Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-24 / 117. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 24 117 s/ám. Kaczérkodás a Yidéki városokkal. A kormány furfangja. Szatmár. május 23. Lapunk egyik minapi számában egy kormánypárti könyomatos kiadása nyomán, mi is hirt adtunk arról, hogy a belügy- és pénzügyminisztériumokban komoly munkálatok folynak arra nézve, hogy a bor- és husfogyasztási adók átengedésével a vidéki városok jöve­delmeit szaporítsák. Mint illetékes hely­ről most értesülünk, az egész híradás nem egyéb ravasz csaléteknél, a mit a kormány állít fel a vidéki városoknak, hogy a törvényhatóságok minél töme­gesebben lépre menjenek — a bizalmi nyila tkozatokkal. A Széli-kormány ugyanis végső vergődésben a verembe jutott vad csel­vetéseivel akar segíteni magán. De ezt is gyáván, mert tenni akar. A miniszteri bársony székek tulaj­donosai a . passzív reszisztenczia“ je gyében haldoklanak. Igen jámborok, igen szelídek, dehogy harapnának az istenadták, sőt inkább nyájasan dörgő lödznek a nemzet fenyitó kezéhez. Ki nos, keserves megvetni való látvány a vergődésük, a gyávaságnak és alatto­mosságnak a teljessége. Első megnyilvánulása ennek a hátgörbitő alattomosságnak a tisztvise­lők fizetésrendszeréről szóló törvény- javaslat volt, amivel az ország tiszt­viselői karát akarta a kormány föllázi- tani az obstruáló ellenzék ellen. A csel­fogás nem sikerült. A függetlenségi párt a legnagyobb készséggel jelentette ki, hogy abban a perczben megszavazza ,a javaslatot, amelyben beterjesztik a Ház elé. S ilyen formán a csapda visszafelé sült el, megint a kormány sántul bele, mert az ország tisztviselői csak azt látták ebből, hogy Széllék csalétkül használják őket. A tisztviselők fizetésrendezéséröl gzóló törvényjavaslattal a tisztviselőket akarja sorompóba állítani a kormány az ellenzék ellen, a beruházási tör­vényjavaslattal a munkátlanok tömegei elé tart vörös posztót, hogy az ellen­zék ellen felingerelje. Most jön aztán a harmadik csel­fogás. Egy kormánypárti könyomatos hinti szét a maszlagot egy nyolcz soros hireeske formájában, mely szószerint igy hangzik: A belügyi és a pénzügyminisz­térium között megindult tárgyalások sikerre vezettek s Lukács pénzügy- miniszter legközelebb, ha erre a par­lamenti viszonyok alkalmasak lesznek, törvényjavaslatot nyújt be a képvise­lőházhoz, amelyben a bor- és husfo­gyasztási adók átengedtetnek a vá­rosoknak azok közigazgatási és kul­turális terhének az apasztására.“ Hát ez a cselfogás rettentő ügyet­len. Alig múlt még huszonnégy órája, hogy a debreczeni polgármester kong­resszus határozott formát adott ennek a régi és jogos követelésnek s a kor­mány már is kimondta volna a szen­tesítő ament ? Nem kell hozzá semmi ismerete a politika furfangjainak, hogy az ember egyszerű sakk-huzást lásson ebben a szenzáczióban, még pedig olyan ügyetlen húzást, a mit sakknyel­ven durva elnézésnek mondanak. Ez a húzás se el nem hárítja, se nem kés­lelteti a mattot, csak azt mutatja, hogy a kormánv már a szalmaszálhoz kap­kod. Ha "nem sikerült a tisztviselőket beugratni, talán sikerül a városokat föllovalni, hogy lázadjanak föl az ob- strukczió ellen annak reményében, hogy a parlamenti viszonyok alkalmassá té­telével majd dob nekik a kormány va­lamit, mint a vadászebet részesítik a a fölhajtás eredményéből. Hiába zeng azonban a szirén­ének, a magyar városok régen tisztá­ban vannak már vele, hogy a hattyú­nak lud-lába van. S az eredmény megint csak az lesz, hogy a kormány magát sebesiti meg a tisztességtelen fegyverrel. A 70 éves Társaskör. A hetvenedik évforduló megünneplése. Szatmár, május 23. Zajtalanul, a külső fény és pompa, a szokásos lármás reklámok mellőzé­sével tartotta meg tegnap, szombaton este a „Szatmárnémeti Társaskőra hetven éves fennállásának jubileumát. A hetvenedik évfordulóról való meg­emlékezés mindössze annyiból állott, hogy a Társaskör jelenlegi tagjainak élénk részvétele mellett bankett volt, a melyen Veréczy Antal táblabiró, a Társaskör elnöke mondott emelkedett szellemű „hivatalos“ toasztot, rövid visszapillantást vetve a Társaskörnek közel háromnegyed százados, dicsőséges múltjára és egyben körvonalazva amaz irányelveket, a melyek a Társaskört jövőbeni működésében vezérelni hivat­va vannak. De bárminő zajtalanul folyt is le a tegnapesti ünnepély, mégis nagy je­lentőségűnek tartjuk Szatmár város társadalmi életében. Mert az tény, hogy a Társaskör egy hosszú ember­öltőn keresztül, közel háromnegyed évszázad viharaival daczolva; a kü- lömbözö társadalmi hullámzásokkal szemben — hogy úgy mondjuk: testi, szellemi és anyagi erejében meggyara­podva — fönáll és teljesiti nemes hi­vatását a város társadalmi életének fejlesztésében, garanczia arra, hogy Szatmár város jövőbeni társadalmi éle­tének fejlődése — a Társaskör mos­tani vezetőinek személyében — jó ke­zekben van letéve. Azok a férfiak — társadalmunk előkelőségei —- akik jelenleg a Tár­saskör élén állanak, egytől egyig tuda>- tában vannak magasztos hivatásuknak s bizonyára azon fognak ezután is fá­radozni, hogy a Társaskör közel három­negyed százados múltjának dicsőségét a jövő el ne homályositsa. Legyen e kör ezután is az egységes társadalmi élet szent csar­noka, a hol a vallásfelekezeti és po­litikai elvek önként ledőljenek; a hol a testvéries egyetértés, a feleba­ráti szeretet szolgáljon vezérelvül a közjó iránt kifejtendő folytonos mun­kálkodásban ; mert csak igy lesz nagy, igy lesz erős, impozáns és a közjó érdekében kifejtendő munkál­kodásában termékeny e város nagy- rahivatott társadalma. * A Társaskör 70 éves fennállása alkalmából érdekesnek tartjuk e he­lyütt főbb vonásaiban röviden össze­foglalni annak történetét. Az érdekes történetből a követ­kezőket közöljük: A karok és rendek harmadik üzenetét készité vármegyénk halhatat­lan fia, Kölcsey Ferencz, midőn 1833. év márczius hó 30-ik napján sz. kir. Szatmár-Németi városában levő főbb és tisztesebb rendű urak nagy szám­mal gyűltek össze, hogy a kaszinó társaságot megalapitsák. A legna­gyobb magyar a nemzeti kaszinót 1827-ben alapitá meg Budapesten, mely évenként kegyelettel áldoz az alakuló emlékének. Szatmár-nómeti- ben a kaszinó társaság 6 év után alakult, akkor, midőn még az ország többi városaiban kaszinó alig volt. Nyolcvannégyen voltak az alakú, láskor jelen, felekezet és rangkülönb­ség nélkül, azok, kik az erőket, hogy használhassák, egyesite ni akarták egy testületbe, melynek nevét kaszinói társaságnak állapították meg. A nyolczvannégy tag közül ma csak egy van életben. Korányi János ügyvéd, a szatmári ügyvédi kamara elnöke. Az alakuló gyűlésen főelűlülőnek tekintetes berenczei Kováts Sándor, alelőlülőnek Jeney György, mind kettő több tekintetes nemes vármegyék táblabirája, közfelkiáltással válasz­tatott meg. Rendes tagok voltak a rém. kath. egyháziak közül: Gróf Waldstein János nagypré­post, Obermayer András és Lintzi József — később mindkettő nagypré­post. Lázár János, ki 1837-ben ka­nonok lett, Szíri Ferencz, Szabó Jó­zsef, Tóth Károly és ugyancsak 1833. év szept. 24. Schlachta Márton kano­nok, végre az 1869. évben köztiszte­let és szeretet részvétkönnyeivel elte­metett püspök Biró László. A reformált egyház részéröl Fésős András, György József és Mé­száros István. A világiak közül azokat említ­jük fel, kik utódaik által ma is mint kaszinói tagok körünkben élnek, vagy kiket még körünkből nem rég vesz­tettünk el. Ezek a következők : Antal Vincze, Belicza Mátyás, Csermák Sándor, Koós György, Makay Sámuel, Reich András, Orbán Mi­hály, Somlay Mihály, Sztanaczky András, Tegze Ferencz, Zsiga György, Joó András, Joó Gábor, Joó Ferencz, Joó Mihály, báró Yécsey Miklós, Wallon Jakab, Váraljai Lajos, Weisz János, Vásárhelyi József, Vajay Imre. Alapszabálya a kaszinó társa­ságnak az 1833. évi április 21. tar­tott közgyűlésen fogadtatott el és ál­lapíttatott meg. Az alapi rendszabások 5-ik pontja szerint 10 tagból álló bizott­ság elválasztatott, kiknek betürend- szerint való neveik ekképpen követ­keznek : Buday József, Eötvös János, Fésős András, Gaál József, Kováts Ágoston, Lintzi József, Pap Péter, Somlay Mihály, Szilvay Lajos, Szta­naczky András, Joó Ferencz, Weisz János, akik a kaszinó első választ­mányi tagjai voltak. Eötvös János és Hartmann Ist­ván voltak az elsők, akik a Társas­körnek olvasás végett könyvet aján­dékoztak. Az első folyóiratok és újságok, amelyeket a Társaskör megrendelt, a kö vetkezők voltak: Magyar kurír, Sokféle, Jelenkor, Társalkodó, Regélő, és Honmüvósz, Erdélyi Híradó, Tár­salkodó (erdélyi), Allgemeine Zeitung, Handlungszeitung, Pfenningmagasin. Ugyanekkor rendeltettek meg a „Fi- náncz munkálatok fonákja“ és „Mu- zarion“ czimü könyvek. Volt rendes felvigyázó, ki na­ponta őrködött a rend fentartására, mint az a 45. sz. határozatából ki­tűnik. A Társaskör első könyvtárosa Fáy Imre volt, a ki 120 váltó forint hono­rárium ellenében teljesítette a „levél­táriu teendőket. Az 1833. évi deczember 26-iki ígazgatószék, már a „Traktéri“ felté­teleket elfogadta és igy ennek alapján az egyesület vendéglői helyiséggel köt­tetett össze. Az évi tagsági dij 1834. évben 5 írttól 6 frta emeltetvén, a 3 évi alaku­lás mondatott ki. 1835, év május 5-én a tisztvise­lői kar, ekkor már titkos szavazat ut­ján, újból megválasztatott. 1835. év junius 3-án a föelőlülői, illetve ekkor már elnöki tisztet két évig ritka kitartással viselt Kováts Sándor leköszönvén, munkás fáradozásaiért hálás köszönet mondatott. A megürült elnöki székre meg­választottak közlelkesedéssel egy férfit, ki székét elfoglalván ékes beszéddel nyitá meg az ülést, háláját nyilvánít­ván az iránta tanúsított közbizalomért, miután az egyesület nevében is üdvö- zöltetett s a közöröm éljen kiáltások­ban harsogott. E közörömmel fogadott férfiú a halhatatlan Kölcsey Ferencz volt. Érdekes volt azon vita, midőn 1836-ban a városi tanács, miután a város fogadójában a bált megtartani nem lehetett, a bemeneteli bilétek adása és váltását megtiltotta; azonban mi volt a végeredmény: a jegyzőköny­vekből kitudni nem lehetett. 1836. év május 28. Kölcsey Fe­rencz leköszönvén, a megüresült föel- nöki hivatallal közmegegyezésből fő­tisztelendő Schlachta Márton urat meg­tiszteltük volna, ő azt hálás érzettel elfogadta; Jeney György igazgatónak, Gaál József pénztárnoknak és Wallon Jakab levéltárnoknak ezzennel elvá­lasztattak. 1840. évben Jeney György a már ekkor igazgatónak nevezett állásáról leköszönvén, helyette Sztanaczky And­rás választatott meg, ugyanez alkalom­mal lett Wallon Jakab pénztárnok. A régi jegyzőkönyvekből megtud­juk, hogy a Társaskörnek különösen elnökei változtak igen gyakran. 1847. évben a tagsági dij 8 ezüst forintra emeltetett fel. A szatmárnémeti kaszinó-egylet alapszabályai czim alatt uj szabályok alkottattak, melyek alap­ján a tisztujitás megtartatván, elnök lett Gaál József, alelnök Sztanaczky András, jegyző Tegze Mihály, pénztár­nok Danigovics Bogdán; majd azon év junius 6. Sztanaczky András az országgyűlésre eltávozván, alelnök lett Békéssy Károly, Tegze Mihály jegyző és könyvtárnok helyett könyvtárnokká Nagy Vincze, jegyzőnek Dobos Károly választatott meg; ekkor már 12 lapot hordatott az egylet és pedig: Pesti Hírlap, Erdélyi Hiradó, Nemzeti Újság, Budapesti Hiradó, Jelenkor, Hetilap, Életképek, Pesti Di­vatlap, Religio és nevelés, Egyházi lap, Augsburger Allgemeine és a Pester Zeitungot. 1848. évi január 30. tartott gyű­lés a kaszinó jövedelmének és kiszol­gáltatásainak házilag való kezelése határoztatván, a vendéglői üzlet meg­szűnt és külön szabályok alkottattak a kezelésre nézve, melyek alapján főfel­ügyelőnek általános óhajtással Nagy Vincze választatott meg. 1848. évi junius 1. napján elnö­kül újból Gaál József választatott; jegyzőnek Tegze Mihály; 48-ból az utolsó jegyzőkönyv junius 30-án véte­tett fel; utána egy fehér lap követ­kezik. 1848. junius 30-tól 1851. év ok­tóber 19-ig nincs jegyzőkönyv, csak egy néma lap ; minek is írtak volna akkor papírra, midőn a honfiak saját vérükkel írták a földre honszeretetük történelmét. Az alelnöki állás 1870. május 8-án rendszeresítetett, a midőn ezen állásra egyhangúlag, közfelKiáltással azon férfiút választották meg, aki ma is a kaszinó emelkedésének egyik fő- tényezője és elömozditója: Antal Dá­niel. A Társaskör 1868-69-dik évben pangásban volt, oly annyira, hogy alig létezett már, minek folytán erős moz­galom indult meg egy uj Társaskör alakitására. A mozgalom már-már ve­szélyeztette a régi Társaskör fennállá­sát, midőn a két egylet egyesülvén, 1870. április 10-én az uj kaszinó bi­zottsága elfogadta a szatmár-németi Társaskör alapszabályait és ezzel a mostani társaskörbe olvadt bele. Érdekes, hogy a Társaskörben a kártyajáték eleinte teljesen tiltva volt és csak 1839. év november 19-én mon­datott ki, hogy : „Beállván a hosszú téli esték, minthogy némely tagok estenként ma­gukat kártyával kívánnák mulatni, azon­ban nehogy ez által a főbb czélnak az olvasásnak akadályul legyenek, a biliárd szoba kártyázóvá is jeleltetvén, fűtése megrendeltetik.“ A kaszinói társaságnak első he­^zÁHpSíTkontmensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Lctd angol gyapjúszövet gyárosnak \A/riQ7 rVI II A posztó és gyapjúszövet kereskedőnél VV LjDZ- O T ULA Deák-tér. Freund ház ü Felhívja a nagy érdemii közönség figyelmét idény Újdonságaira. • ■ ~ SZATMÁRON egyedüli raktára :

Next

/
Oldalképek
Tartalom