Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-21 / 17. szám

Szatmár, t903. január 21. Egész évre . Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . Vidékre postán kötóve Egész évre Fél évre . Negyedévre Egy hóra . Ejgyes szám éra 2 kr (4 fi. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Második évfolyam. 17. szám. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő; HARSÁN Y1 SÁNDOR. A SZERKESZTOSEG. Megjelenik naponta ‘hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott i'trb. n és egyezség szerint U-Kesz a kiadóhivatal, Kazirtczy-U. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyllttér sora 20 fillér. Telefon : 106. Kiadóhivatal Kazincey-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Farsang kedv nélkül. Szatmár, jan. 20. Benne Tolnánk a farsangban, de csak a kalendárium szerint; a valóságban alig veszi észre az em­ber, hogy a csörgősapkás Karnevál herczeg idejét éljük. Csöndesen, szinte szomorúan telnek a napok, melyek a vigasságoknak volnának szánva. Itt-ott van ugyan egy-egy bál is, de sokkal kevesebb, mint. azelőtt. És ezek a bálák kevésbbé népesek, mint egykor: hidegebb hangulatúak, mint mikor pezsgő elevenség uralkodott ilyen időtájt a szatmári csillárfényes termekben. Szinte senkinek sincsen kedve mu­latni. a. kirakatokból kicsillog a tükörtáblákon keresztül az a sok finom holmi, az a sok könnyed báli jószág,amelyek egy-egy költeménynyé hivatvák varázsolni szépeinket, de bizony alig veszi valaki azokat. Pangás az üzletben, panasz minden ajkon, rossz kedv minden szívben: a farsangi naptár épen olyan sze­gény, mint maga a társadalom. Ne mondják, hogy ez a tünet nem való ide, ezekre a hasábokra, ahol a közélet komoly mozzanatait veszi tollára az újságíró. Ne mond­ják, hogy kicsi dolog az, több bál van e vagy kevesebb; sokan tán- czolnak-e a farsangon, vagy nem. Csak látszik kicsinek, de valójában nem az és érdemes vele foglalkozni. Hiszen a farsang a társadalom ke­délyének a kifejezője; ha ez a ke­dély nem vig, nem nyugodt esnem gondtalan, hanem fanyar és elsová- nyodott, rossz jel az már. A jókedv épen olyan fontos eleme az élet­nek, mint akármi más, sőt mennél nyomottabb az élet, annál nagyobb szükségünk van az embereknek egy- egy felfrissítő mulatságra, mert a percznvi örömnek megvan az a tu­lajdonsága, hogy hetek szomorúsá­gáért is kárpótol. Ha tehát már odáig vagyunk, hogy a mulatság se kell, ez kórtünet, mely azt jelenti, hogy betegek vagyunk: szenved a lelkünk. Nem lehet ezt eltagadni; nem érne semmit, ha áltatnánk magunk. Szegények vagyunk, takarékoskod­nunk kell; drágább lett az élet és ban apadtak meg a segély forrá­saink. Ha már megélni is nehéz, mennyivel nehezebb arra szánni ma­gunkat, hogy bálba is menjünk. Hisz a farsangi mulatós nagyon drága a családnak. Nem úgy van ma, mint volt régen, hogy egy meg­világított terem és egy czigánybanda, aztán kész volt a legkedélyesebb, leghangulatosabb bál. Ma egy bál a hiúság vásárja, melybe a társadalmi konvenczió kergeti bele az embere­ket. Más a miliője egy mulatság­nak, mint harmincz év előtt; sok felesleges pompakifejtés nélkül nem tudják megcsinálni a rendezők és nem tudják végig tánczolni a leá­nyok. Ma már csak az egészen fiatal leánynak marad meg a báli éjszaka illúziója, de az is fáradtan, megtépve hozza haza. Hiába, az élet gondjai nagy nyomot hagytak rajtunk; a bajok, ahelyett, hogy ösz- szehoztak volna bennünket, inkább eltávolítottak egymástól. Szinte ahá- nyan vagyunk, annyifelé huzunk 8 még jó, ha huzunk valamerre; ha nem élünk egészen magunknak, ahogy napról-napra többen és töb­ben cselekszik. Pedig a farsangnak az volna a rendeltetése, hogy közelebb hozza az embereket, fejlessze az összetar- tozandóság érzetét. Mert ha nagy­városnak mondják is Szatmárt, arra még mindig nem elég nagy és na­gyon sokáig nem is lesz az, hogy külön-kíilön társadalmi kijegeezü- léseknek lehetne a színhelyévé; tár­sadalmi tekintetben a vidéki város mértékével kell nálunk mérni, ahol az emberek ismerik egymást vala­mennyien s ahol jól esik az egy­mást ismerőknek egy semleges ta­lajon találkozni olyankor, mikor pil­lanatra hátuk mögött hagyják az élet gondját-buját. így kellene, hogy a szatmári farsang valóban intim jelleggel bírjon és csak sajnálattal konstatálható, hogy nem igy van; segíteni rajta azonban lehetetlen. Olyan az idő, amelyben élünk, hogy megfosztotta üde hamvától a farsangot: elkergette tőle a jóked­vet; kiölte belőle a lényeget és csak a formákat hagyta meg; a keretet, melyben bágyadtan mosolyg csupán az élet Jön-e újra olyan idő, amelyik visszaállítja Karnevál régi uralmát, ezzel az uralommal vissza­adja nekünk is a lelkünk ruganyos­ságát és az élethez való kedvün­ket? Ki tudná megmondani? Pör a város ellen. A Siemens és Halske-czég óvadéka. Saját tudósitónktól. 5zatmár, jan. 20. Érdekes ügygyei foglalkozott teg nap délután a villanyvilágitási szakbi­zottság. Az értekezletnek csak egy tárgya volt, de tekintve annak fontos­ságát, csak természetes, hogy a város érdekét közelről érdeklő ügy felett folytatott beható eszmecsere folytán az ülés az egész délutánt igénybe vette. Arról van ugyanis szó, hogy a Siemens és Halske-czég beperelte Szatmár városát a 19400 koronát ki­tevő óvadékáért és egyes számlaköve­telésekért, A város már meg is kapta a keresetet, melyre a perfelvételt a törvényszék e hó 23-ára tűzte ki. A villanyvilágitási bizottság leg­utóbbi ülésén szóba került a Siemens és Halske-czégnek a város elleni kö­vetelése s a bizottság akkor úgy hatá­rozott, hogy ha lehetséges, békés utón intézi el az ügyet s e végből fölkérte a fentnevezelt ezéget, hogy a békés megegyezést ezélzó tárgyalások esz­közlésére küldjön egy teljhatalmú meg­bízottat, akivel azután nyugodtan tár­gyalhassanak és esetleg meg is egyez­hessenek. A ezég válaszában azt irta, hogy megbízottja különböző akadályok miatt jelenleg nem jöhet, de mihelyt ideje engedi, tiszteletét teszi a város­nál. Egyúttal tudatta, hogy a pert a város ellen folyamatba tette ; ez azon­ban a békés megoldást nem zárja ki. A tegnapi értekezletnek az volt a czélja, hogy ha a béke akcziók meg­hiúsulnának, a' per a várost készület- lenül ne találja. A hosszas tanácskozás meglepő eredmónynyel járt, amennyiben kitűnt, hogy a városnak a peresczóggelszem­ben oly jelentékeny ellenkövetelése van, mely a békés elintézés módját teljesen kizárja s igy nagyon valószínű, hogy a peres kérdésben a bíróság fog dönteni. Mindenekelőtt kitűnt, hogy a vá­ros az óvadékitól jogosan visszatarthat 2000 koronát bizonyos hiányokért, melyeket a ezég, a város többszöri felszólítása daczára sern teljesített. Éppen igy jogos ellenkövetelése még a városnak 27266 korona, me­lyet a ezég által szállított és teljesen hasznavehetetlennek bizonyult, hibás villanybatériáért fizetett a város. A rósz batériát nyolez éven keresztül gép üzemnek kellett helyettesíteni, melynek ily hosszú időn át való fenn­tartása szintén tetemes költséget oko­zott. A bizottság ebből kifolyólag meg is bízta Markó Kálmán, villamgyári igazgatót, hogy az annyi éven keresz­tül felmerült költséget, — melyet ter­mészetesen szintén ellenkövetelésbe helyeznek — számítsa ki. Ha a város ezen követelései jo­gos alapon nyugosznak, akkor a per kedvező kimenetele kétséget nem szenved. A sok hercze-hurcza és bi­zonytalanság elkerülése végett mégis inkább kívánatos volna a békés meg­oldás, természetesen kedvező és mél­tányos feltételek mellett. Ha a dolgot simán »em lehet el­intézni, mindenesetre érdekes perre van kilátásunk. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, január 20. (Saját tudósítónktól.) A képviselőbáz mai ülésén Apponyi Albert gróf elnö­köl. A czukorjavaslatok tárgyalásá­nál Molnár Józsiása ezukoráraknak egyenlővé tételét kéri. mert néme­lyek drágább ezukrot fogyasztanak. Ézzel a vitát bezárták. Lukács László pénzügyminiszter élt a zár­szó jogával és kijelentette, hogy az áregység lehetetlen, mert ezzel a premium rendszert felújítanák. A ezukoradót nem szállíthatja le, meri arra az államnak szüksége van. Hogy Ausztriában elfogadják aczu- koregyezményt, arra elegendő ga- rancziája van A miniszter beszéde után a czukorjavaslatokat elfogad­ták. Holnap jelentéseket tárgyalnak. Apponyi é Széli meg­egyeztek Budapest, január 20. (Saját tudósítónktól) A képviselőházban szombaton megkezdik a katonai ja­vaslatok tárgyalását. Hir szerint Apponyi Albert gróf és Széli Kálmán között az ellentétek elsi­multak. Véres zendülés egy fogházban. Odessza, jan. 20. (Saját tu­dósítónktól.) Az odesszai fogház­ban levő hatszáz fogoly között zen­dülés tört ki, melyre valószínűleg már régen készültek. A zendülés ebéd idején adott jelre kezdődött. A fellázadt rabok beverték az ab­a megdrágulással ellenkező irány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom