Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-20 / 114. szám

2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 20 114 s/ám. Széli Kálmán is beleszólt a do logba, a ki felszólalásával viharos je­lenetekre adott okot. Az affért mindazonáltal nem in­tézték el simán, mert a holnapi ülésre többen jelentkeztek, a kik az ügyben interpellálni fognak. Az ülés lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : A Ház mai ülésén Apponyi Al­bert elnökölt. A napirend tárgyalása során Yárady Károly állott fel szólásra. Beszédében érintette az udvari bálon történt eseményeket. Apponyi Albert Váradyt félbe­szakította : — Ez nincs összefüggésben a tárgygyal! Várady : De igenis hozzátartozik. Apponyi: Elvárom, hogy a kép­viselő ür minden további meggyőződés nélkül alkalmazkodik figyelmezteté­semhez. Ugrón Gábor: A királylyal nem lehet a parlament tudta nélkül „gsef- telni!8 Széli Kálmán: Ki gseftel, mi­csoda beszéd ez? A Széli beszédét az ellenzék lár­mája követte, a melynek csillapultával Yárady kijelentette, hogy meghajol az elnök figyelmeztetése előtt. Ezután áttért a kvóta kérdésre. Utána Okolicsányi László be­szélt a javaslat ellen az ülés végéig. TÁVIRATOK. Interpelláeziók az Apponyi ügyében. Budapest, május 19. (Saját tudósítónktól.) A Ház holnapi ülé­sén Ugrón Gábor és Holló Lajos interpellálni fognak az Apponyi- affér dolgában. Apponyi le akarta beszélni a képviselőket e szándé­kukról, de ez nem sikerült. A kép­viselők már be is íratták nevüket az interpellácziós könyvbe. Díszszemle a Vérmezőn. Budapest, május 19. (Saját tu­dósítónktól.) A vérmezőn ma délelőtt katona díszszemle volt, a melyet nagy­ságtól. Aztán még nem rossz és erő­sen vágyik a megbecsültetésre, mert megszenvedte már az ellenkezőjét. Hát ez a leány jobb lesz ezentúl mindazok­nál, kik apáczáknak készültek pedig. És mikor hazaér a nagyasszony; szeretettel simogatja meg a búnak eredt fia szőke haját és mondja neki: — Fiam, tied lehet Málnás Gizi! Mert a nagyasszony okos és bölcs asszony. Aztán emlékei is vannak a nagyasszonynak. Pajkos, haszontalan emlékek abból a nagyon régi múltból, amikor még az olyan tisztes, aggott személyek is, teszem, mint a nagyasz- szony, csak inczi fiinczi leánykák vol­tak. No, alig látszottak ki a földből is. És a nagyasszony határozottan emlékezik egy kicsi leánykára és fan­csali pofáju czigánvnval huzattá a fü­lébe, hogy: „Hej de szörnyű messze vagyok tetőled, Mégis mennyit álmodozom felőled! . . .“ Már hogy épen ezt huzattá volna, na az in egészen bizonyos, de hogy az a kislány egy czimbalom tetejéről lógázta a lábait közben, az szent igaz. Oh, igen, a nagyasszony emléke- kezik erre a haszontalan leánykára, mert hát lám — hogy — hogy nem ? abból a hét vármegye kis boszorkán- jából tisztes nagy asszony lett. Akku- rátosan olyan, mint a nagyasszony. Fehér a haja, okuláré a szemén . . . Lám, lám ... a nagyasszony emlékezik. számú közönség nézett végig. A hely­őrség elvonult a király előtt, a ki lo­von ült. A díszszemlét Auguszta fő- herczegnő is végig nézte. A horvát lázadások. Zágráb, május 19. (Saját tudó­sítónktól.) Gracsina községben a csen­dőrök a lázadó tömegre lőttek. Többen megsebesültek. A horvátországi helyzet egyre fenyegetőbb, úgy hogy a közsé­gekbe katonaságot fognak kirendelni. * A fellázadt horvátok ma a kör­nyékbeli falvakban az összes ma­gyar feliratokat letépték és a ma­gyar czimert összetörték. Drága községben elégették a horvát, bán arczképét. Martiusicck falu lakos­sága át akart törni a vesztegzárin- tézetbe, de a katonaság meggátolta a garázdálkodásokat. Czirkveni- czán is fellázadtak a horvátok. Nagy tömeg a posta épülethez vonult és beverte az ablakokat. Zenggben az összes magyar táblákat és czi- mereket letépték és a dohánygyár összes ablakait bezúzták. A hatósá­gok sürgősen katonaságot kértek a zavargók garázdálkodásai ellen. A lövészegylet ügye. Szatmár. május 19. Egyik helyi lapban X. Y. Z. ur tárgyalta a lövész egyletnek a városi hatósághoz intézett kérelmét. Erre ha nem veszi rósz néven, pár megjegy­zést teszek. Igaz, hogy a város jogával élt akkor, amikor a rendőrhatósági be­avatkozással az egyletet kitelepítette, azonban épen itt van a baj. Ez az eljárás e kitelepítés körülményei voltak olyanok, amelyek a lövészegylet állás­pontját igazságossá teszik. A lövészegyletnek szerződésileg sőt szolgalmi jog bejegyzéssel bizto­sított joga volt a lőtérre mindaddig, inig gyakorlatai veszélyesekké nem váltak s inig ezért onnan a rendőrségi intézkedés ki nem tiltotta. De honnan került ki a rendőri intézkedés ? Az egyik szerződő fél — a város illetve a tanács kertet akarván csinálni a lőtér- ből, ez okból utasította a főkapitányt, hogy tilts i meg a lőgyakorlatokat a löveldében. Ez természetesen engedel­meskedett is felettes hatóságának. Te­hát úgy áll a dolog, hogy a tanács, mint az egyik szerződő fél képviselője, nem járt el jóhiszeműen s megkerülve a másik szerződő féllel kötött szerző­dést, önbiráskodott. E tényeért magán- jogilag a város felelős is az egylettel szemben. A sommás visszahelyezési per nem döntött a magánjogi igény felett: hanem az alakiságok —a városi tanács által inscenált s e perben fel­mutatott közigazgatási intézkedések folytán — kellett a bíróságnak az egylet keresetét elutasítani. A magánjogi igényét nem is adta fel az egylet, de nem akarta útját vágni a jóindulatú békés megoldásnak. Ezért kérelmezett a városnál; tudva azt, hogy minden helyesen gondolkozó bizottsági tag megfogja érteni az egye­sületet ért sérelmet s hozzájárul ezen több mint 50 éven keresztül fenállott s nagy létjogosultsággal bíró egylet lőtere visszaállításához, vagy a kárta­lanításhoz. A Kossuth-kert szélén, különösen most — amikor a kibővítés kényszere elé jutott a város, sok olyan hely van amelyet lőtérnek fellehet használni. Ebből kell egy terület az egyletnek. Nem is volt semmi ok sem arra, hogy ott a löteret beszüetették. Debreczen, Nagyvárad, Arad, Ungvár, Nagy-Bánya városokban is a sétatéren, vagy park­ban van a lövelde. Nem idegesebbek a mi lakosaink sem azon városok lakói­nál. Itt is ellehet az a Kossuth-kert- ben. Meg kell tenni a megfelelő biz­tonsági intézkedéseket. Jó golyó fogó­kat, véd falakat kell felállítani s nyu­godtan sétálhat akár a lövöldén körös­körül is akárki. Az a kérdés pedig, hogy a téve­dést az egylettel szemben akár a vá­rosi tanács is beösmerje, ne sértse senki büszkeségét, mert nézetem szerint mindenki, még a „tanács“ is tévedhet. B. A polgármesterek értekezlete. A külön városi törvény. Saját tudósítónktól. Debreczen, május 19. Országos fontosságú dolgokat tár­gyalt le tegnap a magyar törvényha­tósági városok debreczeni értekezlete. Nagy komolysággal és higgadtsággal pergett le a konferencia, a melyre he­tek óta készültek a polgármesterek. Ki­fejtettük már újságunkban, hogy mi­niszteri deputációkkal a városok ügyét elintézni nem lehet és a mi állásfog Másunknak fényes igazságot adott a tegnapi polgármesteri kongresszus, a mely a városi autonómia mellett lánd­zsát tört, sőt a főispáni állás feles­legességét is erős érvekkel igazolta be. Elmondhatjuk, hogy a polgár- mesterek debreczeni értekezlete nem lesz eredménytelen, mert nem a szó hatalmával, nem a dikciók fenszárnya- lásával, hanem komoly, pozitív hatá­rozatokkal fognak eredményt szerezni a városok régi kívánságainak. Az ülés lefolyásáról debreczeni tudósítónk az alábbiakat jelenti : A városháza nagytermében reg­gel 9 órakor kezdődött a tanácskozás. Zechmeister Károly győri pol­gármester elnökölt az értekezleten. Melegen üdvözölte a jelenlevőket, majd hosszasabban fejtegette a kongresszus jelentőségét. Az elnöki megnyitó után Kovács József debreczeni polgármester szívé­lyes, meleg szavakkal üdvözölte Deb­reczen falai között a város nevében a polgármestereket és áldást, sikert kí­vánt az értekezlet működésére. Tóth Pál dr. szegedi főjegyző ösmerl, lapunk egyik minapi számában közölt memoranduma került elő. Tóth Pál dr. röviden elmondja a fontos és a városok önkormányzati jogaiért fel­szólaló