 647.50 Közúti vasút......................................... 594.— Városi vi llamosvasút részvény . . . 292.60 Kiadó laptulajdonos: A „Szatmári Hírlap-kiadó r-, t.“ 502—1903. v. h. sz. árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti VI. kér. kir. járásbíróságnak 1903. évi Sp. VIII. 132)3. sz. végzése következtében Fenyvesi Károly ügyvéd által képviselt Friedmann Jónás javára Bartha Ferencz ellen 212 kor. 65 fill, s jár. erejéig 1903. évi május hó 26-án foganatosított bizto­sítási végrehajtás utján le- és felül fog­lalt és 726 kor. 52 fill.-re becsült követ­kező ingóságok, u. m. szobabútorok, üz­leti berendezés és fűszeráruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járásbíróság 1903. évi V. 553|2. számú végzése folytán 177 kor. 65 fillér hátra­lékos tőkekövetelés, ennek és pedig 212 kor. 65 fillér után 1903. évi január 7. napjától járó 5 % kamatai, és eddig ösz- szesen 33 kor. 26 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Szatmár Árpád-utcza 42. sz. háznál alperes üzle­tében leendő eszközlésére 1903. aug. 31 napjának d. e. 9 órája határidőül kitü- zetik és ahhoz a venni szándékozók ezen­nel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Amennyiben az elárverezendő In­góságokat mások is le- és felülfoglal­tatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.- cz. 120. §. értelmében ezek javára is el­rendeltetik. Kelt Szatmárit. 1903. évi augusz­tus hó 10. napján. Szász Lajos 780 kir. bir. végrehajtó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom