Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-19 / 113. szám

nuja volt, hogy foltot ejtenek családi életének tisztaságán.

Szép volt az asszony és fiatal, s Berecz Ambrus, a hűséges, a becsületes férj, aki rajongóan szerette hitvesét, úgy vélte, hogy a menyecske gyöngéd érzelemmel viseltetik öcscse : Berecz Géza iránt, aki velük egy házban lakott. Azaz, hogy ő nem is gyanakodott felesége hűségében, ha- nerh a falu nyelve, a pletyka, az undok rágalom vette gyorsan röpülő szárnyára felesége nevét és hozta hírbe sógorával, az ö tulajdon vérével s ez keltette fel benne a gyanút és — okkal, vagy ok nélkül — ő maga sem tudja, szította benne mindaddig, migaz elvetemült gyilkosok örvényébe sodorta.

A mint a vizsgálat eddigelé megállapíthatta, ez a Berecz Ambrus szomorú tragédiájának előzménye; első fölvonása annak az érdekes bűnügyi drámának, a mit az irók fantáziája vet gyakran papírra, de a mit ezúttal az élet, ez a megdöbbentően reális regényíró produkált tegnap délelőtt Kak- Szent-Mártonban, a Berecz Ambrus egyszerű, falusi portáján.

A véres családi dráma részleteiről tudósítónk a következőket jelenti:

(A falu nyelve.)

Berecz Ambrus kakszentmártoni jómódú gazdaember mintegy kilencz évvel ezelőtt vezette oltárhoz a falu egyik legszebb leányát, aki alig töltötte be a 17 évet, midőn főkötő alá került. Berecz szerelemből vette feleségül a szegény leányt s mintegy hat évig zavartalan boldogságban teltek el a szerelmes házasok napjai, mely idő alatt két gyermekük született. Midőn Berecz Ambrus megnősült, öcscse: Berecz Géza, aki vele egy fedél alatt lakott, siheder legénysorban járt, de a mint az évek folyamán deli legénnyé fejlődött, mintegy három évvel ezelőtt, a falu rossz nyelvei suttogni kezdték, hogy Gézának viszonya van sógornőjével, bátyja, Berecz Ambrus feleségével.

A rossz hir, természetes, hogy a Berecz Ambrus fülébe is eljutott, de eleinte reá sem hederitett. Rendületlenül bízott felesége hűségében és öcscse becsületességében. Sőt nem egyszer maga mondotta el nevetve feleségének és öcscsének, hogy mi hir járja a faluban s szentül megfogadta, hogy amúgy, magyarosan torkára forrasztja a fele sége becsületén rágódó szomszédasz- szonyoknak a szót.

(A gyanú.)

így telt el egy esztendő, de az asszonyról szárnyra kapott rossz hírek, nemhogy megszűntek volna, de mind általánosabb lett a faluban a meggyőződés, hogy Berecz Ambrusné titokban vígan éli napjait sógorával. Erre a Berecz Ambrus szivébe is gyökeret vert a rettenetes gyanú és gyakran voltak e miatt heves jelenetei úgy a feleségével, mint az öcscsével, akik ál- hatatosa: tagaaták a dolgot, noha az asszony, mintha csakugyan némileg elhidegült volna hites urától, s ezt Berecz Air' -us uapról-napra jobban és joboan érezni vélte, úgy, hogy nyugalmas, békés családi életét teljesen feldúlta a falu rossz nyelvei nyomán fal. ’’ gyanúja.

(Öt lövés.)

E hó 17-én, vasárnap déli 12 órakor Berecz Ambrus kissé ittasan jött haza a korcsmából s a feleségét nem találta a házban. Hirtelen erőt vett rajta ismét a gyanú, s midőn öcscsét sem látta sehol, a fiatalok keresésére indult. Hat golyóra töltött revolvert vett magához s azzal a konok szándékkal, ha tilosba éri őket mindkettőt agyonlövi, átkutatta az egész udvart, s végül a ház padlására is felnézett.

Az asszonynak tényleg a padláson akadt valami dolga és Berecz Géza ennek elvégzésében segédkezett neki ott.

A mint a férj megpillantotta feleségé} és öcscsét a padláson, féktelen

2 Szatmár, kedd

SZATMÁRI HÍRLAP

dühében iszonyúan felorditott és mintegy eszét vesztve reájuk irányította töltött revolverét, a melyből egymásután öt lövést tett. Kettőt a feleségére, hármat az öcscsére. Mind az öt lövés talált és külön- külön egy-egy is föltétien halált okozott.

A Berecz Gézára röpített három golyó közül az egyik a szivébe, a másik az arczába, a harmadik a fejébe fúródott. Az asszonynak pedig mindkét revolvergolyó a mellébe fúródott.

Berecz Géza nyomban szörnyet halt, mig az asszonyt még élve hozták le az odacsődült szomszédok a padlásról. Egy fél óráig vivődött a halállal.

(A gyilkos jelentkezik.)

Berecz Ambrus, a mint a felesége és öcscsé testéből patakzó vért megpillantotta, egy pillanatra mintegy kijózanodva állott meg az áldozatok előtt. Arcza halál sápadt volt, egész testében remegett, s úgy látszott, mintha lábai gyökeret vertek volna a földben. Egyszerre csak fejéhez kapott, hirtelen sarkon fordult és szó nélkül futni kezdett. Mire az odacsődült nép észrevette, Berecz Ambrus már messzejárt a borzalmas gyilkosság szinhelyétöl. Azt hitték, hogy a szerencsétlen ember világgá rohan, vagy önmagában is kárt tesz s ezért többen gyorsan kocsiba ültek s utána hajtottak, hogy elfogják.

De Berecz Ambrus útközben kijózanodott, teljesen tudatára ébredt szörnyű tettének s egyenesen Szatmár- nak vette útját, hogy önként jelentkez zék a kir. ügyészségnél. Délután háromnegyed kettőkor érkezett Szatmárra, egyenesen az ügyészséghez ment, a hol — vasárnap lévén — a hivatalok zárva voltak. Égy bőr.önőrnek mondotta el legelőször esetét, aki nyomban értesítette Morvay Károly vizsgálóbírót.

Morvay Károly központi vizsgálóbíró haladéktalanul intézkedett a vizsgálat foganatosé ása iránt. Bereczet Riadta a íogházfelügyelőnek, ő maga pedig Írnokával és Vajay Imre dr. törvényszéki orvossal azonnal kocsira ült és kiment Kak-Szent Mártonba, a hol a két hullát — miután Vajay dr. már csak a beállott halált konstatálhatta — felbonczolták.

Bcnczolás után a hullákat még tegnap délután eltemették.

(Berecz a fogházban.)

Berecz Ambrust Morvay Károly vizsgálóbíró a mai nap folyamán két ízben hallgatta ki. A szegény ember, aki a fogházban folyton hangosan zokog és gyakran sir, egyre azt hajtogatja, hogy maga sém tudja, miért követte el a szörnyű tettet. Régen gyanakodott a feleségére, meg az öcscsére, a faluban is folyton szították a gyanúját és kénytelen volt már valamikép végét vetni a lelkében dúló viharnak. Tagadja, hogy szándékosan gyilkolt. Nem volt eszénél, mikor a revolvert magához vette és őrült volt, mikor a feleségét és az öcscsét leteri- tette.

A szörnyű cselekedet izgalmai annyira megviselték, hogy alig jár a lábán, csak vánszorog, s úgy néz ki, mint a súlyos beteg, akibe csak hálni jár a lélek. A borzalmas tett elkövetése óta se egy falat ételt, se egy korty italt nem vett magához.

A vizsgálat valószínűleg nehány hetet fog igénybe venni.

SZÍNHÁZ.

(Kicsoda az az ember ?) A „Lotti ezredesei“ czimü operettben előfordul a többek közt egy színigazgató is, aki szerződtetni akarja Lottit, a világhírű dívát. E czélból meg is jelenik a diva lakásár}, hogy meghallgassa annak próbaépeklését. Az operette bonyodalma aztán odafejlődik, hogy a diva környezete, legfőképp pedig a két skót ezredes nem a legszívesebben látja a kissé konfidens direktort a Lotti lakásán és hogy valamikép elűzzék a színről folyton ezt ordítják a fülébe :

— Kicsoda ez az ember ?

Mióta a pompás angol operetta a

magyar színpadokra bevonult, ez a kérdés szinte szálló igévé lett és alkalmazzák minden alkalommal, a midőn egy nem szívesen látott alak bukkan föl a látóhatáron. Krémer Sándor a szatmári színház igazgatója sem lehet valami szívesen látott egyéniség Beregszászon, mert az ottani közönség, legfőképp pedig a szinügyi-bizottság egyre azon töpreng:

— Kicsoda ez az ember ?

És hogy a rejtélynek nyomára jöjjenek Arnold Sándor, a beregszászi irodalmi kör elnöke és szinügyi bizottsági tag tegnap „hivatalos“ átiratban kérdezte meg Szatmár város tanácsától : voltaképpen kicsoda az a Krémer Sándor, és lenne kegyes a nemes magisztrátus egyúttal felvilágosítani a beregszászi közönséget arról is, h ogv csakugyan a szatmári színház igazgatója-e Krémer Sándor, mert társulata után Ítélve, Beregszászon ezt lehetetlennek tartják. Arnold Sándor ur egyúttal elpanaszolja azt is, hogy Krémer e hó elején vonult be Beregszászba — 22 tagból álló társulatával. Ebben a 22 tagot számláló társulatban benne van a zenekar, a karszemélyzet, a kellékes és a szinlaposztó, aki valószínűleg hősszerelmes és bonvivánt is egyúttal. Beregszászon ennek folytán most szörnyen kiváncsiak, hogy Szatmáron milyen társulata volt Krémernek és hány tagból állott? Arnold ur, midőn a városi tanácshoz intézte e kérdést, kissé eltévesztette a czimet, mert a tanács bizonyára azt a választ fogja adni Beregszász közönségének, hogy Krémer társulata — fenomenális volt. Ez ugyan csöppet sem fog vigaszul szolgálni a becsapott Beregszásziaknak, dehát hadd élvezzék ök is a Krémer szinigazgatásának — művészi gyönyöreit.

~MEGYfí[ KÖZÉLET.

(Üzenet S. R.-nek Nagybányán.)

Illetékes helyen utána néztünk a dolognak és a hivatalos aktákból meggyőződtünk, hogy önnek sok tekintetben nincs igaza és czikkónek megírásában személyes animozitás is vezette. Ez az, a minek mi, nemcsak ebben a rovatban, de lapunkban általában helyet semmi körülmények között nem adunk. Ez a rovat — miként jeleztük — a megyei közérdeknek van szánva és csakis olyan közleményeknek áll minden időben nyitva, a melyek nemcsak, hogy közérdekűek, de tartalmuk föltétlenül az igazságnak megfelelő. Egy piczinyke kis igazság és egy parányi kis közérdekből kiindulva — miként az ön czikkéből látjuk — bizonyos személyeket csaknem teljesen alaptalanul nyilvánosan meggyanúsítani és nevüket méltatlanul moghurczolni, nem lehet czélja annak a pártnak, a mely a közérdek szolgálatában kíván hasz nos tevékenységet kifejteni. Itt az ön tévedése és innen datálódnak az ön panaszai, hogy a sajtó elzárkózik közleményeinek közreadása elöl. Személyes bosszuérzés kielégítésére mi nem vállalkozhatunk. Hová vezetne és mivé zsugorodna a mi becsületes szándékunk, hogy pártatlan igazságszeretettel ellenőrizzük a megyei közigazgatást, ha ennek körébe vágó ügyeket egyoldalulag birálnók meg, és akár van reá okunk, akár nincs, netcironta- nánk a hivatalos hatalomnak, csak azért, mert ez nem abban az irányban vezet bizonyos fegyelmi ügyeket, a mint azt azok szeretnék, akiknek a baj a nyakukba szakadt. Mi, és az újonnan alakult megyei közigazgatási párt mindenkor készek vagyunk e helyütt megvédelmezni bárkit is a hiva talos hatalomnak esetleges visszaélései ellen, de a megvédelmezésnek első

1903. május 19 113 szám.

föltétele, hogy a visszaélés konstatálva legyen, ami az ön czikkében említett esetekben hiányzik. Általános vádaskodások az ön panaszai, a melyeknek az ügyek aktáiban nyomát nem láttuk. Szíveskedjék talán pozitív, bebizonyítható adatokat közölni velünk, a melyeknek szívesen helyt adunk, mert az nem változtat a dolgon, hogy ön saját neve alatt kész vádjait közzétenni. Mi nemcsak, hogy nem gyanúsítunk és nem vádolunk alaptalanul senkit, de alkalmat sem adunk arra, hogy ilyesmit valaki a saját neve alatt e lap hasábjain megtehe.ssen. Ez a mi elvünk és ez az elv vezeti közérdekű működésében a megyei köz- igazgatási pártot is.

ÚJDONSÁGOK.

Megölték,

mert nem akart keresztapa lenni

(Saját tudósitónktól.) Mezöterem községnek napok óla véres szenzácziója van. Éjnek idején leütöttek egy jómódú gazdát, a ki gyanútlanul sietett haza a lakására. A gazda, kinek Ke- szenheimer József a neve, bosszúálló gyilkosságnak esett áldozatul, A gyilkosok heten voltak, mint a gonoszok, a kik tegnap óta rabjai a szatmári kir. ügyészség fogházának.

A véres eseménynek — mint értesülünk — az az előzménye, hogy Keszenheimer, ki igen gazdag ember hírében állott, daczára nagy vagyonának soha sem segitett a szegény emberen.

A gyilkosság előtt néhány nappal történt, hogy Gyerkó János munkás ember házára szált a gólya. Egy piros képű babát hozott a szegény hajlékba. A boldog apa, kinek már a hatodik gyermeke volt a csecsemő, elhatározta, hogy a falu egyik gazdag emberét fogja felkérni keresztapának. Sorra válogatott a jómódú gazdák között, de egy sem volt ínyére. Végre Keszen- heimerben állapodott meg, akit föl is kért, hogy az uj szülött csecsemőt keresztvíz alá tartsa.

A gyilkosság előtt való napon be is állított Kesztenheimcrhez. Előadta, hogy miért jött hozzá. Keszenheimer a kérelemre állítólag durva szitkokkal felelt volna s a szegény emhert kiutasította házából, ügy mondják, még a kutyáját is ráuszította.

A szegény Gyerkó borzasztóan szégyelte az esetet s roppant szomorúan haladt a nagykorcsma előtt, a bová be is tért egy kis sziverősitöre.

A korcsmában ott találta Neu Ferencz, König Mihály, Osvald István Juszli Mátyás, Vonház Jakab és Függ József barátait, a kiknek elpanaszolta baját.

A pajtások megbotránkoztak Keszenheimer eljárásán és másnap az egész község nem beszélt egyébről, mint a Gyerkó esetéről.

Gyeskó barátai, kik már régóta keresték az alkalmat, hogy Keszen- heimert megverjék, elhatározták, hogy régi tervüket megvalósítják.

Tegnap elölt meg lesték az ut- czán, a mikor egy ismerősétől hazafelé tartott. A lakása mellett lévő utcza sarkán várakoztak reá s hatalmas botokkal támadták meg. Ágyba, főbe verték, a mig csak élet volt benne.

A gyilbosok ezután elmenekültek. A holttestet reggel találták meg a járó kelők, a kik azonnal jelentést tettek a csendőrségnek.

A csendőrség erélyes vizsgálatot indított és a gyilkosokat másnap reggel elfogta. Kihallgatásuk után tegnap á:kisérték őket a szatmári kir. ügyészség fogházába.

* Hatvan Útlevél Ismét egy szomorú szám, a mely arról tesz tanúságot, hogy egyre csak fogy a magyar. A belügyminiszter tegnap hatvan darab útlevelet küldött le a vármegye alispáni hivatalának. Az útleveleket csaknem kevés kivétellel a szatmári járás kivándorlói részére állították ki. Tehát ismét hatvan embert csábit a