Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-19 / 113. szám

nuja volt, hogy foltot ejtenek családi életének tisztaságán. Szép volt az asszony és fiatal, s Berecz Ambrus, a hűséges, a becsü­letes férj, aki rajongóan szerette hit­vesét, úgy vélte, hogy a menyecske gyöngéd érzelemmel viseltetik öcscse : Berecz Géza iránt, aki velük egy házban lakott. Azaz, hogy ő nem is gyanakodott felesége hűségében, ha- nerh a falu nyelve, a pletyka, az undok rágalom vette gyorsan röpülő szár­nyára felesége nevét és hozta hírbe sógorával, az ö tulajdon vérével s ez keltette fel benne a gyanút és — okkal, vagy ok nélkül — ő maga sem tudja, szította benne mindaddig, migaz elvetemült gyilkosok örvényébe so­dorta. A mint a vizsgálat eddigelé meg­állapíthatta, ez a Berecz Ambrus szo­morú tragédiájának előzménye; első fölvonása annak az érdekes bűnügyi drámának, a mit az irók fantáziája vet gyakran papírra, de a mit ezúttal az élet, ez a megdöbbentően reális re­gényíró produkált tegnap délelőtt Kak- Szent-Mártonban, a Berecz Ambrus egyszerű, falusi portáján. A véres családi dráma részleteiről tudósítónk a következőket jelenti: (A falu nyelve.) Berecz Ambrus kakszentmártoni jómódú gazdaember mintegy kilencz évvel ezelőtt vezette oltárhoz a falu egyik legszebb leányát, aki alig töltötte be a 17 évet, midőn főkötő alá került. Berecz szerelemből vette feleségül a szegény leányt s mintegy hat évig za­vartalan boldogságban teltek el a sze­relmes házasok napjai, mely idő alatt két gyermekük született. Midőn Berecz Ambrus megnősült, öcscse: Berecz Géza, aki vele egy fedél alatt lakott, siheder legénysorban járt, de a mint az évek folyamán deli legénnyé fejlő­dött, mintegy három évvel ezelőtt, a falu rossz nyelvei suttogni kezdték, hogy Gézának viszonya van sógornőjé­vel, bátyja, Berecz Ambrus feleségével. A rossz hir, természetes, hogy a Berecz Ambrus fülébe is eljutott, de eleinte reá sem hederitett. Rendületle­nül bízott felesége hűségében és öcscse becsületességében. Sőt nem egyszer maga mondotta el nevetve feleségének és öcscsének, hogy mi hir járja a falu­ban s szentül megfogadta, hogy amúgy, magyarosan torkára forrasztja a fele sége becsületén rágódó szomszédasz- szonyoknak a szót. (A gyanú.) így telt el egy esztendő, de az asszonyról szárnyra kapott rossz hírek, nemhogy megszűntek volna, de mind általánosabb lett a faluban a meggyő­ződés, hogy Berecz Ambrusné titokban vígan éli napjait sógorával. Erre a Berecz Ambrus szivébe is gyökeret vert a rettenetes gyanú és gyakran voltak e miatt heves jelenetei úgy a feleségével, mint az öcscsével, akik ál- hatatosa: tagaaták a dolgot, noha az asszony, mintha csakugyan némileg elhidegült volna hites urától, s ezt Berecz Air' -us uapról-napra jobban és joboan érezni vélte, úgy, hogy nyu­galmas, békés családi életét teljesen feldúlta a falu rossz nyelvei nyomán fal. ’’ gyanúja. (Öt lövés.) E hó 17-én, vasárnap déli 12 óra­kor Berecz Ambrus kissé ittasan jött haza a korcsmából s a feleségét nem találta a házban. Hirtelen erőt vett rajta ismét a gyanú, s midőn öcscsét sem látta sehol, a fiatalok keresésére indult. Hat golyóra töltött revolvert vett magához s azzal a konok szán­dékkal, ha tilosba éri őket mindkettőt agyonlövi, átkutatta az egész udvart, s végül a ház padlására is felnézett. Az asszonynak tényleg a padlá­son akadt valami dolga és Berecz Géza ennek elvégzésében segédkezett neki ott. A mint a férj megpillantotta fele­ségé} és öcscsét a padláson, féktelen 2 Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP dühében iszonyúan felorditott és mint­egy eszét vesztve reájuk irányította töltött revolverét, a melyből egy­másután öt lövést tett. Kettőt a feleségére, hármat az öcscsére. Mind az öt lövés talált és külön- külön egy-egy is föltétien halált okozott. A Berecz Gézára röpített három golyó közül az egyik a szivébe, a másik az arczába, a harmadik a fejébe fúródott. Az asszonynak pe­dig mindkét revolvergolyó a mel­lébe fúródott. Berecz Géza nyomban ször­nyet halt, mig az asszonyt még élve hozták le az odacsődült szom­szédok a padlásról. Egy fél óráig vivődött a halállal. (A gyilkos jelentkezik.) Berecz Ambrus, a mint a felesége és öcscsé testéből patakzó vért meg­pillantotta, egy pillanatra mintegy ki­józanodva állott meg az áldozatok előtt. Arcza halál sápadt volt, egész testé­ben remegett, s úgy látszott, mintha lábai gyökeret vertek volna a földben. Egyszerre csak fejéhez kapott, hirtelen sarkon fordult és szó nélkül futni kez­dett. Mire az odacsődült nép észre­vette, Berecz Ambrus már messzejárt a borzalmas gyilkosság szinhelyétöl. Azt hitték, hogy a szerencsétlen ember világgá rohan, vagy önmagában is kárt tesz s ezért többen gyorsan kocsiba ültek s utána hajtottak, hogy elfogják. De Berecz Ambrus útközben ki­józanodott, teljesen tudatára ébredt szörnyű tettének s egyenesen Szatmár- nak vette útját, hogy önként jelentkez zék a kir. ügyészségnél. Délután három­negyed kettőkor érkezett Szatmárra, egyenesen az ügyészséghez ment, a hol — vasárnap lévén — a hivatalok zárva voltak. Égy bőr.önőrnek mon­dotta el legelőször esetét, aki nyomban értesítette Morvay Károly vizsgáló­bírót. Morvay Károly központi vizsgáló­bíró haladéktalanul intézkedett a vizs­gálat foganatosé ása iránt. Bereczet Ri­adta a íogházfelügyelőnek, ő maga pedig Írnokával és Vajay Imre dr. törvényszéki orvossal azonnal kocsira ült és kiment Kak-Szent Mártonba, a hol a két hullát — miután Vajay dr. már csak a beállott halált konstatál­hatta — felbonczolták. Bcnczolás után a hullákat még tegnap délután eltemették. (Berecz a fogházban.) Berecz Ambrust Morvay Károly vizsgálóbíró a mai nap folyamán két ízben hallgatta ki. A szegény ember, aki a fogházban folyton hangosan zo­kog és gyakran sir, egyre azt hajto­gatja, hogy maga sém tudja, miért követte el a szörnyű tettet. Régen gyanakodott a feleségére, meg az öcs­csére, a faluban is folyton szították a gyanúját és kénytelen volt már vala­mikép végét vetni a lelkében dúló vi­harnak. Tagadja, hogy szándékosan gyilkolt. Nem volt eszénél, mikor a revolvert magához vette és őrült volt, mikor a feleségét és az öcscsét leteri- tette. A szörnyű cselekedet izgalmai annyira megviselték, hogy alig jár a lábán, csak vánszorog, s úgy néz ki, mint a súlyos beteg, akibe csak hálni jár a lélek. A borzalmas tett elkö­vetése óta se egy falat ételt, se egy korty italt nem vett magához. A vizsgálat valószínűleg nehány hetet fog igénybe venni. SZÍNHÁZ. (Kicsoda az az ember ?) A „Lotti ezredesei“ czimü operettben előfordul a többek közt egy színigazgató is, aki szerződtetni akarja Lottit, a világhírű dívát. E czélból meg is jelenik a diva lakásár}, hogy meghallgassa annak próbaépeklését. Az operette bonyo­dalma aztán odafejlődik, hogy a diva környezete, legfőképp pedig a két skót ezredes nem a legszívesebben látja a kissé konfidens direktort a Lotti laká­sán és hogy valamikép elűzzék a szín­ről folyton ezt ordítják a fülébe : — Kicsoda ez az ember ? Mióta a pompás angol operetta a magyar színpadokra bevonult, ez a kérdés szinte szálló igévé lett és al­kalmazzák minden alkalommal, a midőn egy nem szívesen látott alak bukkan föl a látóhatáron. Krémer Sándor a szatmári színház igazgatója sem lehet valami szívesen látott egyéniség Be­regszászon, mert az ottani közönség, legfőképp pedig a szinügyi-bizottság egyre azon töpreng: — Kicsoda ez az ember ? És hogy a rejtélynek nyomára jöjjenek Arnold Sándor, a beregszászi irodalmi kör elnöke és szinügyi bizott­sági tag tegnap „hivatalos“ átiratban kérdezte meg Szatmár város tanácsá­tól : voltaképpen kicsoda az a Krémer Sándor, és lenne kegyes a nemes ma­gisztrátus egyúttal felvilágosítani a be­regszászi közönséget arról is, h ogv csakugyan a szatmári színház igazga­tója-e Krémer Sándor, mert társulata után Ítélve, Beregszászon ezt lehetet­lennek tartják. Arnold Sándor ur egyúttal elpanaszolja azt is, hogy Krémer e hó elején vonult be Bereg­szászba — 22 tagból álló társulatá­val. Ebben a 22 tagot számláló tár­sulatban benne van a zenekar, a karszemélyzet, a kellékes és a szinlaposztó, aki valószínűleg hőssze­relmes és bonvivánt is egyúttal. Be­regszászon ennek folytán most ször­nyen kiváncsiak, hogy Szatmáron mi­lyen társulata volt Krémernek és hány tagból állott? Arnold ur, midőn a vá­rosi tanácshoz intézte e kérdést, kissé eltévesztette a czimet, mert a tanács bizonyára azt a választ fogja adni Beregszász közönségének, hogy Kré­mer társulata — fenomenális volt. Ez ugyan csöppet sem fog vigaszul szol­gálni a becsapott Beregszásziaknak, dehát hadd élvezzék ök is a Krémer szinigazgatásának — művészi gyö­nyöreit. ~MEGYfí[ KÖZÉLET. (Üzenet S. R.-nek Nagybányán.) Illetékes helyen utána néztünk a do­lognak és a hivatalos aktákból meg­győződtünk, hogy önnek sok tekintet­ben nincs igaza és czikkónek megírá­sában személyes animozitás is vezette. Ez az, a minek mi, nemcsak ebben a rovatban, de lapunkban általában he­lyet semmi körülmények között nem adunk. Ez a rovat — miként jeleztük — a megyei közérdeknek van szánva és csakis olyan közleményeknek áll min­den időben nyitva, a melyek nemcsak, hogy közérdekűek, de tartalmuk föl­tétlenül az igazságnak megfelelő. Egy piczinyke kis igazság és egy parányi kis közérdekből kiindulva — miként az ön czikkéből látjuk — bizonyos személyeket csaknem teljesen alaptala­nul nyilvánosan meggyanúsítani és ne­vüket méltatlanul moghurczolni, nem lehet czélja annak a pártnak, a mely a közérdek szolgálatában kíván hasz nos tevékenységet kifejteni. Itt az ön tévedése és innen datálódnak az ön panaszai, hogy a sajtó elzárkózik köz­leményeinek közreadása elöl. Szemé­lyes bosszuérzés kielégítésére mi nem vállalkozhatunk. Hová vezetne és mivé zsugorodna a mi becsületes szándé­kunk, hogy pártatlan igazságszere­tettel ellenőrizzük a megyei közigaz­gatást, ha ennek körébe vágó ügyeket egyoldalulag birálnók meg, és akár van reá okunk, akár nincs, netcironta- nánk a hivatalos hatalomnak, csak azért, mert ez nem abban az irány­ban vezet bizonyos fegyelmi ügyeket, a mint azt azok szeretnék, akiknek a baj a nyakukba szakadt. Mi, és az újonnan alakult megyei közigazgatási párt mindenkor készek vagyunk e he­lyütt megvédelmezni bárkit is a hiva talos hatalomnak esetleges visszaélései ellen, de a megvédelmezésnek első 1903. május 19 113 szám. föltétele, hogy a visszaélés konsta­tálva legyen, ami az ön czikkében említett esetekben hiányzik. Általános vádaskodások az ön panaszai, a melyek­nek az ügyek aktáiban nyomát nem láttuk. Szíveskedjék talán pozitív, be­bizonyítható adatokat közölni velünk, a melyeknek szívesen helyt adunk, mert az nem változtat a dolgon, hogy ön saját neve alatt kész vádjait közzétenni. Mi nemcsak, hogy nem gyanúsítunk és nem vádolunk alapta­lanul senkit, de alkalmat sem adunk arra, hogy ilyesmit valaki a saját neve alatt e lap hasábjain megtehe.ssen. Ez a mi elvünk és ez az elv vezeti köz­érdekű működésében a megyei köz- igazgatási pártot is. ÚJDONSÁGOK. Megölték, mert nem akart keresztapa lenni (Saját tudósitónktól.) Mezöterem községnek napok óla véres szenzácziója van. Éjnek idején leütöttek egy jó­módú gazdát, a ki gyanútlanul sietett haza a lakására. A gazda, kinek Ke- szenheimer József a neve, bosszúálló gyilkosságnak esett áldozatul, A gyil­kosok heten voltak, mint a gonoszok, a kik tegnap óta rabjai a szatmári kir. ügyészség fogházának. A véres eseménynek — mint ér­tesülünk — az az előzménye, hogy Keszenheimer, ki igen gazdag ember hírében állott, daczára nagy vagyoná­nak soha sem segitett a szegény em­beren. A gyilkosság előtt néhány nappal történt, hogy Gyerkó János munkás ember házára szált a gólya. Egy piros képű babát hozott a szegény hajlékba. A boldog apa, kinek már a hatodik gyermeke volt a csecsemő, elhatározta, hogy a falu egyik gazdag emberét fogja felkérni keresztapának. Sorra vá­logatott a jómódú gazdák között, de egy sem volt ínyére. Végre Keszen- heimerben állapodott meg, akit föl is kért, hogy az uj szülött csecsemőt ke­resztvíz alá tartsa. A gyilkosság előtt való napon be is állított Kesztenheimcrhez. Előadta, hogy miért jött hozzá. Keszenheimer a kérelemre állítólag durva szitkokkal felelt volna s a szegény emhert kiuta­sította házából, ügy mondják, még a kutyáját is ráuszította. A szegény Gyerkó borzasztóan szégyelte az esetet s roppant szomo­rúan haladt a nagykorcsma előtt, a bová be is tért egy kis sziverősitöre. A korcsmában ott találta Neu Ferencz, König Mihály, Osvald István Juszli Mátyás, Vonház Jakab és Függ József barátait, a kiknek elpanaszolta baját. A pajtások megbotránkoztak Keszenheimer eljárásán és másnap az egész község nem beszélt egyébről, mint a Gyerkó esetéről. Gyeskó barátai, kik már régóta keresték az alkalmat, hogy Keszen- heimert megverjék, elhatározták, hogy régi tervüket megvalósítják. Tegnap elölt meg lesték az ut- czán, a mikor egy ismerősétől haza­felé tartott. A lakása mellett lévő utcza sarkán várakoztak reá s hatalmas bo­tokkal támadták meg. Ágyba, főbe ver­ték, a mig csak élet volt benne. A gyilbosok ezután elmenekültek. A holttestet reggel találták meg a járó kelők, a kik azonnal jelentést tettek a csendőrségnek. A csendőrség erélyes vizsgálatot indított és a gyilkosokat másnap reg­gel elfogta. Kihallgatásuk után tegnap á:kisérték őket a szatmári kir. ügyész­ség fogházába. * Hatvan Útlevél Ismét egy szo­morú szám, a mely arról tesz tanúsá­got, hogy egyre csak fogy a magyar. A belügyminiszter tegnap hatvan da­rab útlevelet küldött le a vármegye alispáni hivatalának. Az útleveleket csaknem kevés kivétellel a szatmári járás kivándorlói részére állították ki. Tehát ismét hatvan embert csábit a

Next

/
Oldalképek
Tartalom