külön városi törvény alkotását kívánó memorandum keletkezésének történetét és felhívja az értekezletet, határozzon felette. Első része a memorandumnak a községi szervezet volt. Erre nézve azt határozták, hogy a községi szervezetet az állami törvény keretén belül óhajt­ják saját autonómiájuk jogkörében meg­állapítani. Legfontosabb része a memoran­dumnak az önkormányzat. A memo­randum követeli az önkormányzati jog­nak a legszélesebb mederben való ki- terjesztését. Az értekezlet egyhangúlag meg­egyezett abban, hogy ezt követelni a városoknak egyik legfontosabb teendője. Az állami anyagi teendők meg­térítése is fontos része a memoran­dumnak. Ez a pont kiakarja mondani, hogy az állam a városok által végez­tetett városi leendőkért anyagi kárpót­lást nyújtson. A törvényhatóságok gyakorló szervezetére nézve, négy hatóságot állapított meg és pedig: 1. A városi lakosság képviselete. 2. Városi tanács. 3. A polgármester. 4. A rendőrfőkapitány. Az értekezlet elhatározta, hogy a városok ügyeit a városi lakosság kép­viselete vezeti a mellé rendelt ható­ságok utján, a hatóságok szervezetét azonban nem állapítja meg. A törvényhatóságok szerve­zete került ezután szóba. Brolly pozsonyi polgármester szerint elegendő lenne, ha minden 1000 polgárt egy ember képviselné a törvényhatóságokban. Az indítvány fölött hosszas vita indult meg s a kongresszus végül ki­mondotta, hogy a választott képvise­lők számának leszállítását kívánatos­nak tartja, de a számarányt nem álla­pítja meg. Tóth Pál memoranduma a leg­több adót fizetők, a virilista intézmény fenntartását javasolja. Ebben a kérdésben is hosszasan tanácskoztak a polgármesterek s az ér­tekezlet többsége végül kimondotta, hogy a virilis intézmény jelenlegi rend­szerének fenntartását javasolja. A tisztviselők választására nézve a javaslat szerint a szorosan vett tisztviselőket a közgyűlésnek kell vá­lasztani, a segéd és kezelő személy­zetet azonban a tanács választja. Az értekezlet beható tanácskozás után a javaslatot magáévá tette. Elhatározták ezután, hogy kívá­natos, miszerint a tanácsosoknak jogi vagy államtudományi vizsgájuk legyen, úgyszintén a fogalmazóknak is. A tiszt­viselők először 6 évre, aztán életfogy­tig választassanak. Az értekezlet befejezésével a kongresszus tisztikarát alakították meg újból, mivel Zechmeister Károly győri polgármester elfoglaltsága miatt az el­nökségről lemond. Az értekezlet azon­ban nagy lelkesedéssel Zechmeister Károlyt újból megválasztotta. A tanácskozás után a polgármes­terek a nagyerdőre rándultaK ki, a hol késő esti óráig tartó bankett volt. Katonák és polgárok közös ezéllövészete. A hadügyminiszter terve. Szatmár, május 19. Roppant nagyfontosságu intézke­désről értesülünk, alighanem még eb­ben az esztendőben meg fog valósulni. Emlékezetes ugyanis Szemere Miklós országgyűlési képviselőnek, az ismert sportférfiunak ez év elején mon­dott parlamenti beszéde, amely annak idejében nem kis föltünést keltett. Azt fejtette ki benne, hogy nem a vezérlet, hanem a katona egyénisége dönti el a csatákat. Hadi erényeket kell önteni és belenevelni a magyarba, mert csak azután lehetne imperializ­musról, Nagymagyarországról beszélni. A czéllövészetet már kora ifjú­ságában tanítani kell. Hivatkozott itt a búr háborúra, ahol fenyesen bebizo­nyult az emberek hai jzí ügyessége. A törpe ember is kitűnő katona, ha jól talál, viszont az athléta is rósz katona ha nem talál. Hivatkozott Szemere Poroszor­szágra, ahol nagy gondot fordítanak a ezéllövészetre, de hivatkozott Angliára is, ahol éppen a búr háború óta he­lyeztek súlyt a katonaság kiképzésére a ezéllövés tekintetében. Vajda Mihály US*Í és női divat üzlete SZATMÁR, Deák-tér 10. — Fióküzlet: NAGYBÁNYA. -------------—-----------—•=?•— Elsőrendű bevásárlási hely ----— ., — ,, u p i és női divatezikkekben. m a u. *- a. ** km ii w i ui v ciiívsi n k G k b v; u> Férfi kalapok és feliérnemüek legnagyobb raktára. — Női blouzok és bőrkeztyük nagy választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom