Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-26 / 144. szám
2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 144 szára rebeg, hogy a mindeneknek alkotója, az Úristen őrködjék a vetés felett, hárítson el minden veszedelmet, jégesőt, vihart, tikkasztó forróságot, szikkasztó szárazságot, minden bajt, mi a maggal tele hintett földnek árthatna. A magyar gazda nem hiába fordul a magyarok Istenéhez, mert remegve, félve tekint a titokzatos, ösme- retlon közel jövő felé, a junius havi Péter-Pál napja elé, a mikor elérkezett az aratás ideje. Az aratásban reménykedik, ettől függ mindene, ebben rejlik vagyona, innen kapja kenyerét, ebből tartja fenn családját. S ha rossz csillagok járnak az ég°n, ha kritikus napok surranak el a magyar föld fölött, ha felleges, zivataros, sötét idők lepik meg az országot: oda a kenyér; száz meg száz, ezer meg'ezer gazda munkája, fáradozása kárba vész; millió ember boldogulása lehetetlenné válik, a sok munkás kéz ökölbe szorul és a kárvallottak fájdalmas tehetetlenségükben, rettenetes kétségbeesésükben jaj- veszékelnek és — fenyegetnek. A magyar gazda mindene az aratás, mely ha balul üt ki, nemcsak egész családok jutnak koldus botra, nemcsak a jóravaló, dolgos, szorgalmas munkás- emberek vesztik el létfentartási forrásukat, hanem súlyos teherként nehezedik ez a körülmény magára az országra, az államra, a társadalomra, a kereskedelemre, úgyszólván minden vonalon jelentős károsodásokat okoz a rossz termés, a meddő aratás. Ezért tekintünk mindannyiszor félelemmel és rettegéssel az aratás ideje elé. A komorság elvonul homlokunkról, lelkünk felszabadul a kétségbeesés nagy súlya alól, szivünk hangosabban feldobban, lélegzetünk szabadabb, mihelyt már csak némi kilátás is van jó aratásra. Az öröm meg teljes, a hála őszinte, a mikor sikerrel, eredménynyel fejezték be az aratást. Az idei kilátások általáben jók. Voltak ugyan egyes válságosabb idők, de a jó gondviselés elhárította fejünk fölött a komolyabb, súlyosabb veszedelmeket. Reméljük, hogy normális lefolyású lesz mindenfelé az aratás, vígan fog pengeni a kasza-sarló, a szabad természet üde, tiszta levegőjét vidám dal tölti majd be és a munkás, dolgos gazdák verejtékes fáradozása sikeres, áldásos lesz. Adja a magyarok Istene, hogy a jól megérdemelt bér, a munka gyümölcse bőségesen jusson az aratóknak s az egész országban kielégittessenek a várakozások, melyeket az aratáshoz fűznek, hogy az istenadta nép munkaszeretete, dolgozási kedve, energiája és ragaszkodása a honi röghöz csorbítatlanul maradjon szivében lelkében és ne legyen kénytelen a boldogulást messze idegen országokban keresni. SZATMÁRI ÉLET. Balek fogás. I. Jelenet. Színhely: A rendőrség inspek- cziós szobája. Idő: Éjjel. Egy rejtélyes nő lélekszakadva rohan be a szobába. Ruházata aggasztóan hiányos : mezítláb van és ingben. Keble szabadon zihál, alig tud szóhoz jutni. — Jaj Istenem ; Csakhogy itt vagyok. Az inspekcziós rendőrtiszt legédesebb álmából felriadva, ijedten ugrik fel a divánról. — No mi baj ? — Jaj, uram segítsen . . . Csakhogy itt vagyok . . . ügy futottam . . (Nagyokat lélegzik) Kapkod a szavak után. — Beszéljen hát 1 — Beszélek. De elóbb hadd szedem össze magamat. (Végig néz magán.) Jaj, hogy nézek ki. Azért futottam úgy, hogy senki meg ne lásson. — Különben sötét is van, nyugtatta meg a rendőrtiszt. — Azért jöttem, hogy mentsén meg egy embertől. Egy tolakodó embertől. Képzelje : a nyakamon ül este 7 óra óta és nem akar elmenni. — Hol ül? — A lakásomon este 7 óra óta. — Ki az az ember? — Nem ismerem. — Hogy került oda ? — Bejött, köszönt és leült. — És ön fogadta ? — Fogadtam. — így? — Nem. Akkor még nem igy . . (Fülig elpirul.) — Aztán ? — Aztán szemtelen volt az az ember. Udvarolni kezdett . . . Udvarol este óta! (Szörnyülködve.) És nem akar elmenni. — Egyedül volt otthon ? — Nem, az uram is. — Hát ö mért nem dobta ki ? — Nem merte ; segítsen az Istenért, uram. Kergesse el azt az embert. A rendőrtiszt a fejét csóválja, aztán két rendőrrel megindul az asszony nyomában. Az utczasarkon találkoznak a férjjel, a ki eljött az asszony után. II. Jelenet. Színhely: Szerény polgári szoba. Rajta a vacsora maradványai. Sok boros üveg. Egy nagy csomag bonbon Az asztalnál egy jól ruházott fiatal ember ül — ingujjban. Egy kissé má moros. A rendőrtiszt megszólítja : — Tisztelt uram! Felszólítom, hogy távozzék! — Én távozzam, kérdi a vendég csodálkozva, — és miért? — Mert ön betolakodott ebbe a lakásba. Hivatlan vendégnek kivül a helye. — Hivatlan vendégnek? Engem ide meghívtak. — Kicsoda? — Barátnőm, a háziasszony. Én hoztam a vacsorát is. A bort meg egyebet. — Hiszen nem is ismeri ! — Nem ismer? Vacsorára hiv és nem ismer? Hét óra óta együtt borozunk és nem ismer ? — Azt állítja. És hogy ön tolakodó volt. — Nem én. Csak nem akartam egyedül hagyni az asszonyságot, miután az ura megette a vacsorát és elment a korcsmába. — És ön itt maradt? — Itt. Szerettem volna tovább is itt maradni . . . Egyszerre azonban megunta az asszonyság a dolgot. Hirtelen nagyon hideg lett. El akart kergetni. Azt hittem csak tréfál. De azért nem kellett volna mindjárt a rendőrségre szaladni. (Lemondással.) Hanem lehet, nem lehet . . . (Menni készül.) — No ez furcsa ! — mondja a rendőrtiszt. (Az asszonyhoz fordul.) Ezt nem értem! — Ideje volna már, ha elhordaná magát ez az ur! — mondja idegesen az asszony. — Hordom magam, ha igy áll a dolog, ügy látszik, hogy elszámitották magukat. Sajnálom, hogy csalódtak. . . (Távozóban.) Keressenek maguknak nagyobb szamarat! Én nem hordom magamnál a tárczámat. A tanulság. Megtörtént pedig ez a rejtélyes éjféli história a múlt éjjel A jeles házaspár és a be nem nem ugrott gavallér neve mellékes. De vannak a dolognak tanulságai: 1. A kik baleket akarnak fogni, lehetőleg olyan urakat válaszszanak, a kik maguknál hordják a tárczájukat. 2. A kit egy kedves házaspár meghív vacsorára, jól teszi, ha otthon felejti a tárczáját. 3. A balek kidobáshoz ne kérjünk rendőri asszisztencziát, mert hamar felveszik a — jegyzőkönyvet. ÚJDONSÁGOK. Teljes vasárnapi munkaszünetImé, egy rendelet, mely már volt aztán megszüut és ismét van. Szóval : a teljes vasárnapi munkaszünet junius 28-án feltámadási ünnepét fogja ülni ezrekre menő emberek, jórészt munkások és alkalmazottak örömére és nehány kereskedő és iparos nem kis boszuságára. Reméljük, hogy vasszilárdan fog már most megállani e humánus rendelet, mely nehány évi pihenés után friss erővel köszönt erre az országra, fennen hirdetvén jelentős és szükséges voltát, és másodszor nem engedi magát a megsemmisülés örvényébe sodorni. Erre a vasárnapi pihenésre rászorul az ország minden rendű és rangú embere. Hat napig megállapodás nélkül robotol, a hetedik nap a biblia szerint is — megpihenhet. De mi csak ideális szempontból méltányolhatjuk a muukaszünetes napot, nem méltányolhatjuk, ha úgy használják föl, hogy kávéliázban, korcsmában dőzsölnek az emberek, ver- senyivásokat rendezvén vagy fojtó légkörben kártyázván. A pihenési napnak csak úgy van értelme, ha hasznosan töltik el; délelőtt az ájta- tosak menjenek a templomba, de azután se mulaszszák el a megmaradó időt testetedző, lelket aczélozó, szellemet fölelevenitő tornászásra, vivásra, úszásra, lapdajátékra, korcsolyázásra forditani, a mi nem szégyen, mert például Angliában mindenki foglalkozik sportokkal, a délutánt pedig — az időjáráshoz, évszakhoz képest — nemesitő olvasással, hasznos eszmecserével, értékes vitatkozással vagy kirándulással töltsék el. Ila igy használják fel a teljes vasárnapi munkaszünetot, a helyett, hogy értelmetlen, erkölcstelen vagy lelkettompitó, léha szórakozásokra fordítanák, az állandóan megtartható lesz, a legnagyobb erőszak se sodorja el többé, mert belátni fogják, hogy igenis nagy szükség van erre a pihenő napra, a melyen voltaképpen nem is pihenünk, henyélünk, lustálkodunk, hanem változatos, nagyon is szükséges dolgokra: testünk edzésére és lelkünk gyönyörűségére fordítjuk a szabad vasárnapot — hat napi fárasztó, lelkes, idegeket megviselő munka után. Mai számunkban rendkívül ér- dekfeszitő, hosszabb elbeszélés közlését kezdjük meg. Az elbeszélés czirae : Az életezél, szerzője: Charles Narrey, a kiváló, elmés francziá novella-iró, a kinek ügyes, poétikus meséjü elbeszélése mindvégig leköti az olvasó figyelmét. A szellemes, képekben gazdag, fordulataiban elmés novella bizonyára igazi élvezetet fog szerezni olvasó-közönségünknek. * A Honvéd utczai sorompó kihelyezése. A Honvéd utczai sorompó, a mai helyén nem felelt meg rendeltetésének, mert a vidékről jövők a Da- rócz felé eső szabad helyen rendesen tanyát vertek, néha 50—60 kocsi is állott egy rakáson, a jó magyarok gyalogszerrel bejöttek a városba, elvégezték dolgukat és visszasétáltak a kocsihoz. Az illetők tehát nem fizettek vámot. Abnormális állapot volt biz ez, de hát a város mit sem tehetett az illetők ellen, mert joguk volt a sorompón kivül letelepedni, a gyalogos embertől pedig sehol a világon nem szok1903. junius 26. tak vámot szedni. A furfangos atyafiak azonban, a kik ezzel a csalafintasággal a várost évenként jelentékeny ősz- szeggel megkárositották, ezentúl nem élhetnek a megszokot csellel, mert a sorompót háromszáz méterrel ki- lyebb helyezik. Ez pedig annyit jelent, hogy az a szabad terület, a hol a vásárosok eddig elhelyezték kocsijaikat, lovaikat, bele vonatott a város vámterületébe és igy ha az atyafiak a régóta űzött ravaszsággal akarnának eljárni, az országúira lennének kiszorítva, a hol a vásárok összetorlódó forgalma teljességgel lehetetlenné teszi, hogy az aránylag szűk utón tanyát verjenek. A vámsorompó kihelyezése véget vet tehát egy régi visszás, sőt káros állapotnak, de egyúttal előtérbe állítja a Honvéd utcza végének kiköve- zési kérdését, melyet most már valószínűleg mihamarab el fognak intézni. * Állatvizsgálat. A város területén feliépet száj és körömfájás miatt elrendelt zárlat a városnak tetemes anyagi kárt okoz. Csak szerdán, tehát egy napon, ezerötszáz koronát veszített a város. Ebből az egyetlen számadatból is láthatja a közönség, mily rendkívüli nagyfontosságu kérdés az, hogy mikor lesz a zárlat feloldható. A zárlat természetesen csak akkor oldható fel fel, ha a város egész területének vészmentességét hivatalosan konstatálják. E végből szükséges a város területén levő valamennyi hasított patáju állatot megvizsgálni és különösen megvizsgálandók első sorban a szarvasmarhák, melyek között a veszedelmes állatbetegség fellépett. A nagy felelősséggel járó fáradságos vizsgálattal a tanács a város két állatorvosát bízta meg, a kik 2—3 nap alatt eleget tesznek a megbízatásnak és az eredményről a tanácsnak sürgősen jelentést tesznek. Ha a vizsgálat eredménye kedvező lesz, vagyis újabb megbetegedést nem konstatálnak, akkor a jövő hét keddre feloldják a zárlatot, mig újabb megbetegedés esetében a zárlatot további harmincz napra fenntartják. * Ajánlat a Papmezei birtok bérletére. A Papmezei uj tagbirtok bérletére, mint már említettük, egy pályázó jelentkezett Fried Emil személyében. Minthogy azonban a benyújtott ajánlat a város által megállapított feltételeket. mellőzi, valószínű, hogy a tanács az ajánlatot nem veszi figyelembe, mely esetben a Papmezei birtokot háizilag fogja kezeltetni. * A Kossuth kert csatornája. Többször megemlékeztünk a Kossuth- kertben építendő betoncsatornáról, melynek czélja a kert csapadék vizeit az alsó tóba levezetni. A csatorna eszméje, terve régen vajúdik, sok tortúrán ment keresztül, mig végre most már elérkezett a legkomolyabb megvalósulás stádiumába, amennyiben a tanács megbízta Pethő György gazdasági tanácsost, hogy a csatorna munkálatait azonnal kezdesse meg. * Homokhordás a vágóhidról. A városi állatorvos előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a vágóhidról a homok hordását tiltsa be. A város tanácsa az előterjesztést nem találta teljesíthetőnek és a vágóhidról való homok fuvarozást továbbra is megengedte. * Huszárstilus Egy Boszniában élő magyar huszárfiu intézte az alábbi levelet Szatmár város polgármesteri hivatalához, melyet huszáros stílusánál fogva érdekesnek találtunk a maga eredi formájábn közölni. A levél szó- szerint a következő: Tekintetes Polgármesteri Hivatalt alázattal fel kérem. Miáltal egy kérvónyt szeretnék benyújtani. Ahoz Szükséges Erkölcsi és Iletőségü bizonyítványokat. Mivel va g yo nt ala n áláspont o m- r a v é z v e Méltóztassók számomra bé- jegmentosen megküldeni. Maradok alázatos szolgája Kap Nemes Sándor 6 Húsz Ezred 4 század Bijalma Bosznia.
