Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-16 / 111. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP A nyomban megindított vizsgálat — mint levelezőnk jelenti — a véres drámáról eddigelé az alábbi részleteket derítette ki: (Az elpörölt örökség.) Naszody István napszámos és neje Szulinák Teréz már régebb idő óta ellenséges viszonyban állottak özv. Naszody Józscfné szül. Zvára Máriával, ki Naszódynak sógornője volt. Naszody azt hitte, hogy sógornője néhai bátyja után várt örökségétől turpiság- gal fosztotta meg s emiatt lángoló gyűlölettel viseltetett iránta. Pert is indított az özvegy ellen az örökség miatt, de mi reménye sem volt arra, hogy azt megnyerje. Múlt pénteken még a bíróságnál' járt pere után tudakozódni s fünek-fának panaszolta az ő nagy baját, hogy özvegy Naszódyné mindenéből kifosztotta. Szombaton, f. hó 9-én d. e. 8 órakor elindult feleségével és hat éves kis leányával a veresvizi Tárna-utczába, hol a 8-ik számú házban lakott sógornője : özv. Naszody Józsefné. A szomszédok amint látták ATaszo- dyék jöttét, gúnyosan jegyezték meg: No most mindjárt lesz lakodalom! Mert nem ritka eset volt, hogy Naszody sógornőjétől örökségét követelte, csúfosan összevesztek s ilyenkor azután fellármázták az egész utczát. Naszodyék kis leányukkal együtt bementek a sógornőjük lakásába, a honnan csakhamar éktelen lárma, zaj, veszekedés hangzott ki. A szomszédok nem tudták, hogy odabent mi történik, csak azt látták, hogy Naszody és felesége kijönnek a házból, mire belülről az ajtót elzárták. Kevés vártáivá Naszody felesége biztatására berúgta az ajtót s ismét bementek az özvegy lakásába, hol megújult a veszekedés. (Az első áldozat.) Mintegy tiz perczig tartott ez igy, mikor Naszody Istvánná halálsápadtan kitámolygott a ház ajtaján s leült a lornácz szélére. Melléből sugárként patakzott a vér. Az utczán gyorsan elterjedt a hir, hogy gyilkosság történt s nagy néptömeg verődött össze. Naszódyné erre nagy erőfeszítéssel felállt a tornáezról s kitámolygott az utczaajtón, hol a kerítés mellett összeesett. Ekkor jött ki a házból Naszody véresen, karján kis leányával s feleségéhez sietett, hogy segélyt nyújtson neki, de az már halott volt. Pár perez múltán megjelent az utczán Naszody Józsefné is és kétség- beesetten mondva a néptömegnek, hogy Kriszt Gyulát is meggyilkolták, gyorsan elsietett a városba. Egyenesen a rendőrségre szaladt, hol bejelentette, hogy házánál gyilkosság történt. (A rendőrség megjelenése.) A rendőrség Herczinger Ferencz dr. főorvossal nyomban a helyszínére sietett, hol megjelent Szentpétery Ferencz vizsgáló biró is. A főorvos Naszody Istvánnén már csak a beállott halált konstatálhatta ; az életveszélyesen megsérült Kriszt Gyula bányász sebeit pedig bekötötte. A vizsgáló biró a helyszínén csupán Kriszt Gyulát akarta kihallgatni, aki azonban oly rosszul volt, hogy pái akadozott szón kívül rnitsem tudott mondani, mire a kihallgatás félbemaradt. A helyszíni szemle megejtése utár a holttestet a rendőrség a városi kórház hullatermébe vitette be, hol még aznap délután Szentpétery vizsgálóbíró jelenlétében dr. Herczinger főorvos é; dr. Winkler Jenő körorvos felbonezol ták. A bonczolás a halál okául elvér zést állapított meg; a szúrás, méh Naszodynét jobb oldalán érte, oly erő; volt, hogy a kés a jobb tüdőn is egészen áthatolt. Az életveszélyesen sérült Kriszt Gyula bányászt hordágyon a kincstári kórházba szállították; özv. Naszody Józsefnét és Naszody Istvánt, pedig a rendőrségre vitték. Naszody, ki egészen véres volt, még oda is karjain vitte kis leánykáját, kit folyton csókolgatott. (Az első kihallgatás.) Mindkettőjüket azonnal vallatóra fogták. Naszody Józsefné hallani sem akart arról, hogy Naszodynét ö szúrta volna le, de nem tudott a gyilkosságról számot adni sem Naszódyné testvére : Zvára Erzsébet, sem pedig Kocsis Gyula czipész, kik Naszody József- nével egy házban lakván, a gyilkosság idején bent a szobában tartózkodtak. Maga Naszody István, ki már a gyilkosság napján töredelmesen vallott, sem tudta megmondani, hogy feleségének ki a gyilkosa? Naszódv István igy adta elő a szobában történteket: Mikor beléptünk a szobába, reggelinél ültek Naszody Józsefné, Kriszt Gyula és Zvára Erzsébet. Sógornőm épen kenyeret vágott. Én kértem, hogy bátyám jussa fejében legalább lakást adjanak nekem és családomnak, de e kérésemre piszkos szidalmakkal feleltek. Kriszt Zvára Erzsébet biztatására felém ütött egy székkel, de én félreugrottam s az ütés feleségemet érte; ugyanakkor Zvára Erzsébet egy léczczel úgy fejbe vágott, hogy elkábultam. Mikor magamhoz tértem, láttam, hogy a feleségem erősen vérzik, mire én a kést magamhoz ragadtam. Nem tagadom, hogy nagy dühömben, bosszúból szúrtam egyet vagy kettőt, de hogy kit találtam, azt nem tudom. Naszody Józsefné még ekkor sem akart hallani a gyilkosságról, jóllehet a rendőrségnek értésére esett, hogy Naszody István hat éves kis leánya a szomszédok azon kérdésére, hogy ki ölte meg édes anyját, igy felelt: — Édes anyámat a nagy piiue szúrta le! Nagy piszének csufondárosan Naszody Józsefnét nevezték. (Szúrj már íe is.) Az első éj azonban, melyet Naszody Józsefné a rendőrség börtönében töltött, .nagyon megtörte. Egész éjjel le sem feküdt, hanem egy pádon tilt reszketve s egyre fohászkodott: Édes Istenem ! Reggel azután töredelmesen vallott. A történteket ő egészen más világításban mondta el, mint Naszody István. Szerinte Naszodyék voltak a támadók s Naszody István már előbb megsebezte ugv Kriszt Gyulát, mint Kocsis Antalt, kik az ő segítségükre siettek. Ekkor Naszody azzal adta át a kést a feleségének: — Szúrj már te is, én eleget szúrtam ! Mire felesége csakugyan átvette a kést s reárontott. Megakarta gyilkolni s csak nagy erőfeszítések közt tudta tőle elvenni a kést. E pillanatban önvédelemből belé is dőlte teljes erejével. A kihallgatott Zvára Erzsébet és Kocsis Antal vallomásai hol megerősítik, hol lerontják Naszody Józsefné vallomását. (A vizsgálat folytatása.) A további vizsgálat lesz hivatva világot vetni a véres dráma minden részletére. Annyi azonban már ezideig is teljes biztonsággal megállapítható, hogy Naszody feleségét Naszody Józsefné ölte meg; inig Kriszt Gyulát és Kocsis Antalt Naszody István sebezte meg. Naszody Józsefnét és Naszody istvánt már átkisérték a járásbiróság- íoz. Legszerencsétlenebbül Naszody Istvánnak gyönyörű hat éves kis lánya árt, ki nemcsak édesanyját vesztette d örökre, hanem apját is jó időre. Kriszt Gyula állapotában a mai lap folyamán javulás állott be Naszody Istvánt a bíróság ideig- enesen szabadlábra helyezte. ÚJDONSÁGOK. Ungarischer Hund. Lapunk tegnapi számában meg- rtuk, hogy Kassán egy vezérkari őriagy kardot rántva egy előkelő pénz- igyigazgatósági tisztviselőre e szavak- cal mordult rá: — Du ungarischer Hund ! Az ungarischer Hund, mint azt nindenki tudja, azt jelenti, hogy a magyar az osztráknak a szemében íutya. Azelőtt a magyar Rákóezi-Hund /olt, 1848-ban már Kossuth-Hund lett belőle, rnig most egyszerűen csak ungarischer Hundnak degredálódott. Ezzel a metamorfózissal eljutottunk tehát egy olyan megállapodási pontig, a hol az osztrák az ő tehetetlen gyűlöletében nem talál már jelzőt és oda vágja, hogy : „du ungarischer“ mert hát az osztrák suviksznál is világosabb, hogy mihelyt magyar, hát Hund. Ezzel a kassai esettel sem kell valami nagyra lennünk. Nem csak itt, hanem ehhez hasonló eset megtörtént és meg fog történni ezután is majd minden magyar városban. Az osztrák ármádiának nagy a hatalma és az őrnagy már csak az égiekkel komázik, azon alul neki minden czivilbagázs, smarn, a magyar pedig mi is lehetne más, mint ungarischer Hund. Ugyan jó volna megkérdezni azoktól a kivételes őrnagy uraktól, a kik nek az ungarischer Hundok miatt fáj a fejük, hogy a magyar pénzt és magyar kenyeret, amit itt esznek, nem utállják a magyar kutyától elfogadni? Ó, most éppen alkalmas az idő az ilyen kifakadásokra, a nemzet még soha nyugalmasabb hangulatban nem volt, mint éppen most, Széli Kálmán bölcs kormányzata alatt csak attól tartunk, hogy azok a pofonok, amiket némely osztrák tisztek most uton-utfé- len osztogatnak, olyan visszhangot fognak kelteni, hogy összeroppan bele minden osztrák, még ha száz őrnagy lelke is lankadozik benne! * A diákok játszótere. A szatmári középiskolák igazgatói tudvalevőleg megsürgették a városnál a diákok játszóterének létesítését. A város és a tanintézetek kiküldötteiből alakult bizottság, mint már megírták, a napokban értekezletet tartott, a melyen kijelölték a játszóterek helyét. Két területet hoztak javaslatba. Az egyiket, a méntelep mellett, a másikat, mely p legjobban felelne meg a játszótér czél- jainak, a fürészgyár közelében. A bizottság a javaslatot a város tanácsa elé terjesztette, mely tegnapi ülésén foglalkozott az ügygyel. A tanács a játéktér ügyében nem hozott döntő ha tározatot, hanem megbízta a város mérnöki hivatalát, hogy a két területről tervrajzot készítsen, a melyből kitűnjék, hogy az esetre, ha a város a területek közül valamelyiket a játéktér czéljaira átengedné, a jövőre nem lesz e hátrányos a városra nézve. Ideiglenes játszótérül a tanács a marhavásártérnek egy használaton kivől levő részét bocsájtóttá a tanuló ifjúság rendelkezésére. * A szatmárhegyi közkutak. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy a szatmárhegyi közkutak számát csak az elemi iskolák felépülésekor fogják szaporítani. A hegyen jelenleg három furott közkút van, a melyek azonban nem adnak elegendő vizet a szatmárhegyi lakosságnak. Jéger Kálmán dr. t. főorvos tegnap a szatmárhegyi kutakról jelentést lett, a mely szerint az uj kutakra feltétlen szükség van, mert az eddigi kutak a mellett, hogy kevés vizet szolgáltatnak, piszkosok is. A tanács tegnap utasította a város gazdasági hivatalát, hogy a kutak tisztitásáról haladéktalanul intézkedjék terjesszen be véleményes jelentést, hogy az uj kutak fúrását Szat- márhegy melyik részén lehetne eszközölni. * Elkobzott röpirat. A „Népszava“ czimü szocziálisla újság legutóbbi számában „A csuhások“ czimmel czik- ket közölt, melyben „egy elvtárs“ a politika terén szereplő államférfiakat simogatta meg, nem valami barátságos modorban. A czikket a szocziálisták külön füzetbe is kinyomatták és több ezer példányban a vidékre is leküldték terjesztés czéljából. A budapesti kir. ügyészség tegnap a rophatnak elkobzását rendelte el. Egyben táviratilag kereste meg a szatmári rendőrséget, hogy az esetre, ha a szocziálisták a röpiratot terjesztenék, Szatmáron is haladéktalanul kobozza el. A rendőrség vizsgálatot indított ez ügyben, de a jelzett lázitó füzeteknek nem jutott nyomára. * A vámpénztári állás. Jurácskó Gyula elhalálozásával a központi vámpénztári állás üresedett meg, melyre a tanács pályázatot hirdetett. A pályázat határideje e hó 11-én járt le. Az állást tudvalevőleg a tanács kinevezéssel tölti be. A pénztárnoki állás ügye a tanács tegnapi üléséről lemaradt. A tanács ezért a napokban rendkívüli ülést fog tartani, a melynek egyedüli tárgya a vámpénztárnoki állás betöltése lesz. * A rendőrség réme. Az ötletekben szegény bohózatiróknak melegen ajánlhatjuk figyelmükbe Ondik Mihály szatmári napszámost, aki a színpad deszkáiról jólismert, őrökké kedélyes és szemtelen Puzsérnál és pompásabb „rendőri“ alak. Ez az ember valóságos réme a szatmári policzájnak és a rend őreinek hátát a hideg borzongja, ha Ondik „jelentkezik.“ Pedig nem múlik el nap, hogy vigyorogva be ne állítana Bartha Károly rendőrőrmesterhez és elpusztithatlan flegmával áll meg előtte, szólván ekképpen: — Fogjon el őrmester úr, csukas- son le, mert aludni akarok! Tudni kell ugyanis, hogy Ondik örököse- részeg s mert mámorát a rendőrség vendégszeretete folytán néhányszor a dutyiban aludta ki, ez az állapot annyira megtetszett neki, hogy a fehérre meszelt, tiszta kis czellánál i alkalmasabb helyet nem talál, a hol kedvére kialudhatná magát. — Minden délután négy és öt óra között szokott beállítani. A rendőrség szinte fél tőle, mert ha nem teljesitik kérelmét, olyan patáliát csap a városháza udvarán, hogy az összes hivatalokból kifutnak az emberek. Tegnap délután is pontosan megjelent a városházán és e szavakkal állított be Bartához. 1908. május 16 111 szám. Grimson "Rambler a világ legszebb felfutó rózsája 1 éves erőteljes példányok drbja 30-40 till. 2-3 „ „ „ „ 60-70 „ 2 —3 „ „ fehér felfutó rózsa „ 50—60 „ Továbbá szőnyegnövények, nyárivirág és konyhakerti palántok, erős példányok jutányos árban kaphatók Bertha Károly mükertésznél — Deák-tér 2. szám. —
