Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-04 / 150. szám
Szatmár, 1903. julius 4. Szombat. Második évfolyam 150. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 ko/.. Vidékre postán küldtré :■" Egész évre . . 16.kor. Fél évre . ... 8 kor; , Negyedévre , . 4 kór.v Egy hóra , , 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. ró**titi»d e t é s e k /10;swSg,^8.*'fiií&r.k minden ^/yv'^ováÖbi ’szó 3' fillér / Nyilt{ér fora 30- tillér. . \^Klad0hiyaj;ai: Kázinczy-utcíA Szám. Telefon lOfc. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BAl^THA KÁLMÁN Felelős szerkesztő : , - •> s H A R S Á N Y I S -Á N D- O' R Szakadás. Szatmár, julius 3. A függetlenségi pártban szakadás van. Szakadás volt a szabaű- elvüpártban is, de ettől nem fájt sem a mi fejünk, sem a nemzeté. A szabadelvüpárt válsága nem az ellentétes elvek küzdelme volt, hanem az ellentétes érdekeké Apróbb és nagyobb intrikák idézték elő a párt bomlását és apró és nagy intrikák drótozták azt újból össze. Amint Széli Kálmán lemondott, megindult a nagy marakodás a miniszteri tárczákra. Állatseregletben, ahol két-há- rom fenevad van egy ketreczbe zárva, látni hasonlót, mikor etetők hozzák kézi tai'gonczáikon a csontot és véres húst. A nagy szabadelvüpárt azonban hamar Összebarátkozott. Az ó-szabadelvüek Hieronymi Károly elnöklete alatt ugyan nagyban fenekedtek, hogy ők az intran- zigens, tehát a semmivel és senkivel meg nem alkuvó szabadelvüsé- get képviselik, — a nemzeti pártiak pedig váltig vicsorgatták a fogukat, hogy ők az ó-szabadelvüek- kel egy pártban nem maradnak De azért, mint a két Operette generalis Bombardos és Patakéz, hamar összeölelkeztek, bár egymás háta mögött ökölbe szorították a kezöket. Az ó-szabadelvüek egyszerre fölfedezték, amit eddig senkisem tudott, még maga az uj miniszterelnök sem, hogy Khuen-Héderváry a világon a legliberalisabb ember Es akik nem alkusznak, ira egyszeriben megalkudtak a helyzettel, és bár egyetlen miniszteri tár- czát sem tudtak megkaparintani, bennmaradtak a pártban, annak a dob-utczai szatócsnak az elvén, hogy legalább pukkadjon meg a szomszéd és ne kaparinthasson miniszteri tárczát a nemzetipárti frakczió sem. Mi több, Hieronymi Károly, értsétek meg jól, a nagy szabadelvű Hieronymi beállott ma üdvözlő szónoknak és dicsőítette az uj miniszterelnököt. így kéregetnek utczasarkon a koldusok és elmondják az arrajáró tekintetes urat méltóságos és kegyelmes urnák, hogy megkapják a maguk egy-két fillérjét, mint a minő koldulás és megalázkodás folyik ma országos nevű embereknél, egy miniszteri tárczáért. Mikor igy elárulva látjuk a nemzetnek legdrágább jogait, akkor kétszeresen megdöbbentő az, hogy ime szakadás állott be a függetlenségi párt kebelében is. De e szakadásnak nincs személyes jellege. Ellenkezőleg a küzdőket az állítja egymással szembe, hogy kérlelhetetlenül folytassák-e a liarczot továbbra is a törvényenkivüli állapotban, vagy engedjék-e helyreál- lani a törvényes állapotokat és ezen belül folytassák a további harczot ? .. Előttünk egy dolog tisztán áll. A nemzetnek jövője és egyedüli reménye csak a függetlenségi párt lehet. Jogot, még a szabadelvüpárt is csak a függetlenségi párt segítségével tudott kivívni, mert minden jogot ki kellett csikarnunk a hatalomtól és a legkisebbet is, a melyet kaptunk, csak úgy érhettük el, ha arra hivatkoztak, hogy máskülönben nincs békesség a függetlenségi párttól. A függetlenségi pártnak meg- hasonlása, a pártot létalapjában támadja meg. Mi tudjuk a múltból és a városunkban történtek erős tanúságot nyújtanak erre, hogy a frakcziókra töredezett