Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-20 / 114. szám
Szatmár, 1903. május 20. Szerda. mdöuum eviuiydin, Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Égy tóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, Hirdetéseket' , ' méltányos, szabott ártón és egyezség szerint felvesz kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések,, 10 szóig 40 fillér, min&gn: további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 0ARTHA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. {“ nyilatkozatok. Szatmár, május 19. A magyar politika, szignaturája daczára a káprázatos dunai tűzijátéknak, fényes udvari bálnak, elintézett Apponyi-afférnek, s minden- rendű magánkihallgatásnak, az, hogy a szabadelvüpárt bomlik s a helyzet tarthatatlan. A nagy többségben mindenki érzi, kogy nincs közös eszme, mely a pártot összetarthatná s a párt most már csupán önczél, egyedül Széli Kálmán az, a ki kitart, a ki a hősies vállalkozás jelszavát hirdeti. A miniszterelnök hősi elszántsága olyan forma, mint az igaz hitű mozlim fatalizmusa a veszély legnagyobb hevében, amikor az életösztön a gyávát is elszánt hőssé változtatja, úgy okoskodván, hiszen ha mevvagyon írva a csillagokban, hogy ha már el kell vesznie, hát veszszen el drágán s ne nyomorultul, olcsón. A nemzet haragvó viharának hullámcsapásait a hatalom magaslatáról nézi hősi elszántsággal. Széli Kálmán s kabinetje s akik megszánják, szinte sajnálják, hogy idegen eszmék szolgálatában felsőbb parancsra kell állni a vihart, mely már elnyeléssel fenyegeti. A fuldoklóknak a sajnálkozók bizalmi nyilatkozatokat küldözgetnek, hogy abba kapaszkodjék. Azonban ezzel a sovány segítséggel, melyet a főispánok megrendelésére csak itt-ott tudnak meggyártani, nem lehet életet menteni. Aki saját vigyázatlansága folytán belekerült az örvénybe, sodró árjából nem szabadul az többé ki. Hiába való ott minden nnibizalmi nyilatkozat, a bajt nem kisebbíti, a fuldoklót ki nem menti. Minden iózan politikus kénytelen elismerni azt, a mit minden polgár, kinek esze helyén van, belát, hogy az ex-lexes állapot törvénytelen állapot s aki ezt előidézte s a ki e törvényen kívüli állapotban is ragaszkodik a katalom palástjához 8 kormányoz törvény nélkül osztrák szükségparagrafussal, az e miatt minden egyebet, csak egyedül bizalmat nem érdemel. A bizalomnak nem is természetes, hanem mesterkélt megnyilatkozása az, a mit egyes törvény- hatóságok produkálnak. De máskülönben is ezek a bizalmi nyilatkozatok nem a lényeget illetik, menynyiben nem a katonai követeléseket helyeslik, csupán a indemniti megobstruálását Ítélik el. Már pedig végelemzésben az is bizonyos, hogy az indemniti megobstruálását egyedül a katonai javaslatok miatt határozta el az ellenzék. A botránykő tehát egyedül és mindig a katonai javaslatok beterjesztése. Es ha nem igy áll a dolog, akkor felmerül az a kérdés, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok miért nem jöttek akkor, mikor a kormány beterjesztette a katonai javaslatokat. Erre felelni sem szükséges, annyira tisztán áll előttünk a kér dés és az egész magyar nemzet egyhangú véleménye a kérdéssel szemben. Széli Kálmán hiába reméli a bizalmi nyilatkozatoktól a szabadulást, azok még októberben sem hozzák meg neki azt. A hősi kitartás, ha októberig is vergődik, kárbave- szett fáradság. Lassú betegségnek halál a vége. Ezen sem bizalmi nyilatkozat, sem passiva rezistencia nem segit. Hát csak rajta! Szavazzanak bizalmat a törvényhatóságok a kormánynak e hősi elszántságért s mutassanak be ősi áldozatot az osztrák zászló, osztrák címer, s a német nyelv uralmáért! Van idő reá, Széli . íbaán kitart. Csak aztán a késő bánatnak ne legyen keserű gyümölcse! Szatmár, május 19. A helyzet. A katasztrófa közeledik. Lehet, hogy csak a Széli Kálmán katasztrófája lesz. Lehet, hogy a sza- badelvüpártó is. De lehet, hogy a nemzeté lesz. Széli Kálmán biztosan bukik. Az Apponyi-ügy el van ugyan intézve, de épen ez az elintézés is jel a katasztrófára. Ötnegyed óráig beszélgetett Apponyival a király. Bizonyos politikusokat, különösen azokat, akik gróf Tisza István körül szoktak csoportosulni, valósággal konsternálta az „Apponyi-ügy megoldása. A hogy a kihallgatáskedvező ereményének hire szárnyra kelt, a régi szabadelvűek még jobban bosszankodtak. Csak fokozta a bosszúságukat a volt nemzetiek tüntető jókedve. A királyt egyébként az utóbbi hetek és hónapok viharai lehangolták. Nem fog most magához hivatni senkit a magyar politikusok közül. Nem kér tanácsot tőlük. így mondják. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, május 19. A képviselőház mai ülésén nagy vihart idézett elő Várady Károly felszólalása, melylyel csak érinteni akarta az Apponyi-affért. Eleinte senki se merte szóba hozni az udvari bál eseményét, s a midőn Várady belekezdett a kinus ügybe, többen is akadtak, a kik hozzá akartak szólni. Ámde Apponyi a kit szintén kellemetlenül érintett a felszólalás, azonnal kijelentette, hogy az „ügy“ nem tartozik a Házra. TARCZA. A nagyasszony emlékezik. Irta: Pakots József. — Jó, legyen a te akaratod szerint, anyám. Hiszen te bölcs vagy és jó is. Aztán . . . igazad is lehet. Kádár Pali beszél igy. A derék, komoly Kádár, aki úgy betartja Isten ama párancsolatját, hogy: — Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess e földön! Már persze, akinek tisztelnie lehet mind a kettőt, mert lám Kádár nak csak anyja van. Na de jó, szerető anya. Kádár Pali megtörtén emelkedik föl a székéből és lehajol, hogy megcsókolja a nagyasszony kezét. Az ezüsthaju, fehér fejkötős matróna pedig megsimogatja a fia lágy, hullámos, szőke haját és busán sóhajtja : — Hiszen bárcsak ne volna igazam, édes fiam. Málnás Giziről esett szó különben. A hadházi Málnás Giziről, akinek kaezér mosolyát úgy ismerik mifelénk hét vármegyében a Hernád-menti gavallérok, mint a Pista czigány zsíros nyirettyűjét, mert hogy mind a kettő sok bolondságba ugrasztottá be már a gyönge erkölcsű urakat. Kádár Pali nem gyönge erkölcsű ember, de nem ám! És ime mégis rabja lett a Málnás Gizi csalfa mosolyának. De hogy az a rusnya kis lány olyan veszedelmes egy személyiség. Mert megejt a szemével, szent igaz! Azzal a két nagy dióbarna, olajos szemmel. Kádár Palit példának okáért nagyon is megzavarta e két szem. Tisztára őrültség, ami olyan embertől telhetik ki csak, aki nagy komolykodásában nem ér rá, teszem, okumlálnh Mert Kádár Pali hitvestársul akarja. Málnás Gizit. Ugyan hogy volna pedig Málnás Gizi feleségnek való ? Aki a mulatságokon hajnaltájban a czimba- lom tetejére ül és onnan lógázza a lábát, mig a fancsali pofáju Pista czigány reszketősen huzza a fülébe, hogy : „Hej, de szörnyű messze vagyok tetőled, Mégis mennyit álmodozom felőled ! . . .“ Az igaz, hogy megennivaló piskótalábai vannak ennek a Gizinek. De hát mért kell, hogy éppen Kádár Pali vegye észre ezt ? Ugyancsak szerencse, hogy résen van az ezüsthaju, jóságos matróna most és szerető szóval felvilágosítja a fiát. És a fiú engedelmes fia az ő szerető anyjának. Málnás Gizi sorsa tehát meg van pecsételve, nem lesz ő sohase hitestársa a komoly Kádárnak. Hát helyes, bizony helyes dolog ez. Mert lám, Málnás Gizi most, hogy itt játszanak azok az éhenhaló, rongyos színészek, veszedelmes czimboraságba elegyedett Szeremleivel, a hőstenorral. Szinte tüntet vele ez a Gizi, akinek az anyja szegény, reszkető kézzel veri fogához a férje után járó nyugdíj garasait. Leikéből siratja ez a szegény asszony a leánya bolondságait s mindennap uj barázdát mos a keserű köny az arczán. Málnás Gizit kezdik ime észre nem venni minálunk. Még a fiatalemberek is szórakozottan elnéznek a feje fölött immár, ha találkoznak vele. De -hát lányos házakhoz járnak a boldogtalanok és olyasféle feltételeket volt alkalmuk hallani az utóbbi időben, hogy vagy Málnás Gizi vagy . . . De lám, találkozik egyszer az ezüsthaju, jóságos niatróna, a Kádár Pali anyja, Málnás Gizivel. Az állón, az akáczfáktól árnyalt, hűvös állén sétál a tisztes úrasszony és meglát egy leányt a pádon, amint vár valakire. De hogy a nagyasszonynak nincs okuláré a szemén, hát nem ismeri meg Málnás Gizit. A lány pedig köszön és alázatosan csókolja meg a nagyasszony fehér, keskeny kezét. A nagyasszony kivetőt talál ám a leányon és összevonja haragosan homlokát. — Te kis lány — mondja szelíd hangján, mely most azonban nyomottan cseng, — igy nem illik járni. A blúzod nagyon ki van vágva, fiam. Hát megengedi az anyád ? És Málnás Gizi elpirul. Piros lesz egészen a haja tövéig és akkor egyszerre elkezd sirni. Furcsa, érthetetlen, hogy milyen szivszakadva sir ez a lány s hogy fuldokol, amint elfordítja arczát a nagyasszonytól. A nagyasszony bámul és leülteti a leányt a padra. Kérdi, mi baja ; és szól a leány sírva. Lehet is azt érteni, mit beszél. Mondja, hogy rosszak az émberek. Aztán ha valakit megszólnak, addig-addig teszik, mig az maga daczból is alkalmat ad rá. Aztán újból elsírja magát. És szepeg, hogy milyen boldogság, ha valakit egy igazi férfi szeret. De lám, rosszak az emberek s a férfi hallgat rájuk. S több eféle. A nagyasszony csak hallgatja egy ideig, aztán bámulva kérdi: — Hát ki vagy te, lányom ? S a siró lánv félve mondja : — Málnás Gizi vagyok. És a nagyasszony hazafelé tart, az Alléból. Még megsimogatja egyszer a siró leány fekete, szikrázó haját és ráparancsol: — Most menj haza és holnap gyere hozzám. Aztán megy a nagyasszony. Valami bibliai mondáson töri a fejét, mely szól ama kilenczvenkilencz igazról s a megtérő bűnösről. Mert okos asszony az ezüshaju matróna. És tudja, hogy ez a lány most igazán megnyilatkozott előtte; mert az ilyet megérzi a nő. Aztán okumlál is a nagyasszony. Mert ez a lány most meg van rendülve, hogy az emberek kezdik kizárni maguk közül. Iszonyodik ime a névtelenségRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek; mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! Szatmár ás vidéke legnagyobb czipőpa^tára. Megérkeztek ^ tav;as:í^ és nyári idényre utegrendelt összes úri, női és gyermek 9 • • valódi franczia sehewrő bőrű lábbelik.
