Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-20 / 189. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 20. 189 szám. mindez eredmény nélkül maradt. Azt válaszolták nekik, hogy majd az uj nagyváradi gör. kath. püspök székfoglalása után s az ő segítségévei kerül megoldásra az ügy. A nagykárolyi gör. kath. magyarok óhajtása az, hogy egyházukat a munkácsi gör. kath. püspökséghez kapcsolják át, melyhez a múltban tartozott is és csak politikai okokból, talán éppen a magyarság gyengítése végett kötötték sorsát Bécsből a nagyváradi püspökséghez. A munkácsi gör. kath. püspökség tudvalevőleg ruthén görög katholikus püspökség, melyben tűrik a magyar liturgiát is s melyben Hajdú dörög s a magyar gör. kath. egyházak nagyrésze tartozik. A nagykárolyi gör. kath. hívek dr Radu Demeterben bíznak, kit még Lúgoson informáltak ügyükről. Most, hogy a püspök elfoglalta a püspöki széket, két távirat is érkezett Nagykárolyból Nagyváradra, hogy egy deputáczió óhajt tisztelegni az uj püspöknél. Választ nem kaptak a nagykárolyiak csak este, hogy tisztelgésüket szívesen látja az uj püspök, de ügyükben, mivel azt még nem tanulmányozhatta, még határozottan nem nyilatkozhatik. Erre tegnap délután telefonon szólították fel a püspöki hivatalt. Itt ismét azt a választ nyerték, hogy a püspök semmiféle egyházmegyei ügyben nem intézkedik, mig azokat nem tanulmányozza s még nem ismeri s különben is kedden, már mint tegnap, esetleg elutazik Biharfüredre. A nagykárolyiak azonban nagyon türelmetlenek voltak. Nem csuda, hiszen hosszú évtizedek óta azzal intézik el őket, hogy ügyüket tanulmányozni fogják. Kimondták, hogy ők nem várnak tovább. Tegnap délelőtt Nagyváradra érkezett a nagykárolyi küldöttség. A küldöttséget, mely tiz tagból állott, dr. Somossy Ignácz, előkelő nagykárolyi ügyvéd vezette, ki a mozgalomnak egyik legerősebb harczosa. A küldöttségnek nagyon nehezen sikerült a püspök elé jutniok, ki szikesen fogadta őket. A küldöttség szónoka dr. Somossy szép szavakban fejezte ki a nagykárolyi egyház hódolatát az uj püspök személye iránt s azt a reményét, hogy dr. Radu Demeter jóvoltából végre megoldást nyer a nagykárolyi kérdés, mely a magyarság kérdése is. Egyben kérték már Lúgosra is beküldött memorandumuk figyelembevételét s ügyük gyors elintézését, mert ők gör. katholikusok, de magyarok akarnak maradni. Dr. Radu Demeter kedvesen megköszönte e hódolatot és közvetlen, őszinte hangon nyilatkozott a kérdésről. A memorandumot nem volt ideje elolvasni s a kérdést tanulmányozni, de ezt pár hét alatt megteszi. Nem ő tőle függ minden. De amennyire ő rajta áll, azon lesz, hogy a nagykárolyiak óhajtása teljesedjék. A küldöttséget teljesen meghódította az uj püspök szives modora s őszintesége. Kijelentették, hogy azért siettek, mert olvasták a lapokban, hogy pár hétig Biharfüredre megy a püspök. Ők bíznak a püspök ismert hazafiságá- ban s csak még egyszer kérik, hogy lehetőleg hamar intézze el ügyüket. Délben a küldöttség a Zöldfa- vendéglőben ebédre gyűltek a kiküldöttek. Az ebéden a püspöki udvar nehány papja is részt vett. A nagykárolyiak meleg, lelkes hangú tósztokban éltették az uj püspököt s a reménységet, hogy az uj regime a hazafiság jegyében fog dolgozni. Délután elutazott Nagyváradról a küldöttség. Dr Radu Demeter bizonyára gyorsan, hazafiasán és bölcsen fog a régi problémában megoldást ajánlani és eszközölni. beiktatás mámorától. Kisebb csoportokba verődve, a kerek márványasztalok mellett, élénken gesztikulálva tárgyalták a rabbibeiktatás egyes nevezetesebb momentumait. Egynéhányat ellestem ; ime megörökítem. * Leginkább a beiktatást követő bankettről folyt a szó. Olyik hithűbb izraelitának még mindég mámoros volt a feje a banketten beszedett tüzes italok meny- nyiségétől és rózsaszínben látta a világot, a kasziros frájlát, a káptalanfejü Kolb urat és a Márkus Marczi fekete gérokját. Olyik meg éppen szörnyen pesszimisztikus hangulatban volt és honfiúi bánatba merülve, csöndesen kesergett el a múltán és jövendőn. Mert a banketten történt is valami, a mi kesernyés hangulatba borítja az igaz magyar érzésű honfiúi kebleket. Nagy anyagi áldozatot hozott a fiatal statusz-quó hitközség azzal, hogy Kazinczy-utczai imaházába utat tört a magyar szónak. Az igazi hazafias érzés, édesen csengő magyar nyelvünk iránt való törhetlen ragaszkodás lelkesítette a hitközség tagjait a nemes eszme megvalósításában, s uj rabbijának beiktatási ünnepére és az ezt követő bankettre meghívta a többi felekezetek fejeit is. A többi felekezetek papjai azonban nem tartották érdemesnek a zsidóval örvendezni a nemzeti haladáson és b. távollétükkel tüntettek. Ez a tüntető távolmaradás némi megütközést keltett az udvarias zsidó hitközség némely érzékenyebb tagjai között és bántotta is őket az udvariasságnak ily rideg visszautasítása. Sok szó esett róla egynémely asztalnál, de a nagy többség, a mely a fu- migálást a maga értékére tudta leszállítani, megnyugtatta az érzékenykedő törpe minoritást: — Csak hidegvér, testvéreim az Izraelben ! A dolog úgy eshetett meg, hogy a felekezeti türelmesség közé is befészkelte már magát a konkurrenczia s a tisztelendő, meg tiszteletes urak valószínűleg sanda szemmel nézik az uj rabbit, aki épp olyan apostola lesz a magyarságnak e város falai között, miként ők. Semmi rémképek, testvéreim. Szó sem lehet antiszemitizmusról, hisz a lelkész urak mind példás hazafiak, akik örülnek a magyarság térfoglalásának, — de hát tehet arról valaki, ha ők csak titkon akarnak örülni ? Na nem úgy van ? A másik asztaltól jött a felelet: — Pukkadj meg, és te is örülj — titkon. * A hatóságok fejeit is meghívta a zsidó hitközség, de hát, úgy látszik, hogy azok is — titkon örülnek. Élénken kommentálták ezt is a kerek asztalok mellett és megeredt a szó Hugón- n a y gróf főispáuról: — Szabadságon van — mentették ki egynéhányan. — Nem mentség — volt az ellenvetés. Bausznern Gruidó, a fogarasi főispán táviratilag üdvözölte a távozó rabbit, annál inkább kellett volna Hu- gonnainak üdvözölnie az uj jövevényt. Az érv hatott: — Csakugyan illett volna, — mondogatták itt is, ott is. Tehát nincs mentség. — Van — eresitette egy, aki kö- römszakadtig védte Hugonnait. — Mi az ? Mi az ? — A mi rabbinknak már van — életbiztosítása. a félrevezetett uralkodó a helyzet igazi állásáról és a kibontakozás egyedüli lehetősegéről — ennek a felirati javaslatnak benyújtása és a pártok hozzá- szólhatása végett szükségesnek találta a függetlenségi-párt, hogy sürgősen összehivassék a képviselőbáz, még pedig azon napok alatt, mig a király Budavárában tartózodik. E végből már legközelebbi időben intézkedni fog a párt a házelnökségénél, hogy e hét valamelyik napjára hívja egybe Apponyi gróf a képviselöházat. (Hieronymi nyilatkozata,) Még nincs egy hete, hogy a szatmári szabadelvüpárt állást foglalt a nemzeti követelések mellett Erről a hazafias határozatról Szatmár városnak ez idő szerinti kormánypárti képviselője: Hieronymi Károly is bizonyára tudomást szerzett, hisz az egész magyar sajtó dicsérőleg emlékezett meg a szatmári szabadelvű-párt határozatáról. Erre a határozatra a kegyelmes ur most ugyancsak megadta a csattanó választ szatmári híveinek. Hieronymi Károly — mint budapesti tudósítónk telegrafálja — tegnap este a szabadelvű pártkörben ama „hazafias“ nézetének adott kifejezést, hogy az obstfllkczióval szemben most inkább erélyesen kellene föllépni, mintsem a legcsekélyebb nemzeti engedményeket is. megadni. Hieronyminek ez a kijelentése a szabadelvű-pártnak hazafias tagjai közt valósággal megdöbbenést, sőt a régi szabadelvűek között is, a kiknek ö volt a vezére, kínos hatást keltett. Mi csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy minő visszhangra talál ez a szemérmeden ajánlkozás a szatmári szabadelvű-pártban ? Egy ma este vett távirati értesülésünk szerint, politikai körökben még mindig teljes bizonytalanságban vannak az iránt, hogy ki lesz az uj miniszterelnök. Mindinkább tartja magát a hir, hogy a válság szeptember közepéig is eltarthat. A függetlenségi képviselők ma csaknem teljes számban visszaérkeztek a fővárosba. Nagykárolyi küldöttség a nagyváradi uj gör. kath. püspöknél Szatmár, augusztus 19. (Saját tudósítónktól.) Régi és ismert mozgalom már az úgynevezett nagykárolyi mozgalom. A nagykárolyi gör. kath. egyház a nagyváradi g. kath. püspökséghez tartozik, holott a nagykárolyi görög katholikusok között alig van pár román ajkú család. A nagykárolyi görög katholikusok magyar emberek, született magyarok és teljesen elmagyarosodott rutének. Van több ilyen egyház — a nagyváradi gör. kath. egyházmegyében. Ezek a magyar gör. katholikusok régi és nehéz küzdelmet folytatnak a maguk magyarságáért. A nagyváradi gör. kath. egyházban a románság dirigál, sőt egy-egy időben határozottan a románositás volt feltétlen elve. Nemrégiben is román papot küldtek Nagykárolyba, akit a felháborodott hívek be se akartak bocsátani a parókiába. A derék nagykárolyiak azóta deputációban jártak Laurán püspöki helynöknél, a kormánynál. Már előbb résztvettek a magyar liturgia érdekében Rómába zarándokolt magyar küldöttségben. A parlamenthez is kérvényeztek. Röpiratokat adtak ki. Megmozdult mellettük az egész sajtó. De SZATMÁRI ÉLET. GLOSSZÁK A RABBIBEIKTATÁSHOZ. A statusz-quó izr. hitközség tagjai ma délután, rendes ebédutáni tanyájukon, a „Pannónia“ kávéházban nem igen forgatták a „blattot.“ Kevesebben alsóztak, tartliztak és piquetteztek, mert még mindig el voltak telve a tegnapi rabbiP a p Géza polgármester távolmaradása meg éppen visszatetszést szült. Nagyon ingerülten folyt róla a szó: — Egy szót se a polgármesterről — vetette közbe magát valaki. Először: szabadságon van, másodszor: előző este nagy muri volt nála, tehát kimerült.... A polgármester védelmére kelt izraelitát letorkolták: — Kötelessége lett volna megjelenni a banketten. Igaz, hogy szabadságot élvez, de itthon van. Ha előző este mulatott, volt ideje egész nap aludni és fáradalmát kipihenni. — Akkor hát, vájjon mégis miért nem jött el ? — találgatták mindenfelé. — Nagyon egyszerű — adta meg a felvilágosítást egy volt Veréczy- párti izr. városatya. A polgármester ráunt a hivatalára, legközelebb nyugdíjba szándékozik menni és nincs többé szüksége — zsidó szavazatokra. Erre megint a szomszéd-asztaltól jött a felelet: —- Úgy válasszák őtet meg a de- czemberi tisztujitáson, mint a milyen igaz ez. * Hogy városunk szeretett képviselője : Hieronymi Károly sem mozgatta a fülét a zsidó hitközség meghívására, ezen vajmi kevesen Csodálkoztak. A kegyelmes ur kutyába veszi összes választóit, jó szívvel követelni sem lehet hát tőle, hogy választóinak mintegy harmadrés zét részesítse némi figyelembe. Erre nézve általános volt a vélemény, hogy a kegyelmes ur, csak hü maradt elvéhez : fütyöl a választóira. Dixi. ÚJDONSÁGOK * Lapunk legközelebbi száma, nyomdánk Szent-lstván napi munkaszünete miatt, e hó 22-én, szombaton reggel fog megjelenni. * A numkaszünet Szent István napján. A kereskedelemügyi miniszternek az általános munkaszünet betartása tárgyában kiadott legutóbbi rendelete sérelmes volt a mészárosokra és az élelmi czikk kereskedőkre, akik vasár- és ünnepnapon úgyszólván teljesen elestek az üzleti forgalomból. Azonban a közönségre nézve a legkellemetlenebb ez a rendelet, amennyiben ha előző napon élelmi szert be nem vásárol, úgy vasár- és ünnepnapon akár éhen is halhat. A rendelet élet- beléptetése után országszerte felszólaltak a munkaszünet szabályzata ellen, minek folytán a miniszter tegnap sürgősen értesitette a törvényhatóságokat, hogy az élelmiszer kereskedők, mészárosok, hentesek stb vasár- és ünnepnapon déli 12 óráig nyitva tarthatják üzleteiket. A pótló rendelet már ma, szent István napján is érvényben van. * A villamos vasút váróhelyiségei. Megálló helyei csak volnának a villamos vasútnak, de mert a villamos vasút ritkán közlekedik, a közönségnek nem igen van kedve az utczán ácsorogni, mig a csillingelő villamos üres kocsija feltűnik a láthatáron, azért vagy gyalog indul a tervbe vett útnak, vagy pedig — ha sürgős a dolga — kocsin robog czélja felé, de a villamost semmi esetre sem várja be. Különösen szélben, viharban, esőben, hidegben, fagyban nincs kedve ott őr- jöngeni az utczán. Mert hát nincs fedél, ahol nyugodtan bevárhatná a villanyost. A város tanácsa már több Ízben felhívta a vasút igazgatóságát, hogy a megállóhelyeknél váróhelyiségek létesítéséről gondoskodjék. Az igazgatóság most arról értesíti a várost, hogy a váróhelyiségeket okvetlen felépiti, de csak akkor, amikor a mostani villamos vasutat motorkocsikkal helye- tesiti. Azt azonban elfelejtette a vasút igazgatósága megírni, hogy a motorkocsikkal mikor szándékoznak az üzemet megkezdeni? * A legújabb sütet. Múlt számunk egyikében tréfás krokit irtunk egy furfangos ügynöknek furfangos csalafintaságáról, amelylyel ráczáfolt az évezredes közmondásra, hogy nem lehet az embernek annyi esze, mint a káptalannak. A közlést másnap hírlapi nyilatkozatban erősítette meg maga az ügynök, csak annyit tett hozzá, hogy a dolog már régebben történt. A „Heti
