Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-16 / 13. szám
17 Szatmár, 1903. január 16. Péntek. kor. 1 kor. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . Fél évre . Negyedévre . Egy hóra . , Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) Második évfolyam. ;3. szám. V. ” „ Megjelelek sporttá < hétté POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér, Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazínczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi i részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNY! SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Fizetésképtelenségek. Szatmár, jan. 15. Abban a rovatban, amely alatt a kereskedőket érdeklő közleményeket Írjuk meg, majdnem naponta megjelenik egy czim, amelyet bátran lehetne fyászkeretbe foglalni. E czim alá foglaljuk össze nap-nap után a kereskedelem halálos betegeit. Ezek a fizetésképtelenek. Nyomban utána következik egy másik czim; ez alá már a halottak, a csődbejutottak kerülnek. Járványszerüen pusztít mostanában ez a betegség, amely kimenetelében többnyire végzetes és csaknem nap-nap után megjelenik a gyászrovat, amelyben a pusztulásról számolunk k«. Mintha a föld mélyében háborgó elemek rengetnék meg ezt a mi világunkat, úgy dűlnek össze gazdasági létünknek hatalmas épületei, kimagasló oszlopai és dühükben érzéketlen anyaguk alá temetik mindazt, mi utjukba akad. Egyre recsegnek, ropognak az épületek, s szinte beledördül e szomorú zajba a zuhanás menydörgésszerü robaja. S mindaz, ami újonnan épül ezen az ingatag talajon, rövid életű; a pusztulás gombái már az alapban tenyésznek. A fizetésképtelenség és a csőd járványa nem uj keletű. Régebben is szedte áldozatait, de soha ilyen TÁRCZA. Az erős szabó. — Dán novella. — Irta: Pantoppidan Henrik. A faluba egyszer uj szabó került. Nemcsak béna, hanem púpos is volt és nem volt nagyobb, mint valami czipó. Mousnak hivták és mivel azonfelül még egy Stumperop nevű faluból származott, az egész falu rajta mulatott. Különösen a leányok űztek vele csúfot. De a legkegyetlenebb volt vele szemben a szép, nagy Abelona, akiért a falu legényei vetekedtek. A kis szabó is éktelen nagy szerelemre gyuladt iránta. Többet észszel, mint erővel — gondolta magában és addig törte a fejét, mig geniális ötlete nem támadt. Ünnep este nagy táncz volt a falu korcsmájában. Ettek, ittak, tánczoltak és éjfél felé néhány legény elkezdett dicsekedni a testi erejével. — Én — szólt az egyik — a fejemen elviszek egy ekét az egyik toronytól a másikig. ijesztő mérvben, mint az utolsó esztendőkben. Tanakodnak a tudós doktorok és keresik a gyilkos ba- czillusokat, hogy megtalálják annak ellenszerét is. Az orvosok jóakarata, tudása, sok kísérletezése, a számtalan viviszekczió sokáig nem hozta meg a kívánt eredményt. Szubven- cziókkal mesterséges tápanyagot nyújtottak a beteg kereskedelemnek, iparnak, állami megrendelésekkel, kiállítások rendezésével fokozták a vérkeringést. Legutóbb megkötött czéltudatos kiegyezéssel, helyes vámpolitikával egyenlegessé tették, szabályozták az életműködést ; a törvények czélszerü szigorításával, ujjáalkotásával leamputáltak egy-egy kinövést. Minden óvintézkedés megtörtént, amit a tudomány és józan ész, a gyakorlat tanitásai czélszeriinek jeleztek. S most várjuk a gyógyulást, a járvány megszűntét. A közel jövő talán örvendetes eredményeket fog hozni, bár sokan vannak, akik a baj legfőbb okát, nem a szervezetben, nem a tápanyagban, nem az életműködésben, de magában a „levegőben“ látják. Ez a levegője a kereskedelmi szer vezetnek, a közönség. Ennek a tisztasága a legfőbb kelléke az egészséges életműködésnek. Nos hát, azoknak, akik a fogyasztó, a vásárló közönséget okozzák a fizetésképtelenségi járvány terjesztésével, igazuk lehet. A sörös kanesóját jól odaütötte az asztalhoz, hogy csak úgy dongott. — No, nagy dolog! — mondta a másik. Én egy átalag bort kitartok a tenyeremen és a bkon keresztül megiszom a bort. — - Hát az is valami ? — évődött a harmadik. — Én egy köböl búzát elviszek a hónom alatt. Öklével a lágyékára ütött, hogy csak úgy csattant. — Én két köbtöt is elviszek — szólt szelíden közbe a kis szabó, aki ott gubbasztott egy sarokba. Erre már aztán kifakadt a nevetés. Törték is mind a két oldalon a kaezajt. — Ej, ej, kis szabó — hallatszott — két köböl búzát vinnél el a hónod alatt! Nézzétek csak a kis kecskét. — Nohát majd megmutatom — mondta nyugodtan és komolyan a szabó. A legények egymásra néztek. Hir- telenében nem tudták, mit higyjenek, A kis szabó nyilván részeg volt. Az egyik legény végre megszólalt: — Hát mutasd meg, czérnahuzó. Majd helyet csinálunk neked. Évek óta, szinte állandó a panasz a közönség körében a pénztelenség miatt. Ennek természetes következménye lehetne, hogyafény- üzési czikkek termelése és forgalma csökken és a szükségleteknek minél olcsóbban való kielégítésére törekednék a közönség. E helyett mit látunk. A fény- üzési szükségletek rohamosan nö vekszenek. A mindennapi élet minden apró megnyilvánulása ezt bizonyítja. A kávéházakban, éttermekben, elárusító boltokban a külső fény ma legalább is olyan fontos tényező, mint a szolgáltatott anyag jósága. Ugyanazok a holmik, amiket ezelőtt egyszerű, tiszta helyiségekben árusítottak, most a tükrös, villamvilágitásu helyiségekben kétszer annyiba kerülnek. Az utcza, a ház, a lakás mind alá van vetve a fényűzéssel járó anyagi terheknek és a nagy nemzetgazdasági teóriák fejtetőre állnak a közönség tömegének erejével arányban nem álló fényűzés kifejtése következtében. A fizetésképtelenségi járvány csirája tényleg a közönségben tenyészik és táplálja azt a fényüzési bajiam. Ennek a hajlamnak kell gátat vetni. Ezt a beteges hajlamot kell ellensúlyozni és akkor a megtisztult levegőben életerős, egészséges hajtásai lesznek a kereskedelemnek és iparnak. Az emberek már előre nevettek, hogy mi lesz itt. Gyorsan hozzáláttak, hogy minden ott legyen. A magtárból két búzával telt zsákot hoztak be és odatették a korcsma közepére. Leányok, legények vihogva, rikoltva vették körül a két zsákot. De mikor a csömpesz szabóka levetette az ujjasát, a nadrágsziját ösz- szébb vonta, a nyakravalóját pedig megoldotta és nyugodtan odaállt a két zsák közé, — egyszerre olyan csend támadt, hogy a légy zümmögését is meglehetett hallani. A szabón meglátszott, hogy bízik az erejében. A szabóeska ugyan megvárakoztatta az embereket, hogy még kiván- csiabbak legyenek. Hosszuhaját hátrasimitotta, a kar ját néhányszor gyorsan meglóbálta, mintha izmait akarta volna nyújtani, próbálgatni, a markába köpött és háromszor mély lélekzetet vett. Az emberek feszült figyelemmel, fojtott lélekzettel kisérték minden mozdulatát. Még mindig nem hitték, hogy a szabó elbir a zsákokkal. A többsincs emberke pedig felTÁVIRATOK. A szász udvar — Giron ellen. Drezda, január 15. (Saját tudósítónktól.) Szalzburgból távira- tozzák, hogy a toszkániai és szász udvarok elhatározták, hogy a leg- energikusabban fognak eljárni Giron ellen és a legvégső esetben nyilvánosságra hozzák a trónörökösnéhez" intézett, elfogott leveleit, amelyekben a trónörökösnét arra unszolta, hogy családját hagyja el és szökjék vele. A Giront komprommitáló leveleket eddig azért nem tették közzé, mert mindent elkövettek, hogy a trónörökösné hazatérését lehetővé tegyék. Egy genfi távirat szerint az ügyvédeknek sikerült a trón- örököspár ügyében teljes megegye, zést létrehozni, azonban a trónörökösné visszatéréséről szó sem lehet. A kolozsvári egyetem kegyelete. Kolozsvár, január lő. (Saját tudósítónktól) A kolozsvári egyetem ma ünnepelte Bolyai János hires magyar matematikus születésének századik évfordulóját. A hires magyar tudós szülőházát emléktáblával jelölték meg. A kegveletes ünnepségen részt vett nemcsak a kolozsvári egyetem, hanem az egész tudományos világ. A Magyar Tutürte a nadrágját a térde fölé és lehajolt a zsákzkhoz, amik hanyatt feküdtek. Nagy gonddal karolta át mind a két zsákot és nyelve hegyével ki- duzzasztotta az arczát, mintha egyetlen, erős rántással akarná a levegőbe emelni a két zsákot. Egyszerre halk mormolás futott végig az embereken. Nehány asszony, aki elől állt, elsápadt és szólt: — Az Isten szerelmére, hagyják abba, hisz megpattan ! A zsákok nem is mozdultak meg a helyükről. Ekkor a szabó felnevetett, mintha valaki bosszantaná és térdét a padlónak feszitette, a fogát összevicsoritotta, a vért a fejébe szállatta és megremegtette minden tagját. Az emberek megborzongtak. — Hagyd ! Hagyd abba! — kiáltották némelyek, az asszonyok pedig haloványan elfordultak. És bár a szabó nagy kimerültsége miatt abbahagyta a próbálgatást, egyetlen gúnyos kaczagás, vagy csu- fondárpskodás nem hallatszott sehonnan. Mindnyájan tágra nyílt szemmel bámultak és ámultak. V‘>r
