Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-17 / 112. szám

Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 19Uá. május 17 i i z s'am. a meggyanusitást az ellenzék nem hagyta szó nélkül. Heves tiltakozás és vihar keletkezett, a mely csaknem az ülés végéig tartott. Az ülés lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : A Ház mai ülésén Tallíán Béla elnökölt. Napirend előtt Nessi Pál szólalt fel. A tisztviselők fizetésrende­zéséről szóló javaslatát hosszas beszéd­ben indokolta. Ismételve kéri a fize­tésrendezésnek soron kívül való tár­gyalását és az államvasuti hivatalno­kok fizetésrendezésére vonatkozó ja­vaslatnak sürgős benyújtását. Széli Kálmán válaszolt az inter- pelláczióra. Kijelentette, hogy a soron kívüli tárgyalás kapituláczió volna a ki­sebbség terrorizmusa előtt s határozot­tan kijelenti, hogy a fizetésrendezés tárgyalását csak az obstrukczió aka­dályozza meg. A miniszterelnök beszédjét a bal­oldal heves tiltakozással fogadta. Majd Nessi Pál szólalt fel ismét és névsze­rinti szavazást kért. A Ház a névszerinti szavazást hétfőre halasztotta. Ezután a peticziók kerültek tár­gyalásra, végül két kisebb interpellá- czióra adott válasz után az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Széli a királynál Budapest, május 16 (Saját tudósítónktól.) Széli Kálmán mi­niszterelnök ma magánkihallgatáson volt a királynál. A kihallgatás ered­ményéről semmi se szivárgott a nyil­vánosságra. Hamis esküvel vádolt . gróf. Budapest, május 16. (Saját tu­dósítónktól.) Nagy feltűnést keltett annak idején az a hir, hogy Berthold Miklós gróf egy sommás perből kifo­lyólag azzal vádolta Forgács Antal grófot, hogy hamis esküt tett és leta­De Grangel: Mégy az útból ? Igen vagy nem ? Glaude: Nem. De Glaude: Mindjárt elválik. (Félre akarja tolni a fiút.) Glaude: (halkan) Takarodjék! (De Grangel be akar lépni a kapu alá. Glaude durván visszalöki. A két férfi teljesen csöndben kétségbeesetten du­lakodik.) Glaude: Mondom, takarodjék mert megfojtom. De Grangel: (ki akar bontakozni a karjai közül): Eressz el, az ördögbe, eressz ! Glaude: (elszántan) Takarodjék! De Grangel: (hörögve) Eressz el! Ó! Megfulladok . . . meg . . . fu . . . ladok! Glaude: Hát takarodjéki De Grangel: Ó ! Gaz ... . ember Elég! Me . . . gyek! G1 mde (teljes erővel kilöki a kö­vezetre) : Ne lássam többé erre mert leütöm! (Becsapja a kaput.) De Grangel: Gazember! (Föltá- pászkodik, megkeresi czi!inderét, rend­behozza a ruháját és tántorogva kö­rülnéz. Egy lélek sincs az utczán. Senki sem látta a jelenetet. Még egy p.llentást vét a házra, aztán lassú léptekkel tovaballag, mint egy ur, aki jól töltött színházi est után friss le­vegőt akar szívni.) gadta tartozását. A kir. ügyészség, mely Forgács gróf ellen vizsgálatot in­dított, az eljárást beszüntette. A horvát zavargások. Eszék, május 16. (Saját tu­dósítónktól.) A bródi zavargások és tüntetésekből kifolyólag ma 18 embert tartóztattak le. Öngyilkos joghallgató. Budapest, május 16. (Saját tudó­sítónktól ) Síéin Sándor negyedéves joghallgató ma reggel agyonlőtte ma­gát. A szerencsétlen fiatalember hetek óta éjjel nappal tanult s ettől nagy­fokú idegességet kapott. Az öngyilkos levelet nem hagyott hátra. Bélpoklos ezigányok. Árokszállás, május 16. (Saját tudósítónktól). A szomszédos Bukosd községben lakó ezigányok között a bélpoklosság graszszál. Eddig igen so­kan haltak bele. A borzasztó betegség meggátlására a hatóságok a legerélye­sebb intézkedést tették meg. A lövészegylet telke. Döntés egy rég vajúdó ügyben. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. május 16. Ide stova négyéve már, hogy a szatmári polgári lövészegyesület azzal a kérelemmel járult a város tanácsához, hogy az egyesület czéljaira telket és a modernkor igényeinek megfelelő he­lyiséget bocsásson rendelkezésére. Az uj lövölde ügye azonban na­gyon lassú lépésekkel haladt a meg­valósulás felé. A város tárgyalásokba bocsájtkozott ugyan a lövészegyesü­lettel, de végleges megállapodásra nem jutottak. A lövészegyesület végre- ez év elején ismét felvetette az ügyet, mely a város gazdasági szakosztályát is foglalkoztatta A város a kérelem­nek nem adott helyet, mert az egye­sület olyan követelésekkel lépett fel, a melyek a város közönségére nézve nagy anyagi áldozattal jártak volna. Az elutasító határozat folytán az egyesület úgy a lövölde telkére, mint a berendezésekre nézve engedménye­ket tett s igy megkezdődtek a tárgya­lások, a melyek a lövölde ügyét kö­zelebb hozták a felállításhoz. Tegnap a telek kijelölésére a lö­vészegyesület és a város kiküldötteiből alakult bizottság értekezletet tartott. Az értekezleten viharos jelenetekben nem volt hiány, mert az egyesület tagjai kijelentették, hogy a város a legnagyobb méltánytalanságai bánik azzal az egyesülettel, mely több mint 50 év óta áll fenn. Az eddigi intézkedé­sekből az egyesület azt a következte­tést vonja le, hogy a város arra tö­rekszik, hogy ezt a régi egyesületet végleg feloszlassa. Tudvalevő ugyanis, hogy a város a Kossuth-kert létesítésekor kitelepí­tette az egyesületet arról a helyről, a hol fennállása óta volt. Még 1886. évben történt, hogy az egyesület a fel­szerelését és helyiségeit átadta a vá­rosnak, mely azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy az egyesület adósságait kifizeti. A tegnapi értekezleten az is fel­merült, s minthogy a város kiküldöt­tei más más véleményen voltak az egyesület vagyonát illetőleg, a zajos ellentmondások elkerülhetetlenek voltak. Az értekezlet lefolyásáról tudó­sítónk a következőket jelenti : A szatmári polgári lövészegyesü­let és a város kiküldötteiből álló bi­zottság tegnap délután értekezletre gyűlt össze a városháza tanácstermé­ben, hogy a lövölde helyét kijelöljék. Az értekezleten Pethő György gazdasági tanácsos elnökölt. A lövész­egylet részéről megjelentek Uray Géza főlövészmester, Antal Dániel, Wallon Ede és Ruprecht József, egyleti tagok, a város részéről Vajay Károly dr. t. fögyész. Petliő György gazdasági taná­csos részletesen ismertette a lövölde uj helyének régóta húzódó ügyét, majd felolvasta a városi tanács legutóbb ho­zott határozatát, mely a tegnapi érte­kezlet összehívását tette szükségessé. Ezután Wallon Ede lövészégyesü- leti tag kérdést intézett az elnöklő gazdasági tanácsoshoz, hogy hol van­nak azok a berendezések és felszere­lések, amelyeket a város átvett az egyesülettől. Vajay Károly t. főügyész a lövészegyesület ügyirataiból mutatta ki hogy 1886. évben a város 6261 frtért átvette a berendezését. Ezzel szemben a város arra kötelezte magát, hogy az egyesület adóságát kifizeti, a mit meg is cselekedett. Antal Dániel kijelentette, hogy az egyesület most vissza követeli mind­azt, a mi az övé. Erre heves vita keletkezett. Va­jay Károly t. főügyész azt bizonyította, hogy az egyesületnek semminemű kö­vetelése nincsen, mert az iratok kö­zött meg van az az okirat, a melylyel az egyesület mindenét átruházta a vá­rosra. Uray Géza kijelentette, hogy az egyesület már régen perelni akarta a várost. Hosszasan fejtegette, hogy a város úgy bánt el eddig a lövészegye­sülettel, mint a mostoha az idegen gyermekekkel s minden ok és alap nélkül konfiskálta az egyesület vagyo­nát és kitelepítette a régi helyéről. Wallon Ede tudni akarja, hogy a lövészek vagyona mi módon ment át a város tulajdonába. Pethő György gazdasági taná­csos az ügyiratok közül felolvasta az egyesületnek 1885. évi november hó 5-én kelt jegyzőkönyvét, a melyben az egylet választmánya kijelenti, hogy a tagok részvétlensége folytán a lövész- egyesületet végveszély fenyegeti. Ebből az alkalomból határozták el, hogy fel­ajánlják a városnak az egylet vagyonát. Majd egy 1886. évben felvett jegyző könyvet olvasott fel, melyben az egy­let kijelenti, hogy a városnak azzal a kikötéssel adja át vagyonát, hogy a város az adóságokat fizesse ki. Az egylet kijelenti, hogy kárpótlást nem kér. Domahidy Sándor, az egylet akkori főlövőmesterét megbízták az át­adási teendők végrehajtásával. Ezután a leltárt olvasták fel. Wallon tudomásul vette a fel­olvasott jegyzőkönyveket s indítvá­nyozta, hogy a város némi kárpótlásul uj lövészhelyet adjon az egyesületnek. Uray Géza főlövészmester áttér* arra, hogy a város az egylet berende zéseit 1898-ban leromboltatta, melylyel nagy kárt okozott. Mindezt azért tette, hogy a Kossuth kertet létesítsék. A kert eben nincs kifogása, de méltá­nyosnak találja, ha a város az egye­sületnek a körtvélyesi erdő egy kis részét, melyet a lövölde czéljaira ki­jelöltek, átengedné s ott a modern kor igényeinnk megfelelőleg épületeket lé­tesítene. Ezután Pethő György az egyesü­let ez év február havában intézett be­adványát olyasta fel, melyben a lövész egylet a körtvélyesi erdőben 40 ka- tasztrális hold területnek egyszer és mindenkorra való átengedését s a be­csatolt tervek szerint mintegy 40 ezer korona költséggel a berendezések esz­közlését kérte. A kérvényt a gazdasági szakosz­tály nem véleményezte, mert a kért terület és az építkezés 71 ezer koro­nájába került volna a városnak. Ekkor Uray Géza az egyesület részéről en­gedményeket tett. Nevezetesen, hogy a terület a városé maradjon és, hogy az építkezések helyet a homoródi csár­dát alakítsák át. Wallon Ede feleslegesnek tartja, hogy az egyesület ilyen nagy igénye­ket tápláljon. Indítványozza, hogy a város egy kis területet adjon a közel­ben. Uray Géza kijelenti, hogy az egylet nem azért kérte a nagy telket, hogy azon mezőgazdaságot rendezzen be, hanem azért, hogy a város közön­ségének egy újabb szórakozó helyet lé­tesítsen. Különben csatlakozik Wallon Ede indítványához és ajánlja, hogy a város a Kossuth kertben a régi lövöl­détől balra adjon egy kis területet, melyet kevés költséggel szereljenek fel. A bizottság elfogadta Uray Géza javaslatát s a megállapodásról jegyző­könyvet vettem fel, melyet döntés vé­gett a város tanácsához fognak beter­jeszteni. A Kossuth kerti terület és be­rendezése 4000 koronánál alig kerül többe a városnak. Megsértett vármegyék. Tiltakozó körirat. Szatmár, május 16. Nem mindennapi átirat érkezett ma Szatmár város tanácsához. Szi­lágymegye küldte és egy ujságezik- kel foglalkozik, mely megsértette a vármegyei tisztviselők önérzetét. Még februárban jelent meg a Budapesti Napló-han egy vezérczikk „Az uj szekér“ czimmel. Ez aczikk reflektált egy másik fővárosi lap közleményére s nem éppen hízelgő jelzőkkel illetve azokat, akik a köz- igazgatás egyszerűsítését ezélzó uj eljárást kifogásolták, a régi várme­gyei közigazgatást egyszerűen pos- ványnak, tisztviselőit pedig mocsár lakóknak nevezte. • Ez a czikk és annak erősen sértő hangja méltó felháborodást szült a vármegyei közigazgatási tisztvise­lők körében s ennek a felháborodás­nak először Ungvármegye törvény­hatósági bizottsága adott hivatalosan is kifejezést. Határozatot hozott, amelylyel a magyar közigazgatást mélyen sértő czikk ellen való felhá­borodásának és tiltakozásának adott kifejezést, önérzetesen visszautasí­totta az abban foglalt sértéseket és ezt a határozatát a többi vármegyei törvényhatóságoknak is megküldte, hogy csatlak zzanak a tiltakozáshoz. Az ungmegyei átiratra még erélyesebb határozatot hozott Szilágy- vármegye közönsége és ez a hatá­rozat érk zett ma Szatmárra. Ma­gáévá téve az unrmegyei átiratot, határozatilag kimondja benne Szi­lágyvármegye közönsége, hogy a Budapesti V- -uc; Titett közleménye ellen .erélyesen tiltakozik s az ab­ban foglalt alap nélküli goromba sér­téseket megvetéssel és felháborodás­sal uí. ltja vissza.“ Elhatározta to vábbá, hogy ezt a határozatát az ösz- szes vármegyei és városi törvény- hatóságokkal is közli, igy került az átirat ma Szatmárra. Azóta több más vármegye is csatlakozott az ungmegyei átirathoz, akadtak azonban — a többek között Békésvármegye is — amelyek egy­szerűen napirendre tértek az átirat felett, azzal az indokolással, hogy az Vajda Mihály úri és női divatozik kék ben. Férfi kalapok és lehérnemüek legnagyobb raktára. —Női blouzok és bőrkeztyiik nagy választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom