Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-07 / 103. szám

nek, a közügyeknek pártpolitikai szem­pontból való megbirálását feltétlenül kerüli; pártpolitikai kérdésekben ki- lci a saját meggyőződését követheti. Á magunk részéről melegen üd­vözöljük az uj pártot és hiszszük — a mennyiben leendő működésével nagy hézagot van hivatva pótolni — hogy üdvös hatását a vármegyei közélet mi­előbb tapasztalni fogja. A mennyiben pedig akcziójában a sajtó támogatását is igénybe venni kívánná, mi a nemes czél érdekében, mindenkor rendelkezésére bocsátjuk e lap hasábjait, mert hiszen, mint a közélet orgánuma, mi más czélt szolgálhatnánk mi is, mint a vármegyei közigazgatásból a korrupcziónak szám­űzését, a közigazgatás ferde kinövései­nek ostorozását, pártatlanul, de min­dég igaz, bátor szókimondással. Az értekezlet lefolyásáról részle­tes tudósításunk a következő: Még nem volt 11 óra, a midőn a Károlyi-házban összegyűltek a szatmári és vidéki érdeklődök. Pontban 11 óra­kor. Böszörményi Emil dr. szólásra állott fel és úgy a maga, mint az érte­kezletet egybehívott társai nevében üd­vözölte az egybegyűlteket. Nem hitte — úgymond — hogy ily nagy érdeklő­dés mutatkozik a párt alakuló gyűlése iránt. Ez az érdeklődés fényesen bizo­nyítja a párt létjogosultságát. Majd reámutatott arra a körülményre, hogy a mozgalom nem mai keletű, s abban gyökerezik, hogy a vármegyei közigaz­gatásnak ferdeségei és kinövései van­nak. Tömörülnünk kell — úgy mond — hiszen kifejtettük felhívásunkban is a mit akarunk. Nem politikai pártot aka­runk alakítani és nem személyek ellen irányuló mozgalmat indítottunk, hanem elvekből indultunk ki, hogy a megyei közigazgatásban tapasztalható bajokat orvosoljuk. Ámde támadunk is akkor, ha személy a hibás. Ez a czélunk. Ezután igen lendületes szavakban azt fejtegette, hogy Magyarország ez­redéves alkotmányának egyik kimagasló intézménye mindenkor a megyei szer­vezet volt. Ez az autonomikus szerve­zet most lényeges változásokon ment keresztül, hogy az államiság eszméje jobban kidomborodjék. A megye hatá­rozó közeg és számos kérdésben kell megnyilatkozni az ország akarata előtt. És itt van a hiány, ezt nem érhet­jük el. Ezen segíteni kell. Végül felkérte az értekezletet, hogy elnököt válaszszon, a ki a gyű­lést vezesse. A maga részéről beren- czei Kovács Jenőt ajánlja. Az indítványt nagy tetszéssel fo­gadták az egybegyűltek. B. Kovács Jenő állott fel ezután s megköszönte az általános bizal­mat, de kijelentette, hogy az elnöki tisztséget jelenleg el nem fogadhatja, azonban mindenben szívesen részt vesz, mert ez kötelessége. Luby Géza felkérte a jolenvolta- kat, hogy a kibocsájtott aláírási íveket terjesszék be. Ferenczy Imre az elnök válasz­tást sürgette, mert a nélkül lehetetlen a gyűlést tovább folytatni. Az értekezlet ezután egyhangú lelkesedéssel Böszörményi Emilt vá­lasztotta meg elnökül, ki elfoglalta he­lyét és felkérte Teleky Géza grófot, hogy a tárgyhoz szóljon hozzá. Teleky Géza gróf kijelentette, hogy a párt senki ellen nem alakul, hanem azért, hogy a megye gyűlésen keresse meg azokat a dolgokat, me­lyekbe kötelessége beleszólni. A fel­szólalásra egy ok ösztönzi s ez az, hogy a nevét odaadta az alakításhoz. Ha odaadtam — úgymond — úgy kö­telességemnek tartom, hogy a megyei érdekek ellen irányuló harczban kitar­tással küzdjek. Több esetet sorol fel, a mely a vármegyét különféle intéz­ményektől megfosztotta, s ez csak azért történt, mert nem volt kellő ellenőrzés a közigazgatásban. (Általá­nos, lelkes éljenzés és helyeslés.) Kovács Jenő a községi ügyek szigorú ellenőrzésére hívja fel a figyel­met. Kéri, hogy az újonnan alakult párt erre nagy felügyeletet gyakorol­jon. A községek költségvetésének, zá­8 Z A T M Á R rószámadásának felülvizsgálása — úgy­mond — rendkívül szükséges, mert a múlt eléggé igazolja, hogy azokkal nem törődtek. Luby Géza inditványnyal járul az értekezlet elé. Javasolja, hogy hív­ják fel a községi elöljáróságok figyel­mét arra, hogy a kis embert a most alakult párt megvédi ügyes bajos dol­gaiban, ha bizalommal fordul hozzá. Böszörményi Emil elnök ezután halározatilag kimondta, hogy a párt a szegény nép védeltnezésére és a köz­ségi közigazgatási ügyek ellenőrzésére alakul. Majd indítványozta, hogy a párt vezetését egy végrehajtó bizottság intézze, Indítványozza egyben, hogy az értekezlet nyomban alakítsa meg a végrehajtóbizottságot, mely annak köz­benjárásával a jogsérelmeket orvosolni lesz hivatva. Az indítvány az értekezlet he­lyeslésével találkozott, mire megvá­lasztották a végrehajtóbizottság tagjait. Luby Géza olvasta fel a végrehajtó bizottság tagjainak névsorát. Az értekezlet Teleky Géza grófot, Böszörményi Emil drt., Madarassy De­zsőt, Mándy Zoltánt, Böszörményi Zsigmondot, N. Szabó Bertalant, Luby Lajost, Ferenczy Imrét, Mártha Józse­fet, Szeőke Sándort, Domahidy Vik­tort, Tóth Kálmánt, B. Kovács Jenőt, Biki Károlyt, Selyebi Ferenczet és Mándy Bertalant választotta meg egy­hangúlag a végrehajtó bizottságba. A választás után Böszörményi Emil indítványozta, hogy a párt, addig is inig szervezete elkészül, minden megyegyülés előtt Szatmáron, a Ká­rolyi ház szállodában értekezletet tartson. Az indítványt többek hozzászó­lása után azzal a módosítással fogad ták el, hogy a megye gyűlés előtt tar­tandó értekezleteket csak akkor fogják megtartani, ha a közgyűlés tárgyso­rozatát a párt tagjai ismerni fogják. A párt alakuló gyűlése az uj párt vezető férfiainak éltetésével déli 12 órakor ért véget. Riadalom a czirkuszban. A Wilson czirkusz összedült. Saját tudósitónktól. Szatmár, május 6. Alig egy hete, hogy az Árpád- utcza végén felállított Edison színház égéséről adtunk hirt, mely alkalommal mintegy háromszáz ember élete for­gott komoly veszedelemben, s tegnap este ismét nagy szerencsétlenség tör­tént a sétatéren felállított czirkuszban. A tegnapesti szerencsétlenség ki­csi hijján végzetes lett volna, s csak annak köszönhető, hogy több száz ember élete einem pusztult, hogy a közönség megőrizte hidegvérét és nyu­godtan vonult ki a vé'sz színhelyéről. A szerencsétlenség úgy történt, hogy a hirtelen kerekeden szélvész mint valami könnyű pehelvt, rázta ide oda a nehéz ponyvát, mely miatt a czirkusz közepén lévő hatalmas oszlop ingadozni kezdett. A mikor ezt a kö­zönség észre vette felszökött ülőhelyé­ről és kifelé sietett a szabadba, s a czirkuszban alig maradi néhány ember a midőn az oszlop nagy robajjal a földre dűlt. Az oszlop kidülóse folytán természetesen az egész sátor darabokra szakadt, úgy hogy a czirkusz személy­zetnek nehéz munkájába kerül mig az óriási ponyvákat ismét összevarrja. A szerencsétlenségről tudósítónk a következőket jelenti: A szatmári sétatéren levő czir­kuszban tegnap este csaknem végzetes katasztrófa történt. A czirkusz vasár­nap este kezdte meg működését egy hatalmas ponyva sátorban. A czirkusz Vilson Zsigmond igazgatása alatt áll s csupán varieté műsorral szórakoz­tatja a közönséget. A nézőtér a meg­nyitás óla minden este zsúfolásig meg­telt közönséggel, mely kéjes élvezettel I HÍR l a p nézte végig a hajmeresztő előadásokat. Eddig minden este újabb és újabb pro- dukeziók voltak s a tegnapi előadáson Miss Evelinának kellett volna fellépnie légtornászati mutatványokkal. A szerencsétlenség éppen két számmal a légtornászati produkeziók előtt történt s ha véletlenül a czirkusz föoszlopa e mutatványok alkalmával ingadozik, úgy a nehéz ponyva lezuha­nása és pózna összedülése rettenetes pusztítást vitt volna véghez a közön­ség soraiban. ügy kilencz óra után volt az idő, mikor egy japáni akrobata- kés dobá- lásokkal és ügyes lapdajátékkal gyö­nyörködtette a közönséget, mely zugó tapsokkal honorálta a produkeziókat. Egyszerre cziklonhoz hasonló vihar zúgott végig az egész városon. A czir­kusz ponyvája, mint a hajó vitorlája megfeszült s a következő pillanatban behorpadt. Egy hatalmas szélroham a főpóznához erősített ponyva kötelé­két elszakította, úgy, hogy a nehéz ponyva lefelé csúszott az oszlopon. Majd újabb és ujabh szélroham kelet­kezett, a mely a hatalmas oszlopot, majdnem derékon törte szét. Az oszlop úgy mozogott már, mint egy frissen elültetett szőlövessző. A közönség visszafojtott lélek - zcttel nézett körül s a midőn az első padsorokból felálltak az embe­rek, liogy a szabadba siessenek, min­denki felkerekedett ültéből. Az óriási zür-zavar daczáva a közönség nagy nyugalommal vonult ki a ponyva­sátorból, s az óriási tolongásban csak néhányan szenvedtek könnyebb sé­rüléseket. A közönség jórésze megmene­kült a borzasztó veszedelemtől s már csak alig néhány ember tartózkodott a czirkusz hátsó részében, a hol a zenekar volt, a midőn a hatalmas árboczszerü oszlop hátradőlt s magá­val rántotta a kerítésül szolgáló pony­vát. A bedülés alkalmával a földbe erősített karók a czirkuszban lévő embereket megsebesítették, a kiket az elősictett mentők láttak el az első segélylycl. A rendőrség a veszedelem oká­nak megállapítása czéljából vizsgá­latot indított, a mely hivatva lesz kideríteni, hogy a szerencsétlenség­ért kit terhel a felelősség? Wilson igazgatónak elég nagy kára van, melynek egy részét azonban kárpó­tolja a tegnap esti busás bevétel. ÚJDONSÁGOK. k megcsalt feleség bosszúja. Vitríoldráma a Mátyás király-utezában. A Mályás-király-utcza lakosságát tegnap délután óta szerelmi dráma tartja izgalomban. A dráma szereplője egy meg­csalt asszony, ki az ura kedvesén ir­tózatos bosszul állott, úgy annyira, hogy a szerencsétlen aligha nem be­lehal sebeibe. Vitriollal öntötte le a féltékeny asszony a férje szeretőjét, a ki mit sem sejtve haladt végig a Má- tyás-király-utczán. A borzalmas esetnek az az előz­ménye, hogy Nagy Zsigmond szatmári ácsmunkás mintegy két év előtt megis­merkedett Molnár Piroskával, egy szemrevaló leánynyal, a kivel sokáig szerelmi viszonyt folytatott. Nagy Zsigmond ráunt a bites feleségére s elhatározta, hogy el fogja hagyni. Tervét meg is valósította s tavaly az év elején Molnár Piroskával közös háztartásra lépett, a leivel több mint egv esztendeig vadházassagban. élt. Nagyné megtudta a dolgot s ül­dözte Molnár Piroskát. A leány egy ideig nem hederitett a féltékeny asz- szony támadásaira, de mikor látta, hogy élete, komoly veszedelemben fo­rog, elhatározta, hogy szakit Nagy Zsigmonddal. A hűtlen férj azonban marasztalta s a leány egyideig itt ma­radt Szatmáron, de később mégis csak elutazott Budapestre. Több hónapi távoliét után tegnap­előtt visszatért Szatmárra. Nagyné va­lahogyan tudomást szerzett Piroska hazajövetéléről. Újra feltámadt benne a féltékeny­ség ördöge. Remegett a gondotaltól, hogy férjét ismét hatalmába keríti Molnár Piroska. Ezért Kurta József- né nevű barátnőjével elhatározta, hogy csúffá teszi a férje volt szeretőjét. Az alkalom nem késeit soká: Nagyné megtudta, hogy Molnár Piros­ka délután öt óra felé a Mátyás-király utczán fog végig menni. Ezt az időt rasználta fel arra, hogy sötét tervét megvalósítsa. A Mátyáskirály-utczai temető ár­kában húzódott meg s mikor Molnár Piroska arra ment, hirtelen elöugrott. Kezében egy üveget tartott, melyben vitriol volt. Molnár Piroska gyanútlanul ha­ladt az utón, midőn Nagyné hirtelen előtte termett s az üveg tartalmát reá öntötte. A következő pillanatban vad si­koltás hallatszott. Molnár Piroska, ki­nek fejét és arczát égette össze a maró folyadék, eszméletlenül esett össze az utczán. Nagyné, midőn a szerencsétlen leányt nagy kínjaiban fetrengeni látta, kárörvendve mondta : — No most csábítsd el az uramat. A szerencsétlen leányt Dr. Wál­lón Gyula vette ápolás alá. Kimosta és bekötözte sebeit, majd a mentőkkel a közkórházba szállitották. Molnár Piroska állapota igen sú­lyos, úgy, hogy aligha felépül. De ha ez mégis sikerülni fog, akkor a vitriolnak je eit viselni fogja egész életén s be teljesül Nagyné mondása, hogy férfiakat nem csábit többé. * Böszörményi Károly arczképe. — A Kiss Gedeon szobor bizott­ságnak tegnapi ülésén szó esett Her­mán Mihály volt szatmári polgár- mester arczóképéről, de szó esett Bö­szörményi Károly mellkópéről is. így lapunk tegnapi számában tévedés foly­tán került Böszörményi Károly neve helyett Hérmán Mihály. Böszörményi Károly Szatmár város néhai polgár- mesterének arczkópót a közgyűlési terem részére megfestette e város kö­zönsége. Az arczképet, mely Gross Móricz szatmári születésű festőmővósz kitünően sikerült müve, az e havi városi közgyűlésen leplezik le. A le­leplezés alkalmával Tankóczi Gyula főkapitány tart ünnepi beszédet. * Kiss Gedeon szobra. Szatmár város néhai rendőrfőkapitányának szobor ügye rohamosan halad a meg­valósulás felé. A szobor bizottság megbízásából Pap Géza polgármester tegnap értekezett Kepecs Herman szváraljai kőfaragó mesterrel, a ki ajánlatot is tett a szoborra nézve. A kőfaragó az emléket, mert inkább csak annak nevezhető, sötét szinü andesit kőből állitaná fel. Az obeliszk szerű oszlop mintegy hat méter magas len­ne, melynek a közepe táján helyez­nék el Kiss Gedeon érczből készült relief kópét. A másik terv szerint a relief képet egy óriási méretű alak­talan szikla tömbbe foglalnák, mely impozáns nagyságával az eredetiség benyomását tenné a szemlélőre. Mind a két emlékoszlop mintegy 3000 ko­ronába kerülne. Pap Géza polgármes­ter a szobor bizottság nehány tagjá­val a napokban kimegy Szinérváral- jára, a hol megtekintik az emlék­köveket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom