Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-31 / 26. szám

Szatmér, 1903. január 31. Szombat. lik évfolyam, 26. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évi’e . . 6 kor. Negyedévre . , . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) % 'i V>’ •- • !. t-S __\ '* r,>vv ' POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-U.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 füléri Tetefcn : ÍQB. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A szegéay ember otthona. Szatmár, jan. 30. Az igazságügyi miniszter költ­ségvetési javaslatának a pénzügyi bizottságban való tárgyalása alkal­mával ismét szóba került a végre­hajtási törvénynek módosítása. Az igazságjigyh^q^sster nyilatkozott is e kérdésben ' «NTnegigórte, hogy a szükséges vpprfe$itásokat rövid időn b elül elő;' fogj^-terj esz ten i. a»* - V Enné|jjsfy;^sebb teendője nincs az igazságügytniniszteriumnak. Te­kintsünk meg egy családot, melyet balsorsa annyira juttatott, hogy nincs egyebe, mint az a néhány da­rab csekély éttékü bútora, mely reá nézve az otthonát lakhatóvá teszi. Ha ez ec ősalak valakinek, az állam­nak, vagy magánosnak adósa, ellene a végrehajtást és árverést ép úgy elrendelik és foganatosítják, mint bárki más ellen. A végrehajtási törvény az ál­lami tisztviselők fizetését ezerhatszáz korona értékig lefoglalhatatlannak jelentik ki, a magasabb fizetésből csak egy harmadot enged a hitele­zőnek ; a magántisztviselőkkel szem­ben ezer koronában szabja meg az értékhatárt a törvény a' lefoglalhat- lanság tekintetében. Hát a szegény embert, kinek nincs sem állami, sem magánhivatala, melyik paragrafus védi meg attól, hogy úgy ne ma­radjon, mint a megszedett szőlőtő, ha a hitelező ellene fordul? Pedig annak a szegény család­nak összes vagyona az a kevés bú­tor s ha azt elvesztette, elvesztette mindenét. S az ilyen embert azután mi köti ez országhoz? Nincsen csa­ládjának hova lehajtania fejét, nincs egy darabka tárgy, melyről azt mondhatná: ez az enyém, ez még engem ide köt. Tudunk állami adóvégrehajtá­sokról, mikor a szegény polgárnak a szó szoros értelmében a legutdlsó va­gyonátelárverezték s nem folyt be any- nyi, amennyi az árverési költségek fe­dezésére elegendő lett volna. Az ily ár­verésből kinek van haszna ? Az ál­lamnak nem, mert hiszen reá fizet. A szegény elárverezett pedig föl­dönfutóvá lett a miatt. Legfeljebb a hivatásos árverelők húztak belőle némi hasznot. Tudják-e azok a bölcs törvény­a l a. készitő urak, bogy mi a szegény ember otthona? Összehasonlíthatat­lanul több, mint a gazdag arisztok­ratának dúsan felszerelt palotája. Az a sziik szoba a maga rozzant ágyával és almáriumával kimondha­tatlanul több annak a szegény csa­ládnak, mint a gazdag bankárnak műkincsekkel telt huszszobás lakása. Hát nem méltó azt a szegényes otthont törvényileg megvédelmezni? Állami szempontból nem sz szerü-e a szegény embert e hazá­hoz hozzálánczolni azzal, hogy az ő csekély holmicskáját a törvény kü­lön védelem alá veszi ? Nem akarjuk e kérdés szoczi- ális jelentőségét külön taglalni, ha­nem a hazafias szempontokra muta­tunk reá, sürgetve a reformokat, legelső sorban az állam jól felfogott érdekében. POLITIKAI HÍREK. A kiegyezési lörvény. A képviselőház elé a szerdai ülés folyamán beterjesztett kiegyezési javas­latokat a következőkben ismertetjük: Négy törvényjavaslat foglalja ma­gában a kiegyezésre vonatkozó összes megállapodásokat és egyezményeket: I. Törvényjavaslat a magyar ko­rona országai és ö Felsége többi ki­rályságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szövetségről. Ehhez a törvényjavaslathoz van­nak csatolva az állatforgalomra vonat­kozó kiegészítő intézkedések, illetve a végrehajtási mód megállapítása. II. Törvényjavaslat az osztrák­magyar vámterület autonóm vámtari­fájáról. Ehhez van csatolva maga az au­tonóm vámtarifa. III. Törványjavaslat a két pénz­ügyminiszter között az üzletüket az osztrák-magyar monarchia mindkét államára kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tar­TARCZA. Kék leányszem. Olyan, mint az égnek boltja, Hogyha felhő nem fedi ; Olyan, mint a tenger síkja, Hogyha hullám nem veri. Nincs villáma, nincs örvénye, Nem zavarja bősz harag, Nincs veszélye, nincs szeszélye: Mindig egy és — hű marad. Ámon Ottó. Az emberevő. Ketten voltak ők a hősfiak. Sutba vágták a gyalut, felcsaptak színésznek s vándoruton járták az ország apró helyiségeit. Keserves élet volt biz az. Többet dideregtek, fáztak, mint a mennyit me­leg szobában tölthettek; többet éhez­tek, szomjaztak, mint a mennyit ehet­Schréter Sz. divatáru üzletében (a Bossin-féle gyógyszertár mellett) tek, ihattak. A díszlet, ruhatár, könyv­tár s a masztikszos Múzsa szolgálatá­ban minden segédeszköz betért két kis batyuba. A vállukra vetették s úgy ál­lottak tovább, ha egy-egy faluban né­hány rongyos hatosért lejátszották re- pertoirjukat. Hideg téli napon érkeztek egy­szer egy nagyobb községbe. Szinte uj élet gyönyöre éledt fel lelkűkben, mi­kor a rendezett utczákat, csinos, tiszta házakat meglátták. — No pajtás! — szólt az egyik a másikhoz — itt regrezáljuk magun­kat. ügy látszik itt gazdag népség la­kik. A helység is elég nagy. Akad öt- ven-hatvan ember néhány napig, a ki eljön az előadásainkra. A nagy korcsmában ütöttek szál­lást. Ott csináltak hordókra rakott deszkákból színpadot, asztalterítőből függönyt és czifra papirosból diszletet. Meghirdették az előadást. A kisbiró minden utczán kidoboltatta, hogy ma­gyar színész komédiások előadják a Tíz leány és egy férj sem czimü férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyf 1 iok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli ait*., vuhák dalos darabot. De bizony hiába! Este üres volt a korcsma. Még azok sem mentek el, a kik rendszerint eljártak esténként egy-két pohár kvaterkára. Kétségbeesett a két hős színész. A korcsmáros pedig dühöngött. Mi lesz a koszt és kvártély árával ? A két színész erre gondolt nagyot s meré­szet. Másnap Bank-Bán. Harmadnap Hunvadi László előadását hirdették, de egyszer sem volt publikum. A korcsmáros már kiveréssel fenyegette Thália papjait, mikor az egyik hős színésznek mentő gondolata támadt. Kidoboltatta, hogy a magyar színész komédiások este utolsó előadást tarta­nak. Színre kerül a Piros bugyolláris népszínmű. Az előadás végén pedig a színészek egy eleven embert fognak megenni. És csudák csudája, tömve volt a korcsma. Ember ember hátán szen­vedte türelmesen végig, mig a két színész ravasz furfanggal eljátszotta a Piros bugyellárist. Mikor aztán vége volt, zúgni kezdett a publikum: tozó némely más ügy iránt létrejött egyezményről. Ehhez van csatolva az egyez­mény, mely a két pénzügyminiszter közt a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII. magyar törvény- czikknek, illetve a járadékadóról szóló 189G. évi október hó 25-ikén kelt osztrák törvénynek (R. G. Bl. Nr. 220.) az osztrák-magyar monarchia másik államában kibocsátott értékpapirok ka­mataira való alkalmazása tárgyában köttetett. IV. Törvényjavaslat a gőzhajózási szállítás használata után járó adónak megszüntetéséről. Benyújtott továbbá a kereskede lemügvi miniszter egy törvényjavaslatot az 1851. évi vasúti üzletrendtartás ha­tályának további fentartásáról. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőim ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 30. A képviselőház mai ülésének ese­ménye, Hieronymi Károly, Szatmár város nagynevű képviselőjének nagy­szabású beszéde volt. Hieronymi sorra veUe a katonai javaslatok ellen az ellenzéki szónokok által eddig elmon­dott beszédeket s különösen Komjáthy Bélával polemizálva sorra czáfoita az ellenzék állításait. A nagyszabású be­szédet az ellenzék padjain is nagy figyelemmel hallgatták; a szabadelvü­— Lássuk az emberevést! Izzadt a két hős. Ennek fele sem tréfa. Ez a közönség türelmetlen. Végre aztán az egyik hős színész bízott a jó sorsban és kiállott a színpad kö­zepére. — Hát igen! Most kezdődik az emberevés ! Aki megakarja magát etetni, szíveskedjék felfáradni. Halálos verejték ütött ki a szí­nészen. Egy kovács mester rontott a színpadra. — Na a teremtését az urnák, engem egyen hát meg. A színész erre sem volt elkészülve. Sápadt, izzadt, mig végre megint mentő gondolata támadt. Odarohant a kovács­hoz, vakmerőén beleharapott a fülébe s az visítva rohant le a szinpadi’ól. A közönség megelégelte a mulat­ságot s tüntetőleg távozott. A két szí­nész pedig boldogan csörgette az apró pénzeknt s a jól sikerült díszelőadás örömére ivott nagyokat. Drusza. az előrehaladott idény miatt jóval a bevásárlási áron alul szerezhetők be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom