Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-07 / 179. szám

Szatmár, 1903. augusztus 7. Péntek. Második évfolyam 179. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivétel^vel.V yv Hirdetéseket méltányos, szabott \rba^ és egyezség szerint fel\éd& ,a kiadóhivatal, KazinczyHíöí'i Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URA Y GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Héderváry Ischlben. Szatmár, aug. 6. A parlamenti bizottság műkö­dése annyira lefoglalta a közvéle­ményt, hogy a politikai válságos helyzet kérdése egészen háttérbe szorult és csak itt-ott szinte mellé­kesnek látszó mozzanatban és el- lenőrizhetlen hírekben nyilvánul a köztudat, hogy a kormánynak változnia kell, hogy közviszonya­ink megjavuljanak és helyreálljon a parlamenti béke. Napok óta rebesgetik, hogy gróf Tisza Istvánt titkon ismét lschlbe hívták és megint csak vele fognak kísérletet tenni a nemzeti irány erőszakos elfojtására; majd meg azt, hogy Széli Kálmán járt a sürii sötét éj leple alatt a király­nál, aki megint Széli szelíd kezére akarja bizni a kibontakozást. Azután jönnek híradások, hogy a kormánypártban ilyen meg olyan csoportok alakulnak, melyek ezt, vagy azt az államférfiut, de csakis azt akarják támogatni. így volna Dániel Ernő körül és mögött egy csoport, mely csak Wekerlére, Szentiványi körül és mögött egy csoport, mely Apponyira, a kaszi­nóban egy csoport, mely csak And- rássy Gyulára, Hieronymi körül és mögött egy csoport, mely csak Csáky Albinra esküszik. Mindez nem jelent sokat. Azok a titkos meghívások egyszerűen nem igazak. A csoportok pedig nem újak és megvannak mindig, ha kormányválságnak csak előszele ér­kezik. A tiszta helyzet az, hogy Kimen megbukott minden­képen, miután az az alap, melyen kormányalakítására vállalkozott a Kossuth-párt leszerelése be nem vált és a híres Ígéretet a vesztege­tési politika semmivé tette. Ha a király meg unja a várako­zást, gróf Kkuen végezetül természe­tesen be fogja jelenteni, hogy az ere­deti talaj kisiklott a lába alól és hogy ezekután kénytelen lemonda­ni. Nincs kétség, hogy a lemondást azonnal elfogadják, mert a király a szó nemes értelmében az első ga­vallér és ezenfelül békére és ka­tonára van szükség és ezeket Khuen többé nem tudja megszerezni sem erőszak, sem alku árán. Addig azonban, mig Khuen akár önként, akár felszólításra le nem mond, a király sem titkon, sem nyiltan nem hallgat meg más politikusokat. A király régi alkot­mányos gyakorlata, hogy csakis a kormány lemondásának bejelentése utján h illgatja meg az irányt adó politikusokat a további teendők iránt. Beletelhetik még egy hét is, mig cényleges lemondásra kerül a sor. A végeredmény azonban alig két­séges. Khuen-Héderváry távozása nemcsak az ő letörését és az erőszak politikájának felsülését, hanem a teljes békét is fogja jelenteni. Tisza és Khuen kudarcza, de Ausztria gyengesége és ziláltsága kizárnak minden erőszakot, minden törvénytelenséget, sőt megteremtet­ték az ellenzék teljes egységét, mi­ben megvan a nemzeti irány dia­dalának határozott biztositéka. Azok a férfiak, a kiket a korona raeg fog hivni — bármilyen csoportból valók legyenek — egy értelemmel el fogják mondani, hogy a nemzeti engedmények ideje elérkezett, hogy csak olyan férfiú lehet ezután kor­mányelnök, kinek személye biztosí­ték Isten és világ előtt, hogy visz- szatér Magyaror-zágon a társadal­mi tisztesség és tért foglal a nemzeti irány. És mi ma is ab­ban a hiszemben vagyunk, hogy ez a férfiú — miután sajátos közjogi viszonyainknál fogva az ellenzék soraiból nem terülhet ki — nem lehet más, mint gróf Apponyi Al­bert, a kinek kabinetjében bizo­nyára az összes népszerű és intakt elemek kapnának helyet: Wekerle Sándor minden bizonynyal, épen úgy mint Apponyinak jutna hely egy esetleges Wekerle-kabinetben is. Szatmár, auguszus 6 Kliuen-Héderváry tervei. Egy bécsi kőnyomatos, mely sokat és min­dig ellenszenves formában foglalkozik Magyarországgal legújabban azzal a czimmel: „Gróf Khuen környezetéből“, a következő dolgokat közli: Gróf Khuen igen jókedvű és nem is gondol a lemondásra. Még Tomasics borváth miniszter lemondá­sát sem akarja elfogadni. A jövőre vo­natkozó kérdésekre csak kitérő vála­szokat ad. Tizediké után talán egy-kót ülést be fog még várni és ha az ob- strukczió akkor sem szerel még le, fel fogja oszlatni az országgyűlést. Gróf Khuen erre az eshetőségre eredetileg nem gondolt, de az ellenzék végtelen bosszantásai és botrányai érlelték meg benne utólag ezt a tervet. A minisz­terelnök kész a parlament feloszlatását deczemberben megismételni, ha a szeptemberi választások nem sikerül­nének. Nem könnyű eldönteni, hogy ezek a tervek megfelelnek-e a valóság­nak, vagy az „uram és parancsolom“ által csak az ellenzék megijesztésére bocsátatnak e világgá. Mondják, hogy Szapáry László csak ambiczióból és stréberkedésböl, a miniszterelnök tudta nélkül űzte kísérleteit, de ezt minden­esetre nagy könnyelműséggel és na­gyon ügyetlenül tette. Pap Zoltánt na­gyon könnyen el lehetett volna hall­gattatni, mindazok nélkül az ostobasá­gok nélkül, melyeket elkövettek és amelyekért gróf Szapáry politikai ha­lála elég büntetés. De naivitás ennyire felháborodni, mintha Magyarországon soha senkit meg nem vesztegettek volna, holott a régebben megvesztege­tett emberek most csak hallgattak. Mindenki tudja, hogy a valutaszabá­lyozás és a polgári házasság sok csi­nos megvesztegetési összegecskét nyelt el, anélkül, hogy Polónyi és társai ak­kor ezért lármát csaptak volna. Tehát nem a megvesztegetés hallatlan, ha­nem a műkedvelő, könnyelmű mód, melvlyel eljártak. Ha tehát Khuen két- három héten belül lemond, ezt nem a vesztegetés, hanem amiatt kell majd tennie, mert nem tud úrrá lenni a helyzet felett.“ Saját tudósítónk távirata. Budapest, aug. 6. A /^vesztegetések ügyében kikül­dött parlamenti bizottság ma folytatta ülését. A mai ülésen Rohonyi Gyula elnökölt. Az első tanú, akit kihallgatnak, Deák Jenő. (Deák Jenő tiltakozása.) Deák Jenő a hozzá intézett kér­désekre előadja, hogy semmiféle olyan dologban, amely Andrássy Gyula gróf­fal volna kapcsolatban, részt nem vett, minek folytán tiltakozik Andrássy Gyula gróf által tegnap tett ama kijelentése ellen, hogy névtelen látogatója szóló­hoz hasonlít. Soha sem tett Andrássy grófnál látogatást. Csakis Dienessel érintkezett és erről első Ízben tett val­lomásában mindent elmondott. Többet most sem mondhat. Polónyi Géza kérdi tanútól, hogy említette előtte Dienes, hogy Szapáry es Bánffy grófok kötelezték magukat a családjáról gondoskodni ? Deák Jenő : Ilyen kijelentést Dienes előttem nem tett. Egyikről sem állította, hogy a családjáról gondos­kodni fognak. (Dienes váltói.) A következő tanú, Újhelyi Zsig- mond rendőrfogalmazó, aki a Dienes váltóhamisitásaiban a vizsgálatot vezeti. Újhelyi Zsigmond rendőrfogal­mazó töviről-hegyire elmondja a Die- nes-féle váltók lefoglalásának történe­tét. A vesztegetési ügyről nem tud semmit. Szükségesnek tartja megje­gyezni — úgymond — hogy a lefog­lalt váltókon több hamisított aláírás volt. A hamisításokat Dienes követte el. (A szoczialisták zálogczédulái.) Szapáry Pál gróf a szoczialisták két forinton aluli zálogtárgyainak ki­váltásáról szolgál felvilágosítással a bizottságnak. Kijelenti, hogy a szoczia listák zálogtárgyainak a kiváltásának eszméjét körül-belől egy óv előtt, ő — Szapári Pál gróf — pendítette meg. Ez az eszme tehát nem bátyjától, Lászlótól ered. Ebben a dologban an­nak idején Széli Kálmánnak memo­randumot is nyújtott át; ez a dolog tehát egyáltalán nem áll összefüggés­ben a mostani ügygyei. A bátyja bal­lépésében egyébként semmi része nin­csen; sorok-ujfalusi birtokán értesült az egész dologról (Ritter nem felel.) Ritter Imre rendülntlenül meg - marad konok elhatározása mellett, hogy a bizottság egyes részletkérdéseire meg­tagadja a felvilágosítást. A bizottság ugyanis szükségesnek találta Ritter Imrét bizonyos kérdésekre ismét ki­hallgatni, de a „ritter“ hallgat. Min­den egyes hozzája intézett kérdésre csak ez az egy felelete volt: — Nem tudom. Ritter ur, úgy látszik nagyon so­kat tud, s ezért nem mer a legártat­lanabb kérdésre sem felelni, nehogy elszólja magát. A bizottság, miután látta, hogy nem boldogulhat vele, nem sokáig fag­gatta és elbocsátotta. A „lázas, ember. Reinmann Gyula tanú vallo­mása következett most. Ez ez em­ber, aki Szapáry Pál gróf titkára, egy közgazdasági lap szerkesztője előtt szólta el magát, s ezért idéz­tetett a bizottság elé. Vallomása — noha nem mondott semmit — mégis igen érdekes, főleg pedig gyanús. Mindent visszaszitt, termé­szetesen, s mikor sarokbaszoritották, nem mondhatott egyebet, mint azt, hogy „akkor nagyon lázas volt,“ s ilyenkor sok mindent mond az ember. Reinmann Gyula, Szapáry Pál gróf titkára az elnök kérdéseire fe­lel az általános kérdésekre, majd kijelenti, hogy az esetről csak az újságokból értesült; nem tud róla semmit. Máray Lajos egy közgazdasá­gi lap szerkesztője ezzel szemben kijelenti, hogy a múlt hó 29-én, a képviselőházban beszélgetett Rein- mannal, aki akkor azt mondta ne­ki, hogy ő tudja, miszerint Szapá- rynak nem volt semmi része a vesz­tegetésben és hogy Szapáry teljesen ártatlan. Az egész dolog Héderváry tudtával történt, aki fel akarja osz­latni a Házat és e czélból négy millió korona áll rendelkezésére. Máray és Reinmann ellen­tétes vallomásai folytán, a bizottság elhatározta a két tanú szembesíté­sét. A szembesítésnél Máray Lajos ismétli a mit mondott. Reinmann Gyula tagadja, s megmarad a mellett, hogy Máray vallomása valótlan. Majd a kereszt­kérdések zavarba hozták, s azt mondja, hogy félreértés lehet a dologban, Az nap nagyon lázas volt, tehát nem emlékszik egész bizonyosan, ho£y akkor mit mon­dott, de határozottan állitja, hogy olyanokat, a miket Máray állít, nem mondhatott. (Dienes útlevele.) Szabó Dénes belügyminiszteri osztálytanácsost, az útlevél osztály fő­nökét, a Dienes állítólagos útlevelére nézve hallgatta ki a bizottság. Tanú határozottan kijelenti, hogy Dienes nem kapott útlevelet. Az ülés késő este folyik. Aparlamenti bizottság ülése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom