Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-01 / 174. szám
3 174 szám. Szatmár, szombat kel, melyek területe ragályos állat- betegségekkel meg vannak fertőzve. Ez idő szerint Mikola, Hirip, Kak, Kak- Szent-Márton és Pál falva községekben grasszál az állatbetegség, a mi annyit jelent, hogy Szatmáron teljes lehetetlenség az állatvásárokat még a közel jövőben is megtartartani. Nagyfontossága érdeke a közönségnek, hogy az állatvásárok mihamarabb megtarthatók legyenek, mert ha az állapot még sokáig igy tartana, úgy a mészárosok és hentesek a közel jövőben már nem lennének képesek a husfo- gyasztó közönséget kielégíteni. Tan- kóczi Gyula rendőrfőkapitány változtatni akar ez absurd állapoton és tegnap azt az előterjesztést tette a tanácsnak, hogy a város sürgősen Írjon fel a miniszterhez az állatvásárok engedélyezése tárgyában. Természetesen, az említett községek az állatvásárról kizárandók lennének. Teljesen méltányoljuk a rendőrfőkapitány és a városi tanács jóakaratát és buzgalmát, de nem hisszük, hogy a feliratnak lenne valami eredménye! Az az öt község itt a szomszédságban ledönthe- tetlen akadály a kivételes engedély megadására. így hát a legjobb akarattal sem lehet megállapítani a Szatmáron tartható legközelebbi állatvásár határidejét. * A játéktér felszerelése. Bizonyára még emlékeznek olvasóink a gyermekjátéktér tárgyában a gazdasági szakbizottság által hozott határozatra, mely szerint a város felajánlotta a játéktér czéljaira a megfelelő telket, de ridegen elzárkózott az elől, hogy a játékteret a szükségesekkel felszerelje. Ez a határozat szűkkeblű és méltatlan volt Szatmár városához, a minek lapunkban kifejezést is adtunk. A város közgyűlése aztán ezt a határozatot megsemmisítette és utasította a tanácsot, hogy a játéktér felszerelése tárgyában tervet és költségvetést ter- jeszszen a közgyűlés elé. A tanács ez ügyben most utasította Pethő György gazdasági tanácsost és Erdélyi István városi főmérnököt, hogy az érdekelt intézetek igazgatóinak meghallgatásával a felszerelésre nézve 15 nap alatt készítsék el a tervet és köitségvetést és azt véleményes szakjelentésük kapcsán terjeszszék be. A tanács csak egyet kér a szakférfiaktól, hogy a költségvetéssel igyekezzenek a közpénztárt lehetőleg kímélni, a mi any- nyit jelent hogy a felszerelés minél kevesebbe kerüljön. * Három uj rendőr. A szatmári rendőr legénység száma tegnap három ujonczczal szaporodott. Tankóczi Gyula főkapitány előterjesztésére ugyanis a városi tanács Juhos Sándort, Német Józsefet és Gacsó Józsefet felvette a rendőrség kötelékébe. Az uj rendőrök 3 hónapig próba szolgálatot teljesítenek s ez idő elteltével vizsgát fognak tenni, a mikor ki fog tűnni, vájjon beválnak-e a rend felett való őrködésre. A három uj rendőr tegnap tette le a szokásos hivatalos esküt Pap Géza polgármester kezeibe * A Szatmár—Mátészalkai vasút. Lapunk egyik múlt számában meg- irtuk, hogy Gregersen G. és fia czég Pap Géza polgármesterhez levelet intézett, a melyben tudatta, hogy a Szatmár—mátészalkai vasút nyomjel - zósi munkálatait meg fogja kezdeni. Pap Géza polgármester a vasut-épitő czég kérelmére tegnap körlevelet intézett az érdekelt vidék községi elöljáróságaihoz, a mely levélben a Gre gersen czég mérnökeit, mint Szatmár város képviselőit igazolta. A körlevélben ezenkívül arra kérte a polgármester a községi elöljáróságokat, hogy a város képviselőinek az uj vasút törzs- részvényeiről szóló jegyzéket is átadhatják. A nyomjelzési munkálatok hétfőn fognak megkezdődni. * Uj rend a városnál. Szatmár város tanácsának ügyrendjében a jövő SZATMÁRI héttől kezdve változás fog beállani. A tanácsüléseket, amelyeket eddig hétfőn és pénteken tartottak, ezentúl kedden és szombaton tartják. Ugyancsak szombaton tartják meg az árvaszéki üléseket is. * ötven útlevél. Csak a napokban jelentettük, hogy a szatmári főszolgabírói hivatal egy egész sereg útlevelet küldött szét a községekbe s ma ismét egy köteg Amerikába szóló útlevél vár kézbesítésre. A tegnapi posta ugyanis egy csomó sárga fedelű füzetkéket hozott a szolgabirósághoz s a füzetekben benne van a kivándorolni szándékozó neve, születési éve és személy leírása. Az útleveleket éppen úgy kézbesítik majd, mint a többi százat és ezret, a tulajdonosuk pedig rövid idő alatt elhagyják az édes szülő földet, hogy túl a tengeren keressék meg azt, a mit idehaza nem találtak. * Uj anyakönyvvezetők a vármegyében. A belügyminiszter Szat- márvármegye területén újabban ismét három anyakönyvvezetőt nevezett ki. A komlód-tótfalusi anyakönyvi kerületbe Márton Béla, az erdödi kerületbe Millíán János, a nagyszekeresi kerületbe pedig Preczner Árpád segédjegyzőket. Az uj anyakönyvvezetők a házasság kötésekkel is meg vannak bízva. * A hőség áldozata. Néhány nap óta ismét iszonyú meleg van, a mely már-már elviselhetetlen. A hőség azonban nem csak Szatmáron, de az egész vármegyében uralkodik. A rengeteg melegségnek — írja levelezőnk — Szamos Kóród községben egy mezei munkás esett áldozatul. Köles Mihálynak hívják a szerencsétlen embert, a kit tegnap napszurás ért. Köles e mezőn vágta a rendet, a midőn egyszerre hirtelen rosszul lett és összeesett. Nem telt bele néhány perez és az élet elszállt belőle. A munkás-társak orvosért siettek be a községbe, de a segítség már későn érkezett. Az orvos megállapította, hogy a napszurás ölte meg a szegény embert, a kit a feleségén kívül több gyermeke sirat. * A szatmári kórház forgalma. A szatmári kórház igazgatósága a napokban terjesztette be Szatmár város tanácsának az elmúlt fél évről szóló jelentését, a melyből kitűnik, hogy a lefolyt hét hónap alatt a kórházban 703 beteget vettek fel és ápoltak. A legforgalmasabb hónap január és február volt, a mikor is 150-en felül volt a betegek száma. A félévi forgalom is nagyobb mint a múlt évi. Az idén ugyanis 47 beteggel több jelentkezett felvételre a kórház irodájában. * Felgyújtotta a termését. Pinkóczi Antal botpaládi lakos is azon szegényebb gazdák közé tartozik, a kiknek egy kis földecskén kívül nincsen egyebük. Pinkóczi gazda márczius óta örült a jó termésnek a melylyel a teremtő őt is megáldotta. Gyönyörködve nézett végig a dús kalászokon, a mely ez idén kétszerte annyi volt, mint tavaly. Pinkóczi gazda mindazonáltal nem volt teljesen megelégedett. Sokáig töprengett azon, vájjon miképen szaporíthatná a jövedelmét. Hosz- szas fontolgatás után sikerült módot találni, a melylyel kapzsiságát kielégíthette. Bejött Szatmárra és bebiztosította a termését. Tegnap aztán kiment a földjére és a keresztbe rakott kévéket felgyújtotta. A turpisság kiderült, mert észrevették a gyújtogatást, s Pinkóczi gazda nemhogy a búzáért pénzt látott volna, de ő maga is csendőrkézre került. Tegnap szállították be a szatmári ügyészség fogházába. * Tyúklopás nagyban. Gönczy Károly, a máv. 79. számú pályaőrnek abban telt a gyönyörűsége, hogy ko- kinkinai fajtyukokat tenyésztett. A pompás szárnyasokból húsz darabot HÍRLAP mondhatott a magáénak. Gönczy nagyon féltette a kokinkinai tyúkokat s mindig zár alatt tartotta. Nagy volt azonban tegnap reggel Gönczy meglepetése, a midőn a kokinkinai tyuk ketreczet kifosztva találta. A fajtyukokat egy ismeretlen atyafi emelte el, a kit a rendőrség nagy erélylyel nyomoz. * Különvonatok Szatmár- hegyre. Az augusztus hó 9-én megtartandó „Dónát búcsú“ alkalmából a Szatmár—erdődi vasút üzletkezelősége a rendes vonatokon kívül három külön vonatot indít Szatmárhegyre. Minthogy igen sok esetben megtörtént, hogy a a kiránduló közönség legnagyobb része az ilyen kivételes alkalmakkor is csak a rendes vonatokat veszi igénybe, az igazgatóság ez utón is értesíti a közönséget, hogy a külön vonatok a következő sorrendben fognak a Kossuth- kerti végállomásról indulni: Reggel 6 óra 4 perczkor, délelőtt 10 óra 55 perczkor és délután 3 óra 20 perczkor. A különvonatok Szatmárhegyről vissza délelőtt 9 óra 14 perczkor, délután 12 óra 37 perczkor és délután 5 óra 15 perczkor indulnak. MULATSÁGOK. (*) Humorisztikus elite estély. A Kossuth-kert kioszkja ma este hangos lesz a közönség vidám zajától. A nagy sikerrel kecsegtető humorisztikus elite estély iránt olyan rendkívüli érdeklődés mutatkozott már eddig is, hogy a fényes anyagi és erkölcsi siker feltétlenül biztosítottnak tekinthető. Az est szenzácziója Fischman Stefiké he- gedüjátéka lesz, mely minden bizonynyal frappirozni fogja a közönséget. A kisasszony hegedüjátéka mellett méltó feltűnést fog kelteni Fregoli ügyes produkeziója. A többi szám is, közöttük Szilágyi Erzsige kimagasló énekszáma, egytöl-egyig érdekesek, Előadás után táncz lesz. Belépli-dij csekély egy korona. A tiszta jövedelmet a „Szatmári zenede“ javára fordítják. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. A ,9/ií'tjí*/ Hírlap* távirati tudósítása — Budapest, julius 31. Zárlat 5 órakor. Búza 1903. augusztusra . . . 7.27—7.28 Rozs 1903. augusztusra . . . 7.19—7.50 Zab 1903. angusztusra . . , . 6.13—6.14 Tengeri 1903, augusztusra . . . 5.27—5.28 Repcze 1903. augusztusra . . . 6.13—6.14 Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény ...... 662.— Magyar hitelrészvény .......................... 732.50 Leszámit olóbank részvény .... 464.— Rima-Murányi vasmű részvény . . . 460.50 Osztrák-magyar államvasuti részvény . 669 50 Közúti vasút......................................... 606.— Városi v illamosvasút részvény . . . 301.25 Szatmárnémeti szab. kir. város hetivásár kimutatása. 1903. évi Julius hó 29 napján. Termény árak: Sorszám Termény neme kor. fi kor. fi 1 Tiszta búza 13 60 14 — 2 Kétszeres 11 43 12 — 8 Rozs 09 80 — — 4 Árpa 00 60 — — 5 Zab 09 60 10 — 6 Tengeri 13 60 14 — 7 Kása 18 40 20 — 8 Paszuly fehér 16 80 20 — 9 Szilva 36 — 40 — 10 Krumpli 2 80 3 — 11 Szalonna 140 — 150 — 1903. augusztus 1. REGÉNYCSARNOK Az életezél. 17 Irta: Charles Narrey. — Bátyám, — viszonzám, — én félévi haladékot kértem öntől . . Azóta mai napig még csak öt hó és huszon- kilencz nap múlt el. Én nem vesztegettem az időt s most eljöttem kérni, váltsa be ígéretét, mint én beváltottam adott szavamat. — Hát Ígértem ón neked valamit, ficzkó ? Valóban, nem árt a vissza- emlékeztetés. Elhomályosult a szemem, rosszat jósoltam e feleletből. — Bátyám, ön nekem Ígérte az unokahugomnak a kezét, ha egy fél ér alatt egy milliót szerzek! íme. nekem egy millió kétszázezer frankom van. Számítsa meg ön — tevém utána szilárd hangon, kivevőn a zsebemből a tömött tárczát. — Komolyan beszélsz ? — kiáltott fel Benedek bátyám elbámulva. — Hát kétkedett ön ? — Annyira, szegény fiú, hogy a te unokahugod . . . — Az én unokahugom . . , — Nem láttad jöveteledkor azt a rendetlenséget, mely a tegnapi ünnepségről tesz bizonyságot . . . — Végezze be szavait! — eseng- tem halálsápadtan. — Unokahugom ?... — Hugód tegnap ment férjhez s azóta Olaszország felé jár férjével, az én derék Duvivier Tivadar barátommal, a Duvivior testvérek, Limboury és társa- ház egyik tagjával. Szólni akartam, de a szó torkomon akadt s ajkam néma volt. Távozni akartam, de lábaim megtagadták a szolgálatot. Lesújtó tekintetet akartam vetni Benedek bátyámra, de szempilláimat sem nem tudtam fölvetni. — Ni, bizony rosszul lett! . . . János ! gyere hamar 1 — voltak az utolsó szavai, melyek fülembe csengtek. Elvesztettem eszméletemet. XII. Két hónapig élet s halál közt lebegtem. A csapás, mely oly kegyetlenül és váratlanul ért, szinte megtörte lel- kemet. Benedek bátyám, be kell ismernem, atyai gondoskodást mutatott irántam. Midőn újra visszanyertem eszméletemét, észrevettem öt ágyamnál ülve. A jó ember szinte kétségbe volt esve. Vagyonom óriássá növesztett engem az ő szemében. — És én téged tébolyultnak tartottalak, — mondá, megszorítva a kezemet. — Mily ostoba is voltam én ! Sohasem bocsátom meg magamnak ezt az ügyetlenséget 1 Beszédünk tárgya, el lehet képzelni, örökké Laura volt, meg a férj- hezmenetele s férje. Meg kell vallanom, titkos örömmel értesültem, — hja! szivünk olykor nagyon önző és gonosz — hogy Duvivier ur húsz évvel idősebb a nejénél és hogy egészsége annyira meg van roncsolva, hogy az olaszországi levegő nemcsak ajánlva volt, de múlhatatlanul szükséges lesz neki. XIII. A negyedik hónap derekán tökéletesen felüdültem. Unokahugom épp akkor irta atyjának, hogy Duvivier Tivadar ur nem lesz jobban s hogy ő Nizzát odahagyva, Nápolyba vagy Rómába fog menni. Rögtön én is megállapitottam tervemet, hogy Svájcba utazom, de tulajdonképpeni szándékom semmi más nem volt mint Olaszországba menni s meglátni végre húgomat, kit a távolban is oly tántorithatatlanul imádtam. — Hiszen bárki elmehet Olaszországba, Nápolyba vagy Rómába, —• gondolám magamban — s találkozásunk egészen természetesnek látsz- hatik. (Folyt köv.) Kiadó laptulajdonos: A „Szatmári Hírlap-kiadó r.-t.“
