Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-05 / 101. szám

Szatmár, 1903. május 5. Kedd. Második évfol%afnMffi.Í. ssqm /^eöjeTenife rvepoj\ta Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eéyes szám ára 2 kr (4 fi.) Előfizetési árak: POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: . ^ ' z , ^ - „ „ „ „ „ Kazinczy-utcza 6. szám. A SZATMÁRI FUGGETLENSEGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 0 A R T H A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Széli igaza. Szatmár, május 4. Széli legutóbbi felszólalásában azt mondta, hogy nála a jog, tör­vény és igazság. Azt is mondta : a „kisebbség" nem engedi, hogy az országot törvényesen kormányozza. Hogy miben áll az ő kizárólagos jog, törvény és igazsága és hogy mennyiben nem engedte a „kisebb­ség“, hogy az országot törvényesen kormányozza, arról Széli bölcsen hallgatott. Ez jellemzi legjobban Széli igazát. Elképzelhető-e, hogy Széli igazának tudatában, nem indokolta volna azt meg négy órás beszéd kí­séretében? Elképzelhető-e, hogy ily esetben Széli Kálmán az ő ismert szerénységével nem rögtönzött volna „magas szárnyalásu“ dicshimnuszt saját magáról? Valóban nem kép­zelhető. Széli a semmittevést is bő­beszédűségével úgy tüntette fel, mintha óriási munkát végezne, hát ha még tényleg valami érdeme vol­na !? De a miniszterelnök, ha kell, hallgatni is tud. Hiszen ebben rej­lett az eddigi bölcsessége. Csakhogy a miniszterelnök té­ved, ha azt hiszi, hogy az e fajta csürés-csavarások még mindig meg­tévesztik a közvéleményt. Téved Széli, ha azt hiszi, hogy akad még ebben az országban józan felfogású hazafias magyar politikus, a ki az ő frázisainak felülne. Ma már a nemzet azt követeli, tessék bebizo­nyítani a szóvirágos mondásait. Tes­sék tényekkel igazolni, hogy meny­nyiben gyakorolta oly nagyon az annyiszor hangoztatott jog, törvény és igazságot és tessék megmagya­rázni, hogy tulajdonképen miben és mivel nem engedte meg a „kisebb­ség" az ország törvényes kormány­zását ! Mert tudtunkkal a miniszter- elnök eleddig csak abban doku­mentálta az ő különös joggyakor­lását, hogy jogot adott a nemzeti­ségi túlzóknak, jogot adott a Got- terhalténak és jogot adott az osz­trák szellemnek, hogy katonáink fe­lett korlátlanul uralkodjék. A törvényességet, meg hogy hogyan gyakorolja a miniszterelnök, azt legjobban bizonyítja a jelenlegi működése, mikor daczára az ex-lex- nek, benyújt a képviselőházhoz egy jelentést, a mely egyszerűen az al­kotmányos eljárást teljesen negli­gálja. És ugyanakkor, mikor ezt a nyilvános alkotmányszegést, ezt a kézen fekvő törvénytelenséget el­követi, verdesi a mellét, hogy nála a jog, törvény és igazság. Ez az igazsága. Ha Széli ilyennek képzeli a jog, törvény és igazságot, akkor konczedáljuk, hogy ily értelemben tényleg azt gyakorolta is. Csakhogy az ily „jog“ a magyar nemzet szem­pontjából : a legbrutálisabb jogtip- rás; az ily törvénygyakorlás a tör­vényszegésnek netovábbja és az ily igazság végül : égbe kiáltó igazság­talanság. Az ilyesmi azután, minisz­terelnök ur, nem érdem, hanem rut szemfényvesztés, megtorlást érdemlő bűn. Nagyon jól teszi hát a minisz­terelnök, ha egy kissé alább hagy a nagy hanggal és nem hangoztatja annyira azt a jog, törvény és igaz­ságot. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, május 4. (Saját tudó­sitónktól). A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert elnökölt. Az ülés folya­mán Széli Kálmán ismételten hang­súlyozta, hogy a május hó 1-én meg­tartott képviselőházi ülésen benyújtott jelentését, melynek semmi titkos czélja nem volt, ne tárgyalják most, hanem az indemnitás után. A miniszterelnök indítványa felett hosszabb vita kelet­kezett, melyben Pap Zoltán, Rakovszky István, Kuhik Béla, Kossuth Ferencz és Endrey Gyula vettek részt. Kubik Béla szerint a vitát berekeszteni nem lehet, mert már több indítvány történt. Apponyi kijelentette, hogy a vitát a házszabályok értelmében folytatni kell, Erre a vitát folytatták, melyben Sebess Dénes és Reich Aladár vettek részt. A Ház végül lörvénytelennek mondta ki a jelentést. Az ülés ezzel véget ért. Halálos ítélet. Eszék, május 4. (Saját tudósí­tónktól.) A mitroviczai törvényszék ma halálos ítéletet hozott. Kötél .által való halállal sújtott egy Jovanovics nevű kutyapeczért, ki egyik segédjét egy baltával agyonütte. — Az Ítélet nagy szenzácziót keltett. Statárium Horvátországban. Zágráb, május 4. (Saját tudósí­tónktól.) Kőrösbelovár-vármegye főis­pánja a horvát zavargások miatt Kőrös városára és a körösi járásra ma kihir­dette a statáriumot. A lakosság még egyre zavarog s igy valószínű, hogy a rögtön való Ítélkezést alkalmazni fogják. Bejelentő hivatal Szatmáron. Tankóczi főkapitány terve. Szatmár, május 4. Nagy fontosságú előterjesztést tett tegnap Szatmár város tanácsának Tan­kóczi Gyula főkapitány. Az előterjesz­tésben egy uj hivatal szervezését kéri a tanácstól. Eddig ugyanis Szatmár városának mindenféle hivatala volt, csak éppen olyan nem, mely a város adminisztratív terén fontos hivatást kel­lett volna, hogy betöltsön. Ez a beje­lentő és nyilvántartási hivatal, a TARCZA. Veszekednek . . . Veszekednek már régen Czudar. kutya módra, Mikor is jön rendbe már Az átkozott — quóta? Mit kíván még a sógor? A bőrünkre vágyik . . . Pedig most is a vérünk Az adóktól — fázik ! Van már adó olyan sok, Se szeri, se száma: Azért is van olyan sok Bolt ma már bezárva . . . Pang az üzlet — nincsen pénz, Zárva a sok ajtó : Bezárja — lepecsétli A sok — végrehajtó . . . A „létszámot“, emelik ? Sorba jön a gazda : Okrét, lovát, szamarát Az adóba adja! S jó lesz hogyha megmarad, Talán a jegy ára : Kinek még lesz annyija. . . . Megy — Amerikába. Baka Elek. Ezeregy nappal meséiből. Irta : Antalfy Endre. Táhá néger volt, igen nagy ur volt, nem annyira kincseinél, mint hi­vatalánál fogva. Hatalmas basának a palotájában Táhá volt a portás. Piros szattyán papucsot viselt, finom köntös borította nyúlánk termetét, nap-keresz­tül puha gyékényen kuporgott, alud­hatott annyit, amennyi neki tetszett, szóval jó dolga volt Táhának, ezt el­ismerte róla minden igazhivő. Meg is szólította őt egyszer Has­szán, a bölcs borbély. — Allah felkeltette rád kegyel­mének napját, Táhá. Jobb dolgod van, mint gazdádnak, a basának. Allah kérim, — sóhajtotta Táhá s felelet nélkül hagyta Hasszán szavait, melyekből nyilván kiérzett az irigység. Ibrahim, a kalmár hasoH'Adpei. kisértgette Táhát, miközben müértöleg megtapogatta köntöse kelméjét. — Hm, hm -— mormogta magá­ban — ebből két ezüst egv uf. Ham­med a gazdag pénzváltó nein jár ilyen köntösben. Táhá pedig szomorúan, lehor- gasztott fővel kuporgott a puha gyé­kényen. Nyilván nem látott ő nagy di­csőséget se a vadonatúj piros szattyán papucsában, se a finom köntösében. Hol szótlanul nézett órák hosszat dél­felé, hol meg felált — nyúlánk volt, mint egy fiatal tigris — kinyujtózko- dott, fogát csikorgatta, türelmetlenül tett egy-két lépést fel s alá, szeme ki- gyult, a keze ökölbe szorult, mintha szólt is volna valamit, aztán ............ Az tán törötten, csüggedten ismét csak leült, ült, ült s nem érdekelte az, hogy az elmenök irigységgel vegyes tiszte lettel köszöntik, bogy hajló derekú, tüzes pillantásu leányok feléje mo­solyognak. Mikor én Túhával legelőször be­széltem, miért, miért nem, tán valami hazulról jött levél miatt, komorság ár­nyéka ült a homlokomon. Meg is kérdezte Táhá nyomban: —- Miért búsulsz, ja chaaga ? Hegen ur) És egész önkéntelenül elkezdtem neki beszélni a hazámról ; dicsértem hegyeit, völgyeit, virágos rétjeit, a le- . öjét, hogy s milyen buján terem ott a fü, milyen selymes a pázsit. Ép­pen a négy folyóhoz értem, mikor Tá­há nagy hirtelenséggel közbevág, hogy nem hiszi, hogy az én hazán szebb lenne, mint Szudán, az ő hazája. Persze, hogy kételkedtem ebben. De ö felvillanó arczczai magya­rázta. hogy ezért és ezért Szudánnak olyan a vize, mint a tej, karcsú gazel­lák száguldják ott keresztül a pusztát s fölényes büszkességgel vetette oda nekem :- - Láttál életedben gazellát ? Táhának ez a nagy elbizakodott­sága egészen zavarba hozott s a ga­zella-hiány ellensúlyozására hirtelené- ben nem tudtam mást visszavágni, mint nálunk az évszakok változását. Ö azonban nem volt hajlandó ezt va­lami nagy dolognak elfogadni, mert nein értette meg. Szó, szót hozott s egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy pat­togó tűzzel, szerfele t való nagy meg­győződéssel méregettük össze a két országot, melyek közt ezer, meg ezer mértföld nyugszik s melyeket együtt nem fog emlegetni soha geográfiái tu­domány. De nem bántam a geográfiát, mert gyönyörűség volt nekem ez a vita és nem bánta bizonyára Táhá sem, ki ezután csak úgy kuporgott némán a gyékényen s csak úgy me­redt délfelé a szeme, hol elte­rül a szép ország, a minden ország­nál legszebb ország, Szudán, hol kar­csú gazellák száguldanak végig a pusz­tán .. . Csak úgy ugrott fel olykor türelmetlenül, mintha szét akarná fe­szíteni ketreezét, hogy szaladva köves­se hazaszálló lelkét. . . . Egyszer egy délután karaván vo­nult végig az utczákon. Feketeköutö- sös, teveszörsipkás emberek hajtották az agyonfáradt tevéket. A ruhájukról lehetett látni, hogy szudániak. Az ab­lakomtól néztem őket. — Achoja, achoja! (testvérem, testvérem) kiáltá fel egyszer Táhá s a következő perezben egy szálas fekete férfi nyakán csüngötf. * Róth Fülöp k árlsbádi czipőraktárát ajánljuk;a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^annonia szálloda mellett! © Szatmár és vidéke Iegnaggobb Gzipőra^ára. Megérkeztek ! ! tavaszi és nyári idényre irjegreadelt összes úri, uői és gyermek Jt # © # # $ v»­ezia sehawrő bórü lábbelik m ©

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom