Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-27 / 145. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. junius 27. 1 45 szám Hiába hangoztatnak szoczializ- must, népforrongást, hasztalan vélnek látni vészes fellegek tornyosulását, sötét, zivataros idők közeledtét, a munkás elem csendes, higgadtvérü emberekből áll, nem vágyódnak jómódra, gazdagságra, a minő a lelkületűk, gondolkodásuk : oly egyenes, oly egyszerű, oly igénytelen a kívánságuk, óhajtásuk. Munkát áhítoznak, kenyeret akarnak, nem is fehéret, csak kenyér legyen, a gyomor ne korogjon, a család ne nélkülözzön, télen teljék egy kis fűtésre, egy-egy melegebb gúnyára, csizmára. Munka kell a népnek, mert dolgozni nem restel, dolgozni van ereje, van energiája és ha munkálkodik, hát van betevő falatja is. Mig munka hijján az az öserő, mely a népben bizsereg, el- satnyul, meglazul a dologtalanságban, megbomlik az izmok keménysége, az elkeseredettség a lélek épségét meg rontja, sötét gondolatok kóvályognak az agyban olyan dolgok felett töri a fejét, a miket munka közben nem forgatna agyában, a testével egyidejűleg tehát a feje is kórossá lesz, egyik munkás a másikat, ez a hármadikat és igy tovább és kialakul egy végtelenül elkesereeett, semmivel sem törődő, mindenre elszánt, még önkényességek alkalmazásától sem irtózó nép. Uj irányt fog adni a kormány beruházásaival az országban uralkodó állapotoknak. Munka lesz az ország minden részében. Az említett tervezeteken kívül még számos kulturális és humanitárius intézmény létesitése is tervbe van véve, minők elmegyógyintézetek, kórházak, gyermekszanatóriumok, tüdővészesek részére szánt üdülőhelyek, hidak, állami közutak stb. létesitése, továbbá egy csomó középület létesitése. Lesz munka elég, s ha munka lesz, megszűnik mindenfelé a nyomor, a nélkülözés, nem hangzanak majd föl elégiiletlen hangok, az emberek nem fognak kivándorlásra gondolni, lesz ki a parlagon heverő, értékes földeket művelje, sok embernek jut majd kenyérre, húsra és más élelmiszerre, minek következtében lehetővé válik, hogy a roppantul drága élelmiszerek olcsóbbak lesznek, könnyebbé téve ezáltal a megélhetést. Nagy reménynyel nézünk a közel jövő elé és Messiásként várjuk a nyomasztó viszonyok enyhülését, a mivel hazánk állandóan borongós, komor egéről a sötét fellegek elvonulnak és ránk ragyog majd újólag a tiszta, nyájas égbolt. Á mit nem lehetett eltussolni. Gondatlanság a 'Rákóczi-utczai iskola építésénél. Szatmár, junius 26. Lapunk vasárnapi számában egy rövid újdonságban jeleztük, hogy e hó 19-én, a múlt pénteken délután vétkes gondatlanságból eredő szerencsétlenség történt a Rákóczi-utczai egyemeletes állami iskola építésénél. Az épités ve zetői mindenáron azon voltak, hogy az egész dolgot eltussolják s megtettek mindent, hogy a szerencsétlenség vala mikép nyilvánosságra ne kerüljön. E czólból Vajnai Bálint benünket is megkért, hogy lapunkban a dologról ne tegyünk említést, mert olyan jelentéktelen kis baleset volt csak, a mely szót sem érdemel. Lapunk felelős szerkesztője meg is ígérte, ha tényleg olyan jelentéktelen balesetről van sző, nem teszünk róla említést. De mert másnap tudomásunkra jutott, hogy az összedőlt állvány egy kőmivest és egy napszá mos asszonyt súlyosan megsebesített, röviden megírtuk az esetet és megjegyeztük, hogy az ilyen dolgot nem szabad eltussolni. E hírünkre a „Heti Szemlé“-ben czáfolat jelent meg, még pedig a szent laptól megszokott inpertinens hangon, úgy tüntetvén fel hírünket, mintha azzal, csupa szenzácz.ió hajhászásból, a közönséget félrevezetni akartuk volna, s a reverendás szerkesztő ur jónak látta, hogy egyúttal egy kis papi oktatásban is részesítse lapunkat — nyíl ván azért, mert ö kelme valótlanságot irt. A „Heti Szemléneku a valósággal merőben ellenkező, inpertinens czá- folata után, alaposabban utána jártunk a dolognak s az eltussolni akart szerencsétlenségről megtudtuk a következőket : A szerencsétlenség e hó 19-én, pénteken délután 2 és 3 óra között történt, és pedig úgy, hogy egy állvány, a melynek egyik gerendája korhadt volt, szakadt le. A 4--5 méter magas állványon 6—8 munkás, férfi és nő dolgozott, akik közöl kelten, Ródi János kőmives és egy napszámos asszony, Fógel Ferenczné lezuhantak a földre, miközben mindketten súlyos sérülést szenvedtek. Fógel Ferencznét eszméletlen állapotban vitték be az építési irodába, Ródí János pedig később elvánszorgott Heller Gyula dr. orvoshoz, aki úgy őt, mint az asszonyt ápolás alá vette. Időközben, a nagy zajra a men tok részéről Mónus Lajos is megjelent a szerencsétlenség színhelyén, de mert az épités vezetői a dolgot el akarták tussolni, nem engedték a súlyos belső sérüléseket szenvedett Fógel Ferencz- néhez nyúlni, s azzal köldték el, hogy — nem történt semmi. Ródi János kőmives a sérülések következtében három napig feküdt betegen Csokonay-utcza 2-ik számú házban levő lakásán, a mely idő alatt Heller Gyula dr. gyógykezelte, mig Fógel Ferenczné a sérülés következtében még most is munkaképtelen és Vörösmarthy-utcza 70-ik számú házban levő lakásán fekszik. Azt, hogy Fógel Ferencznét a szerencsétlenség után eszméletlen állapotban vitték be az építési irodába, a többek közt megerősítette előttünk Désí Endre szabó segéd is. Ez a való tényállás, a mit a „Heti Szemle“ — ezek után már nem mondhatunk mást — lehazudni akart. Ezek után csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy vájjon a hatóság tudomást vett-e a dologról, s meginditotta-e a vizsgálatot, annak kiderítésére, hogy a vétkes gondatlanságból eredt szerencsétlenségért kit terhel a felelősség, avagy tényleg sikerült-e a dolgot a hatóság elél eltussolni ? Lesz reá gondunk, hogy az építkezés „czáfoló“ vezetősége ne menekül hessen oly könnyű szerrel a hatósági vizsgálat és vétkes gondatlanságának méltó megbüntetése elől. Olvasóink figyelmébe! A „Szatmári Hírlap“ mindennap a kora reggeli órákban jelenik meg és igy a budapesti lapokat vidéken egy egész nappal, Szatmáron egy fél nappal előzi meg. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz küldve Negyedévre .... 3 kor. Egy hóra ..... 1 kor. Vidékre postai küldéssel: Félévre ..........................8 kor. Ne gyedévre .... 4 kor. Kérjük az előfizetéseket ki- adóhivatalunkban (Kazinczy-utcza 6 szám) mielőbb megtenni, hogy lapunk akadálytalan kézbesítése iránt intézkedhessünk. ÚJDONSÁGOK. Magyar vezényszó. A magyar huszár a közmondás szerint az Úristen első katonája. Nyalka, formás legények, akik nem ijednek meg a maguk árnyékától. Az igaz, hogy nincs is büszkébb a magyar huszárnál. csak egy szégyen foltja van, azaz, hogy talán volt, t. i. hogy vele is csak németül beszéltek még a magyar tisztek is. Ha hitelt lehet adni a kerengő fámának, az illetékes Körök a legkomolyabban foglalkoznak a magyar kommandó életbeléptetésével egyelőre csak a huszárezredeknél, mert ott a tisztek is magyarok, mely alkalomból a közös- és honvéd huszárezredeket egyesitik oly formán, hogy az 1 — 16-ig való ez- redeket cs. és kir. X. számú magyar huszárezrednek, a 17-től 26-ig terjedőket pedig magyar királyi X. számú huszárezrednek hívnák. Már a módozatokat is beszélik, mely szerint a magyar vezénylés begyakorlására minden századhoz a hon- véd lovasságtól helyeznének egy-két tisztet és egy-egy őrmestert. Ez utón az összes huszárezredeket egyesítenék, csupán a X-ik horvát huszárezredet, mely a magyar sovinista tervnek némi akadályát képezi, hagynák ki a játékból, illetve ezt az ezredet újból uhlá- nusezreddé alakítanák át, hisz azelőtt is az volt. Az átváltoztatás nem járná nagy bajjal, mennyiben csakis a közös huszárok világoskék attila helyett sötétkéket kapnának ugyanilyen szinü mentével, melyet fekete prém szegélyezne, mig honvéd huszárokét fehér prém. A hirt, bár mily kellemes is, csak tartózkodással fogadjuk, mert hiszen köztudomású, hogy a bécsi katonai körök még a honvéd huszárokat is elszeretnó németesiteni az osztrák szellem nagyobb dicsőségére és hozzá véve még azt is, hogy a horvát bán lett csakugyan a miniszterelnök, ugyan hogyan lehetne reményt táplálni a nemzeti eszmék megvalósítására ? ! A kioktatott inas. Demeter Pál a régi időből való fiskális ember, a ki mindent szeretett e sáros golyóbison, csak egyet nem: az asszonyt. Nem is házasodott meg soha. A lakása azért külső csin tekintetében semmi kifogásolni valót nem hagyott fenn. Rendesen inast tartott, akit beoktatott, kitanitott miudenre, a söprögetés- től az ágyvetésig. sedést a nők hatáskörébe tartozó eme munkálatok teljesítésére, inasait gyakran kellett változtatni. Az uj inast természetesen először a legelemibb teendők és tndnivalók ellátására oktatta ki. Egy ilyen oktatás pedig lefolyt vala a következőképen; Demeter Pál este tizenegy órakor vetődik haza. Csenget. Gyuri kinyitja az ajtót. A következő pülanatban egy hatalmas pofon csattan el a Gyuri ábrázatán. — Tudod, miért volt ez ? kérdi az energikus gazda a meglepett inastól. — Nem 1 — Azért, te szamár, mert ha valaki csenget, akker meg kell kérdezned, hogy, ki a z ? És csak azután enged be. Értetted ? — Értettem ! — Nohát. Most kimegyek újból, az ajtót bezárod és csengetni fogok. Demeter Pál kívül kerül az ajtón, mely bezáródik mögötte. A mint ez megtörtént, a derék jogcsavaró újból csenget. — Ki az — kérdi az inas remegő hangon. — Én ! Az ajtó kinyílik, Demeter Pál belép és a Gyuri legény olyan villámgyors pofont kap a gazdájától, hogy a szeme is szikrát szór tőle. — Tudod, miért volt ez ? — Nem! — Azért, te ökör, mert ha valaki arra a kérdésedre, hogy „ki az ?,“ azt feleli, hogy „én“, akor meg kell kérdezned, hogy „ki az az én?“ És ha biztosat tudsz, csak akkor engeded be. Megértetted ? — Megértettem. — Most újból kimegyek, hadd lássám, tudod-e. Demeter Pál után becsapódik az ajtó és a kulcs kétszer ráfordál a zárra. A következő pillanatban erőteljes csengetés hallatsz.k. — Ki az ? — kérdi Gyuri bizonyos határozotsággal. — Én! — feleli a rabulisztika nagy mestere. — Ki az az én ? — kérdi Gyuri még nagyobb határozottsággal. — Demeter Pál fiskális. — Ott egye meg a fene az urat, a hol van, enfyem ugyan nőm üt harmadszor is pofon — feleli Gyuri teljes határozottsággal. Demeter Pál a házon kivül töltötte az éjszakát. Gyurinak pedig reggelre hült helyét találta. — A szamár, morfondíroz, Demeter Pál — nem akart tanulni! * Személyi hir. Báró Mertens Károly cs. és kir. altábornagy, kassai hadtestparancsnok, tegnap városunkba érkezett, hogy az itteni helyőrség felett szemlét tartsou. A hadtestparancsnok ma este utazik el városunkból. * Eltűnt földbirtokos. Nagy szenzácziót keltett ma városszerte a hír, hogy Szőke Ödön, megyeszerte ismert földbirtokos Udvariból nyomtalanul eltűnt. Szőke Ödön földbirtokos, akinek igen előkelő családi összeköttetései vannak Szatmáron is, ma, pénteken hajnali fél négy órakor eltávozott lakásáról, s otthon senkinek sem szólott távozásáról. Hozzátartozói reggel vették észre távollétét, de mi rosszat sem sejtettek, azt gondolván, hogy sürgős dolga akadt a mezőn. Csak midőn késő délután sem tért vissza, kezdett a család nyugtalankodni, s nyomban keresésére indultak. Keresése közben a Szamos partján < gy kevésbé járt helyen megtalálták czipőit és felső ruháit, a mi azt a gyanút kelti, hogy a szerencsétlen ember öngyilkossági szándékból a Szamosba vetette magát. Az esetet nyomban bejelentették a rendőrségnél, a mely a családdal együtt ebben az irányban kutat az eltűnt Minthogy azonban nem minden szolgaember mutatott valami nagy lelkeW Róth Füiöp kárlsbádi czipőrak tárát ajánljuk:a t. vevöközöaségaek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia száliocfa mellett! # Szatmár és vidéke legnagyobb GzipóTa^ápa. MprrÓTílrP7fm!r f tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri ijői és gyermek luolJCln.bZ.jijn. . n hj ^ n n valódi fradozia schewro borii lábbelik, © # #
