Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-18 / 15. szám
2 SZATMÁRI HI R L A P. 1903. január 18. 15 szám. lanul obstruálnak és egész éjjel beszéltek. Ma délelőtt végre szavaztak az összes sürgősségi indítványok fölött, amelyeket a Reichsrath nagy többséggel mind elvetőit. A képviselők felváltva jelennek meg az ülésen, hogy — mig az egyik csapat obstruál, a másik kipihenje magát. Az ülósközben a csehek és németek reprodukálhatatlan sértésekkel illetik egymást. A bitang, csavargó, ingyenélő, tolvaj és gazember a legenyhébb kifejezés, amit egymással szemben használnak. A csehek elhatározták, hogy az ülést holnap reggelig kihúzzák, akkor az elnök a vasárnap miatt at? ülést felfüggeszti hétfő reggelig s addig kipihenik magukat, hogy hétfőn az ádáz obstrukeziót uj erővel folytassák. Mint bécsi tudósítónk este telegrafálja, késő délután végre sikerük a csehekkel a kompromissiu- mot megkötni, minek folytán az obstrukezió megszűnt. Az elnök este hat órakor zárta be az ülést és a képviselők teljesen kimerülve, szinte megkönnyebbülten távoztak aReich- srathból. Szatmár, vasárnap Vélemények a szász trónörökösné szökéséről. (Hölgyek — a szerelemről.) A „Szatmári Hírlap“ e hó 15-iki, csütörtöki számának tárcza rovatában közöltük nehány hölgy véleményét a szász trónörökösné szerelmi regényéről, egyben pedig felkértük lapunk hölgy olvasóit, hogy Írják meg nekünk véleményüket, a trónörökösné botlásáról, hogy megtudjuk, kik vannak többségben: azok a hölgyek, akik megbocsátják a botlást, vagy azok-e. akik feltétlenül elitélik? Örömmel konstatáljuk, hogy kérelmünk nagy érdeklődéssel találkozott lapunk olvasónői előtt és a posta halómszámra hozza szerkesztőségünkbe az érdekesebbnél-érdekesebb válaszokat. Kár, hogy t. olvasónöink egytöl-egyig álnév alatt adják meg a választ az érdekes kérdésre, mert bizony akad köztük nem egy, igen szellemes és ötletes felelet, a melynek Íróját megtudni, nem volna érdektelen. Viszont kaptunk olyan leveleket is, a melyeket már azért sem közölhetünk, mert teljesen olvashatatlan az irás. Ezért kérjük a t. hölgyeket, hogy a válaszokat lehetőleg olvashatóan és a papírnak csak az egyik oldalán Írják meg. Az eddig beérkezett véleményekből közöljük a következőket. Az ezután beérkezőket pedig lapunk keddi és a következő számaiban fogjuk közzétenni. • — Véleményt mondani a szásztrónörökösné cselekedő fölött ? Kicsiny vagyok ahhoz, de minthogy — nö vagyok — és t. Szerkesztő ur ezeket hivja fel vélemény adásra, —- megkísérlem én is. A szerelem nagy, igen nagy hatalom : egyik embert boldoggá, másikat boldogtalanná teszi; egyiknek fegyvert ad kezébe, hogy önéletét oltsa ki vele, —■ másikéból kiveszi azt, s boldog életet biztosit számára ; egyiket felemeli, másikat porig alázza, lesújtja ; a jelen eset, — a szász trónörökösné esete, — pedig azt mutatja, hogy képes koronát eldobatni magától annak viselőjével, ha az a szerelem útjában áll . . . A szász trónörökösné eldobta magától a koronát, ott hagyta férjét, mert nem szerette ... de ott hagyta gyermekét is . . . Hát azokat sem szerette? . . . Itt, itt van az, a mit a nő — bármikép gondolkozzék is, — nem képes megérteni. . . Ezért nem helyeslem a szász trónörökösné cselekedetét. S azt hiszem nem is sokan fogják helyeselni. B. Rózsa. Mi a véleményem a szász trónörökösnéről '? En elítélni nem tudom! Ha már ítéletről van szó, én inkább csábitóját, Giront Ítélném el. A régi daliák, midőn lovaggá ütötték őket a többi közt esküt tettek arra is, hogy a gyöngéket védelmezni fokják ! 1 S mit tesz korunk ? A gyenge nőket elitéli, mig a csábitót, a ki pedig erős férfi, felmenti. Pedig1 a felelősség súlyának nem a nőre kellene hárulnia, hanem csábítójára, a ki tulaj - donképen előidézője a bajnak. Nézzünk a közelmúltra, nem Zsoldics Mihályra nehezedett a törvény sújtó keze egész szigorával, hanem Papp Bélára, a felbujtóra. Miért van tehát az, hogy csakis a trónörökösnét, illetve a nőket Ítélik el oly szigorúan ? Baba. A nők érzelem és gondolatvilágu kát véve a felosztás alapjául — igen sok félék lehetnek. Azon négy válfaj egyikébe azonban, melyet szerkesztő ur az „Interwiewhe“ felvett, csaknem inindenikot he lehet osztani. Hogy én melyik csoportba tartozom, nyilatkoza- tornből megtudja. Minden Isten teremtményét — különösen pedig minket: nőket — két erő tart hatalmában: a szív és az ész. Hol egyiknek, hol másiknak kell hódolnunk ; a szerint, a mint a szív, vagy az ész győzedelmeskedik. Á szász trónörökösnéről nem mondhatjuk sem azt, hogy esze, sem azt, hogy szivének parancsa szerint cselekedett. Nem! mert esze, — ha ép, — ilyet nem parancsolhatott! Szive parancsának ismét nem hódolhatott, mert mint a szerkesztő ur erényes asszonya mondja: „árván hagyott öt gyermeket. Öt édes apróságot, a kiket szive alatt hordott. Szökött négy hónappal a hatodik lebetegedés elölt.. .“ Ki ilyet tesz, annak nincs szive, de kérdenem lehetne, hogy ész dolgában is nem igy áll-e ? Szóval itt ész és szív nélkül, egy rossz daemon hatása alatt cselekedett a fenséges asszony, minek folytán csak mindnyájunk undorát, megvetését érdemli. S. Matild. Lapjában megjelent felszólítására, mely a hölgyek véleményét kéri a szász trónörökösné tettét illetőleg, azt hiszem, hogy minden nő főleg, ha anya is egy- szersmint, csakis elitélőleg nyilatkozhatik azon regényes, sőt botrányos szökés felől, melyet egy trónörökösné gyermekei nevelőjével produkált. — Pia ezt egy közönséges családanya tette volna mindenki megvetné és kerülné és méltán, mert, ha egy anya gyermekeiről megtud feledkezni egy nyomorult szélhámos kedvééi-t, az nem érdemelte meg, hogy született! hogy hitvesévé tette egy férfi! Hogy Isten gyermekeket adott neki ! — Ha egy szegénynőről, ki talán tudatlan és műveletlen, ki talán nem érzi erkölcsileg, mily mélyre sülyed egy ily tett által, oly szigorúan nyilatkozik és koll is, hogy nyilatkozzék a közvélemény : akkor mit szóljunk arról, kinek példát kell Fmutatnij egy |ország*asszo- nyainak, hogy mikép viseljék magukat, hogy erényes nők, jó anyák legyenek? Azt hiszerj, ezen tette elkövetésekor ő maga sem tudta, mit tesz !!! Búzavirág. Véleményem a szász trónörökösnéről egyszerűen az, hogy őt nem elitélni, hanem sajnálni kell. Ez lesz a véleménye mindenkinek, kinek a keblében asszonyi-sziv dobog. Az anya mindig szereti gyermekét, s ki tudja, mennyit kellett szenvednie a trónörökösnének, hogy elhatározta elhagyni imádott gyermekeit. Ibolya. Én a szász trónörökösnét — bolondnak, Giront pedig — haszonlesőnek tartom. N. N. TÁVIRATOK. A meggyilkolt katonai attasé. Konstantinápoly, január 17. (Saját tudósitónktól.) Konstantinápolyban ma a tenger a Bosporos partjára vetette Hamdi bég, volt berlini katonai attasé holttestét, akit csak nemrég hívtak haza Berlinből, mert a szultán eiőtt kegyvesztett lett Az attasé holttestét a kormány rendeletére a legnagyobb titokban temették el, de azért mindenki tudja, hogy a szerencsétlen attasét felsőbb rendeletre dobták a tengerbe. A szigorú sajtó czenzura miatt, erről a íéiháboritó esetről a török lapoknak, persze, egy szót sem szabad Írni. Elitéit szédelgő. Budapest, január 17. (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntető törvényszék ma öt évi fegyházra Ítélte Vécsei Mórt, az országszerte ismert, veszedelmes szédelgőt, aki újabban több váltóhamisítást és csalást követett el. Elitélte a törvényszék Lachs Saroltát is 6 havi börtönre. A leány ugyanis mint gépivónő volt alkalmazva Vécseinél és egy alkalommal bűntársa volt egy nagyobb összegre elkövetett hamisításnál. NAGYKÁROLYI HÍREK. * Pártgyülés. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt dr. Adler Adolf pártelnök elnöklete alatt ma, vasárnap délután 3 órakor a polgári olvasókör helyiségében gyűlést tart, melynek fontosabb tárgyát képezik: a végrehajtó bizottság vidéki tagjainak megválasztása iránti intézkedés; a vigalmi bizottság megválasztása s a rendezendő mulatság idejének megállapítása ; a márczius 15-iki ünnepély előkészítésére bizottság kiküldése. * Megyei pénztár átadás. A megyei pénztár átadása, illetőleg átvétele még mindig tart. A közigazgatási értékek már teljesen átadattak s jelenleg a gyámpénztár értékei képezik az átvétel tárgyát. A bizottság minden nap délután működik s az átadás végleges befejezése valószínűleg a jövő héten ér véget. * Felolvasó estély. A nagykárolyi protestáns társaskör ma vasárnap este 6 órakor saját helyiségében felolvasó estélyt rendez. A műsor a következő : Szabad előadást tart : 1. Márton Sándor. 2. Szaval: Nagy Elek. 3. Felolvas: Boros Bella k. a. 4. Szaval: Schnell Margit k. a. 5. Szaval: Róth Dezső. 6. Monológot mond Szilágyi György. A felolvasó estély a teremfestés költségének fedezésére 20 fillér belépődíj mellett lesz megtartva. SZÍNHÁZ. Nehány szó a színházról. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy a színház dolgával foglalkozzam pár szóval becses lapjában. Mert én abban a véleményben vagyok, hogy úgy a közönség szempontjából valamint az igazgató érdekében nem árt, ha a közönség soraiból is tesznek észrevételt néha-néha és nem csak a hl-atásos kritika, hanem az érdeklődök is foglalkoznak színművészeti ügyeinkkel. Előre bocsátom, hogy örömmel kell konstatálnunk, mikép az idén elég jól megy a szinház sorja és bár nem nyertem betekintést az igazgató kasz- szarapportjaiba, — merem állítani, hogy Szatmáron Makó óta a kassza rapportokat tekintve — ilyen saison nem volt És éppen ez a körülmény indit engem arra, hogy most, amikora közönség fagyossága engedni kezd, a mikor tehát a szinház nemcsak az igazgatónak és gárdájának a megélhetését biztosítja, de a város kulturális követelményeinek is meg kell hogy feleljen, néhány megszívlelendő megjegyzést tegyek. Szól ez a megjegyzés különösen az igazgató urnák, akinek az idei saisonnal valóban szerencséje van és akinek valóban szerencséje is volt megkaphatni jövőre is a színházat. Hát tisztelt Szerkesztő ur, ön ismerje el, hogy egy kissé túl szigorú a mi művészeinkkel szemben, és különösen az administraczióval szemben. Ennek pedig magyarázata egyszerű: az ön tolla nagyobb városok és a főváros színpadához van hozzászokva. Én ellenben méltánvosabb vagyok és leszámítok — mindent. Azt azonban nem, hogy a mi jó direktorunk nem akarja figyelembe venni azokat az igazságos és helyes figyelmeztetéseket, melyekkel az ön lapjában többször találkoztunk. Most, amikor az igazgató némi áldozatkészségére, a szinház slilsze- rübb vezetésére éppen a financiális helyzet folytán joggal számíthatunk, — már elvárjuk, hogy az igazgató tőle telhető igyekezettel munkálkodjék az ízléstelen — mondhatnám szembeszökött Ízléstelen — dolgok megszüntetésén és a szinház nívójának emelésén. A közönség türelmének elvégre határa is van. Én teljes jóakarattal viseltetem az igazgató személye iránt és éppen ezért a legteljesebb nyiltsággal mondom, hogy azt a jóakaratot, — de a' más jóakaratát is —- minduntalan próbára teszi. Lehetetlennek tartom, hogy Krémer Sándor jó Ízlésének meg feleljen az az állapot, a mi a diákhely tekintetében színházunkban fenáll. A Modell előadása alkalmával rendőri assistenciára volt szükség! Direktor ur, minek nézi ön a tanuló ifjúságot? Csőcselék az, amely az ön primadonnájának sikerét orditással és fülsiketítő dobolással nyugtázza ? Nem kellett volna már önnek gondoskodnia régen arról, hogy díákhelyre csak diák mehessen ? Mert csalódik az igazgató ur,
