Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-03 / 100. szám

100 szám Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. május 3. a legjobban bánik, elképzelhető te­hát, mily bánásmódban részesülnek szegény véreink Ausztriában, ha ezredünk ott állomásozik. Pár nap előtt bécsi tudósítónk értesítése nyomán megírtuk, hogy egy Szegfű Sándor nevű aradi fia­talember, aki Becsben az arzenálban szolgálta katonai idejét, öngyilkos lett. Az első hir igy szólt, hogy Szegfű tovább maradt szabadságon, mint az engedélye szólt s a bünte­téstől való félelmében emelte a gyil­kos fogy veit maga ellen. A gyászoló családtagoktól értesülünk, hogy a hir nem felel meg ily formájában a va­lóságnak. Szegfű magyar volta miatt foly­tonos szekatúrának volt kitéve ka­pitánya és tűzmestere részéről. A folytonos zaklatás, szidalmazás végre annyira elkeserítette az önérzetes fiút, hogy a végsőre határozta el magát. Husvét után midőn visszatért Béesbe, tűzmestere rögtön azzal fo­gadta, mit hozott abból a rongyos országból s miután nem hózott neki semmit, rögtön szolgálatba dugta. Az éjjeli inspekció alatt valami csekélység fölött szóváltásba egyele- dett a tűzmesterrel, «fciért másnap kapitánya 17 nap magánzárkára Ítélte. Egyben tudatta vele, hogy káplári rangjától minden kihallgatás nélkül megfosztják. A fiatal embert ez annyira el­keserítette, hogy midőn kijött a ka­pitánytól, szobájába rohant, leakasz tóttá karabélyát s a gyomrába lőtt. A súlyosan sérültet beszállították a kórházba, egyben táviratilag értesí­tették Zimánd-Ujfalun lakó édesaty­ját, hogy fia meghalt. A kétségbe esett édes atya s az öngyilkos fivérei rögtön Becsbe utaz tak, holtnak vélt családtagjukhoz, ki azonban még élt s keservesen pana­szolta el sorsát s azt az üldöztetést, amit magyarságáért ki kellett állnia, Elbeszélte édes atyjának és fivé­rének a közel három év óta kiállott kínokat s tanukul megnevezte az ott szolgáló magyar fiukat. A kórházi szoba előtt összegyűlt magyar fiuk elkeseredetten panaszol­ták el szintén az osztrák tisztek és altisztek kegyetlen bánásmódját, kije lentve, hogy ne csodálkozzanak otthon, ha egy hét leforgása alatt mások is követik Szegfűt. Tényleg másnap ismét meglőtte magát az arzenálban egy magyar fi« s rögtön meghalt; mig Szegfű csak ne­gyednapra — midőn az orvosok már megmentést konstatáltak, szenvedett ki. Temetése szerdán volt Bécsben katonai pompával, honfitársainak őszinte részvétele mellett. A mélyen sújtott édes apa a szo­morú ügyet több országgyűlési képvi­selőnek elmondta, nemkülönben az ön­gyilkosnak lö oldalos levelét is meg­mutatta nekik s valószínű, hogy vala melyikük interpellálni is fog ez ügyben. ÚJDONSÁGOK. Strófák a kegyelmes úrról. (A kegyelmes ur elutazott.) Teg­nap előtt az összes fővárosi lapok hirt adtak róla, hogy kegyelmes képviselőnk Hieronymi Károly fontos állami külde­tésben Berlinbo utazott. Az okként fölrepitett hirkacsa azonban hamar nyársra került. A ,.Ma gyár Távirati Iroda", mely mint a kor­mánynak félhivatalosa a diszkreczió lég­körében él, ez egyszer kissé indiszkrét volt a kegyelmes ur iránt, amennyiben a hlvatalds kiküldetésnek hirót tegnap leezáíültd. Nyilván való tehát, hogy kegyelmes képviselő ur privát passióból kéjutazott el a fővárosból éppen akkor, mikor választói a tiltakozó feitrattal: oda tömegesen érkeznek föl. Hogy kesrvelmes ur azután futtában meg sem állott addig, amig a németekhez nem ért, ezt úgy gondoljuk mindenki termé­szetesnek fogja találni. * (Egy verzió a Konverzióról). Találgatják egy társaságban, hogy mi a dolga Hieronymi Károly képviselőnk­nek Berlinben. Egy városatya fején ta­lálta a szöget: — Azt tanulmányozza, miként le­het Szatmár város köleseméit mathemate- kilag a legelőnyösebben konvertálni. * (Savanyu a szőlő.) Az kétségte­len, hogy a Kegyelmes ur elutazott, de az is bizonyos, hogy nem Berlinbe uta­zott. Azon töprengnek tehát most a szat­mári kormánypárti körökben, vájjon merre kalandozik hát a kegyelmes kép­viselő ur? Pap Géza polgármester pl. szentül meg van győződve, hogy a kegyelmes ur a királyhoz ment titkos kihall­gatásra, mert miniszter lesz. Fechtel János dr. azt hiszi, hogy Rómába ment személyesen megkérni a pápát, hogy egyházi átokkal sújtsa a nemzet jogaiért küzdő ellenzéket. S igy tovább kombinálják a leg­képtelenebb dolgokat. Pedig a rejtély nagyon egyszerű. Savanyu a szőlő. Á kegyelmes urat valószínű leg a közeli képviselő választások esélyei mozdítot­ták ki Andrássy-uti villájából és bizo­nyára koriiletet szimatolni ment vala­merre — közel Bécshez. Letartóztatott kivándorlási ügynök. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy vármegyénk terüle­tén egy lelketlen kufár üzérkedik, a ki a vidék könnyen hivő lakosságát a kivándorlásra csábítja. Azóta több Ízben adtunk liirt a veszedelmes ügynök működéséről s beszámoltunk arról is, hogy naponkint hány embnr hagyta el hazáját s kiment messze, m Oezeá- non túl idegen földre, a hol az a he • tekig tartó kétes bizonytalanság után, munkát kapott, mely nagyon keser­ves kenyeret gyümölcsözött a kiván­dorlótok számára. Hiába volt eddig minden fel­szólalás, intelem, erélyes hatósági in­tézkedés, a kivándorlás, a magyar nép e veszedelmes rákfenéje, nem hogy megszűnt volna, de nap-nap mellett nagyobb mérveket ölt. És ennek a ragadós kórnak a baczilusai azok a lelketlen emberke- reskedők, kik a német hajózási vál­lalatok megfizetett alakjai. Ezek nem törődnek azzal, hogy mi vár a ten­geren túl a kivándorlók nagy sere­gére, csak a hasznot lesik, mely a kicsalt lelkek után megilleti őket. Sorra járják a községeket s csábos ajánlatokkal, fényes jövővel áltatják a jó falusiakat, kik felülnek nekik, s csak akkor veszik észre, hogy be­csapták, a mikor már késő . . . Szatmár megyében is megjelen­tek a kivándorlási ügynökök és he­tek óta űzték az embervásár bűnös mesterségét. A hatóságok éles szeme sokáig nem bírta meglátni őket, mert furfangos módszerükkel mindig ki­siklottak az igazságszolgáltatás kezei alól. Körözésüket is elrendelték a közigazgatási hatóságok, de nyo­mukra nem akadtak. A véletlen tegnap egy vesze­delmes kivándorlásra csábitó ügynö­köt juttatott a csendőrök kezébe. L$w Lipót a jeles firma, kit a hazai főszolgabírói hivatalok régóta köröz­nek. A felvidékről, hol már nem volt számára hely, áttette székhelyét Sár- kőzujlak községbe s onnét vadászga tott a falusi emberekre. Két nap előtt néhány sárközuj- laki vagyonos parasztgazdával megkö lőtte az „ügyletet“ s úgy tervezte, hogy a jövő hót elején kiszállítja őket a ten­ger partjára. Az üzlet kötés annak rendje és módja szerint megtörtént Lőw végül a paraszt emberektől na­gyobb összegű előleget kért, melyet — úgymond — a hajózási társaság majd a jegy árába fog betudni. A kivándor­lók azonban nem akartak neki 20 ko­ronánál nagyobb felpénzt adni s igy veszekedésre került a sor. Lőw