Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-22 / 190. szám

2 Szatmár, szombat

SZATMÁRI HÍRLAP

1903. augusztus 22. 190 szám.

mekeit egymás után hurczolta ki a szabad levegőre. Mikor aztán túl voltak a veszélyen, rémülten vették észre a szülők, hogy egy gyermekük még benn maradt az összeomlással fenyegető, égő házban. Halász Pál, az apa, nem gondolkozott, hanem ész nélkül rohant a halálveszedelembe — gyermekéért.

Isten vezérelte. Gyermekét ölre fogta és rohant vele ki a szabadba. De gyermekének megmentése igen könnyen életébe kerülhet, mert a ráhulló égő parazsaktól olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy most halálos betegen fekszik.

A tűz iszonyú pusztítást vitt véghez. A Halász Pál házáról a szomszédos két ház is kigyulladt, melyek — melléképületeikkel együtt — porig leégtek. A tűz által okozott kár körülbelül tízezer koronát tesz ki.'

Halász Pálnak mindene oda égett. Még az apró jószágot és az igás állatokat sem lehetett megmenteni. — A nagy tűzvészben érdekes epizód volt, hogy egy disznó kiszabdult az ólból és égő állapotban futott a pocsolyához, de mire oda ért, összeroskadt és kimúlt.

A tűzi lárma talpra állította az egész falut, Teutschländer Hugó csendőrőrmester vezetése alatt erélyesen hozzáláttak a tűz lokalizásához, a mi csak nagy nehezen sikerült.

A csendőrség a gyilkos szándékú ismeretlen gyújtogató kipuhatolása és kézrekeritése iránt a nyomozást megindította, de eddig minden eredmény nélkül.

Rákóczi-ünnep Rabon.

Szatmár, augusztus 21.

(Saját tudósitónktól.) A szigeti Rákóczi-ünnepélyek és a dolhai kurucz- emlék fölavatási ünnepélye követésre méltó példára talált Máramarosmegyé- ben. Folyó hó 8-án Rahón egy igen szép stilü és élvezetes Rákóczi-ünne- pélyt rendezett az ottan nyaraló egyetemi ifjúság. Az ünnepély a Központi szálló nagytermében folyt le és este 8 órakor vette kezdetét, a mikor a termet már szorongásig megtöltötte nemcsak a helyi, hanem a nagyszámú vidéki közönség is. A tulajdonképeni ünnepélyt egy színdarabnak előadása előzte meg, Cavelotti Félix „Énekek Éneke“ ez. dramolettje, a melyet gyönyörű versekben ültetett át magyarra Radó Antal.

A tulajdonképeni Rákócsi-ünne- pély programmjának első pontját Rá- kosy Viktornak Rákóczi-üzenete czimü kiáltáánya töltötte be, a melyet Dévay József kiáltott ki kuruez öltözetben szép páthoszszal. Ezt követte Magos Gábor gyönyörű tárogató játéka. Újra és újra felbugott a tárogató a teremben, mert a hőskor szülte fájdalmas bus melódiáktól nem akart egyhamar megválni a közönség. Újra meg újra megujrázta azokat.

Az ünnepély fénypontja, a mely igazi művészi qualitással birt s az ünnepély magas színvonalát első sorban biztosította Rományi Mária urleánynak az állami konzervatórium szép tehetségű növendékének egy énekszáma és egy szavalati darabja volt. Szűnni nem akaró taps-zugás kísérte már megjelenésekor s a hatás az ének után nem apadt, csak jobban fokozódott. Két müdalt énekeit. Gyönyörű, tiszta csengésű és terjedelmes sopránja van és iskolája, tekintve azt, hogy egy éves növendék, meglepő. Kuruez dalokat is szavalt, tárogató és zene kísérettel, a mikor is tanúságot tett kellemes beszélő orgánumáról és diszkrét előadásáról. Moys Mihályné úrasszony magyar dalokat, Reisz Kálmán pedig régi kuruez dalokat énekelt. Mind a kettő zajos tapsokat aratott. Kálnay László, az ismert nevű iró felolvasott.

Várady Antalnak Rákóczi Ferencz ez. melodrámáját Hilf Paula orvosnövendék kisasszony meglepő preczizi- tással s csengő orgánummal szavalta el. Dicsérettel kell megemlékeznünk a kísérőkről, Lakatos Etelka zongora ás Dr. Kohn Izsó cselló játékáról. — Ugyancsak szép összjátékot produkáltak a Ballada a XVII. századból ez. kettős zenedarab előadásánál is. Az ünnepély a Rákóczi-induló hangjai mellett ért véget. Ezután a tánczmulatság következett, a melyen szép számú intelligens közönség vett részt.

Az ünnepély sikerében kifejtett fáradozásért a rendezőséget illeti az elismerés különösen annak agilis fejét, Lakatos Géza ügyvéd-jelöltet, valamint Szabó József főszolgabírót, a ki a mulatság érdekében fáradhatatlanul közreműködött és a rendezőség munkáját buzgó tevékenységgel könnyítette meg.

SZÍNHÁZ

— (Krémer társulata Nagykárolyban. Krémer Sándor színtársulata a napokban fejezte be Kisvárdán hat hétre terjedő színi szezonját. A társulat kisvárdai működéséről lapunk egyik múlt számában a „Kisvárdai Lapok“ ez. heti újság nyomán megírtuk, hogy a társulat a kisvárdai közönség igényeit teljes mértékben kielégítette. Kré- merék most Nagykárolyban fogják lejátszani a négyhetes szini évadot. A társulat a legújabb darabokat, Bob herczeg és Miczi herczegnő ez. paródiát, Éjjeli menedékhelyet, Drótostótot, Dupont, Bacsányit stb fogja bemutatni. A megnyitó előadás ma, szombaton lesz, amikor is a Nagykárolyi közönség előtt még ismeretlen „Bob urfi hej“ . . . kerül színre.

— (Szerződtetés.) Krémer Sándor a szatmári szinikerület igazgatója most szervezi a téli társulatát. Eddig ugyan nem tudjuk, hogy kikből fog állam művészgárdája, de annyit hallottunk, hogy a drámai szerepkör betöltésére Than Györfi Mariskát szerződtette. Győrfi Mariska az elmúlt szini évadban Makó Lajos debreczeni társulatának volt tagja. Az újonnan szerződtetett színésznő Nagykárolyban kezdi meg szereplését.

ÚJDONSÁGOK

Mire való a rendőrség?

Ezt a szerény kérdést már több ízben lett volna alkalmunk felvetni, olyan esetekben, a midőn erélyes rendőri intézkedésre lett volna szükség, de rendőr, vagy egyáltalán nem mutatkozott a közelben, vagy ha volt is, hát „tapintatosan“ és idejében — no mondjuk még, hogy diszkréten, félre- huzódott a kriminális helyről és ha gyilkolták is egymást az erősen besze- szelt passasok, hát ő kelme bizony a füle botját sem mozgatta meg, nyilván a maga bőrét féltve, az erélyes közbelépés helyett, amaz ősi közmondást tartotta szem előtt, hogy hát: ebcsont, beforr. Csak hadd püföljók egymást a czibilek, hiszen ő, a rend derék őre, eleget tesz a szolgálati szabályzatnak, ha a véresre vert passasokat „kiséri“ be, nagy hősiesen, s annak rendje és módja szerint megírja a „jelentését“, hogy itt, vagy amott, ennyi, vagy annyi részeg embernek verték be a fejét. Pedig hát rendszerint úgy szokott megesni, hogy a részegek garázdálkodnak s rendőri közbelépés hián, azok verik be a józanok fejét.

Tegnap délután is szemtanúi yoI tunk egy ilyen épületes jelenetnek, a midőn egy garázda, részeg ember, két gyámoltalan rendőr asszisztálása mellett, csapott olyan ribilliót a Honvéd

sörcsarnok mellett levő Erzsébet kávéházban, a mi csakis rendőri felügyelet mellett volt lehetséges. A 6-os és a 29-es számú rendőröket illeti a dicséret azért a bámulatos hidegvérüségért, a melylyel az óriási botrányt végig- élvezték s csakhogy nem tapsoltak ahhoz a romboláshoz, a mit a garázda ember, a kinek egyébként Vajda János a neve s mesterségére nézve cserepes, a nevezett kávéházban véghez vitt. Vajda János a sörcsarnokból tért be részeg fővel a kávéházba és garázdálkodó kedvében a pinezérbe kötött bele. A midőn pedig rendre utasították és szó szót követett, csakhamar verekedésre került a dolog, ezt megelőzőleg azonban az elemében levő cserepes már tört, zúzott mindent a kávéházban. A garázda embert a többi vendégek nagynehezen kituszkolták, de ezzel még korántsem nyert befejezést az ügy. Vajda a kávéház előtt ordítozott, mint a sakál, s mig a 29-es számú rendőr benn, a kávéházban helyezkedett keleti kényelembe és vette fel a „tényállást,“ künn, az utczán a 6-os számú rendőr — egy lágy szivü öreg bácsi — kérlelte igen meghatóan a garázda embert ekképpen:

— Eredj haza, édes fiam, még „bajt találsz csinálni.“

A jó rendőr bácsinak, persze az nem volt „baj“, amit Vajda addig csinált, hiszen csak a kasszán álló üvegeket és más egyéb csecsebecséket söpörte le, — no meg a kávéháznak csak egyetlen ablakát zúzta be. De, hogy a „baj“ csakugyan nagyobb legyen, hát Vajda, a kőszívű cserepes, akit nem indított meg a rendőrbácsi megható kérelme, hirtelen neki rugaszkodott a második ablaknak és azt is bezúzta s a két rendőr, ahelyett, hogy lefülelte volna, még mindig sziv- rehatóan könyörögött hozzá:

— Ejnye, ejnye János, hát illik ez ?

És János, akinek ilyetén nem csoda, hogy nem imponál a rendőri közbelépés, természetes, hogy kénye- kedve szerint garázdálkodhati , a mig neki tetszik. De ha a rendőrök az ilyen garázda Jánosokat nem kérlelnék és volna hozzá elegendő bátorságuk, hogy irgalmatlanul lefogják és amig mámorukat kialusszák, biztos helyre tegyék, mennyivel kevesebb bevert fejről kellene jelentést tenniök egy esztendő alatt!

Ilyen viselkedést az ember a falusi baktertől sem tételez fel, nemhogy egyenruhába öltözött rendőrökről, a kiknek kard lóg az oldalukon, lehetne ilyet feltételezni és szó nélkül hagyni.

Nem tudjuk és nem kutatjuk: hol van a hiba, de az bizonyos, hogy gyámoltalanabb bácsikat, mint a minők a mi közrendőreink, alig találhatunk még valahol az országban. Semmiesetre sem ártana a rendőrlegénységet alaposabban kioktatni, hogy hasonló esetekben voltaképpen mi is a kötelessége. Mert csak a „poszton“ állani és ott hegyeseket köpni, ahhoz nem kell se zsinóros egyenruha, se — rendőri tekintély.

Midőn készséggel elismerjük Tan- kóczi Gyula főkapitánynak amaz igyekezetét, hogy a szatmári rendőrséget magasabb nívóra szándékozik emelni, kérdezzük: nem lehetne-e a rendőrséget az ilyen gyámoltalan alakoktól valamivel gyorsabban megtisztítani ? Mert ha tudjuk is, hogy a főkapitány reformtervei egy nap alatt keresztül vi- hetetlenék; viszont az is kétségtelen, hogy a közbiztonság érdekében gyorsabb intézkedésre volna szükség.

Országos czigányzene-verseny.

A főváros irodalmi, művészeti és társadalmi köreit nagyszabású terv foglalkoztatja most. A kezdődő színházi szezon elején, szeptember hónap folyamán a Népszínház előadatja Dankó Pistának, a nemrég elhunyt kiváló magyar dalköltőnek hátrahagyott népszínművét a Czigányéletet s e posthumos darab előadása keretében országos cigányzene versenyt rendez.

Örvendetes jelenség, hogy a koz- mopolitizmussal annyiszor megvádolt főváros talajából nő ki ez a szép eszme, amely a magyar dalnak és zenének művészi színvonalra való emelését czélozza.

Budapest kiváltkép az utóbbi években valóságos kultuszt űzött az idegen szellemi nagyságok, idegen nemzetek művészi termékeiből. Irodalomban, művészetben szinte epidemikusan dühöngött az idegen szellemi termékek kultusza. Tisztelet, becsület minden művészetnek, nem akarjuk mi az idegen művészet bojkottját hirdetni. Csak elvakult és szükvelejü sovinizmus mondhatna ki ilyet elvül, de viszont szánalmas kiskorúságunkról tennénk tanúságot, ha minden föltétel nélkül, saját művészeti és kulturális fejlődésünk háttérbe szorításával hódolnánk az idegen kultúrának.

Czigányainkban izzó, lobogó, mü- vészlélek rejtezik s mindaz, ami az ös- erejü művészietekből a zene szárnyán, a melódiák hanghullámain kiárad: a magyar lélek kisarjadzása. Külföldön bámulják a magyar czigányt. A művészetét csengő aranyakkal fizetik, de vájjon van-e oly aranyércz, amely ellenértéké lehetne a ránk nézve elveszett művészetnek? Kávéházak füstös levegőjében, mulatók éjszakai fénykörében él a magyar czigány, de eljutni még nem tudott a művészet tiszta palládiumára.

Ezen változtatni kell. Az őserejü tiszta művészet, amely ott nő ki a vályogkunyhók tövén és szárnyakat kap a czigányhegedü húrjain, nem maradhat topább parlagon, azt művészi értéke szerint kell becsülni és méltányolni.

Az országos czigányzene-verseny ezt a czélt szolgálja s mi szívből üdvözöljük a nemes eszmét.

° Az uj állami iskolák felülvizsgálata. Az állami uj elemi iskolák épületetei immár elkészültek s nincs egyéb hátra, mint azok felülvizsgálata és azután átadják rendeltetésüknek. A felülvizsgálat eszközlésére a város tanácsa bizottságot küldött ki, melynek tagjai Vajay Károly dr. t. főügyész , elnöklete alatt Pethő György gazdasági tanácsos, Erdélyi István főmérnök, Jéger Kálmán dr. főorvos, Tan- kóczi Gyula főkapitány, Keresztszeghy Lajos dr., Lehóczky János dr. és Antal Dániel bizottsági tagok. A felülvizsgálat idejéről az elnök fogja a bizottság tagjait értesíteni. Ezúttal megjegyezzük, hogy a tanács utasította Erdélyi István városi főmérnököt, hogy a nedves tantermek kifüttetés® iránt haladéktalanul intézkedjék. Erre vonatkozólag véleményünkyek lapunkban már előzőleg kifejezést adtunk s hogy a még nedves épületnek mesterséges utón történendő kiszárítására vonatkozó felszólalásunk nagyon is komoly alappal birt, bizonyítja a tanács intékedése, melylyel mesterséges kiszárításnak azonnali foganatosítását elrendelte.

* Épül a Bardólly palota. A törvényszéki palota bizonyos büszkeséggel uralta eddig a Rákóczi utczát s az apró házikók közül magasan kiemelkedő nagyságával és szépségével szinte éreztette, hogy — eltekintve a Deáktértől — a város valamennyi épületei között első helyen áll. A komor törvényszéki palota eme indokolt büszkesége azonban most egy kissé alább fog szállani, mert veszedelmes versenytársakat kap maga mellé. Az uj állami iskola már ott díszeleg és a szemnek sokkal kellemesebb látványt nyújt jusz- ticzia csarnokánál. A másik verseny-