függetlenségi párt az egymás ellen való harcz- ban emészti föl erejét. Ennek nem szabad megtörténni. Ám az egymással szemben álló meggyőződések bármelyike engedjen is, még ha sikert sem mutathatna föl az eddig megvívott nagy küzdelem, amiről pedig nem lehet szó, — ez mind elenyésző baj volna ahhoz képest, hogy ha a párt ma részekre bomolva, elvesztené egységét és egységével erejét. Divide et impera — ez régi jelszó. Khuen-Héderváry csak azt várja, hogy a párt tördelődjék szét és egyszeribe reácsaphasson Ez pedig Magyarország jövőjének a megsemmisülése. Ez az eljárás volna az, mely- lyel a párt igazán elősegítené. Khuen-Héderváry küldetésének a sikerét. A képviselőház ülése. Budapest, julius 3. (Saját tudósítónk távirata.) A mai ülés elején Rátkay László levelét mutatták be, melyben lemond a képviselőházban viselt jegyzői tisztségéről. Rátkay a lemondást azzal indokolta, hogy ő mint az obstrukczió hive nem akarja az elnökségben a függetlenségi pártot hivatalosan képviselni. Az ellenzék a kormányelnök pro- grammja elleni vitát ma is folytatta: a szónokok mindannyian erős kritikát gyakoroltak Khuen Héderváry kétszínű politikája felett, különösen Csá- volszky Lajos beszélt igen elkeseredett hangon az uj miniszterelnök ellen és oda kivánta vissza, honnan jött — Zágrábba, a statárium városába. Csávolszky beszéde közben igen szemrehányó hangon támadta Kossuth Ferencz manifesztumát, melyről azt mondotta, hogy ezt még a bán sem tudta volna különben megszerkeszteni. A Kossulh-párt nagy többsége egy darabig csak türelemmel hallgata Csávolszky beszédét, de később, midőn a pártot arra hívta fel, hogy olyan vezért, mint Kossuth Ferencz, hogyan követhetnek, az egész függetlenségi párt nagy zajban tört ki, heves tiltakozások hangzottak fel mindenfelől, Szatmáry, Pichler, Lukács Gyula felugráltak helyeikről, majd igen éles hangon Ítélték el Csávolszky beszédét, ki a nagy zajban alig tudta befejezni szavait. Az ülés lefolyásáról részletes tudósitónk a következő: A képviselőház mai ülésén Dániel Gábor elnökölt. Elnök bemutatja Rátkay lemondó levelét a képviselőházban viselt jegyzői állásáról. A Ház a lemondást tudomásul veszi és ennek betöltése iránt intézkedik. Babó Mihály Kossuth-párti képviselő azon óhajának ad kifejezést, hogy a kormány és korona mielőbb TARCZA. A kigyókirály. — A „Szatmári Hírlap" tárczája. — Irta: Revicky Irma. Romokban hever, a sürü bozóttól nyoma is alig látszik annak a régi lovagvárnak, a melynek aljában még most is ott tükrözik a két tó; az egyiket az „alsó tó“-nak, a másikat a „felső tó“-nak nevezték el. A népmonda szerint a felső tóban egy kigyókirály tanyázott. A mely mindig délnek idején a tó kristály tükrében megfürdött. De mielőtt ezt meg- cselekedte volna, fényes, aranykoronáját mindenkor levette a fejéről és óvatosan letette egy partra terített fehér kendőre. És vigyázva őrizte aztán. A legcsekélyebb nesz hallattára, a mely gyanúsnak tűnt fel, nyilsebesen kiszökkent a hullámokból felvéve csillogó koronáját és elrejtőzött a tó környékén. De akkor jaj volt annak, a ki ilyenkor a haragos kigyókirály közelébe került. Nem egy ember nézte messziről a szokatlan látványt, de közelébe senki sem merészelt menni. Habár mindenki arra vágyott, hogy a kis ragyogó korona hatalmába kerüljön. Nos, de senki sem merte megkísérlem, hogy ellopja, habár érdemes lett volna megtenni. Mert a monda szerint, a mely a nép ajkán élt, a ki a korona birtokában van, annak minden sikei’ül és minden legtitkosabb óhaja is teljesedésbe megy. A vagyon — bár mennyit is költ az ember — sohse apad, sőt mindig gyarapszik. A betegség, nyavalyanem fog az emberen és semmi baj sem éri a ragyogó kis korona tulajdonosát. A mese szerint már már sikerült egy-egynek a korona birtokába jutni. De csakis úgy, ha ezt láthatatlanul lopta el és mielőtt a kigyókirály észrevett volna valamit, egy fehér lóra felugrott és villámsebesen a koronával elvágtatott. Mert hát rémitő gyorsasággal mozog a kigyókirály. És az utóiért lovast borzasztó halál várja. Gönczöl Sándor füleihez is eljutott a monda hire a kigyókirályról és elmélkedett fölötte . . . Ép Szent-György-napján múlt két éve, hogy Sándor mint vándorlegény jött Alsótóra. Vidám modorával, csinos külsejével, példás magaviseletével egy szücsmester kegyeibe annyira behízelegte magát, hogy az a mesterségébe felfogadta. És még mielőtt az esthajnal bekukucskált volna az ablakán — a szivének kamarácskájába már is egy szőke, bodros fejecske lopódzott be. Az idegen szűcs legény a boldogság tengerében úszott. Mert Boriska, a mester leánya, viszonozta érzelmeit. Csak négyszer változtatta alakját a hold koronája, de mielőtt még ötödször megcselekedte volna, Sándor csinos barna feje már is a szép szőke fejecskével az egész életre egyesült. De ép úgy mint a szürke felhő fátyol ráborulhat a verőfényes tiszta kék égboltozatra és annak ragyogó színét elhomályosítja ; ép úgy a női kedély is, egy szeszélytől hirtelen elborul és köny- fátyol homályositja el a „szép szemek“ ragyogó egét . . . A jó Sándor a felesége szeszélyével felvette a harczot és daczolt vele. A szerencse épp oly törékeny, mint az üveg. A házas élet boldogsága is romba dőlt. Sándornak a szive vérzett. Boldog álmai elenyésztek. Most midőn a kigyókirály koronájáról keringő mesét hallotta, szemei előtt lebegett az elveszett boldogság ragyogó képe. Oly élesen intett feléje a házas élet varázsteljes békéje! Hisz ő neki is van egy varázslova és egy ilyen tetthez elegendő bátorsága is. Legyőzhetetlen hatalom kergeté ki a tóhoz; Sándor egy kis fehér kendőt terített arra a helyre a hová a kigyókirály a koronáját leszokta volt tenni és a távolból folyton kémlelte a történteket. Hogy a kígyót arra megszoktassa, többször is a tó közelében, délnek ide jón legeltette a fehér lovát. És nem is látszott törődni a kis arany koronával. — Az égbolton a nap a delelő ponton állt és forrón tűzött Sándor fe jére, a ki ma ideges izgalmában a fehér kendőt ismét a tőidre terítette ki. Nemsokára megjelen a kigyókirály, le- ráza a koronát és fürgén a vizbe dobva magát mélyen alá merült. Sándor ekkor magához ragadta a kis csodakoronát és felpattanva fehér lovára, mint a vihar, oly sebesen iramodott hazafelé. Csak egyszer pillantott vissza, hátrafelé és látta, miként a dühös kigyókirály a levegőbe röppen. Egyebet semmit sem látott. — Boris asszony az aranyos kis felesége az ablaknál állott és barátságosan integetett feléje, fehér, formás kis kezével. Mert a kis aranykorona ime szivében a szunyadozó szerelmet uj lángra lobbantotta. — Sándor fáradt lovát az istállóba vetette és a jászolhoz kötötte. Azután a ló hátát megveregetve mondá : Kedves lovacskám, te ma nagy szolgálatot tettél nekem, de hálás leszek érte, ezentúl jó dolgod lesz nílam!“ — Egy velőtrázó sikoj következett. A kigyókirály a lónak a farkában volt elrejtőzve. A szerencsétlen embert megölte és koronájával eltűnt. A szőke menyecske majdnem kisírta gyönyörűséges búzavirág kékszemét. Ugyancsak megsiratta a szegény urát, a kit most már szeretett. No, de a szótárban is meg van : „Hogy a sírban, sötét sírban Késő lesz már szeretni . . .“ A kigyókirályt e szomorú történet óta nem látták többé az emberek. Eltűnt ő is — örökre.