Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-20 / 16. szám
2 Szat<isár. kedd 1993. január 20. 16 szám. I HÍRLAP, higgadt, bölcs mérsékletet tanúsító elem, mert a nagyonis élére állított dolgok hova-tovább a bomlásra is ve zethetnek. Mindenesetre érdekkel várjuk a-' ügy további fejleményeit. Az érdekes eset részleteiről egyébként, tudósítónk az alábbiakban számol be : (Az eredménytelen pályázat.) Annak a pályanyertes munkának, amelynek a pályadiját a kör választmánya Mátray Lajostól most visszaköveteli, órdokos múltja van. Még néhai Farkas Antalnak volt kedvenc/, eszméje a következő munkára pályadijat kitűzni: „Szatmáv-Németi szab. kir. város törvényhatóságának alkotásai 1872-től napjainkig és a zon irá n y elvek in egjelölése, melynek nyomán a város fejlődése remélhető A „Kölcsey-kör“ már három évvel ezelőtt hirdette meg e munkára először a pályázatot s szerény pénzügyi viszonyaihoz mérten, 60 korona dijat tűzött ki a pályanyertes munka szerzőjének. De e pályázat meddő maradt; a határidő lejártáig egyetlen pályamunka sem érkezett be. Később a Kölcsey-kör felemelte a pá- lyadijat 100 koronára, újabb pályázatot irt ki, de ezzel sem ért czélt; ismét nem akadt pályázó. De mert néhai Farkas Antal mindenáron forszírozta a dolgot, a kör újabb kísérletet tett, most már 200 koronát tűzve ki tiszteletdijjul a legjobb munka szerzőjének. Ezt a harmadik pályázatot a „Kölcsey-kör“ 1901-ben irta ki és lejárati határidejét 1902. szeptember 1-re tette. A kétszáz korona díjra, úgy látszik, már akadt pályázó, de nem sok : mindössze két pályamunka érkezett, be a „Kölcsey-körhöz“. (A pályamunkák megbirálása.) A múlt év szeptember 1-sején a „Kölcsey-kör“ választmánya annak rendje és módja szerint összeült a beérkezett pályamunkák ügyében s miután konstatálta, hogy mindössze két pályamunka érkezett be, — elbírálás végett, nyomban ki is adta azokat egy háromtagú bizottságnak. A bíráló-bizottság tagjai Kelemen Samu dr. ügyvéd, Fodor Gyula dr. gymná- simni tanár és Lengyel József képez- dei tanár, voltak. A bizottság, megbírálván a két munkát egyhangúlag hozta meg határozatát az egyik pályamunka szerzőjének a dij kiadatására nézve. Csupán Fodor Gyula dr.-nak voltak némi megjegyzései, hogy a nyertes pályamunka itt-ott némi stilaris javításokra szorul, de egyébként ő is hozzájárult a dij odaítéléséhez. A bíráló-bizottság mindkét beérkezett munkáról írásba foglalta véleményét, a mit a kör választmánya elé terjesztett, s miután a választmány meghallgatta a biráló-bizottság jelentését, a jeligés levelek felbontattak s kitűnt, hogy a pályanyertes munka szerzője: Mátray Lajos gymnaziumi tanár, az irodalmi szakosztály elnöke. A második pályamunka szerzője Fodor György városi levéltárnok voll. iízelc szerint az óvek óta húzódó irodalmi pályázat sorsa egyszersmin- denkorra eldőlt ; sőt Mátray Lajos időközben a kitűzött 200 korona pályadijat is fölvette a kör pénztárából. De most következett a bonyodalom, a melynek folytán a pályázat sorsa nemcsak, hogy eldőlt volna. de még sok vitára fog alkalmat adni a Kölcsey-kör" - ben, pro és contra. S Z A T M Á R (Fodor György beadványa.) Fodor György, városi levéltáros, a másik pályamunka szerzője, sehogy sem tudott belenyugodni a biráló-bizottság határozatába s beadványt adott a „Kölcsey-körhöz“, a melyben a többek között a pályanyertes Mátray Lajost azzal vádolta, hogy igazságtalanul jutott a pályadijhoz, mert a választmány azon ülésén, a melyen a bíráló bizottság jelentése került szóba, Mátray is részt vett; sőt a jelentés tárgyában történt felszólalásával befolyásolta a pályázat sorsát. A „Kölcsey-kör“ választmánya Fodor György beadványával foglalkozván, azt magáévá tette és azon okból, hogy Mátray Lajos az említett választmányi ülésen jelen volt és a tárgyhoz tényleg hozzászólt, a pályamunkára hozott határozatot megsemmisítette és egyben utasította Mátray Lajost, bogy a már fölvett 200 korona pályadijat a kör pénztárába visszafizesse. FI határozatáról pedig jegyzőkönyvi kivonatban értesítette. A jegyzőkönyvi kivonat szószerint következő : Jegyzőkönyv. Felvétetett a „Kölesey-Kör“ választmányi ülésén 1903. január 16-án Szatmáron a városháza kistanácstermében. Jelen voltak : Kölcsey János, dr. Fechtel János i. o. alelnök, Jankovies Gyula, dr. Fodor Gyula, Radó Bertalan, Bakcsy Gergely, dr. Böszörményi EmiL Schik Flemér. A jegyzőkönyv-ót Schik Elemér vezette. Tárgyaltatott a Fodor György vá- városi levéltárnok beadváuya az elmúlt évi pályázatokra vonatkozólag. Fodor Gyula titkár a beadványt egész terjedelmében felolvasta; elnök azt a jegyzőkönyvhöz mellékelni rendelte. A választmány az 1902. deczem- ber 15-én tartott ülésében 5. sz. a. hozott határozatát megsemmisíti és a pályázat eredményét semmisnek mondja ki. Egyben felhívja Mátray Lajos urat, hogy a 200 K. pályadijat a „Kör“ pénztárába fizesse vissza. Fodor György kérvényének többi részével a választmány nem foglalkozik és a pályamüveket az ismert szerzőknek visszadja. Miről úgy Fodor György mint Mátray Lajos jegyzőkönyvi kivonatban értesítettnek. Ezen határozat indoka az, hogy a. pálya nyertes szerző a pályaművek bírálata és a pályadij odaítélése körül felmerült vitában személyesen részt vett. A kérvény többi részét a választmány azért nem tárgyalta, mert a szerzői jog elbírálására illetékesnek magát nem tartja. Kmf. A másolat hiteléül : Schik Elemér jegyző. (Mit tett Mátray Lajos ?) Mátray Lajos, aki már előzőleg értesült a beadványról, természetesen a legnagyobb meglepetéssel vette a választmány határozatát, mert szerinte azon a választmányi ülésen egyáltalán nem követett el olyan nagyfokú szabálytalanságot, a mi ezt a szokallan Ítéletet vonhatta volna maga után. Igaz ugyan, hogy Mátray Lajos a választmányi ülésen jelen volt, de meghívás folytán volt jelen s midőn odajött, fogalma sem volt arról, hogy a pályamunkák fölötti jelentés kerül ott szóba. Csak midőn a jelentést elővették, tudta meg, hogy ő ott érdekelt fél, de akkor már nem akart a teremből távozni, mert ezzel föltétlenül elárulta volna, hogy szerzője az egyik pályamunkának. E kényelmetlen helyzetben, ugv vélte, jobb ha nem kelt feltűnést és a teremben maradt. Midőn a biráló-bizottság jelentését felolvasták s a választmány — minden szokástól eltérően — éles kritika tárgyává tette pályanyertes munkáját a nélkül, hogy azok — a kik csupán a biráló-bizottság jelentése kapcsán, — tehát mielőtt olvasták volna, — munkáját már eleve, a szó szoros értelmében lesajnálták, mint az irodalmi szakosztály elnöke, tett néhány jelentéktelen megjegyzést a Fodor Gyula dr. által említett stilaris javításokra vonatkozólag. Ez volt az egész, amit Mátray a dologban tett. Lehet, hogy ezzel csakugyan hibát követett el, de a választmány mindazonáltal nem telt ellenne kifogást, hogy a pályadijat fölvegye, tehát mindenesetre kissé furcsa ugyanazon választmánynak mostani határozata, a melylyel önmagát dezanvu- álja. (A válság.) Mátray Lajos, a mint választmánynak fent közöli jegyzőkönyvi kivonatát megkapta, levonta magára nézve a határozat konzekvencziáját és a körben viselt tisztségéről lemondott, egyben pedig bejelentette, hogy a kör tagjainak sorából is kilép. A kör elnökségéhez intézett erre vonatkozó beadványa szószerint a következő : A szatmári Kölcsey-kör Tekintetes Választmányának Helyben. T. Választmány 1 Folyó év jan. 16-áról keltezett, hozzám küldött jegyzőkönyvi kivonatát vettem s erre a következőkben felelek : Az 1902. decz. 15-iki választmányi gyűlésre meghivattam, annak tárgysorozatát nem ismertem. A gyűlés folyamán felolvasott bírálati jelentésekhez hozzá nem szóltam, csak akkor tettem néhány felvilágosító jellegű megjegyzést, mint irodalmi szakosztályi elnöke a körnek, midőn pályamunkámhoz hozzá szóltak olyanok, kik azt nem bírálták és nem is olvasták. Ezen felvilágosító, pár megjegyzésem pedig a pályázat sorsára, döntő hatást egyáltalán nem gyakorolt. Különben: pálya munkám megju- talmazásához mind a három bíráló hozzájárult, csupán egyik bíráló javasolt „stilaris“ javításokat. Ilyetén képen alulírott a pályázat sorsára be nem folyhattam és a fentebbi választmány is egyhangúan hozta határozatát, maly szerint : pályamunkámnak a 200 kor. pályadij kiadatik és a választmány ezen határozatát az 1902. decz. 21-ki közgyűlés magáévá is tette és a pályadijat minden ellenvetés nélkül kiadta. Ha a fentebbi időben tartott választmányi ülés, pl. szavazás utján döntött volna a pályaművek fölött és én abban részt vettem volna, ezen esetben jogosan érhetne gáncs, de a mint ezt fentebb, a valóságnak megfelelően jelzém a választmány megállapodása, szavazás nélkül, egyhangú volt. Épen ezért: alulírott a pályázati feltételeknek mindenben megfelelvén, ennek következményeiben ma is jogos alapon állok és a választmány azon felszólítását, hogy a 200 kor. pályadijat adjam vissza, nem teljesítem. Alulírott, a kitől a kör alapításának eszméje is származott, a ki a körnek fenállása óta mindig ambitiozus munkása voltam ; a ki a szóban forgó pályamunkát is a kör iránti reverenti- ából és nem a pályadijért irtain, mint olyan tárgyat, a melylyel különben a múltakban is szívesen foglalkoztam és a jövőben is foglalkozni fogok: kijelentem, hogy nincs szándékomban a 200 kor. pályadijat a történtek után megtartani, hanem azt, mint jogos tulajdonomat, az általam megindított „Kölcsey-szobortór rendezésére, illetve ennek vasrács kerítése“ költségeire fogom adományozni. Mivel pedig tudatában vagyok annak, hogy a választmánynak velem szemben tanúsított ezen példátlan eljárása, müutakon szított személyeskedéseken alapszik, kijelentem, hogy nemcsak a körben elfoglalt hivatali minőségemről mondok le, hanem a kör tagjai közül is kilépek, mert nem lehetek egy olyan egyesületnek tagja, mely eredeti rendeltetésétől eltérve, személyes hercze-hurczáknak helyt ad és a losszuállás, meg a személyes ellenszenv jogosulatlan támadásaiból kovácsol magának érveket. Hogy pedig T. Választmány ezen ellenem megindított személyes heccz, kinek ártott inkáb: majd megmutatja az idő és a közönség részreliajlatlan ítélete. Szatmár, 1903. jan. 18. Mátray Lajos főgymn. tanár. E beadványból kitűnik, hogy Mátray Lajos nem hajlandó a felvett pályadijat visszaadni, ellenben felajánlja az összeget a „Kölcsey-szobor körül emelendő kerítésre. így áll most a „Kölcsey-kör itfátray-Foafor-György-féle“ rendkívül érdekes ügy. A további fejlemény'ekre — mert ilyetén befejezve nincs — magunk is kiváncsiak vagyunk. SZÍNHÁZ. — (Az ingyenélök.) Szerencse, hogy egy napon nem lehet három előadást tartani. Különben valóságos nép- szinmiizáporban lett volna vasárnap részünk. Minthogy azonban csak két előadás volt vasárnep egyszerre, két népszinmü adagnál nem is kaphattunk többet. Csak természetes, hogy a délutáni telt házat az esteli előadás sínylette meg, mely majnem üres ház előtt folyt le. Vidor Pál régi ismert népszínművének előadása nagyobb közönséget érdemelt volna, mert a szereplők tegtöbbje elismerésre méltó igyekezettel játszott. Holéczy Ilonát, ki mély és igaz érzésre valló, teljesen megfelelő alakítást nyújtott. Ferenczy József ezúttal is bebizonyította, hogy kedvencze a közönségnek. Vedrődy Gizi, Bera Rózsa. B. Polgár Fáni, Szentes és Bátosi elismerést érdemelnek. — (Ocskay brigadéros.) Herczeg nagy hírre jutott darabja színházunkban tegnap másodszor került előadásra — zónában — telt ház előtt. Bátosi Ocskavja lágy, sentimentális, a kiből hiányzik a vad, fenséges erő. Mindazonáltal szép sikert aratott, mert egy- egy helyen megfelelő erő és hév nyilatkozott meg játékában. Egry Kálmán Szörényije jó volt. Holéczy Ilona (Tisza Ilona) szerepében előnyeit teljesen kiaknázta. Szentes János a nem neki való szerepben nem tudott érvényesülni. Az összjáték laza és vontatott volt.
