Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-29 / 97. szám

2 Szatmér, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. április 29. 97 37ám. azt Pethő György gazdasági tanácsos hi­vatalába, hogy, mint a bizottság tagja, utólagosan írja alá, mert más elfog­laltsága lévén, ott a helyszínen nem várhatta be, mig a jegyzőkönyv elké­szül. Megtörtént azonban véletlenül, hogy akkor, midőn a katonai kiildöncz a német nyelvű jegyzőkönyvet hozta, Pethö nem volt hivatalában és egy másik tisztviselő kezébe került a né­met irás, aki nem ismervén az előz­ményeket, visszaküldötte a katonai ha­tósághoz, azzal, hogy a város hatósága nem köteles német nyelvű átirato­kat elfogadni. Később a dolog tisz­tázódott és Pethő György tanácsos szó nélkül irta alá a jegyzőkönyvet és ugyanazon küldönczczel visszaküldte a katonai hatósághoz. Ezek után természetesen mi is készséggel konezedáljuk, hogy tévesen lettünk informálva és a jelen esetben a katonai hatóság korrektül járt el, amennyiben német nyelvű átiratról szó sem lehet. (Még egy helyreigazítás.) Egyidejűleg egy másik hirünk rektifikálására is felkérettünk. Vasárnapi lapunkban irtuk meg, hogy szombaton a katonai lövölde mellett szántóvető gazdákat a czéllö- vészethez kiküldött tiszt karhatalom­mal akadályozta meg sürgős mezei munkájukban. Erre nézve a követ­kező felvilágosítást vettük: A dologban mindössze annyi történt, hogy a kivezényelt tiszt a ezéllövószet megkezdése előtt esupa elővigyázatból kiküldötte a szokásos őrjáratot, hogy a közelben munkál­kodó gazdákat eleve figyelmeztessék, hogy ezéllövószet lesz. A figyelmez­tetésre a gazdák saját jószántukból kijelentették, hogy mikor a lövést kezdő kürt-jelzést hallani fogják, ab­ban hagyják a munkát és eltávoznak. S tényleg igy is történt, a gazdák minden erőszakoskodás nélkül eltá­voztak. A lövölde berendezése egyéb­ként olyan, hogy a körülötte dolgozó munkások a ezéllövószet alatt is, min­den veszély nélkül végezhetik mun­kájukat, s igy az őrjárat figyelmez tetőse inkább csak túlságos és jóaka- ratu elővigyázat volt. * A magunk részéről szívesen ad­tunk helyet e felvilágosító soroknak s csak örömünkre szolgál, hogy a polgári és katonai hatóságok között való érintkezés nálunk a törvénynek mindenben megfelelő s hogy a kato­naság — respektálva a polgárság jo­gait — a polgársággal városunkban a legjobb egyetértésben ól. Biztosít­hatjuk a tisztikart, hogy ezt a békés egyetértést mi nagyrabecsüljük és soha egyetlen tényünk sem fog oda­irányulni, hogy azt szándékosan meg­zavarjuk. Ez nem volt szándékunk a múlt­ban és nem lehet czélunk a jövőben sem. SZÍNHÁZ. Fehér est a színházban. Jótékonyczélu műkedvelői előadás. Szatmár, április 28. Ha az a fekete folyadék, melyből a riporter a hosszú nyelveken kicsiny aczóltollával sűrűn szántja a barázdá­kat, aranynyá válnék, mily könnyű lenne lefesteni azt a képet, melyet a színház komor falain belül a nézőtér és színpad mutatott tegnap este. Egyik helyen a lelkesedés ragyogó derűje, másik helyen a jótékonyság fehérszár- nyu angyalának védelme alatt a fiatal­ságnak egy lelkes gárdája és a félén-, ken, trómázva tipegő, mosolygó arczu, rózsás gyermeksereg tömör sora. A nézőtérről biztató tapsvihar bátorította és jutalmazta a dilettán­sok komoly figyelmet érdemlő pro- dukezióit, a festett világ deszkáiról pedig a közönség tüntető jóakaratát méltányló törekvés és szótáradó, min­denki által érzett szeretettel viszonoz­ták a megérdemelt elismerést. Csupa fény, derű és ragyogás volt minden, melyre úgy a szereplők, mint a közönség mindenkor szívesen fognak visszaemlékezni. Az előadásról következőkben számol be tudósítónk: Félnyolczkor a színház zsúfolá­sig megtelt, a mi természetes, hiszen majdnem mindenkinek volt valakije, akit meg kellett nézni. Kótay Mariska és Krüzsélyi Barna dialógja vezette be az estét, ügy a „Vallomás“, mint a „Mézes hetek után“ előadása nagy tetszéssel találkozott. A kettő között volt be­ékelve Havas Miklós, Ferencz Ágos­ton, Veres Lajos és Lukácsi Má­tyás quartettje, a kik Haydin concert quartettjét adták elő általános feszült figyelem között összevágóan és a leg­nagyobb praecizitással. A szűnni nem akaró éljenzésre rászolgáltak. Nagy hatást keltett a „Magyar táncz“, melyet Kanizsay Imre lelkes szavallata vezetett be. A magyaros jel­mezben lejtett körmagyart háromszor ismételteitek meg. Az elismerésből Zellinger tánezmesternek is kijutott. Különös dicsérettel kell megem­lékeznünk Lénárd István dr., Csomay Győző, Hármán Margit és Kőrösme­zei Elláról, a kik „A nyolezadikpent“ czimen egy valóban ügyes és a ko­moly kritika mértékét megütő elő­adásban részesítették a közönséget. Különösen Lénárd István Dubrielje keltett általános figyelmet. Piece de zsistance gyanánt egy tréfás élő kép szerepelt, melyben a gyermeksereg szerzett nagy örömöt a közönségnek. Az élőkép összeállítása igen szépen sikerült és kellemes lát­ványt nyújtott. Az őlőadás végeztével a „Polgári Társaskörben“ tánczmulatság volt, mely a legkedélyesebb hangulatban a haj­nali órákig tartott. Az est anyagilag is legjobban si­került. ügy hírlik, hogy az előadást ma megismétlik. ÚJDONSÁGOK. Harcz a gyermekért. Kálmán Arthur dr. Szatmáron is ismert budapesti ügyvéd ezelőtt mintegy másfél évvel válópört indított a felesége, született Freund Julia ellen A válópör még ma nincs végleg elin­tézve, de a házasfelek között azóta állandóan folyt a harcz a házasságuk­ból származott két szép gyermek a hét éves László és az öt éves Mag­dáért. Az árvaszék még márcziusban meghozta elsőfokú ítéletét s a fiút az apának, — a kis leányt pedig az édes­anyjának ítélte oda. A főváros közigazgatási bizott­ságának gyámhatósága ezt az ítéletet megváltoztatta s a törvényszéknek a válópörben hozott Ítélete alapján úgy a fiút, mint a leányt az apa gondozására bízta s ezt az ítéletet helybenhagyta a belügyminiszter is. Ezen az alapon a budapesti ár­vaszék április 24-ikén elrendelte a gyermekeknek az anyától való elvite­lét, szükség esetén karhatalommal is. Április 24-én délután dr. Kálmán Arthur a hatóság kiküldötteivel meg­jelent volt a felesége lakásán, de az nem volt otthon, mert Abbáziába uta­zott, ahova hangversenyezni ment s igy ügyvédje dr. Nessi Pál országgyű­lési képviselő adta át a két kis gyer­meket az apának aki azokat Erzsébet- körut 21. szám alatt lévő lakására vitte. Kálmánnét komornája értesítette a gyermekek sorsáról s az asszony hétfőn este érkezett meg Abbáziából. Egyenesen dr. Kálmán lakására haj­tatott, aki nem volt otthon s a lakás ablakait, ajtaját betörve a két gyer­meket magával vitte egy fiakkeren. Dr. Kálmánt, aki egy közeli ét­teremben vacsorázott az édesanyja ér­tesítette a történtekről, mire ő is fiakkerbe ült s a felesége után haj­tatott. Még az Erzsébet-köruton utói érte s megállította a kocsiját. Az igy támadt nagy lármára a közönség is figyelmes lett s több száz főre menő néptömeg gyűlt egybe a házas társak körül. A kínos inezidensnek a rendőr­ség vetett véget. A gyermekeket kocsin a főkapitányságra vitték, ahol Zlinszky rendőrtanáesos, éjjeli inspekcziÓ3 ki­hallgatta a szülőket jegyzőkönyvet vett fel velük s az árvaszék végzése alap­ján a két kis gyermeket ki adta az apának. * Hegedűs Sándor Szatmáron. Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter, Szatmár város díszpolgára, tegnap délután két órakor Szatmárra érkezett, hogy az ev, ref. főgymnasi- umot fenntartó testület mai közgyű­lésén részt vegyen. Az illusztris ven­déget az állomásnál Pap Géza pol­gármester és Tünkóczi Gyula rendőr főkapitány fogadták és melegen üd­vözölték. Hegedűs Sándor szívélyes szavakban adott kifejezést köszöneté­nek és kijelentette, hogy szívesen jött annak a városnak falai közzé, a mely város őt díszpolgárainak sorába választotta. Ezután a nagynevű ven­dég kísérőivel együtt a „Pannóniába “ hajtatott, a hol itt időzóse alatt lakni fog. * A város ármentesitési dija. Az „Eesedi láp lecsapoló társulat“ átirat­ban tudatta a várossal az 1903-ik évre kivetett ármentesitési dijakat. A gaz­daközönség körében nem valami lel­kesedéssel fogadják ezt az átiratot, mert erre sok-sok ezer csengő koroná­val kell felelni. A várost csak köz­vetve érinti az átirat, mert helyes elő­relátással a város minden egyes szer­ződésben kikötötte, hogy az ártéri költséget a bérlő tartozik fizetni. So­kan vannak tehát ez ügyben érdekelve. A tanács ezen körülményre tekintettel az átiratot közszemlére tette, a mit az érdekeltek megtekinthetnek és ha úgy találják, hogy a kivetés igazságtalam alapon történt, az elles felszólamlással élhetnek. * Lezárt akta. ’Három rendkívüli közgyűlés kellett ahhoz, hogy a város a Rákóczy utcza 24 szám alatt lévő Kovács-féle házat az állami óvoda ezéljaira megvehesse. A hosszas vajú­dás után létrejött közgyűlési határo­zatot a miniszter — mist lapunkban már jeleztük — most jóváhagyta és igy a Kovács-féle ház a város tulaj­donába ...t át. Az annak idején nagy porc vert úgy aktái tehát ezennel lezárultak. A mi ezután következik, csupa formalitás. De ezek a formali­tások mégis elengedhetetlenek. Ezek közzé tartozik természetesen a Kovács féle háznak a város nevére való át­íratása, mert a tulajdonjognak esakis a telekkönyvben történt bekebelezésé­vel tekintheti magát a város jogos tu­lajdonosnak. A tanács tegnapi ülésé­ben hozott határozattal megbízta Vajay Károly tiszti főügyészt, hogy az ingatlan telekkönyvi átíratása iránt intézkedjék. * A szűkkeblű tanács. Tegnap este a városi színházban fényesn si­került műkedvelői előadás volt. Vala­mennyi szereplőt egy ezél vezérelt: önzetlen közreműködésével hozzájá­rulni a „Halász alap“ gyarapításához, a mely alapból tudvalevőleg szegény gyermekeket ruháznak fel. A midőn városunk lelkes társadalma a jótékony ezél érdekében sikra szállt, bizonyára számot vetett azzal, hogy czéljának megvalósitá3ában a közönségnek min­den rétege támogatni fogja. Ebben a számításában azonban a hivatalos vá­ros részéről, melynek pedig tulajdon- képen példával kellene előljárni, kel­lemetlen csalódásban volt része, mi­vel a rendezőség azon kérelmét, hogy a világításért és fesszerelésért járó 50 koronáf, mondd ötven koronát a vá­ros engedje el a tanács megtagadta. Valóban gavallér cselekedet! Szép a takarékosság és szigorú gazdálkodás, sőt hasznos Í3, de ha az a közczél rovására történik, akkor igazán nem kérünk belőle ! A zálogházi bélyegilleték ellen. A szegény ember, ha megszorul pénz dolgában a zálogházba viszi legértéke­sebb holmiját, a melyre a zálogos a valóságos értéknek egy negyedrészét, néha még kevesebbet kölcsönöz. E mellett 24 százaléknyi kamatot vesz a kicsi kölcsöntőke után. Ez azonban nem olyan csodálatos, ha az ember azt is tudja, hogy a zálogintézet tu- tulajdonos a kincstárnak óriási bélyeg- illetéket fizet a kölcsönök után. Tulaj­donlapén a kincstár viszi el a hasz not, 30 koronán aluli kölcsönökre va­lósággal ráfizet a zálogintézet tulajdo­nos. Kassa város tanáesa a zálogházi ingó tárgyak után fizetendő bélyegille­ték leszállítása és a 30 koronán aluli kölcsönök után való kincstári illeték eltörlése tárgyában a pénzügyminisz­ter utján a képviselöházhoz feliratot intézett, melyet pártolás végett Szat­már város tandcsáuak is megküldött. A felirat példával illusztrálja a kére­lem jogosultságát, a midőn felhozza, bogy egy 4 koronás zálogkölcsön után a 24 százalékos kamatláb mellett 1 hónapra 8 fillér kamatot fizetnek. Ezen 8 fillérnyi kamat után a zálogintézet tulajdonos 10 fillért köteles a kincs­tárnak fizetni. így tehát az ilyen kis kölcsönöknél ráfizet. A feliratot Szat­már város tanácsa pártolólag terjeszti a legközelebbi közgyűlés elé. * A szatmári diákok játéktere. A vallás és közoktatási miniszter egyik múlt évi rendeletével a középiskolák tanulóifjúságának testi nevelésére kü­lönös gondot fordított. A tornaórák számát megszaporitotta s a nyár be­álltával játszótérén való szórakozást rendelte el. A szatmári tanintézetek igazgatóságai még tavaly az iránt fo­lyamodtak a város tanácsához, hogy a diákok részére játszóteret létesítsen. A város a játékterek kérdését úgy sze­rette volna megoldani, hogy a katonai gyakorlótéren legyen. A katonai pa­rancsnokság azonban értesítette a vá­ros tanáesát, hogy semmi szin alatt nem hajlandó a gyatorlóteret a diákok

Next

/
Oldalképek
Tartalom