Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-26 / 118. szám

2

Szatmár, kedd

SZATMÁRI HÍRLAP

1903. május 26 118 szám.

kegyelmes és méltóságos urak nem valami nagy számban jelentek meg a igy az Eszterházy gróf interpellá- cziója még csak vitát sem idézett elő. Az interpelláló Eszterházy grófon kívül valamennyi főrend elfogadta Széli Kálmán válaszát, hogy megmarad a passzív ellentállás mellett és nem engedi a kisebbség akaratát érvényre jutni. A katonai javaslatokat nem vonja vissza.

Az ülés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti:

A főrendiház ma délelőtt csekély érdeklődés mellett formális ülést tartott. Az ülés megnyitása után

Eszterházy János gróf emelkedett szólásra és interpellácziót terjesztett elő, a melyben kérdést intézett Széli Kálmánhoz, meddig szándékozik még a passzív ellentállás mellett tétlen nézni az ellenzék erőszakoskodását? Szerinte ez a politika nem vezet czélra; sőt igen helytelen. Tudni szeretné, vájjon a miniszterelnök szándékozik-e egyáltalán felhagyni a passzív ellentállás czéltalan politikájával és érvényt szerezni a többség akaratának. Szerinte az ellenzék erőszakát (?) erő- szakos, de törvényes erőszakkal kell megtorolni.

Széli Kálmán az interpelláczióra válaszolva, kijelenti, hogy megmarad a passzív ellentállás mellett és az obstruk- cziót nem engedi győzelemre jutni. Ezután hosszasan fejtegette álláspontját s ama reményének adott kifejezést, hogy sikerülni fog az obstrukcziót legyőzni, a nélkül, hogy — törvényesen megengedett bár — de különös erőszakos rendszabályokhoz nyúlnia kellene.

A miniszterelnök válaszát Eszterházy János gróf kivételével valamennyi főrend tudomásul vette, mire az ülés nehány jelentés tudomásul vétele után véget ért.

TÁVIRATOK.

Tüntetés Laibachban.

Laibach, május 25. (Saját tudósítónktól.) Ma több száz főre rugó tömeg bejárta az utczákat s mindenütt a horvát bánt abczu- golta. A tömeg kövekkel több középület ablakait zúzta be. A rendőrség szét verte a tüntetőket.

Betörő hadapród növendék.

Budapest, május 25. (Saját tudósítónktól.) Drakolics Gábor, a ka- meniczai hadapród iskola neg} dóves növendéke ma az intézet pé íztárába behatolt s ott a pénzszekrényt feltörve több ezer koronát vett magához és megszökött. A betörő hadapród növendéket országosan körözik.

Dráma az utezáii.

Budapest, május 25. (Saját tudósitónktól.) Dankó László Nefelejts- utczai házmester tegnap o .előtt az ut- czán a feleségét lőtte ie, Danko azért követte el véres tettét, mert neje eltávozott tőle és többszöri felszólítása daczára sem akart hozzá visszatérni. A gyilkos férjet letartóztatták.

SZÍNHÁZT

— (Színészek hangversenye a Károlyi-házban.) Az unalmas estéket bizonyára elűzi majd az a lelkes színész gárda, mely tegnap érkezett Szat- márra. Hetényi Elemér, a miskolezi színház komikusa és rendezője ugyanis művésztársaságot szervezett, a mely a vidék minden nagyobb városában előadásokat tart. A szinészek Szatmáron a Károlyi-házban tartanak ma kedden hangversenyt, a melynek tartalmas műsora van. A lelkes gárdának Hetényi igazgatón kívül tagjai: Pálfi Nina énekesnő, Perczel Nővérek tánezosnők, Kerekes Mihály és Berglioffer József, valamennyien az országos színész egyletnek tagjai. A társulat táncz- és énekszámokon kívül kedves pár jeleneteket fog előadni. A tagok most is tagjai a miskolezi színháznak s csak nyári szünet miatt indultak körútra, az élvezetesnek Ígérkező előadás 8 órakor kezdődik.

Gyilkosság bosszúból.

Esküdtszéki tárgyalás.

Szatmár, május 25.

Az utolsó ügyet tárgyalta tegnap a szatmári kir. törvényszék, mint esküdtbiróság a májusi esküdtszéki czik- lusban. A tárgyalások iránt érdeklődő közönség s különösen az úgynevezett »tárgyalási hiénák“, a melyek nálunk fölös számban vannak, hozzászoktak már, hogy az esküdtszéki cziklusok idegizgató, szenzácziós bűnügyekben bővelkednek s ha az esküdtek igazmondása legalább egy halálos ítéletet nem hoz, kissé elégedetlenül azt mondják, hogy a czíklus — unalmas volt. Nos, a májusi cziklus csakugyan unalmas volt. A legérdekesebb még a mai, Utolsó ügy volt, a melynek egy boszsu- ból elkövetett gyilkosság szolgált anyagul.

A vádlottak padján négy oláh ember ült. Ologyán Sándor, az elsőrendű vádlott az oláhok ama fajtájából való, akik nagyon sokáig tartják eszükben a „czine mintye'-1.

Yalami másfél esztendővel ezelőtt történt, hogy Nagybányán egy korcsmái összeszólalkozás közben Lupus Gyula kétszer arczul ütötte Glogyán Sándort. Az arezulütött legény nem érezvén magát kellő biztonságban, hogy a sérelmet ott a korcsmában nyomban megtorolja, megszégyenülve hazasom- polygott, de gyökeret vert szivében az oláh memento, a czine mintye s elhatározta, hogy a korcsmái pofonokat véresen megbosszulja Lupus Gyulán.

Másfél esztendeig nyomta Glogyán szivét a bosszú gondolata, mig ez év április 5-én éjjel elérkezettnek látta az időt bosszújának végrehajtására, annyival is inkább, mert ez időben kellő alkalom is kínálkozott neki erre. April 5-én este kilencz és tiz óra között három társával: Czircz János, Tóth István és Bakos Jánossal megleste Lupus Gyulát, a mint az kissé boros fővel tért haza a korcsmából. Lupus mit sem gyanítva, lépett be udvarába, midőn hirtelen minden oldalról nehéz doron- c kkal felfegyverkezett alakok rohanták meg és se szó, se beszéd, agyba-föbe verték.

Az orozva megtámadott ember első ijedtségében neki szaladt háza ablakának és azt a fejével beverve, igy akart bemenekülni a házba támadói elől, de azok észrevették szándékát és lábainál fogva húzták vissza az udvarra, ahol addig püfölték a nagy dorongokkal, a mig életet sejtettek benne.

A zajra összeszaladtak a házbeliek, de mikor ezek az udvarra értek Lupus már kiszenvedett és támadói elmenekültek. A nagybányai csendör- ség kerítette kézre a gyilkosokat, akiknek ügyét ma tárgyalta az esküdtbiró- ság.

A tárgyalás unalmas tempóban vette kezdetét s a bizonyítási eljárás,

az elsőrendű vádlott ügyes védekezése folytán, halált okozott súlyos testi sértés nyomán indult meg, de Pod- huezki János, a korona tanú terhelő vallomása érdekes fordulatot adott a bünpörnek, úgy hogy az elsőrendű vádlottat szándékos emberölésben találta vétkesnek az esküdtbiróság.

A tárgyalás lefolyásáról részletes tudósításunk a következő:

Kilencz óra volt éppen, a mikor Papolczy Gyula elnök, Szabó József és Szarukán Zoltán szavazó birákkat a tárgyalási terembe lépett s az ülésmegnyitva megalakította az esküdtszéket. Á tárgyaláson Némethy József dr. képviselte a vádat, a jégyzőköny- vet Szabó József vezette. Glogyán Sándor elsőrendű vádlottat Szűcs Sándor dr., Tóth Istvánt, Antal László dr., Bakos Jánost, Antal Sándor dr. és Czircz Jánost Kovács János szatmári ügyvédek védték.

Román tolmács Hozás János volt.

Az urnából a következő esküdtek nevei kerültek ki:

Dr. Böszörményi Emil, Kőhalmi Gyula, Györffy József, Müller József, Polyánszky Miklós, Ferenczy István, Heinrich György, Cserni József, Nagy Gáspár, Pongrácz György, Tankóczi Károly, Mónus József.

(A vádlottak kihallgatása.)

Az esküdtbiróság Glogyán Sándor elsőrendű vádlottat hallgatta ki először. Az általános kérdésekre elmondja, hogy 25 éves gör. kath. napszámos.

Elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, azt felelte, hogy részben igen.

Elnök: Mondja el az esetet.

Glogyán: Április 5-én este három társammal hazafelé igyekeztünk, ugyanakkor, midőn Lupus Gyula szintén több barátjával a korcsmából haza ment. Útközben megbeszéltük, hogy megfogjuk verni, mert a múlt éven egy korcsmái verekedés közben pofon ütött. Mikor Lupus haza ért be mentünk utána és megvertük, de nem akartuk megölni.

— Hányszor ütötte meg?

— Nem emlékszem.

— Mivel ütötte ?

— Egy doronggal.

— A társai is verték ?

*— Igen ők verték agyba főbe.

— Ki inditványozta hogy bosszút álljanak ?

Vádlott hallgat.

— Nos mért nem szól ?

A vádlott nem beszélt.

Tóth István másodrendű vádlott tagadja, hogy ő megütötte volna Lu pust, ő csak nézte, hogy a többiek hogy ütik.

Elnök: Hisz a vizsgálóbíró előtt bevallotta ?

Vádlott: Igen, nem mondom, egyszer én is ráhúztam.

— Ki inditványozta, hogy meg verjék ?

— Glogyán.

Bakos János szintén Glogyánra hárít mindent, s az elnök kérdéseire kitérő választ ad. Azt vallja, hogy Glogyán a felelősséget magára vállalta s ö csak azért ment a véres eset színhelyére.

Czircz János is tagadja tettét, de a különféle kérdések súlya alatt be ismeri, hogy néhányszor megütötte Lupust, de hogy a fejét ki bántalmazta, azt nem tudja. Mindent Glogyánra hárít.

(Az áldozat anyja)

Az esküdtszék ezután egy összetöpörödött vén anyókát hallgatott ki. Az öreg asszony az áldozat édes anyja, a kinek a háza udvarán történt a gyilkosság. Lupusné csak annyit tud a dologról, hogy a kérdéses estén már ágyban volt s tompa ütések zajára ébredt fel. Mikor a lárma és jajgatás elállt kiment, de már csak fia holttestét látta, mely véres volt.

— Sok a kára — kérdi az elnök.

— Bizony kérem mindenem oda van mert a fiam tartott el.

(A korona tanú.)

Podluczky János korona tanúként szerepelt a perben.

A kérdésekre elmondja, hogy látta, midőn Glogyánék Lupus után mentek. Kíváncsisága folytán követte őket s látta, hogy Lupus lakásánál beszaladt a kapun. Glogyán Sándor utána ment elsőnek, de megbotlott a küszöbön és elesett. A három vádlottnál botokat látott.

Elnök: Látta a verekedést ?

— Igen.

—• Ki ütötte ?

— Ütötte a szegényt mindegyik.

Elnök (a vádlottakhoz): N os mit

szólnak hozzá?

A vádlottak hallgatnak.

Elnök (a tanúhoz) : Mondja a szemükbe.

Tanú: Igen mindannyian megvertétek.

— Milyen viszonyban éltek vádlottak Lupussal ?

— Ellenségek voltak.

— Nem látta részegek voltak a vádlottak ?

— Csak Tóth István volt részeg.

(A többi tanuk.)

Kotyecz János egy lakásban lakot az áldozat családjával. Elmondja, hogy április 5-én este 9 óráig várták haza, de nem jött. Mikor lefeküdtek s egy kicsit elszenderedtek ablak üvegek csörömpölésére riadtak fel. Azonnal lámpát gyújtott, s kinézett az ablakon és látta, hogy négy ember üti Lupust. Mire kiment az udvarra nem volt ott senki. Lupus vérében fagyva feküdt a földön.

— Milyen ember volt Lupus?

—- Kötekedő veszekedő természetű. Ült is a börtönben verekedésért.

— Nem látta mivel ütötték?

— Nehéz dorongokkal.

Zaveczky Józsefet szintén a kíváncsiság vitte a véres eset helyére s a kapuból nézte a mint a vádlottak agyba főbe verték Lupust. Hogy ki ütötte többször azt nem tudja. Hallotta, a mint Lupus segítségért kiabált.

A vádlottakban felismeri a tetteseket.

Pap Antal a következő tanú, a ki Lupus Gyulával egy udvaron lakott. Látta az ütlegelést, de, hogy kik voltak nem tudja.

Csócs Róza a meggyilkolt családjával együtt lakott. Javában aludt, a mikor az ablak táblái, mely mellett az ágya volt, csörömpölve betörtek s azon Lupus véres fejét látta, a mint az ablakon bedugta. Felugrott az ágyból a rémlátományra, de egyszere eltűnt Lupus feje az ablakból. Ki nézett az udvarra s látta, hogy 3 ember veri Lupust. Azt is látta, hogy a fejét verték az áldozatnak.

Técsi Sándor Lupussal együtt ivott a gyilkosság estéjén. Együtt jött el a korcsmából a meggyilkolttal. Az egyik sötét utczában észre vették a támadókat s Lupus azt mondta neki:

— Te komám ezek engem akarnak megverni.

—- Ne félj, válaszolt a tanú, nem bántanak.

Mintegy tiz perez múlva látta Glogyánt jönni, a ki azt mondta :

— Adtam neki 1

(Anyám segíts !)

Kulpuz Zakariás tanú szintén együtt volt Lupussal. Megerősíti Técsi vallomását. Elmondja, hogy mikor az áldozat észre vette, hogy megakarják verni, őt kérte fel kísérőül. Haza is kisérte s a mikor vagy harmincz lépésnyire volt Lupus lakásától lármát hallott. Vissza futott és látta, midőn a vádlottak agyba főbe verték pajtását. Azt is hallotta, a mint az áldozat kiál- tottta:

— Anyám segíts, mert megölnek.

Majd elcsöndesedett az udvar s Tóth vádlott azt mondta Glogyánnak:

— No most már mehetünk, nyúlva maradt a zsivány !

Rácz Vaszilik ugyancsak hallotta a szavakat s mindenben megerősítette Kulpuz vallomását.

(Délután.)

A tanukihalgatások délelőtt véget értek.

Délután a bonezjegyzökönyvet olvasták fel, a melyből kitűnt, hogy Lupus halálát agyhüdés okozta. Herczin-