erre kijelentette, hogy nem szállítja ki őket. A parasztok ezért Lőwöt feljelentették a csendőröknél, a kik letartóztatták a lélekkufárt. Bekísérték a szatmári főszolga­bírói hivatalhoz, a hol bevallotta bű­nét. A föszolgabiróság kivándorlásra való csábításért 600 korona pénz- büntetésre és két havi fogházra Ítélte el Lőw Lipótot. Büntetésének el­szenvedése után átkisérik a csaczai és egri főbiróságokboz, a melyeknek szintén régi ismerőse a jeles férfiú. Vallomása szerint a felvidék köz­ségeiből rövid két hónap alatt 800 embert csábított ki Amerikába. A sokndörök megmotozták Lövőt és igen cse nyomtatványt találtak nála, melyet elkoboztak. *A szatmári küldöttség uta­zása. A katonai javaslatok ellen az ország minden részéből még egyre érkeznek küldöttségek Bu­dapestre, hogy tiltakozó feliratot nyújtsanak be a képviselőházhoz. Szatmár város hazafias közönsége is csatlakozott ahhoz a hatalmas mozgalomhoz, a mely az újabb vér­adó ellen az egész országban meg­indult. A népgyülés hozta feliratot küldöttség viszi Budupestre. A kül­döttség ma vasárnap este a 7 órai vonattal utazik a fővárosba, hogy hétfőn reggel átnyújtsa Apponyi Albert házelnöknek tiltakozó felira­tunkat. A küldöttséghez még lehet csatlakozni. A ki tehát részt akar venni a hazafias czélu küldöttség­ben, az ma vasárnap délig jelent- kezhetik Uvay Gézánál, a függet­lenségi és 48-as párt elnökénél, ki a küldöttség élén áll. * Villamos helyett — motoros kocsi. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy a Szatmár—erdödi he­lyi érdekű vasút igazgatósága elhatá­rozta, hogy a villamos járatok helyett motoros kocsikat hoz üzembe. Az igaz­gatóság azért akarja ezt az újítást be­hozni, mert a villamos vonat jelenlegi forgalma nem elegendő arra, hogy az áramfogyasztás költségeit fedezze s igy a villamos vonat fenntartása nagy rá­fizetés árán lehetséges csak. A vasút igazgatóság ezen újításáról jelentést tett már Szatmár város tanácsának, mely a múlt havi közgyűlés elé ter­jesztette az ügyet. A közgyűlés felhívta az igazgatóságot, hogy az átalakítás és a motoros kocsik terveit terjessze be a városhoz. A tervek tegnap be is ér­keztek Szatmár város tanácsához. A tanács a terveket tegnap tanulmányo­zás czéljából a városi főmérnöknek adta ki. A tervek szerint a motoros kocsik minden félórában közlekedné­nek s a személyszállítás sokkal olcsóbb lenne, mint a villamos vonaton. Az ujitás folytán a vasúti indóháztól köz­vetlen összeköttetés lesz Erdődre, úgy, hogy átszállani sehol sem kell. A va­sút igazgatóság a motoros üzemet még e hó folyamán óhajtja behozni. * A gyalogjárók tisztántartása. „Spectator“ aláírással levelet hozott tegnap a posta szerkesztőségünkbe. Névtelen, vagy álnévvel aláirt levele­ket, vagy panaszokat elvből nem szok­tunk ugyan figyelembe venni, de az előttünk ismeretlen levélíró oly meg- szívlelésre méltó dolgokra hívja fel az illetékes körök figyelmét, a melyeket már mi is nem egyszer tapasztaltuk; sőt lapunkban szóvá is tettük. Arról panaszkodik ugyanis a többek közt „Spectator* ur, hogy nálunk ismeretlen fogalom az utezaseprés. A gyalogjá­rókon rendszerint szerte széjjel hever a sok szemét és senki sem törődik vele. Azaz, hogy valaki mégis törődik vele. Télen ugyanis a hó takarja el, mig nyáron az utezaseprők munkáját a szél szokta elvégezni. A szatmári benszülöttnek talán fel se tűnnek a piszkos gyalogjárók, de az idegen, aki véletlenül más városból vetődik ide és a saját passziójából tudja, hogy az utezaseprés se puszta divat, se nem nagyzási hóbort, hanem a közegészség ügy elmaradhatatlan kelléke, annak azonnal szemébe ötlik a szemetes ut- czák képe. Egvszer-kétszer hetenként feltűnnek ugyan a láthatáron az ut­ezaseprők, de ezeknek munkájában különösen két okból nincs köszönet. Először is csak a szekér-utra van gondjuk, a gyalogjárókkal mit sem törődnek, Valószinüleg csak a szekér­út söprésre tették le a „hivatalos es­küt“. De minden utezaseprés alkalmá­val az is megesik, hogy midőn a sze­metes kocsik összeszedik a rakásokba sepert szemetet, minden egyes rakás­nál - - mintha csak előírás szerint cselekednének — egy-egy kis magnak valót hagynak. A második, a mi még kellemetlenebb ebben az utczaseprós- ben az, hogy rendszerint nappal söp- rik az utczákat s a közönség ilyenkor csak nem belefull a bűzös, szennyes porba. Nem értjük miért ne lehetne ezt a munkát rendszerint éjszaka, vagy hajnalban elvégeztetni, holott az egész világon mindenütt ebben az idő­ben seprik az utczákat. Ezekről a dol­gokról panaszkodik levélben az álta­lunk ismeretlen „Spectator“ ur s mint­hogy csakugyan megszivlelésre méltó dolgok, a magunk részéről is ismétel­ten figyelmébe ajánljuk az illetékes hatóságnak s hisszük, hogy mielőbb módját ejtik, hogy a bajon segítve legyen. * Baleset a villamos telepen. A villamos telepen tegnap az esti órák­ban csaknem végzetessé vált egy mun­kásra a saját vigyázatlansága. Bodnár Gáspárnak hívják a munkást, a ki az áramfejlesztő helyiség mellett dolgo­zott. Munkája közben egy súlyos ge­rendát akart felemelni, hogy azt egy szemben lévő gépre helyezze. A ge­renda a lábára zuhant s oly súlyos sé­rüléseket szenvedett, hogy a közkór­házba kellett beszállítani. A megindí­tott vizsgálat kiderítette, hogy a bal­esetnek Bodnár maga volt az okozója, mert az előírástól eltérőleg nem vett a munkához segítséget. Állapota súlyos, de nem veszélyes. * Beszüntetett postahivatal. A szatmárrnegyei postahivatalok száma tegnap óta egygyel kevesebb lett. A nagyváradi posta és távirda hivatal Szakasz község postahivatalát május hó 1-től kezdve ideiglenesen beszün­tette. A postaügynökség körébe tartozó Alsó és Felső-Boldád, Kis-Szokond, Lophágy, Nagy-Szokond, Sándorfalu községek ideiglenesen a krasznabélteki postahivatalhoz fognak tartozni. A Szakasz község postai forgalmát pedig az erdödi posta hivatal kézbesítési ke­rületébe osatották be. * Sopron—Szatmárhoz. Dr. Tóp­ler Károly soproni polgármester meg­küldte tegnap Szatmár város tanácsá­nak Sopron szab. klr. város 1902. évről szóló jelentését. A jelentés egy vaskos füzet, mely a város ügykeretét és zárszámadását tartalmazza. A füzet függeléke felsorolja a tisztviselők fize­téseit s minthogy Sopron csak nem ugyanoly lakosságú város, mint Szat­már, érdekesnek tartjuk az ottani vá­KÉPES LEVELEZŐ LAPOK nagyban és kicsinyben. ALBUMOK is EMLÉKKÖNYVEK) nagy választékban. HönyVi(m$l(*ilfe< ft antiquariuma (Deák-tér 22. sz.) Szatmár. (Fehér-ház.) Ajánlja jól felszerelt raktárát mindennemű papír, író- és rajzszerekben, valamint üzleti könyvek- és nyomtatványokban, mérsékelt árak mellett. Irodák és intézetek a legolcsóbban felszereltetnek. Használt könyvek megvótetnek. W«isz JzsáK JÓL FELSZERELT (antiquarium a magyar és külirodalom jelesebb termékeiből. 35 Árjegyzék kívánatra bér- mentve küldetik. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom