Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-07-31 / 173. szám
173 szám. Szatoiár, péntek 1903. julius 81. 3 — Ez kérem szépen, a számadás — felelte a biró. A számtiszt megijedt ettől a számadástól. A számtanácsos azonban azon a nézeten volt, hogy itt alighanem minden rendben van és megma- gyaráztatta magának a dolgot. — A hány utcza, annyi bot, — folytatta a biró. Minden botra föl van Írva egy rovással, ki mennyi adót tartozik fizetni és mennyit fizetett. A hátralékokat is pontosan ki lehetett mutatni a rovásokból. A legnagyobb bot a biró botja volt és ez szolgált egyszersmind főkönyv gyanánt. Vette a nagy botot, utczáról-utczára járt vele és a maga rovásaival ellenőrizte az adófizetést. A szaktanácsos és a számtiszt meggyőződtek róla, hogy a legnagyobb rendben van minden. A pénztárvizsgálat adatai teljesen megegyeztek a rovásos írás adataival. De a kiküldöttek szintén utczáról-utczára járva meggyőződést szereztek arról is, hogy a botokra rótt adatok pontosak és hiány nélkül valók. Ez a hir nagyon is magán viseli a valószínűtlenség bélyegét, mert eltekintve a bottal való elszámolás hihetetlennek tetsző históriájától, e hirben semmiféle pozitív adat nincs arra nézve, hogy hol történt és hogy kikből állott a belügyminisztériumnak az a kiküldött bizottsága. A misztikus hírről, ha csakugyan igaz lenne, valószínűleg mi is hallottunk volna valamit. * Legújabb önkéntesi jogosultság. A belügyminiszter Szatmárvár megye közigazgatási bizottságát leirat ban arról értesítette, hogy az állami felsőbb ipariskolákat is oly intézeteknek jelenti ki, melyek az egy évi önkéntesi kedvezmény tekintetében, valamint az 1883. évi I. t. ez. szempontjából kijelölendő állásokra nézve a törvényes minősítés tekintetében a középiskolai, nevezetesen a főgimnáziumok és főreáliskolák végzettségével egyenlő ranguaknak tekinthetőn és ennélfogva a középiskolákkal egyenrangú tanintézetek közé sorolandók. * Matuzsálemi életkor. Petty énből írja levelezőnk, hogy ott a napokban halt el egy 101 éves ember. A matuzsálem korú öreget Tóth Mihálynak hívták s daczára, hogy egy évszázad nyomta a vállát, jó egészségnek örvendett. Életében alig volt beteg. Az öreg Tóth Mihály még a napokban is künn járt a mezőn, hogy a fia földjén arató munkásokat ellenőrizze, ő maga is megforgatta a kaszát, de már nem olyan könnyen, mint valaha. Halála előtt való estén el beszélgetett a családdal és a mikor aludni tért nem gondolt arra, hogy nem látja többé a napsugaras világot. Reggelre halva találták Tóth Mihályt, az öreg elaludt, örökre elszunnyadt. . . * Magyar név. Bőszek András szatmári iparos nevét belügyminiszteri engedélylyel „V ö r ö s“-re változtatta. * A láposbányai fatolvajok. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy Károlyi Lajos gróf misztótfalusi erdejében nagy falopásnak jöttek nyomára. A fatolvajlásból mintegy 1500 korona kárt szenvedett a gróf. A környékbeli csendőrség hosszasan nyomozott a tettesek után, de nem akadt nyomukra. Már már fel is hagytak a reménynyel, hogy a tolvajok kézre kerüljenek. A múlt héten Sütő Antal szatmári csendőrörsvezetőt pótszol- gálattételre rendelték ki a láposbányai őrsre. Sütő, ki az ügyben előzőleg tudomást szerzett folytatta a nyomozást, a mely eredményre is vezetatt. Tegnapelőtt éjjel ugyanis Láposbánya környékén tartott szolgálatot s észrevette, hogy több parasztember egy épületfával jól megrakott szekérrel tart a községbe. Érdeklődni kezdett a fa iránt, s a parasztok zavartan feleltek az őrsvezető kérdéseire. Ez gyanút keltett Sütőben és letartóztatta a fuvarosokat. Hosszas vallatás után bevallották, hogy ők lopják a fát a Károlyi gróftól. A SZATMÁRI tolvajok feje Vig Ferencz, a kit 8 társával együtt beszállított a csendőrség a szatmári ügyészség fogházába. * Vizet keresett a más zsebében. Mulatságos jelenet játszódott le tegnap a szatmári állomás III. osztályú váró termében. A rengeteg utas között többeknek feltűnt egy jóképű zsidó atyafi, a kinek szétgombolt kabátja alól elővillant ujjnyi vastagságú aranyláncza. Az utas nagy grandezzá- val járt-kelt a váróteremben s meglátszott rajta, hogy némileg türelmetlen. Kalács András, a szatmári rendőrség előtt nem éppen ismeretlen zsebtolvaj szintén utazó félben volt — valakinek a zsebére. A mikor észrevette az arany- lánczos izraelitát csakhamar mellette termett és alkalomra lesett, hogy a . műtétet“ végrehajtsa. A pillanat mihamar elérkezett. A médium a várakozás izgatottságában kinézett az ablakon. Kalács ekkor rögtön mellétté termett és az aranyláncz után nyúlt. Az operáczió nem sikerült, mert a ránga- tásra figyelmes lett az izraelita. Utána kapott Kalács kezének és rendőrért kiáltott. Az állomásra kirendelt rendőrkáplár elfogta a zsebtolvajt, aki tiltakozott a letartóztatás ellen. — Micsoda szemtelenség engem elfogni — kiáltotta — hiszen nem loptam én semmit, csak vizet kerestem. A zsebmetsző kijelentésén sokat nevettek, mert senki se tudta, hogy tolvajnyelven a „vizu pénzt jelent. A rendőr, daczára, hogy Kalács vizet keresett és tiltakozott, bekísérte a rendőrségre, a hol az ipse még most is bizonyára viz után szomjazik. * Egy kis fiú balesete. Köny- nyen végzetessé válható szerencsétlenség történt tegnap délután a Kisfaludi- utcza 11 számú házban Oyurkás András szatmári lakos József nevű kis fia fát hasogatott az udvaron. A nehéz foglalatosság közben a fejszével oly ügyetlenül sújtott le a fatuskóra, hogy jobb kezének kis ujját vágta el. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a mentőket, a kik csakhamar megjelenve bekötözték a szerencsétlenül járt kis fiú kezeit. Otthon ápolják. * A csavargók királya. Ez a díszes czim joggal illeti meg Fried Mihály rovott múltú csavargót, aki a szombat este megtartott razzia alkalmával került a rendőrség fogházába. Fried Mihály, aki nagyon viharos múlttal dicsekedhetik, igen érdekes alak. i Neve már több városban található meg, az örökre kitiltottak névsorában, úgy, hogy — noha csak húsz és egynéhány esztendős — eddig Szatmár a nyolezadik város, a honnan örökre kitiltották. Szombaton éjszaka, a mikor a rendőrség nyakoncsipte, nyugodtan mosolygott s elpusztíthatatlan flegmával, csak ennyit mondott: — Tudtam, hogy itt is igy járok. Kihallgatásakor olyan furfangos és szövevényes meséket mondott el kilétére nézve, hogy a rendőrség sehogy se tudott eligazodni a személy- azonosságán. Öt napig tartott, mig a rendőrség valahogy kihámozta az illetőségi helyét, s megtudta, hogy legutóbb Budapest területéről tiltották ki örökidöre — immár harmadszor. Ma érkezett meg a budapesti rendőrség sürgönye, a mely szerint Fried Mihály borsai (Máramarosmegye) illetőségű. A szatmári rendőrség, miután a viharos múltú férfiút örökre kitiltotte a város területéről, tegnap délután illetőségi helyére, Borsára tolonczoltatta. E G V L E T. — A szatmári női szabók egyesülete. Néhány hét előtt telve voltak az újságok azzal a sztrájkkal, a melyet a nagyváradi varrólányok rögtöHÍRLAP nöztek azon egyszerű oknál fogva, mert helyzetük nagyon nyomasztó volt. A rengeteg tü-öltés munkáját nem fizették meg úgy a nagyságos asszonyok, mint a hogy megérdemelték volna. A sztrájkról tudomást szerzett a „Magyarországi szabómunkások és munkásnők szakegyesülete“', a mely elhatározta, hogy a szaktársak és szaktársnők érdekeinek megvédése czéljából minden városban helyi csoportot létesít. Az anyaegylet mozgalma Szat- máron is visszhangra talált, mert a napokban a szatmári helyi csoport megalakult. A tömörülésnek a szabó és szabónök szellemi és anyagi érdekeinek megóvása a czélja. A szatmári csoportnak Oábnel Mihály az elnöke, h. elnöke Iréti József, jegyző Klein Farkas, pénztárnok Klein József. Az uj egylet legközelebb megkezdi működését. TÖRVÉNYKEZÉS. §. A délutáni álom. Pores Antal nagynyiresi mezőőrnek a többi tulajdonságai között van egy finom úri passiója, hogy ebéd után, ép úgy mint a nagyurak, szereti az alvást. Nem adja két vaklóért, ha egy-egy félórácskát elalhatik a szabad természet lágy ölén. E kellemetlennek éppen nem mondható kedvtelésnek hódolt május 3-án is. Pipára gyújtott s leheveredett a kert alján lévő pázsitra, ahol csakhamar elnyomta az álom. Az alvó Pores Antalt észrevette Lengyel Mihály rovott múltú csavargó, aki hamarosan kész volt tervével, hogy meglopja. Oda is ment Poroshoz és ügyesen „leoperálta* kabátjáról 20 korona értékű ezüst óráját és lánczát, a melylyel, mint ki jól végezte dolgát, odébb állt. Mikor Pores felébredt, rémülten vette észre, hogy nincsenek meg értéktárgyai. Feljelentésére a csendőrség kinyomozta a tettest, a kifelett ma ült törvényt a szatmári kir. törvényszék. A vádlott Lengyel Mihály beismerte tettét s tekintettel arra, hogy lopásért eddig csak négy esetben volt büntetve a kir. törvényszék csekély hat havi börtönre ítélte. Lengyel Mihály az ítéletben megnyugodott. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. A aSutmi'-i Hir lap’ távirati tudósítása — Budapest, július 30. Zárlat 5 órakor. Búza 1903. augusztusra . . . 7.20—7.21 Rozs 1903. augusztusra . . . 7.42—7.41 Zab 1903. augusztusra . . , . 6.06—6.07 Tengeri 1903, augusztusra . . . 5.25—6.26 Repcze 1903. augusztusra . . . 6.08—6.09 Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény .......................... 662.— Ma gyar hitelrészvény.......................... 732.50 Leszámit olóbank részvény .... 464.— Rima-Murányi vasmű részvény . . . 400.50 Osztrák-magyar államvasuti részvény . 669.50 Közúti vasút......................................... 606.— Városi v illamosvasút részvény . . . 301.25 Szatmárnémeti szab. kir. város hetivásár kimutatása. 1903. évi Julius hó 29 napján. Termény ärak: Sorszám Termény neme kor. fi kor. fi 1 Tiszta búza 13 60 14 — 2 Kétszeres 11 40 12 — 3 Rozs 09 80 — — 4 Árpa 09 60 — — 5 Zab 09 60 10 — 6 Tengeri 13 60 14 — 7 Kása 18 40 20 — 8 Paszuly fehér 16 80 20 — 9 Szilva 36 — 40 — 10 Krumpli 2 80 3 — 11 Szalonna H0 150 — regénycsarnok Az életezél. 16 Irta: Charles Narrey. — Én tízezer tallért nyertem ügynöki dij gyanánt pénzed forgatásánál, mi magában véve is tekintélyes ösz- szeg; azonkívül némi hírre és nagy hitelre tettem szert s ezt neked köszönhetem ; légy nyugodt, én a szerencse utján haladok. Igaza volt; mai napság ő többszörös milliomos, s jó hire, becsületessége még nagyobb, mint gazdagsága, XI, Kell-e mondanom, mily rendkívül megörültem ? Laura nemsokára enyém lesz, — gondolám ; jövőben mi sem állhat többé ellen boldogságomnak ! Még aznap elutaztam s másnap reggel Boyenneba érkeztem, eleget bosz- szankodva útközben a közlekedés lassúsága miatt. Valóban, mellesleg mondva, az orleansi régi vasútvonal szörnyen hátramaradt, ha azt összehasonlítjuk az északi pályával s Franczia- ország egyébb nagy vasúti vonalaival. Egész porosán ugrottam le a kocsiról, egyenesen nagybátyámhoz sietve. Szokásom szerint, mint a szélvész rohantam be. Egyetlen egy cseléd sem iparkodott utamat elzárni. Minden a legnagyobb rendetlenségben volt, de oly rendetlenségben, mely azt sejteté, hogy vigasság folyt, nem pedig szerencsétlenség történt. Értékes vázák és szobrok díszítették a palota oszlopos csarnokát, de a vázák és szobrok szenvedni látszottak ; vastag szőnyegek csüngöttek alá a folyosóról; de úgy látszott azokon, mintha száz évet vénültek volna egy év alatt. Lomb- és akánt-virágfüzérék látszottak mindenütt de ezek a lombok és virágok megfonnyadtak. A teremben még tömérdek gyertya égett a csillárokban és kargyertyatartókban, de már megfogyatkozva, pislogtak, mielőtt végképp kialudtak volna. Tud-e ön valami szomorúbbat, vigasztalanabbat, mint egy oly helyiséget, hol azelőtt való éjen mulatság volt? — Oh, istenem ! — kiálték föl, körülnézve, — a nagybátyám alkalmasint képviselő lett. Mily megtiszteltetés ez, családunkra nézve I S folyvást tovább haladtam az előttem ismeretlen termek bútorai közt. Több ajtót fölnyitottam, mig végre a kertbe jutottam ki. Ott hangos beszélgetés és poharak csöngése üté meg fülemet. Odább mentem s a cselédség orgiájánál termettem. Egy teljesen feketébe öltözött inas, mint valamely nagyvilági gavallér fölemelkedett s szemtelen hetykeséggel kérdezett, hogy mit akarok. — Uraddal akarok beszélni ficzkó, — mondám én. — Az lehetetlenség e pillanatban ; urammal holnapig sem lehet találkozni. — Hát nem kelt még föl urad? — Inkább azt kérdje ön, hogy lefeküdt-e már? — Ha nem feküdt le, — ví- szonzám némi boszusággal taszítva hátrább a suhanezot, — mond meg neki, hogy unokaöcscse megérkezett Párisból s rögtön szeretne vele beszélni. — Oh, tehát uraságod unokaöcscse az én uramnak ? akkor megvallom, hogy gazdám a park túlsó végében javában füstölgeti a szivarját, — szólt kegyes leereszkedéssel a szolga s újra elfoglalta a főhelyét, melyet neki átengedtek, valószínűleg azért, mert legkövetelöbb és legszemtelenebb. Pár perez múlva szemközt álltam Benedek Bátyámmal. — Teringettét fiú! — kiálltott föl — tegnap kellett volna jönnöd! (Folyt köv.) Kiadó laptulajdonos: A „Szatmári Hirlap-kiadó r.-t,“
